Blogunk egy éve

Mint azt már jeleztük, plébániánk blogja (honlapja) egyéves. Az első napokban a Magyar Kurír is hírt adott a blog működéséről, egy képpel illusztrálva a cikket. Az akkori stílus többször megváltozott, igyekeztünk változatos külsőt adni az oldalnak. A cikk írója "naprakésznek", "áttekinthetőnek" tartotta a blogot. Talán az alázatosság ellen nem vétünk, ha az egy évvel ezelőtti dicséretet ma is méltónak tartjuk...

Akkor még volt hirdetési oldalunk is, de ezt nem volt módunk rendszeresen, "naprakészen" szerkeszteni, így ki is töröltük ezt az oldalt. Működött hittanos oldal is, amelyet töröltünk szerkesztő hiányában. Bízunk benne, hogy a jövőben újraindul az oldal. 

A liturgikus időnek megfelelően nyitottunk mindig új aloldalakat, amiken főleg időszaki imák, képek voltak. Ezek természetesen az időszak végeztével szintén nem voltak olvashatók. 

Újdonságként jelentkezett az új fejléc. Többnyire ez is a liturgikus időszakot követte tartalmában, színeiben. 

Folyamatosan lehet szavazni egy-egy kérdésre. Ezt viszont a látogatók nem használták ki. Egy-egy kérdésre 20-30 olvasó válaszolt, míg a honlap látogatottsága ennél jóval több volt. 

Sokan a Google alkalmazás segítségével találtak ide. A keresendő kifejezés hozta őket ide, ami esetleg szerepelt bejegyzéseinkben. 

Sokat köszönhetünk a falu honlapjának is, ami szintén megjelenít egy hivatkozást az oldalra. 

Profilunkat 656-an tekintették meg. 

A bejegyzések között olvashattunk a szentekről, egyházközségünk történelméről, a Szentatya aktuális gondolatairól, olykor megdöbbentő vagy örömteli hírekről. Sorozatok is voltak a honlapon a vasárnapi elmélkedések mellett. Videók és képek gazdagították a honlap tartalmát, minőségét. 

Igyekeztünk kulturális szempontból is tájékozottak maradni. 

Nagy előnye a honlapnak a szlovák nyelvű oldal, ahol imádságok vannak. Sokan például Szlovákiából nézték meg a honlapot.

A korral haladva (ebben a tekintetben) csatlakoztunk a facebook közösségi oldalhoz, ahol "lájkolhatnak" minket (ez a 'tetszik' gomb, amivel kifejezik az emberek egyetértésüket). Itt 23 személynek tetszünk. 

A falu ciszterci múltjára tekintettel külön oldalunk van a kolostorról. Külön oldalon olvasható a Charta caritatis, amely a ciszterek egyik alapvető dokumentuma. Érdemes többször belegondolni abba, hogy egykor itt Istennek élő szerzetesek biztosították az ország lelki hátterét - imádkozva és dolgozva. 

A közelünkben álló Szentkút is helyet kapott a blogon. Itt képekben mutatjuk be a szent helyet. 

A blog kezdetekor elsőként olvashattunk Ackermann Kálmán plébános atyáról, akinek szintén külön oldala van a itt. "A középkori Magyarország legjelentősebb ciszterci monostora emlékének méltó megőrzését, a romok megmentését és a kutatás folytatását miden rendelkezésére álló eszközzel segíti." Érdemes erre is többet gondolnunk...

2010-ben 80 bejegyzés készült. 2011-ben pedig 540 - eddig. 

"Termékeny" időszak volt a nagyböjt, ekkor több látogatónk is volt. Igyekeztünk méltó módon készülni Jézus Krisztus szenvedésének időszakára, halálára és dicsőséges feltámadására. 

Sokat írtunk a szentségekről, az Eucharisztiáról, amely életünk középpontja. 

Talán a sok blog és honlap, az állandó hírfolyam között mi is elfoglaljuk méltó helyünket. Nem nézik olyan tömegek ezt az oldalt, mint bizonyos bulvár lapokat, vagy életmód magazinokat. Noha a kereszténység bizony életmód - vagy inkább életforma. 

A bloggernek köszönhetően a régebbi bejegyzéseket újra meg újra el lehet olvasni. Egy évre való már született - újat mondani pedig még mindig lehet. A keresőben pedig kifejezésre, címre, szentre is rákereshetünk. A beszámolóba természetesen nem írhattunk be mindent, de nagy vonalakban jó visszaemlékezni. 

Reméljük, hogy vannak "törzsvendégeink", akiket továbbra is szívesen "látunk" így is, viszont a plébánián is. A közelgő búcsún például szívesen látjuk azokat az olvasóinkat is, akik nem Pilisszentkereszten laknak. 

Adjuk tovább mindenkinek, hogy létezik a honlap, hirdessük, terjesszük. 

A jövőre vonatkozó terveinkből már tudható az ötödikén kezdődő sorozatunk. Ez készül, és reméljük sikerül megvalósítanunk végig.

Terveink között szerepel egy sorozat a bűnbánat és az Eucharisztia szentségéről. A szavazásokat szeretnénk továbbra is működtetni. A hit útján című blogunk pedig majd a hit kérdéseivel foglalkozik a Szentírásra és a Katekizmusra támaszkodva. Emellett szeretnénk aktuális kérdésekkel is foglalkozni. 

A plébániai honlap egy évének szándéka a lelki igényesség és hit jegyében zajlott, célunk volt segíteni a hitben való elmélyülést. Egy katolikus weboldal nem is tehet mást. Célunk továbbra is az, hogy ezen a csatornán keresztül segítsük az elmélkedni, olvasni, imádkozni, tanulni vágyó hívőt, vagy éppen keresőt. 

Honlapunkat az évforduló alkalmával a Szent Kereszt oltalmába helyezzük. Felajánljuk minden írásunkat, jövőbeli tevékenységünket, látogatóinkat és családjukat. Tekintsünk fel arra, "akit keresztül szúrtak", és kérjük végtelen irgalmát. Ne ügyeskedés, ne okoskodás, hanem a Szentlélek legyen vezetőnk, és így, alázatosan keressük az Igazságot és a tökéletes békét. 

Felajánló ima:

Tekints le, kérünk Istenünk, családodra, amelyért a mi Urunk Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát és vállalta a keresztre feszítés kínjait. 

Kérve kérünk Urunk Jézus Krisztus, legyen erőnk keserves kínszenvedésed; az védjen, őrizzen és oltalmazzon meg minket. Szent sebeid legyenek az étel és ital, amely táplál és gyönyörködtet. Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. Halálod legyen örök dicsőségünk. Amen. 

Missa Solennis zur Einweihung der Basilika in Gran - Liszt Esztergomi miséje

Az esztergomi bazilika felszentelésére írt Liszt-műről ma illik megemlékeznünk. Két okunk van rá elsősorban: ma van a bazilika felszentelésének évfordulója, illetve Liszt-év van idén. Az kettő összekapcsolódik, hiszen Liszt Ferenc misét komponált erre az alkalomra. 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc vezényletével csendült fel először a mű a felszentelési szentmise keretében, melyet Scitovszky János egykori rozsnyói püspök, majd esztergomi bíboros-érsek végzett. 

Az Esztergomi miséről sokat hallhattunk a közelmúltban, hiszen annak kerek évfordulója is volt (2006-ban), valamint a Liszt-év kapcsán.

A misét az elmúlt vasárnap este egyébként Esztergomban ismét meghallgathatták - akik ott voltak. (Blogunkban már felhívtuk a figyelmet az esztergomi Liszt-hétre.) 

Lisztről XVI. Benedek pápa így nyilatkozott május 27-én a Vatikánban: "A zsoltárt Liszt először elimádkozta, és csak utána írta át zenére." Ez érvényes minden egyházzenei művére. Az igazi egyházzenész ugyanis elmélkedik, és utána ül le vagy áll ki énekelni. Az egyházi zenét szerző komponista pedig szintén ezt teszi - csak talán hosszabb ideig. Lisztről ismeretes, hogy évente részt vett lelkigyakorlaton, amely munkásságát nagyban meghatározta. 

Liszt Ferenc így nyilatkozott (a maga idejében) az egyházzene helyzetéről: "Hallod azt az ostoba ordítozást, mely a katedrálisok boltívei alatt szól? Mi ez? Ez lenne a dicséret és áldás éneke, melyet Jézus Krisztushoz intéz az ő misztikus Jegyese? És az orgona, e pápa a hangszerek között, e misztikus óceán, mely korábban oly fenségesen áradt Krisztus oltára felé, s ott hullámai között lerakta századok siralmait és imádságait - hallod-e ma, amikor divatos slágerekkel, sőt akár táncdalokkal prostituálja magát? Hallod-e abban a magasztos pillanatban, amikor a pap felemeli a szentelt ostyát, hallod-e a nyomorult orgonistát amint a 'Di piacer mi blaza il cor'-ra vagy a 'Fra Diavolo'-ra készült variációkat játssza? Ó, micsoda szégyen, ó micsoda botrány! Mikor űzi már ki valaki ezeket a nagyszájú részegeket a szent helyről? Mikor lesz már végre vallásos egyházzenénk?" (Dobszay: Liszt az egyházzenéről in: Jegyzetek, 344.)

Nos, Liszt bebizonyította az Esztergomi misével, hogy lehet vallásos egyházzenét művelni, melyet valóban a szent liturgia "ihlet". Katolikusként hiszem-e, hogy a pap Krisztus személyében cselekedve felmutatja Jézus Krisztust, aki a Szentlélek által valóságosan jelenvalóvá vált a színek alatt? Amennyiben ezt hiszem, énekem és imádságom nem a divatot fogja követni (a divat nem egyenlő a korstílussal!), hanem sokkal mélyebb valóságok fogják táplálni. A templomból hazatérve pedig ez a mély kegyelmi tapasztalat fog éltetni, ami által életem szebb és jobb lehet. Addig több erőfeszítést kell tennem, hogy (lelki) életem "rendben" legyen. 

Liszt Ferenc legyen példakép az egyházzenészek számára is, de minden hívő figyeljen fel példájára. Imádságos életű egyházzenész, aki nem félt attól, hogy Jézust megvallja Urának, a Messiásnak. Munkája pedig ebből a felismerésből forrásozott. 

Egyévesek vagyunk

Plébániánk blogján az első bejegyzést ezen a napon, egy évvel ezelőtt tettük közzé. Aznap több bejegyzés is felkerült az oldalra. Tartalmas volt ez az egy év: 618 bejegyzés, 29 668 oldalmegjelenítés. A statisztikákból az is kiderül, hogy a honlap állandó látogatóinak száma kb. 80 személy. Ők minden nap megnézik a blogot. Hálával tartozunk nekik, hiszen ebből látszik, hogy munkánk nem hiábavaló. A blog további működéséhez "csupán" az imát kérjük, mert annak van a legnagyobb ereje.
Az egy évről a napokban beszámolót is írunk majd.

Szeretettel várjuk az őszi búcsúra!

Hamarosan...

"Tanításom és igehirdetésem nem a bölcsesség elragadó szavaiból állott, hanem a lélek és erő bizonyosságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja." (Szent Pál apostol)

Ha megérted, akkor Ő nem Isten

Georges de La Tour (1593-1652): Jób és felesége

"Gyakran nem adatik meg nekünk annak ismerete, hogy miért fogja Isten vissza a karját, ahelyett, hogy beavatkozna. Egyébként Ő még azt sem tiltotta meg nekünk, hogy, mint Jézus a kereszten, mi is kiáltsuk: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Az imádságos dialógusban kitartónak kell lennünk az Ő arca előtt ezzel a kérdéssel: „Meddig késlekedsz még, Urunk, te Szent és Igazmondó?” (Jel 6,10) Ágoston ad e szenvedésünkre választ a hitből: „Si comprehendis non est Deus – Ha megérted, akkor Ő nem Isten”. (Sermo 52,16: PL 38, 360.) Tiltakozásunk nem kihívás akar lenni Isten ellen, nem is gyanúsítja Őt tévedéssel, gyöngeséggel vagy közömbösséggel. A hívő ember számára lehetetlen azt gondolni, hogy Isten erőtlen vagy „alszik” (1Kir 18,27). Sokkal inkább arról van szó, hogy a mi kiáltásaink, mint Jézusé a kereszten, végső és legmélyebb megerősítése az Ő szuverenitásába vetett hitünknek. A keresztények ugyanis a körülöttük lévő világ minden érthetetlensége és zűrzavara ellenére továbbra is hisznek „Isten jóságában és emberszeretetében” (Tit 3,4). Jóllehet, mint a többi ember, elmerülnek a történelem eseményeinek drámai bonyolultságában, a reményük szilárd, hogy Isten Atya, és szeret bennünket akkor is, ha a hallgatása számunkra érthetetlen." 

Részlet XVI. Benedek pápa "Deus caritas est" kezdetű enciklikájából (38.) 

Krisztus követése a kereszt követése is, hogy önmagunkat megtaláljuk - Angelus

Ma délben XVI. Benedek pápa az Úrangyala imádságában felhívta a figyelmet az evangéliumban jelen lévő kontrasztra. Péter nem akarta ezt az utat elfogadni, és a világ is ma csupán a fizikai dolgokat tartja öröme forrásának. A kereszt útja az igazi Krisztus-követéshez tartozik. Jézus önként vállalja a szenvedést a világ megváltásáért. Jeruzsálemi Szent Cirillt (+387) idézve a pápa elmondta, hogy "a kereszt koronája hozott fényt", mindenkinek, aki a bűnben "fekszik", lelkileg vak, megszabadított és az emberiséget megváltotta. 

Szent Ágostonról is megemlékezett, akinek ma van liturgikus emléknapja (vasárnap miatt nem tartjuk idén). "Ha örökké boldogságot akarsz, függj azon, ami örök." A boldogság minden ember kívánsága. Egyedül Isten ajándékoz nekünk elveszíthetetlen boldogságot. Tegyük magunkat nyitottá az Ő szeretetére, keressük közelségét az imádságban. 

"Az egyházzenében mi is két tájékozódási pontot követünk. Egyik a liturgia, a másik a művészi érték. Megbecsülni a liturgia által inspirált zenét, megismerni a népének történetét, s általa nevelni érzésünket a reális, természetes zenei kifejezés iránt, odaadással szolgálni a művészi értékű polifon zenét, amennyiben az a liturgia szellemében való." (Dobszay László)

Naphimnusz

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem Méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja, és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép õ és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram Téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek,
Őket az égen alkotta kezed, fényesnek, drágaszépnek!

Áldjon, Uram Téged Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért,
Kik által élteted minden te alkotásodat.

Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunkért,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért;
Vele gyújtasz világot éjszakán,
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénkért,
Ki minket, hord és enni ad,
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, téged minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, mi testvérünkért,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak,
Második halálnak nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.

Katekézis VI. rész - Tiszteld atyádat és anyádat

Elérkeztünk a Katekézis-hét utolsó bejegyzéséhez. A különböző témák egyfelől aktuális kérdések is, másrészt ösztönöznek a Katekizmus gyakoribb olvasására. Mai bejegyzésünk a negyedik parancsolattal kapcsolatos. 
"Tiszteld atyádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked" (Kiv 20,12).
"És engedelmeskedett nekik" (Lk 2,51).
Maga az Úr Jézus is emlékeztetett "Isten parancsának" jelentőségére. Az Apostol tanítja: "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első ígérettel egybekötött parancs: Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön." (Ef 6,1-3)
A negyedik parancsolattal kezdődik a második kőtábla. Megmutatja a szeretet rendjét. Isten azt akarta, hogy őutána szüleinket tiszteljük, akiknek az életet köszönhetjük és akik nekünk Isten ismeretét átadták. Becsülnünk és tisztelnünk kell mindazokat, akiket Isten a mi javunkra a saját tekintélyével ruházott föl.
Ez a parancsolat pozitív formában fejezi ki a teljesítendő kötelességeket. Előre hirdeti a rá következő parancsokat, amelyek az élet, a házasság, a földi javak, a beszéd különleges tiszteletben tartására vonatkoznak. Az Egyház szociális tanításának egyik alapját képezi.
A negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadást, a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselői és kormányzói iránti kötelességeire is.
 Ez a parancsolat magában foglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak. A negyedik parancsolat iránti engedelmesség magával hozza jutalmát: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked" (Kiv 20,12). E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett a béke és a jólét földi gyümölcsét is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont nagy kárt okoz a közösségeknek és az embereknek egyaránt. (KEK 2197-2200)
A GYERMEKEK KÖTELESSÉGEI
2215 A szülők iránti tisztelet (gyermeki jámborság) hála azok iránt, akik az élet adásával, szeretetükkel és munkájukkal világra segítették gyermekeiket, és lehetővé tették számukra, hogy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben. "Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg nem születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?" (Sir 7,27--28)
2219 A gyermeki tisztelet kedvez az egész családi élet harmóniájának, érvényes a fiú- és leánytestvérek kapcsolatára is. A szülők iránti tisztelet kihat az egész családi légkörre. "Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsősége az ő atyáik" (Péld 17,6). "Viseljétek el egymást szeretettel (...) teljes alázatban, szelídségben és türelemben" (Ef 4,2).
2220 A keresztények különösen nagy hálával tartoznak azoknak, akiktől a hit ajándékát, a keresztség kegyelmét és az életet kapták az Egyházban. Ezek lehetnek a szülők, más családtagok, nagyszülők, lelkipásztorok, hitoktatók, tanítók vagy barátok. "Jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most biztosan tudom, téged is eltölt" (2Tim 1,5).
A SZÜLŐK KÖTELESSÉGEI
2222 A szülőknek úgy kell tekinteniük gyermekeiket mint Isten gyermekeit, és úgy kell tisztelniük őket mint emberi személyeket. Amikor a mennyei Atya akarata iránt engedelmesnek mutatkoznak, arra nevelik gyermekeiket, hogy teljesítsék Isten Törvényét.
2223 Elsősorban a szülők felelősek gyermekeik neveléséért. E felelősségükről főként egy olyan család megteremtésével tesznek tanúságot, amelyben a gyengédség, a megbocsátás, a tisztelet, a hűség és az ingyenes szolgálat magától értetődik. A család az erényekre nevelés alkalmas helye. Ez megkívánja az önmegtagadás, a helyes ítélet és az önuralom -- melyek minden igazi szabadság föltételei -- begyakorlását. A szülők tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy képesek legyenek alárendelni "az anyagi és természetes dolgokat a belső és lelki értékeknek". A szülők súlyos felelőssége, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek. Ha saját hibáikat be tudják ismerni előttük, őket is jobban tudják majd irányítani és jobbítani: "Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, (...) aki megfenyíti fiát, örömét leli benne" (Sir 30,12). "Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint" (Ef 6,4).
2231 Vannak, akik nem kötnek házasságot, hogy szüleik vagy testvérük gondját viseljék, hogy kizárólagosabban egy hivatásnak szentelhessék magukat, vagy más tiszteletre méltó okból. Ők nagymértékben javára lehetnek az emberi családnak.

Szeptember ötödikétől folytatódik A hit útján című sorozatunk! Olvasson minket továbbra is!  

Szent Mónika

332-ben született Afrikában, Thagaste városában, ahol fia püspök lett. Patrícius családba ment férjhez. Gyermeke Szent Ágoston volt. Fiáért annak léha élete miatt sokat imádkozott. 385-ben Milánóban meglátogatta fiát, és látta, hogy Ambrus püspök igen nagy hatással van Ágostonra. Fia keresztelésekor Milánóban volt, majd hazafelé menet Ostiában 387-ben meghalt.
A nők és az édesanyák védőszentje.
Részletek Szent Ágoston: Vallomások című könyvéből.

Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt.
1. Egy alkalommal afrikai szokás szerint kását, kenyeret és bort vitt a szentek emlékhelyeire. Mikor az ajtónálló nem engedte be, s ő megtudta, hogy ez a szokás püspöki tilalom alatt van, olyan szelíden-engedelmesen alávetette magát, hogy megcsudáltam, mennyire kész volt inkább a hazai hagyományos szokást elvetni, mint ama tilalmat kifogásolni.
Mert bormámor soha meg nem ülte lelkét, sem italos hajlandóság soha a törvénnyel ellenkezésre nem izgatta, mint annyi férfit és asszonyt, kik részeges mivoltukban éppen úgy iszonyodnak a józanság dicséretétől, mint a vizezett italtól. Mikor ő odahaza odavitte kosarát a megízlelésre és szétosztásra szánt eledelekkel, apró poharat szokott maga elé tenni, de csak egyetlen egyet, s annak tartalmát is megvegyítette saját mértékes józansága szerint, hogy ő is részt vegyen a kegyes szokásban. És ha több sírkápolnát kellett ilyen kegyeletes módon meglátogatni, ugyanazt a kis poharat vitte és helyezte mindenüvé, hogy már-már langyos víztartalmát kíséretével apró kortyokban megigya, mert ő ott áhítatot gyakorolt s nem élvezetet keresett.
2. Mihelyt megértette, hogy a kiváló szónok-püspök e szokást még azok elől is, akik józanul végzik, tilalom alá rekesztette, egyrészt, hogy a részegesek alkalmat ne vegyenek a részegeskedésre, másrészt, mert gyászáldozat formája miatt igen hasonlított a pogányok babonájához, készségesen tartózkodott tőle, s hamar megtanulta a föld gyümölcseivel tele kosár helyett sokkal nemesebb imákkal tele szívet ajánlani a vértanúk emlékezetére; továbbá tehetsége szerint a szegényeken segíteni. Így ünnepelte meg az Úr testének közösségét ott, ahol szenvedésének példáját követve a vértanúk pálmát és koronát nyertek.
Mindazonáltal erős a gyanúm, Uram, Istenem, - szívem így mutatja ezt színed előtt -, hogy anyám e szokás megszüntetésébe nem egyezett volna bele olyan könnyen, ha másvalaki, és nem Ambrus tiltotta volna, kit annyira szeretett. Az én üdvösségem miatt szerette annyira; viszont a püspök őt rendkívül vallásos életmódja miatt, mert folytonos jócselekedetekben buzgólkodó lélekkel napi látogatója volt a templomnak.
Ambrus gyakran, amint csak meglátott, áradozva magasztalta s szerencsét kívánt nekem, hogy ilyen anyám van. Nem tudta, milyen fia voltam én anyámnak! Mindent kételkedéssel néztem s szikra hitem sem volt, hogy az élet útjára rátalálhatok.

Szent Mónika halála

1. Nem emlékszem tisztán, mit válaszoltam neki.
Közben, alig négy-öt nap múlva, vagy nem sokkal később, a láz ágyba döntötte. Betegsége valamelyik napján elájult s rövid időre elvesztette eszméletét. Ágyához rohantunk, de gyorsan magához tért. Végignézett rajtunk - testvérem és én állottunk ott -, s mintha kérdezett volna, suttogta: Hol voltam?
Azután látva mélységes fájdalmunkat, így szólt:
- Temessétek el itt anyátokat!
Hallgattam s visszafojtottam zokogásomat.
Testvérem mondott valamit, olyanfélét, hogy sokkal jobban szeretné, ha anyánk nem idegenben, hanem haza földjén végezhetné be életét.
Amint e szavakat hallotta, ijedelem ült ki arcára s tekintetével fejezte ki rosszallását, hogy testvérem így gondolkozik. Azután rám nézett:
- Nézd csak - mondotta -, miket beszél!
Kevéssel utóbb mindkettőnkhöz szólt:
- Temessétek el testemet akárhová. Semmi gondotok ne legyen miatta. Csak azt az egyet kérem tőletek, hogy az Úr oltáránál, akárhol lesztek is, emlékezzetek meg rólam.
Alig, hogy e szavakat nagy nehezen ki tudta mondani. Azután néma csöndben tűrte egyre növekvő baját.
2. Én meg elgondolkoztam azon, titkos kezű Uram, mennyi mindenféle ajándékod van a hűséges lelkek számára s minő csudálatos eredményeket tudsz belőlük kitermelni. Elfogott az öröm és hála érzete, mikor fölidéztem emlékezetemben azt, amit régen tudtam felőle, hogy ti. milyen sok gondja, figyelme volt jövendő sírjára. Előre kiválasztotta és elkészítette férje teste mellé.
Ilyen az emberi lélek: nehezen hatol be Isten gondolataiba!
Az volt a vágya, hogy szép egyetértésben eltöltött közös életünkhöz csatolódjék még az a boldogság is, s az emberek, tengerjáró bolyongásai után rá emlékezve, tegyék meg neki azt, hogy mindketten közös földben pihenhessenek.
Nem tudtam, mikor kezdtek ezen értéktelen vágyakozások mindent betöltő jóságod elől szívéből kiszorulni, csak csudálkoztam és örültem, hogy most ilyennek láttam. Igaz, hogy az ablaknál folytatott beszélgetésünkben, mikor azt mondotta: mi keresnivalóm van a világon? Nem vettem észre, hogy hazájában vágyakozott volna meghalni. Azt is később tudtam meg, hogy egyszer már ostiai tartózkodásunk idején néhány barátom előtt az édesanya közvetlenségével beszélt a világi élet megvetéséről és a halál értékéről. Én nem voltam ott. Azok csudálták, hogy asszony ennyire erőslelkű lehet - te adtad neki, Uram! -, s megkérdezték tőle, nem fél-e ilyen messze a hazától sírba kerülni? - "Semmi sincs messze Istennek - felelte. - Nem kell tehát félnem, hogy nem tudja majd a világ végén, honnan támasszon fel engem!"
Betegsége kilencedik napján, ötvenhat éves korában, mikor én harminchárom éves voltam, istenfélő és jámbor lelke kiszakadt testéből.

Szent Mónika! Könyörögj érettünk!

Elhunyt Dobszay László

Életének 77. évében, hosszú betegség után elhunyt Dobszay László. "Az elmúlt hetekben a szentségekkel megerősítve, tiszta tudattal, emberi és tudományos dolgait elrendezve készült a Teremtőjével való találkozásra." (CLSMA)
75. születésnapja alkalmából megjelent az interneten egy cikk róla, melyben munkásságát is kifejtik.
A fidelio.hu zenei portál is cikkel köszöntötte Dobszay Lászlót.
David Hiley (Professor, Institut für Musikwissenschaft, University of Regensburg) így fogalmaz róla: „Dobszay László nemcsak a gregorián zene kutatásában és muzikológiában, hanem a zenepedagógia, a jelenkori liturgikus zene és az előadóművészet terén is kiemelkedőt alkotott. [...] így például amellett, hogy mértékadó tanulmányokat közölt a gregorián ének történetének és stílusának tárgyában, egyúttal bevezette ezt az éneket az iskolai énektanítás tankönyveibe egészen az alsó fokig, adaptálta a gazdag repertoárt, az anyanyelvű egyházzenei gyakorlat számára, s a Schola Hungaricával új mintát teremtett a gregorián ének értő válogatásában és előadásában [...] Az egymást kiegészítő zenei ágak jótékony kölcsönhatásának másik példája Dobszay László tevékenységében az a mód, ahogy a népzenekutatásban szerzett tapasztalatok beépültek gregorián tanulmányaiba, legújabban a magyarországi források teljes offícium antifónarepertoárjának szisztematikus kiadásában. Zenetudományi munkái ugyanakkor a 16-18. századot is átfogják, Bartók zenéjének is tekintélyes ismerője, s a monumentális Musicalia Danubiana sorozat irányítói közé tartozott." (David Hiley méltatása, megjelent: Laborare fratres in unum. Festschrift László Dobszay zum 60. Geburtstag. Hildesheim und Zürich: Weidmann, 1995.)

Nyugodjék békében!  

Munkásságának jegyzéke
1997-ben készült riport
Az inforadio híre haláláról

In paradisum deducant te Angeli; in tuo adventu suscipiant te martyres, et perducant te in civitatem sanctam Ierusalem. Chorus angelorum te suscipiat, et cum Lazaro quondam paupere æternam habeas requiem.

Paradicsomba vezessenek az angyalok...

BLOGUNK TOVÁBBI CIKKE DOBSZAY LÁSZLÓRÓL ITT. 

Katekézis V. rész - A keresztény boldogság

Az Újszövetségi Szentírás több kifejezést is használ annak a boldogságnak jelölésére, melyre Isten az embert meghívta: Isten országának eljövetele; Isten látása: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8); belépés az Úr örömébe, belépés Isten nyugalmába:  "Ott majd pihenünk és látunk; látni fogunk és szeretünk, szeretni fogunk és dicsérünk. Íme, ez lesz majd végül, szünet nélkül. És miféle más célunk lehet, hacsak nem az, hogy eljussunk abba az országba, melynek soha nem lesz vége?"
Isten ugyanis azért helyezett el minket a világban, hogy Őt megismerjük, szolgáljuk, szeressük, és így eljussunk a Paradicsomba. A boldogság az isteni természet (2Pt 1,4) és az örök élet részeseivé tesz bennünket. Ezáltal az ember belép Krisztus dicsőségébe és a szentháromságos élet élvezetébe.
Ez a boldogság meghaladja az értelmet és a pusztán emberi erőket. Isten ingyenes ajándékából ered. Ezért mondjuk természetfölöttinek, miként a kegyelem is az, mely az embert fölkészíti arra, hogy belépjen az isteni boldogságba.
"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent". De nagysága és elmondhatatlan dicsősége miatt "senki ember nem láthatja Istent úgy, hogy életben maradjon", az Atya ugyanis fölfoghatatlan, szeretete és emberiessége szerint azonban, s mert mindenre képes, ezt is megengedi azoknak, akik szeretik Őt, azaz hogy lássák Istent, (...): mert "ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges"."
A megígért boldogság erkölcsi döntések elé állít minket. Fölszólít, hogy tisztítsuk meg szívünket rossz hajlamaitól és törekedjünk mindenekfölött keresni Istent. Arra tanít, hogy az igazi boldogság nem található meg a gazdagságban vagy a jólétben, sem az emberi dicsőségben vagy a hatalomban; sem bármiféle emberi tevékenységben, akármilyen hasznos legyen is, mint a tudományok, a technika, a művészetek; sem bármi teremtményben, hanem egyedül Istenben, aki minden jónak és minden szeretetnek forrása:
"A gazdagság napjainkban nagy istenség; a sokaság, emberek tömege hódol neki önként. A boldogságot a szerencsével mérik, és a szerencsével mérik a tiszteletreméltóságot is. (...) Ez abból a meggyőződésünkből ered (...), mely szerint a gazdagsággal minden lehetséges. Az egyik mai bálvány tehát a gazdagság, a másik bálvány a hírnév. (...) A hírnév, azaz közismertnek lenni, a világban hírnevet támasztani, odáig jutott, hogy önmagában jónak, kiemelkedő jónak, tiszteletreméltó dolognak tekintik. (...) "Sajtóhírnévnek" lehet mondani."
A tízparancsolat, a hegyi beszéd és az apostoli katekézis leírják az utakat, amelyek elvezetnek a mennyek országába. Mi pedig a Szentlélek kegyelmétől támogatva, mindennapi cselekedeteink révén lépésről lépésre kötelezzük el magunkat irántuk. Krisztus szavaitól megtermékenyítve lassan gyümölcsöt hozunk az Egyházban Isten dicsőségére.

Nemzetközi Teológus Kongresszus Bécsben

Először rendezik meg Bécsben a teológusok nemzetközi konferenciáját. Az esemény ma kezdődik, és augusztus 28-ig tart. A Bécsi Egyetem épületében rendezték meg 250 európai kutató részvételével (teológusok, pszichológusok, szociológusok...). A kongresszus ideje alatt a "legjobb teológiai könyvek" is megvásárolhatók.
Díjat kapott Tomáš Halík cseh professzor "Türelem Istennel" című könyve. Zakeus történetét állítja példának ma, hogyan tudják az emberek szívükbe írni Jézus üzenetét.
François Wernert francia teológus könyve is díjat kap, amely a vasárnap összeomlásáról szól.
A kongresszus témája a testi betegség is, amely összefügg bizonyos pszichés problémákkal. A házasság és cölibátus is téma a sok aktuális kérdés mellett.
Augusztus 24-én "előkonferenciát" tartottak 70 fiatal teológus jelentlétében Pozsonyban.
A kongresszus magyar nyelvű ismertetője itt letölthető.
(forrás: bécsi egyházmegye honlapja)

Katekézis IV. rész - Az imádság módjai

I. A szóbeli ima

Isten Igéjével beszél az emberhez. A gondolt vagy kimondott szavak gyarapítják imádságunkat. A legfontosabb azonban a szív jelenléte Annál, akihez az imádságban beszélünk. "Meghallgatásunk nem a szavak sokaságától, hanem az elme éberségétől függ."
A szóbeli ima a keresztény élet nélkülözhetetlen eleme. A tanítványoknak, akiket vonzott Mesterük csöndes imádsága, Ő egy szóbeli imádságot tanított meg, a Miatyánkot. Jézus nemcsak a zsinagóga liturgikus imádságait imádkozta; az evangéliumok megmutatják Őt, amint fölemeli hangját személyes imádsága kifejezésére, az Atya ujjongó dicsőítésétől a Getszemáni kert halálfélelméig.
Az igény, hogy külső érzékeink részt vegyenek a belső imádságban, megfelel emberi természetünk követelményének. Test és lélek vagyunk, és érezzük a szükségét annak, hogy érzelmeinket kifejezzük. Egész lényünkkel kell imádkozni, hogy könyörgésünknek a lehető legnagyobb erőt adjuk.
Ez az igény megfelel egy isteni követelménynek is. Isten olyan imádókat keres, akik Lélekben és igazságban imádják Őt, következésképpen olyan imádságot vár, mely élettel teljes és a lélek mélységeiből száll föl. Isten azonban a külső kifejezést is akarja, mely a testet összeköti a belső imádsággal, mert ez fejezi ki feléje azt a tökéletes meghajlást, amit joggal vár el tőlünk. Mivel a szóbeli ima kifelé irányul és így tökéletesen emberi, elsősorban a közösség imádsága. De még a legbelsőbb ima sem hanyagolhatja el a szóbeli imát. Az ima azáltal válik belsővé, hogy tudatára ébredünk Annak, "Akihez beszélünk". Így a szóbeli ima a szemlélődő imádság első módja lesz.

II. Az elmélkedés

Az elmélkedés, meditáció elsősorban keresés. A lélek próbálja megérteni, hogy miért és hogyan lehet keresztény módon élni annak érdekében, hogy magáévá tegye, amit az Úr kíván és válaszoljon rá. Ehhez figyelemre van szükség, ami fölött csak nehezen tudunk uralkodni. Általában könyveket használunk segítségül, melyek a keresztényeknek rendelkezésükre állnak: Szentírás, főleg az evangéliumok, szentképek, a nap vagy az időszak liturgikus szövegei, a lelkiélet atyáinak írásai, lelki irodalom, a teremtés és a történelem nagy könyve, Isten "mai napjának" lapja.
Az olvasott dologról elmélkedve, ezt önmagunkkal összevetve jutunk el oda, hogy magunkévá tesszük. Ezzel kinyílik egy másik könyv, az élet könyve. A gondolatok világából átmegyünk a tények világába. Az alázat és a hit mértéke szerint itt föltárulnak az indítékok, melyek a szívet késztetik, és meg lehet őket ítélni. A megteendő igazságról van szó, hogy eljussunk a világossághoz: "Uram, mit kívánsz, hogy cselekedjem?"
Az elmélkedésnek annyi módszere van, amennyi a lelki mesterek száma. A keresztény embernek akarnia kell rendszeresen elmélkedni, nehogy a magvető példabeszédéből az útszélhez, a sziklás vagy tövises talajhoz váljék hasonlóvá. A módszer azonban csak vezető; a lényeg a Szentlélekkel együtt haladni az imádság egyetlen útján, aki Jézus Krisztus.
Az elmélkedés fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Ez az összeszedettség szükséges a meggyőződéses hitbeli elmélyüléshez, a szív megtéréséhez és a Krisztust követő akarat erősödéséhez. A keresztény imádság szívesen elmélkedik "Krisztus misztériumairól", például a Szentírás elmélkedő olvasásában (a lectio divinában) és a rózsafüzérben. Az imádkozás e gondolkodási formája nagyon értékes, de a keresztény imádságnak többre kell törekednie: Jézus szeretetének megismerésére és a vele való egyesülésre.

III. A szemlélődő imádság

Mi a szemlélődő imádság? Avilai Szent Teréz így válaszol: "A belső ima megítélésem szerint nem más, mint barátság, melyben gyakran négyszemközt beszélünk azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket."
A szemlélődő ima azt keresi, "akit szeret a lelkem" (Én 1,7): Jézust -- és benne az Atyát -- keresi, mert a szeretet kezdete mindig az utána való vágyakozás; és tiszta hittel keresi Őt, azzal a hittel, amelynek hatására Belőle megszületünk és Benne élünk. A szemlélődő imádságban is elmélkedhet még az ember, de a tekintet már az Úrra irányul.
A szemlélődő ima idejének és időtartamának megválasztása a szilárd akarattól függ, mely föltárja a szív rejtett dolgait. A szemlélődő ima nem akkor történik, amikor időnk van rá: időt szakítunk arra, hogy az Úrral legyünk azzal a szilárd elhatározással, hogy nem hagyjuk abba, bármilyen próbatétel és szárazság is kísérje a találkozót. Elmélkedni nem mindig lehet, de mindig be lehet lépni a szemlélődő imába, egészségi és érzelmi állapotunktól, munkakörülményeinktől függetlenül. Szegénységben és hitben a szív a keresés és a találkozás helye.
A szemlélődő imába belépés hasonlít a szentmise kezdetéhez: a Szentlélek indítására "összegyűjtjük" a szívünket és egész lényünket, tudatosan vagyunk jelen az Úr lakásában, ami mi magunk vagyunk, és fölébresztjük a hitet, hogy belépjünk Annak jelenlétébe, aki vár ránk. Levetjük álarcainkat, és szívünket újra a minket szerető Úr felé fordítjuk, hogy átadjuk neki magunkat, mint áldozati adományt, melynek meg kell tisztulnia és át kell változnia.
A szemlélődő ima Isten gyermekének imádsága; a bűnösé, aki bocsánatot nyert, és kész befogadni a szeretetet, amellyel szeretik, és még nagyobb szeretettel akarja viszonozni azt. De tudja, hogy szeretete mint viszonzás nem más, mint az a szeretet, melyet a Szentlélek áraszt a szívébe. Mert minden kegyelem Istentől. A szemlélődő ima alázatos és szegény odaadás az Atya szerető akaratának, egyre mélyebb egységben az Ő szeretett Fiával.
Így a szemlélődő ima az imádság misztériumának legegyszerűbb kifejeződése. A szemlélődő ima ajándék és kegyelem; csak alázatban és szegénységben lehet megkapni. A szemlélődő ima szövetség kapcsolata, melyet Isten a szívünk mélyén kötött velünk. A szemlélődő ima kommunió: benne a Szentháromság az embert, Isten képmását átalakítja a maga "hasonlatosságára".
A szemlélődő ima az imádság kiemelkedően intenzív ideje. A szemlélődő imában az Atya a Szentlélek által erősít meg belső emberré, hogy a hit által Krisztus lakjék a szívünkben és a szeretetben verjünk gyökeret és alapozódjunk meg.
A szemlélődő ima a hit Jézusra szegezett tekintete. "Én Őt nézem, Ő meg engem néz", mondta a tabernákulum előtt imádkozó ars-i parasztember kora szent plébánosának. Ez a ráfigyelés lemondás "önmagamról". Az Ő tekintete tisztítja a szívet. Jézus tekintetének fénye megvilágosítja szívünk "szemét"; megtanít arra, hogy mindent az Ő igazságának és emberek iránti együttérzésének fényében lássunk. A szemlélődő ima Krisztus életének misztériumaiban kezdődik. Így tanulja meg az "Úr belső ismeretét", hogy jobban szeresse és kövesse Őt.
A szemlélődő ima Isten Igéjének meghallása. Ez a meghallás egyáltalán nem passzív, hanem a hit engedelmessége, a szolga föltétlen szófogadása és a gyermek szerető odasimulása. Részesedés a szolgává lett Fiú "Amen"-jében, és az Ő alázatos szolgálóleányának "fiat"-jában.
A szemlélődő imádság csöndes hallgatás, "az eljövendő világ szimbóluma" vagy "a hallgatag szeretet beszéde". A szemlélődő imádságban a szavak nem beszélgetést jelentenek, hanem olyanok, mint a rőzse, mely a szeretet tüzét táplálja. E csöndben, mely a "külső ember" számára elviselhetetlen, az Atya elmondja nekünk az Ő megtestesült, szenvedő, meghalt és föltámasztott Igéjét, és a Lélek Jézus fiúi imájának részeseivé tesz.
A szemlélődő ima kapcsolat Krisztus imájával, amennyiben misztériumában részesít. Krisztus misztériumát az Egyház az Eucharisztiában ünnepli, és a Szentlélek a szemlélődő imádságban belőle éltet, hogy a szeretettel tettben megnyilvánuljon.
A szemlélődő ima a sokaságnak életet hozó szeretet közössége, amennyiben beleegyezés a hit éjszakájában való kitartásra. A föltámadás húsvéti éjszakája az agónia és a sír éjszakáján megy át. Az Ő Lelke (és nem a "test" , mely "gyönge") teszi meg, hogy Jézus órájának ezt a három intenzív időszakát a szemlélődő imádságban megvalósítsuk. Szükség van a beleegyezésre, hogy "egy órát" vele virrasszunk.

Élménybeszámoló Madridból - Fr. Tömördy Viktor ofm írása

MADRID 2011 

A Keresztút

         Nekem, mint történelemtanárnak Spanyolország és Madrid a hatalmas ellentétek színtere. Egyrészt szinte inkvizítor-keménységű, szigorú katolikus ország és város, másrészt a XX. században a keresztény vértanúk megszámolhatatlan sokaságának hazája.

         A történelemórákon megtanítom, hogy Hispániából kiűzték a mórokat és a zsidókat, a meghódított Új Világot keresztény hitre térítették és kitartóan védelmezték a Rómához való hűséget. De a XX. század történelmének igazságához az is hozzátartozik, hogy elmondom: a 30-as évek polgárháborúja idején tízezrével végezték ki – a legkegyetlenebb módszerekkel – a szerzeteseket, a papokat és a megkeresztelteket. Döbbenetes, hogy Spanyolország Nyugat-Európa legnagyobb keresztényüldöző államává lett.

         Ebbe az országba és ebbe a világvárosba, a vértanúk vérével megszentelt térségbe egy hétig, másfél millió keresztény fiatal zarándokolt el.

         Magam már nem tartom olyan fiatalnak, hogy egy „világifjúsági” találkozóra elmenjek. Sokan vannak a ferences rendben, akik fiatalos lendülettel jelen lehettek volna a találkozó lelkesítő napjaiban. Mégis, utólag örülök, hogy egy zarándokcsoport kísérője lehettem. Újra igazolódni láttam mindazt, amit a történelemórákon tanítok: Isten nem csak közvetlenül a mai nap látogathat el hozzánk - természetesen ez is megtörténhet-, hanem Isten látogatását a századok nagyságában is meg kell látnunk.

         Beszédes már maga a helyszín, amely Isten látogatásának a helyszíne: Madrid. 80 éve, 1931-ben mondatták le a keresztény spanyol királyt, XIII. Alfonzot. Primo de Rivera ugyan köztársaságot hirdetett meg, de az évszázadok során felgyülemlett feszültség, a polgári demokrácia „népfrontos” szólamai a polgárháború kiváltását eredményezték.

         Mivel Spanyolország a XIX. századi polgári forradalmat nem élte meg – talán Napóleon kegyetlenségeinek köszönhetően – nem alakult ki a világméretekben hatalmas polgári berendezkedésű állam. Az európai „fejlődésben” alulmaradt.

         A baloldal küzdött a hatalom átvételéért, baloldali szlogenekkel és szólamokkal sikert is értek el: győzött a népfront 1936-ben. Korábban már Szovjetunióban győzött és Magyarországon is majdnem. Így sok más országbeli kommunista is harcolt a spanyol polgárháborúban, a kommunista érdekek érvényesítéséért.

         A legnagyobb ellenség a katolikus egyház volt, mert a több évszázados értékeket védte. Ezért az egyházat meg kellett semmisíteni. Ezért ölték tízezrével a papokat és a szerzeteseket. (Közülük II. János Pál sok százat a boldogok sorába iktatott.)

         Madrid, a főváros ennek a hatalmas öldöklésnek volt a színtere.

         1931-2011: 80 év elteltével Madrid megkapta azt a kitüntetést, hogy megszervezhette a világifjúsági találkozót. Így Madrid utcáit a közös keresztúton keresztények ezrei árasztották el. Másfél vagy kétmillió keresztény ember imádkozott az egykori kegyetlenségek színterén. Vitték a hatalmas KERESZTFÁT, a szenvedés és a vértanúság fáját.

         Madrid megélhette a csodát. Szinte egy emberöltő alatt - 80 év alatt - élte át azt, amelyet csak Isten jelenlétével lehet megmagyarázni. Isten az IDŐBEN mutatja meg magát, ezer vagy kétezer évben vagy akár századon belül.

         Számomra ezen a pénteki, madridi keresztúton úgy volt jelen Isten, ahogyan a történelemben jelen van. Pilinszky írja: Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét…A vértanúk vérétől áztatott földben, Madridban imádkozott az egész világ. Ez a város Istentől kegyelmet kapott. Azt a kegyelmet, amelyet csak a hit erejében élhetünk meg.

         Fenséges volt az a keresztút. A 12. állomást ágyúszó ritmikus üteme tette ünnepélyessé. Az ágyúk robbanása a megváltó kereszthalál kegyetlenségét, a minden szenvedésben megismétlődő fájdalmat, de a megváltás világot megrázó és megváltoztató tényét is emlékezetbe idézte, szívbe véste – kitörölhetetlenül.

         Madrid, amely gyűlölte a Megváltást 80 évvel ezelőtt, most szívszorítóan megélte azt.

         Ezt a hatalmas CSODÁT kapta meg ez a város Istentől. A térben és az időben így igazolódik Isten valóságos jelenléte, amelyet nekünk, embereknek adott.

2011. augusztus 23.                    Fr. Viktor

Katekézis III. rész - Az Egyház Krisztus Menyasszonya

Krisztus és az Egyház, a Fő és a test tagjainak egysége magában foglalja a kettő megkülönböztetését is egy személyes kapcsolatban. Ezt gyakran a vőlegény és menyasszony képével fejezik ki. A `Krisztus az Egyház vőlegénye' képet a próféták előkészítették és Keresztelő János meghirdette. Az Úr önmagát "a Vőlegénynek" nevezi. Az Apostol az Egyházat és minden hívőt, testének tagját, úgy mutatja be, mint menyasszonyt, akit ő Krisztussal, az Úrral "eljegyzett", hogy egy Lélek legyen vele. Az Egyház a szeplőtelen Bárány szeplőtelen menyasszonya, akit "Krisztus szeretett", akiért odaadta önmagát, hogy "megszentelje őt" (Ef 5,26), akit örök szövetséggel magához kapcsolt, és úgy gondoskodik róla állandóan, mint a saját testéről.
 "A teljes Krisztus, Fő és Test, sokból egy. (...) Akár a Fő beszél, akár a tagok beszélnek, Krisztus szól: beszél a Fő nevében és beszél a test nevében. De mi mondatott? ťKetten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom" (Ef 5,31--32). És maga az Úr mondja az Evangéliumban: "Tehát már nem ketten vannak, hanem egy test" (Mt 19,6). Mert, miként tudjátok, a két személy újra egy lesz a házastársi egyesülésben. (...) "Vőlegénynek" mondja magát a Fő, és ťmenyasszonynakŤ a test nevében."

Az Egyház - a Szentlélek temploma 
"Ami a szellemünk, azaz a lelkünk a tagjainknak, az a Szentlélek Krisztus tagjainak, Krisztus testének, ami az Egyház." "Krisztus Lelkének mint láthatatlan principiumnak azt is tulajdonítanunk kell, hogy a test minden része mind egymással, mind a magasztos Fővel kapcsolatban van, mert a Szentlélek teljesen a Főben, és teljesen az egyes tagokban van." A Szentlélek az Egyházat "az élő Isten templomává" teszi (2Kor 6,16).
"Ez az isteni ajándék az Egyházra bízatott. (...) Benne tétetett le a Krisztussal való közösség, azaz a Szentlélek, a romolhatatlanság foglalója, hitünk megerősítése, az Istenhez vezető égi létra. (...) Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is; és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és minden kegyelem."
A Szentlélek "tekintendő a test minden részében mindenfajta élet- és valóban üdvös tevékenység principiumának." Sokféle módon tevékenykedik az egész test épülésére a szeretetben: Isten Igéje által, akinek "van hatalma építeni" (ApCsel 20,32), a keresztség által, mellyel Ő alkotja Krisztus testét; a szentségek által, melyek gyarapítják és gyógyítják Krisztus tagjait; az "apostolok kegyelme által", mely "kiemelkedik" az Ő ajándékai közül, az erények által, melyek segítenek jót cselekedni, végül sokféle különleges kegyelem által (melyeket karizmáknak neveznek), melyekkel Ő teszi "alkalmassá és készségessé" a hívőket "különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében". KEK 796-798

Szent Bertalan apostol ünnepe

Szent Bertalan apostol vértanúsága

Részlet a Szentek életéből:
Szent Bertalan az Úr tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is nehézségek vannak, mert a négy apostolnévsorban (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13) Fülöp mellett szerepel mint Bertalan; ugyanakkor Szent János evangéliumában ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natánael néven (Jn 1,45-- 50). Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan -- ami a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája -- a családi, a Natánael pedig a személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd Simon, Jónás fia).
Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtus kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá.
Bertalan apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.
A középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.
Szent Bertalan apostol! Könyörögj érettünk!

Liturgikus konferencia a domonkos liturgiáról Budapesten

Augusztus 4-8 között zajlott a konferencia Dr. Deák Viktória Hedvig OP nővér kezdeményezésére. Az eseményre meghívott Fr. Augustine Thompson OP szerzetes beszámolója alapján adunk hírt az eseményről. (A fotók is az általa írt cikkből származnak.)
A rendről emondja, hogy a kommunizmus ideje alatt elnyomásban élt. 1991-ben állt vissza a rend. A domonkos nővérek száma a negyvenet közelíti. Ma óvodákban tevékenykednek, négyen pedig egyetemi professzorok a Sapientia főiskolán.
A domonkos rítus szerint bemutatott ünnepi szentmisén minden nővér részt vett.
A három nap során minden misén az Antiphonale Hungaricumból énekeltek. Az utolsó napon, Urunk színeváltozásának ünnepén a saját rítusuk szerint ünnepelt ún. Missa Cantata volt - énekes mise.
A konferenciát a ciszterci nővérek Budapest melletti rendházában tartották.
A zsolozsmát szintén a magyar gregorián dallamokon énekelték. A már említett cikkhez hamarosan a megadott linken új beszámoló készül - angol nyelven.
Magyarország Európában liturgikus és egyházzenei szempontból különleges helyzetben van. Óriási az a kincs, amelyet elődeink ránk hagytak. Dicséretes dolog, hogy a különféle szerzetesi közösségek megújulásukat a gyökerekhez való visszatérésben látják. Hazánkban ismert többek között az esztergomi és az egri rítus (ld. Dobszay László könyve), de a rendek is alkalmazták saját rítusukat. Imádkozzunk azért, hogy közösségeink megújítsák országunk lelki életét.

Katekézis II. rész - Jézus és a Törvény

Jézus a hegyi beszédet ünnepélyes figyelmeztetéssel kezdte, melyben Istentől a Sinai-hegyen az első Szövetség megkötésekor adott Törvényt az Újszövetség kegyelmének fényében mutatta be:
"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a Törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában" (Mt 5,17--19).
Jézus, Izrael Messiása, aki a legnagyobb a mennyek országában, saját szavai szerint kötelességének tekintette, hogy beteljesítse a Törvényt hiánytalanul, a legkisebb előírásokig. De Ő az egyetlen, aki azt tökéletesen meg tudta tenni. [356] A zsidók saját bevallásuk szerint soha nem tudták tökéletesen, a legkisebb parancs megszegése nélkül megtartani a Törvényt. [357] Ezért Izrael fiai minden évben az engesztelés napján bocsánatot kérnek Istentől törvényszegéseikért. A Törvény ugyanis egyetlen egészet alkot, és amint Szent Jakab emlékeztet: "Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, az mindegyik ellen vét" (Jak 2,10).
A Törvény teljes -- nem csupán betű, hanem szelleme szerinti -- megtartásának elvét nagyrabcsülték a farizeusok. Erre tanítván Izraelt, sok Jézus korabeli zsidót szélsőséges vallásos buzgóságra vezettek. [359] Ez, amennyiben nem oldódott föl kázusok képmutató boncolgatásában, [360] a népet szükségszerűen elkészítette Isten azon hallatlan beavatkozására, ami a törvény tökéletes teljesítése volt az összes bűnös helyett az egyetlen Igaz részéről.
A Törvény tökéletes beteljesítését senki más nem tudta megtenni, csak az isteni Törvényhozó, aki a Törvény alatt a Fiú személyében született. Jézusban a Törvény már nem kőtáblákra írtan jelenik meg, hanem a Szolga "bensejében" és "szívében" (Jer 31,33), aki, mivel "igazságban hirdet ítéletet" (Iz 42,3), "a nép szövetsége" (Iz 42,6) lett. Jézus beteljesíti a Törvényt egészen odáig, hogy magára veszi "a Törvény átkát", melyet azok vontak magukra, "akik nem maradtak meg mindabban, amik írva vannak, hogy megtegyék", mivel Krisztus halála "azoknak a törvényszegéseknek megváltására történt, melyeket az első szövetségben követtek el" (Zsid 9,15).
A zsidók és szellemi vezetőik számára Jézus rabbinak számított. Ő maga gyakran érvelt a rabbinikus törvényértelmezés formájában. Ugyanakkor Jézusnak akaratlanul össze kellett ütköznie a törvénytudókkal, mert magyarázatát nem úgy adta elő, mint egy közülük; hanem "úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint írástudóik" (Mt 7,28--29). Őbenne Istennek ugyanaz az igéje, amely a Sinai-hegyen fölhangzott az írott Törvény Mózesnek ajándékozásakor, újra hallatja magát a boldogságok hegyén. Ez az Ige nem eltörli, hanem beteljesíti a Törvényt, isteni módon adván végső értelmezését: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek (...). Én pedig mondom nektek" (Mt 5,33--34). Ő ugyanezzel az isteni tekintéllyel kárhoztatja a farizeusok egyes "emberi hagyományait", melyek érvénytelenítik Isten Igéjét. Ezen túlmenően: az étkezésekkel kapcsolatos tisztasági törvényt, mely a zsidók életében igen nagy szerepet játszott, Jézus beteljesítette, amikor a maga isteni értelmezésével kinyilatkoztatta e törvény "pedagógiai" értelmét: "Ami kívülről kerül az emberbe, nem tudja tisztátalanná tenni, (...) -- ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. De mondta: ami kimegy az emberből, az szennyezi be az embert; mert belülről, az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok" (Mk 7,18--21). Amikor Jézus isteni tekintéllyel adta a törvény végső értelmezését, szemben találta magát egyes törvénytudókkal, akik nem fogadták el az Ő törvénymagyarázatát, noha ennek igazságát isteni jelek bizonyították. Ez különösen érvényes a szombat kérdésére: Jézus gyakran rabbinista érveléssel mutat rá arra, hogy a szombati nyugalmat nem zavarja meg Isten vagy a felebarát szolgálata, amit az Ő gyógyításai jelentenek. KEK 577-582

Limai Szent Róza

1586-ban született Peru fővárosában, Limában. Izabella de Flores névre keresztelték. Bérmanevének a Rózát választotta. Korán elkezdte a vezeklő életformát, amit egyesek csodáltak, mások pedig megvetettek. Kerülte a bűnt, és harcba szállt a bűnre csábító alkalmakkal.
Sienai Szent Katalin, Solanoi Szent Ferenc és Keresztes Szent János is a példaképei közé tartozott. 1606-ban lépett be a domonkos rendbe. Hosszú órákon keresztül tudott szemlélődő imában együtt lenni az Úrral.
Keresztes Szent János tanítványaként abból a felismerésből indult ki, hogy a teremtmény ,,semmi'' önmagától, de Isten épp azért teremtette, hogy a kegyelemmel oly magasságba emelkedjék, hogy a Megtestesült Ige menyasszonya legyen.
A szigorú vezeklés, a másokért való szünet nélküli fáradozás korán ágynak döntötte. 1617. augusztus 24-én halt meg, s utolsó óráiban lassan és nagyon meggondoltan mondogatta: ,,Jézusom, Jézusom, maradj mellettem!'' Amikor holttestét átvitték a Szent Domonkos-templomba, olyan tömeg kísérte, hogy az alkirály katonáinak kellett megvédeniük.
1671-ben X. Kelemen pápa avatta szentté. Ő lett Amerika első szentje. Dél-Amerika és Peru védőszentje. A kertészek és virággal foglalkozók patrónusa.
Limai Szent Róza! Könyörögj érettünk!

Mennyországnak Királynéja! Könyörögj érettünk!

A templomépítő - beszélgetés Barsi Balázs ferences atyával

Augusztus 20-án délután a Kossuth Rádióban beszélgetés hangzott el Barsi Balázs ferences atyával. Hallgassa meg! (16:05-nél)

Az ifjú gárdisták

A liturgia kincs

A napokban tartottuk Szent István ünnepét, a nemzeti ünnepet. Ez alkalom arra is, hogy egyéb szempontokat is megvizsgáljunk a szent király kapcsán. A liturgia korának kiemelkedő jelentőségű területe volt. Nem csupán az egyházi életben, hanem a kultúrában is jelentős szerepe volt. Dr. Dobszay László világszerte elismert és kedvelt zenetörténész (és egyházzenész) "A középkori magyar liturgia István-kori elemei?" címmel közölt írását ajánljuk most. 

"Bár a liturgia csak egyik megnyilvánulása az egyházi életnek, az előbb mondottak miatt mégis felvethető a kérdés, nem kell-e megkülönböztetnünk a bencések és a bencés kolostorok mint intézmények funkcióját a korai magyar kereszténységben. A történeti adatok fényében nem vonható kétségbe jelentős bencés személyiségek kiemelkedő szerepe a magyar egyházszervezésben. Nem kétséges, hogy István sokat várt attól a spirituális erőtől is, amit a kolostorok belső élete az egész közösség számára tartalékol. Mindazonáltal az egyházszervezet meghatározója első pillanattól kezdve a püspökségek, alájuk rendelt esperességek és föléjük rendelt érsekség (vagy érsekségek) szervezete. Ez magyarázatot ad a tér- és időbeli kontinuitásra is: csak
ezek és ezek iskolái képeztek az egész országterületre kiterjedő, egységes hálózatot, mely relative védett volt az időbeli hullámzástól. Hogy ez tudatos politika eredménye, azt jól tükrözi a régió érsekségei, pl. Salzburg, Esztergom, Prága alapításának eltérő módja." (részlet a cikkből) 
A kor egyházzenei hangulatából pedig álljon itt egy ízelítő. A felvételen Dobszay László, valamint Szendrei Janka vezényli a Schola Hungarica-t. 

Katekézis I. rész - Az Isten utáni vágy

Az Isten utáni vágy az ember szívébe van írva, mert Istentől és Istenért teremtetett; Isten pedig szüntelenül hívogatja magához az embert, és az ember csak Istenben találja meg az igazságot és a boldogságot, amelyet szüntelenül keres:
"Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettől fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet, és rábízza magát a Teremtőjére."
Az emberek történelmükben mind a mai napig sokféleképpen fejezték ki istenkeresésüket vallásos meggyőződésükkel és megnyilvánulásaikkal (imádságokkal, áldozatokkal, kultuszokkal, elmélkedéssel). E kifejezési formák, ámbár többféleképp értelmezhetők, oly általánosak, hogy ennek alapján az ember vallásos lényként határozható meg:
"Isten telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17,26--28)
Az ember "ezt az Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot" elfeledheti, tagadhatja, sőt kifejezetten vissza is utasíthatja. Az ilyen magatartások nagyon különböző forrásokból eredhetnek: a világban tapasztalható rossz miatti fölháborodásból, vallási tudatlanságból vagy közömbösségből, világi és anyagi gondokból, a hívők rossz példájából, a vallásellenes szellemi áramlatokból, s végül a bűnös ember azon hajlandóságából, hogy félelmében elrejtőzzön Isten elől, vagy elfusson az Úr hívása elől.
"Örvendezzék az istenkeresők szíve" (Zsolt 105,3). Ha az ember el is felejti vagy visszautasítja Istent, Ő szüntelenül hív minden embert, hogy Őt keresse, hogy az ember éljen és megtalálja boldogságát. E keresés azonban megkívánja az embertől értelmének teljes erőfeszítését és akaratának egyenességét, az egyenes "szívet", és mások tanúságát is, akik megtanítják Istent keresni.
"Nagy vagy, Uram, és minden dicséretre méltó. Nagy a te erőd és bölcsességednek nincsen száma. És dicsérni akar téged az ember, teremtésed részecskéje; a halandóságát hordozó ember is, aki hordozza bűnének bizonyságát, és a bizonyságot, hogy Te a kevélyeknek ellenállsz. És mégis dicsérni akar téged az ember, teremtésed részecskéje. Te ébresztgetsz, hogy gyönyörűséget találjunk dicséretedben, mert magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned."

Ha Krisztus a szikla, lehet Péter is szikla?

Teológiai megközelítés egy honlap cikke alapján.
A Péter név jelentése alapján tudjuk, hogy Jézus nem véletlenül mondta Pétert "sziklának", ugyanis maga a név jelentése is ez. A nehézséget az okozza, hogy amennyiben Krisztus szikla és az Egyház alapja, akkor hogyan lehet Péter is szikla?
A protestánsok állítása szerint a név jelentése nem utal Péterre, "Jónás fiára". Görögül nem is azonos a Péter és a szikla jelentése. Azonban arám nyelven, melyet Jézus beszélt, azonos a "Peter" és a "Kepha" szavak.
Ugyanakkor Péter elsőbbsége mellett szól az is, hogy nem utal semmi más arra, hogy Jézus esetleg másnak mondta volna szavait.
Nem Péter kérte (neve jelentésének tudatában) az elsőbbséget, és azt, hogy Jézus rá építse Egyházát. Jézus kiváltságként, "jutalomként" adja Péternek azt, hogy ő lehet az Egyház alapja.
A kérdés megértéséhez egy analógia szükséges: ha én leírok valamit egy ceruzával, akkor azt írhattam én is, de a ceruza is. Ketté lehet választani, mégis egy ember írta le a szöveget.
Isten az elsődleges ok, az ember másodlagos ok. Így gondoljuk ezt a Szentírás szerzőségének kérdésében is.
Az Egyház alapításában Krisztus az elsődleges ok. Péter a másodlagos ok. Pétert Krisztus ereje erősíti. Ezért nincs veszélyben az Egyház (Krisztus 'építménye'). Ugyanakkor az egyetlen alapja az Egyháznak maga Krisztus.
Alapvető katolikus felfogás, hogy Isten számára az ember eszköz. (Ezért kell például apró jelekben is meglelni Isten szándékát.) Ezért nehéz sokszor emberi ésszel kettéválasztani az isteni és az emberi akaratot, tervet. Amint Péter eszköz Isten kezében, és amennyiben rá építi Egyházát, úgy már érthető az a tétel, hogy a pápa Krisztus földi helytartója. A mai evangélium teljesen emberi, de ugyanakkor Isten tervének szemléltetője. Isten végtelen fölségében az embert (porszemet) használja fel tervének megvalósításához. Ezért fontos (nélkülözhetetlen) az Eucharisztia előtti leborulás, és a szüntelen imádkozás. Isten tervében helyünk van. "Boruljunk le, és imádjuk..."

Évközi 21. vasárnap - prédikáció

Jézus hosszúra nyúló tanítói körútja egyik állomása után a tanítványokhoz fordul e különös kérdéssel: kinek tartják az emberek Őt? Azt nem tudjuk, miért kérdezte? Az apostolok véleményére volt-e kíváncsi, vagy a hitüket akarta mérlegre tenni, tudván, hogy a bennfoglalt hit kimondása növeli az elköteleződést.

Mindenek előtt ami számunkra igen szembetűnő, az Jézus és az apostolok közti kapcsolat. Noha az apostolok egyszerű emberek voltak, mégis őket választotta ki az Úr, hogy felismerjék az isteni Igazságot, és őket erősítette meg Szentlelkével, hogy elmenvén a föld határáig hirdessék az Isten országát. 

Mai világunkban minket is számtalanszor foglalkoztat a kérdés? Kinek tartanak engem, milyen embernek, milyen vélemények vannak rólam? S nem ritkán ezen kérdések mögött leggyakrabban önmagunkat akarjuk igazolni, vagy hiúságunkat legyeztetjük. S ezzel ki is derül gyengeségünk, miszerint életünk középpontjában nem az isteni Ige van, hanem önmagunk. Veszélyes út. S ha valaki kritikát gyakorol, vagy figyelmeztet apró hibánkra, akkor jön a sértődés...

Nemrégiben kezembe került egy könyv, a címe „Ki kicsoda”? A könyvbe lapozva híres emberekről, költőkről, a történelem nagy hőseiről kaptam pontos leírást. A kultúrtörténelem meghatározó emlékeire is találunk benne adatokat. Események, csaták, életrajzi adatok, fontos információk... Azonban a leglényegesebbről, az illető személyéről nem tudunk meg semmit, hogy ő valójában milyen ember volt, ki is volt ő.

Jézus és az apostolok párbeszéde éppen arra irányítja figyelmünket, hogy Jézus Krisztus személyének igazi felismerése nem eredhet emberi okoskodásból. Annak megvallása, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, egy újfajta tudás, világnézet, értékrend alapja, amely nem a testtől és vértől, emberi okoskodásból származik, hanem a mennyei Atyának a Szentlélek általi kinyilatkoztatásából. 

Erre a sziklaalapra épül az egyház közössége. Ezért Péter apostol hitvallása döntő fontosságú. Az ő számára adott Isteni sugallat által ismeri fel Jézusban az Isten fiát. 

Ki számomra Jézus?

Jézus életrajzok, Jézus kutatások, Albert Schweizer műve: Geschichte der Leben-Jesu-Forschung, vagy Tatianosz: Diatesszaronja.

A Jelen kor filmjei Jézusról, vagy a széles kritikát kapott Passio című film. Mindezen alkotások ismerete óhatatlanul felveti a kérdést, vajon lehet-e Jézus Krisztusról, az örök Igéről igazi és hiteles alkotást készíteni? És a rendelkezésünkre álló műalkotások valóban Jézust közvetítik-e? Mennyire hitelesek? 

Ezen emberi alkotások csupán a tapasztalható és megragadható valóságra alapoznak.  A történeti Jézust próbálják megközelíteni. De azonos-e az ezek által közvetített kép a hit Krisztusával?

Minden embernek az életében legalább egyszer előjön a kérdés. Ki számára Jézus. Egy próféta csupán, akinek érdemes a szavát meghallgatni aztán majd én eldöntöm hogy megfogadom-e? Vagy egy csodás gyógyító, aki ámulatba ejt? Vagy egy profi törvénytudó, akinek érvelésében nincs hiba, beszédével pedig lehengerli a kor jogtudósait, akik megszégyenülve tekintenek maguk elé és lesütött szemekkel csak bólogatnak? Majd odébb állnak a porondról, hiszen kiderült álnokságuk és beszűkült látásmódjuk.

Jézus kérdésének azonban más célja van, a hitbeli növekedés és elköteleződés.

Péter hitvallása isteni eredetű. Így szikla lesz a többi apostol és a Krisztusban hívők számára.

Nem vesznek erőt rajta: éppen azért mert a megvallása kinyilatkoztatás alapú. Vagy isteni. Nem egy földi, ember által felépített érvrendszeren nyugszik, hanem megingathatatlan isteni kinyilatkoztatáson. Innen ered Péter ap. tekintélye és az egyház igenis isteni törvényeken nyugszik. Vagyis Isten akarta hogy legyen. Ezért nem lesz vége, ezért nem lehet elpusztítani. Lehet szűk keretetek közé szorítani a működését, el lehet venni az intézményi működés fizikai javait---akkor is fennmarad, mert nem e világból való. 

Nem az emberi ügyeskedés és fabrikálás hozta létre. Vagyis a gyökerei meghaladják a fizikai valóságot.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk a pápára, aki Péter utóda. Akinek tanítói széke isteni kegyelemtől felhatalmazva az igazságot képviseli. Az igaz hitet és krisztusi tanítást. 

A kérdésre adott választ, miszerint „számomra ki Jézus?” nem odázhatjuk el. Mindenkinek meg kell adni rá a feleletet. Lehet, hogy nem szavakban, de életünkkel megvallva tanúsítanunk kell: Te vagy az Isten Fia.

Ha meg tudjuk hozni igaz a feleletet, akkor világos lesz számunkra: Istennel élni érdemes, mert ő azt akarja, hogy életünk legyen, éspedig teljében és örökös bőségben (vö. Jn 10, 10).

Új egyháztanító lesz

XVI. Benedek pápa az Ifjúsági Találkozó mai szentmiséjének végén elmondta, hogy Avilai Szent Jánost a közeljövőben egyháztanítói (doctores Ecclesiae) címmel illeti majd. Példaként állította a püspökök, papok és papnövendékek számára. A Szentatya a spanyol püspöki kar javaslatára döntött így.
Kifejezte szándékát, hogy Szent János közbenjárására és példája nyomán legyünk állhatatosak a hitben.
Avilai Szent János 1449-ben (vagy 1500-ban) született Spanyolországban. 1569-ben halt meg, és XIII. Leó pápa 1894-ben avatta boldoggá. Szentté 1970-ben VI. Pál pápa avatta. Ünnepe május 10-én van.
Apja zsidó volt, de megkeresztelkedtek. Származásuk is közrejátszott abban, hogy jogot kellett tanulnia. 1526-ban szentelték pappá. Latin-Amerikában volt misszionárius. Prédikációi miatt bevádolták az inkvizíciónál, de az felmentette a vád alól. 15 iskolát alapított, köztük egy egyetemet. Szívesen elmélkedett az Eucharisztiáról és Szűz Máriáról is sokat írt.
forrás: kath.net