A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. január 31., kedd

Rendelkezés Rómában: középpontban a kereszt

A vatikáni templomokban, valamint a római bazilikákban a keresztnek az oltáron, középen kell elhelyezkednie ezentúl - mindig. Az elmúlt években sokszor a TV-s misékre hivatkozva eltűnt a kereszt az oltárról, mert azt zavarónak vélték. Stefan Heid német teológus állítása azonban az, hogy amikor a pap az oltárnál áll, szüntelenül imádkozik. Minden kérés, dicséret és ima Krisztus által jut el az Atyához. Az imádság beszélgetés Istennel, így igen érdekes lenne, ha nem állna a középpontban az, akivel beszélünk. A misekönyv egy helyen (az I. kánonban) külön felhívja a figyelmet arra, hogy a pap emelje föl tekintetét. Heid szerint amennyiben fölemeli a tekintetét, nézzen a keresztre.
Stefan Heid teljes írása angol nyelven elérhető itt
Stefan Heid 1961-ben született, teológiát, keresztény archeológiát és klasszika filológiát tanult Bonnban. 2000-ben habilitált "Kereszt - Jeruzsálem - Kozmosz" című művével. A Keresztény Régészet Pápai Intézetének professzora. Liturgiatörténetet és hagiográfiát oktat. Eddig hét könyve jelent meg: foglalkozik a cölibátussal, Péter és Pál apostolok római tartózkodásával, az antikrisztus-mítosszal...
Joseph Ratzinger 2003-ban ezt írta: "Az Eucharisztia liturgiájában azonban a pap a népet átvezeti az imádságba, és ezért a néppel együtt az Úr irányába fordul."

"Az Egyház válsága a liturgia válságában áll" - állítja Koch bíboros

Kurt Koch bíboros a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke. Többször nyilatkozta XVI. Benedek pápáról, hogy pápaságának központi gondolata az egység. Hétvégén Freiburgban egy konferencián beszélt arról, hogy a liturgikus reform még nem érett meg, mert sok országban ideológiai kérdések állnak a liturgikus kérdések árnyékában. Róma csak akkor lesz képes továbblépni, ha a hívek készséget mutatnak arra, hogy egy új liturgikus reform megvalósulhasson. A bíboros felidézte Joseph Ratzingert mint teológust, valamint utalt a 2007-es motu propriojára. A Szentatya egyik szívfájdalma, hogy nem értelmezik helyesen a II. Vatikáni zsinat tanítását, dokumentumait. Az istentisztelet belső megújítása szükséges, az Egyház megújítását a liturgia megújításán kell kezdeni - mondta Kurt Koch bíboros. 
A hétvégi konferencia címe ez volt: Ein hörendes Herz. Hinführung zur Theologie und Spiritualität von Joseph Ratzinger Papst Benedikt XVI. (Halló szív. Ráhangolódás Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa lelkiségére és teológiájára.) 

2012. január 30., hétfő

Indító gondolatok

Honlapunkon újdonság mától, hogy minden hétfőn egy szentírási részlettel kezdjük a hetet. Ezek az ún. "Indító gondolatok". Hogy mire és merre indítanak minket, azt bízzuk a Szentlélekre. Kezdjük a hetet a Szentírással!

"Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Ef 4,17-32)

2012. január 29., vasárnap

Mozart: A varázsfuvola

Erre a hétre ígértük, hogy 'Zenei sarok' rovatunkban Mozart egyik híres operáját, A varázsfuvolát mutatjuk be.
A varázsfuvola kétfelvonásos opera. Emanuel Schikaneder (1751–1812) szövegkönyvét használta Mozart (KV 620). A mű valójában egyszerre nagyopera (opera seria – például Sarastro), vígopera (opera buffa – például Papageno vagy Papagena szerepe) és daljáték (énekes és beszélt részek váltakozása). Az operát legközelebb Bécsben adják elő, a bécsi Operában. Ott találkozhatunk gyermekeknek szóló előadással is. (Természetesen a jegyárakat is érdemes figyelni: 30-200 Euróig...)
Az opera Esz-dúrban íródott, ami emelkedett hangulatot ad, a nyitányban használt hármas kopogás pedig jellegzetesen szabadkőműves elem. Egyesek szerint az operát szabadkőműves megrendelésre írta Mozart, mások szerint pedig éppen azok kigúnyolása jelenik meg a mű során. 
A lassú bevezetés áhítatot ébreszt: Sarastro világának előhírnöke. A gyors szonátatétel fúga módjára kezdődik, témáját a kortársak Clementi zongoraszonátájából ismerhették. A nyitánynak kontrapunktikus-tematikus indítása Mozart „tudós” stíluskorszakának utolsó, ragyogó periódusát idézi fel (az operában a két páncélba öltözött titokzatos ember megjelenésénél lehetünk tanúi e stílus szuverén elsajátításának).
A három szabadkőműves-kopogtatás a szonátatételben is formaalkotó szerepet kap és nyilván része van a mollba forduló fúgatéma küzdelmessé válásában. Ez a küzdelem mindaddig tart, amíg az állhatatosság és erő jelképe, a nap – ez esetben a fényes és biztató Esz-dúr hangnem – be nem ragyogja a visszatérési szakasz felszabadult, megkönnyebbült, harmonikus világát.
Az esemény Egyiptomban zajlik, meseidőben. Éneklés szempontjából 19 szereplője van, plusz a kórus. Emellett van három beszélő szerep. 
A bölcs király összeházasodott a gonosz királynéval. Egy nap lányuk született. A király egy nap faragott egy fuvolát, melyet megfújva minden állatot megszelídített, s mindenkinek melegség költözött a szívébe. Sarastro, Ízisz és Ozirisz bölcs papja, Paminát a templomba vitte, hogy megvédje haldokló apja felkérésére anyjának, az Éj Királynőjének a befolyásától. A királyné megbízta Tamino herceget, hogy találja meg és szabadítsa ki a lányát. Tamino meg is találja, azonban ő is egy fiatal Sarastróvá válik, mivel megtanulja csodálni a bölcsességét. Ezenkívül Tamino és Pamina egymásba szeretnek.
Hallgassa meg a nyitányt, valamint az Éj Királynőjének áriáját:
Az első felvételen Riccardo Muti vezényli a Bécsi Filharmonikusokat 2006-ban. 

A következő felvételen Edita Gruberova énekel:

Tartson velünk, ha szereti a zenét, mert jövő héten Richard Wagner Rienzi című operáját ajánljuk...

Benedek pápa és a galambok - "Mamma mia"

A vasárnap déli Úrangyala imádság után két kolumbiai gyermek köszöntötte a pápát, aki ezt követően fehér galambokat "dobott ki" dolgozószobája ablakán. Az egyiket lökdösnie is kellett (a videón 14:18-nál), mert az nem akart elrepülni a párkányról. A pápa a galambokat látva hangosan nevetett, majd "jó vasárnapot" kívánt mindenkinek...
Az alábbi videón jól hallható a pápa felkiáltása: "Mamma mia!" (14:28-nál).

Az eseményről készült képeket a welt.de mai cikkében megnézheti. ("A békegalambok szívesebben maradnának a pápánál")

Krisztus jelen van - homília évközi 4. vasárnapon

Az elmúlt vasárnapon az evangélium középpontjában Isten országának eljövetele állt. Jézus belépett a kafarnaumi zsinagógába és tanított. Az Isten maga jelent meg a templomban, és ajkáról elhangzik üzenete az ember számára.
De miben is áll Jézus tanításának újdonsága?
    Az, hogy Ő nem a régi, megsárgult tekercsek elkopott és küresedett, külsőségekbe fulladt betűit magyarázza, hanem az élő Istenről. Aki megjelent, Őbenne láthatóvá vált, belépett és megjelent a templomban. És Szól. Az Atya Bölcsessége, akit más néven Logosznak, Szónak, Igének hívunk. Ezek mind mind Jézus nevei. Mindennek a mai időkre is vonatkoztatott jelentése van, de ne szaladjunk ennyire előre.
     Jézus meghirdette Isten országát. A ’baszileia tu Theu’-t. Isten uralmát, Isten uralkodását itt a földön és mindez megtapasztalhatóvá vált.
    Jézus az ország örömhírét hirdeti. Az igehirdetést kísérő csodák az ország jelenlétének jelei. Vakok látnak, sánták járnak, halottak föltámadnak és bűnök megbocsáttatnak. Jézus eljövetelével véget ért a sátán, a bűn és a halál hatalma az emberek felett. Ebből következik a döntés szükségessége. Meg kell térni, vállalni kell az Ország követelményeit.
     Isten országa titokzatos valóság, amelynek természetét egyedül Jézus képes megismertetni. Most még csak az alázatosaknak és kicsinyeknek nyilatkoztatja ki, nem evilág bölcseinek és okosainak, mert ők elvakultak.
     Az Ország akkor jön el, amikor az isteni Szó megszólítja az embereket. Olyan, mint a földbe vetett mag, amelynek növekednie kell. Saját erejéből fog növekedni, mint a mag. Átjárja a világot, mint a tésztába vegyített kovász.
     Jézus valóban csak a palesztinai zsidókhoz intézte szavait, és ezek közül is csak a tanítványok kis csoportja kapta meg az országot. De ugyanennek az országnak nagy fává kell terebélyesednie. Befogad magába minden nemzetet, mert nincs kötve egyikhez sem. Nem vérségi és leszármazási alapon lehet tagjává válni, hanem alapvetően a Jézus Krisztusba vetett hit által, elismerve Ő egylényegű az Atyával.
     A növekedés példabeszédei azonban sejtetik a távlatot az Ország történelmi bevezetése és tökéletes megvalósulása között. Sőt most az ország erőszakot szenved, mert meg akarják akadályozni, hogy a kegyelem sugározzék az evangélium hirdetésével. Jézus feltámadása után a dicsőségbe történő bemenetele és bíróként való visszajövetele közötti eltérés végleg feltárja ennek a közbeeső időnek a természetét. A tanúságtétel ideje lesz, az Egyház ideje. És ennek a kornak a végén érkezik el újra Krisztus ítélni a világot. Ekkor fog beteljesedni és mindenki számára kinyilvánulni az Ő országa a maga teljességében.
Isten országa nem helyhez kötődik, hanem Jézus Krisztus személyéhez, aki által az Atyával való tökéletes kapcsolat fönnáll a Szentlélekben. És nem látványos történelmi eseményhez vagy természeti tüneményhez, hanem szenvedéséhez és kereszthalálához, amellyel kieszközölte számunkra, hogy ne csak közöttünk, hanem bennünk is legyen ez az elevenítő kapcsolat.
„Az „Isten országának” témája átjárja Jézus egész igehirdetését. Jézus tanításában mindig jelen van az Atya. Kettőjük mély kapcsolata jelen van mindenhol. Ez az a pont, amely döntésre szólít fel, és ez az a pont, amely a kereszt és a feltámadás felé vezet bennünket.” (XVI. Benedek)
Az örömhír számunkra Istentől jön, és tartalma Isten tevékenysége, ha tetszik akarata. Jézus elhozta számunkra az örömhírt, így beteljesedett az Írás, vagyis az Ószövetség, mely a Törvény és a Próféták. Nem nézhetjük már úgy a hitet, mint útkeresést. Nem várjuk már a Messiást úgy, ahogyan a zsidók. Jézus a történelemben jelenvalóvá vált, időben és térben ezen a világon volt. És éppen ezért, mert Jézusban kinyilvánult Isten örömhíre, szándéka, uralma. János írja: „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. ... (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1, 5.9-11)
Nekünk már megadatott a felismerés! Mi nem vagyunk a sötétség fiai, legalábbis nem szeretnénk azok lenni. Aki katolikus, az a világosság fia, vagyis Jézus fia. Csak őt fogadja el abszolút Igazságnak, és nem tántorítható el hitétől! Mennyi keresztény ember vére folyt és folyik ma is a világon!
     De mi nem vagyunk egyedül!
Az Egyház Anyánk. Mert életet ad, táplál, erősít, Krisztushoz vezet, Őt adja nekünk. Az Egyházban Krisztus jelen van. Ő vele találkozunk. Itt van köztünk. Csak legyen szemünk, hogy megláthassuk Őt. csak legyen fülünk, hogy meghalljuk Őt.
     Jézus egykor belépett Kafarnaumban a zsinagógába. A romjai ma is láthatóak, de csupán romok, semmi más, mert előképe volt az Ő újszövetségi népének, az Egyháznak. Kellett is tehát, hogy az ószövetség véget érésével romba is dőljön, mert az újszövetség vette kezdetét. Az alapvető döntés, Krisztus az Úr. Krisztosz ho Kyriosz! Ahogy ezen egyszerű szavakkal vallották meg a korai keresztények is. Jézus, aki egylényegű az Atyával. Aki valóságos Isten és valóságos ember. Ahogyan azt 451-ben a IV. egyetemes Khalkedoni szent zsinat elénk tárni méltóztatott, tanítja és hinnünk engedi: „Egy és ugyanazon Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva és szétválaszthatatlanul, anélkül, hogy  az egyesülés által a két természet különbözősége bármi módon eltűnnék. Ahogy minket maga az Úr Krisztus kioktatott s az Atyák hitvallásában ránk hagyományoztak.
     Ma Krisztus jelen van a templomban. Itt van, valóságosan. Ő tanít. Az evangéliumban feltárulnak szavai, mint 2000 évvel ezelőtt Kafarnaumban. Most, ma Ő szól itt. Isteni ajkának drága szavai a papon keresztül válik hallhatóvá, aki az Ő személyében cselekszik. Noha a pap szavait halljuk, de általa Krisztus tanít. A pap szavait a Szentlélek ihleti, hogy általa Krisztus tanítása legyen hallhatóvá.
Az áldozatban Jézus valóságosan megtapasztalhatóvá válik. hasonlóan, mint egykor Kafarnaumban. Itt és most mintegy elrejtezve.
     Az Egyházban valóságosan jelen van, él és uralkodik. Ő a pap, az oltár és az áldozati Bárány. Az Ő országa megtapasztalható: tanít, táplál, és megbocsátja a bűnöket. Úgy, ahogyan azt az apostoloknak meghagyta. Minderre pedig biztosíték Péternek adott isteni Szó és hatalom, az igaz tanítás megőrzésére és továbbadására. Ámen

2012. január 28., szombat

Az "angyali doktor" - Aquinói Szent Tamás emléknapja

Tavaly egy hétig Aquinói Szent Tamással jártuk a hit útját. (Ezen a linken bőven olvashat a szentről.) 
Nem lehet eleget beszélni Szent Tamásról, aki a teológia meghatározó alakja. XVI. Benedek pápa többször felhívta rá a figyelmet, hogy a teológiának vissza kell térnie Szent Tamás Summa Theologiae (a teológia foglalata) című művéhez. Ez a mű 613 kérdésből, 3106 szakaszból, 10000 megcáfolt ellenvéleményből áll. Három fő részre oszlik:  
Az első rész (Prima Pars) Istenről, az angyalokról, és az emberekről szól.
A második rész (Secunda Pars) erkölcsteológiai értekezés, amit két részre osztott:
2.1. (Prima Secundae) az általános erkölcstannal foglalkozik, 2.2. (Secunda Secundae) pedig az egyes erények erkölcstanával. Az ember Istenhez való visszatérésének útját vázolta fel.
A harmadik részben (Tertia Pars) a megtestesülést és a szentségeket vizsgálja. (Itt ajánlunk egy cikket, mely Szent Tamás öt útjáról szól.)
AQUINÓI SZENT TAMÁS! KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

2012. január 26., csütörtök

Érkezik...

Magyarországon elsőként ezen a honlapon! Már csak néhány nap, és kinyithatjuk blogunk eddigi legszebb ajándékát!
"Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul." 1Kor 12,10

2012. január 24., kedd

Szentmise Szent Pál apostol megtérésének ünnepén

Holnap, szerdán (01.25.) este Ackermann Kálmán plébános atya szentmisét mutat be Tilli Pál lelki üdvéért a templomban, aki egyházközségünket hosszú időn át szolgálta hűségesen, kitartóan. Mindenki jó szívvel emlékezik rá. Hat évvel ezelőtti halála még ma is hiányérzetet ébreszt bennünk. (A plébániai szolgálat mellett ellátta a sekrestyés feladatokat is. Közvetlen kapcsolata volt mindenkivel, nagy gonddal tanította be a ministránsokat.)
Imádkozzunk lelki üdvéért, akkor is, ha a szentmisén nem tudunk részt venni!

Katekézis: Milyen kapcsolatban vannak a szentségek a hittel?

A szentségek nem csupán föltételezik a hitet, hanem a szavakkal és a szertartásokkal táplálják, erősítik és ki is fejezik azt. A szentségeket ünnepelve az Egyház megvallja az apostoli hitet. Ebből származik az ősi mondás: "Lex orandi lex credendi", azaz az Egyház úgy hisz, ahogyan imádkozik.
(A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 228.)

2012. január 23., hétfő

Napokon belül ajándékkal lepjük meg olvasóinkat. Figyeljék rendszeresen a blogot, mert az ajándék érkezik! Hála többek kitartó imájának blogunkon napokon belül az olvasók számára ajándékot adunk!
Már csak pár nap!

2012. január 22., vasárnap

Jövő héten: Avilai (Nagy) Szent Teréz - A hit útján

Hétfőtől A hit útján blogon Avilai Szent Terézzel haladunk. Olvasson minket továbbra is! A hit útján blogon a sorozatok után is érdekes írások jelennek majd meg.

Benedikt XVI. pred členmi súdneho tribunálu Rota Romana

Vatikán, 21. januára (RV) – Svätý Otec sa dnes predpoludním stretol s členmi súdneho tribunálu Rota Romana, ktorých prijal na audiencii pri príležitosti začiatku nového justičného roka. V úvode pozdravil kolégium sudcov, predovšetkým jeho dekana, Mons. Antona Stankiewicza, ale nezabudol ani na úradníkov, právnikov, spolupracovníkov a ďalších prítomných v sále. Počas stretnutia Benedikt XVI. pripomenul nadchádzajúci Rok viery, ktorý sa začne 11. októbra na 50. výročie otvorenia II. vatikánskeho koncilu, a ktorý bude podľa Benedikta XVI. obdobím zamyslenia sa a uvedomenia si „vážnych ťažkostí čias, prihliadajúc predovšetkým na vyznanie skutočnej viery a jej správneho výkladu“.

HIMNUSZ


Kölcsey Ferenc:

Himnusz
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.


Magyar Egyház és magyar kultúra - a magyar kultúra napja 2012

Cikkünket ígéretünkkel ellentétben (tudatosan) ma közöljük. 

A katolikus lexikonban a "kultúra" címszónál ezt olvassuk: "kultúra (a lat. colo, [cultum] 'földet művel' igéből): a nyers anyagban lehetőségként rejlő értékek létrehozása emberi cselekedetek által; a nyersanyag, a munka és a kimunkált értékek együttese. - 1. Eredetileg a ~ mindig valaminek a megmunkálását (~ját) jelentette: az ókori latinoknál a föld megmunkálása (lat. agricultura), →földművelés; átvitt értelemben Cicero óta a lélek kiművelése (cultura animi: filozófia)..."
A Szentírásban a szó kultusz jelentéssel szerepel, valamint Krisztus és Egyházának kapcsolatára utal. A példabeszédekben szerepel a gazda, a szőlő vagy a földműves képe. "Erasmusnál, Morus Szent Tamásnál és a humanistáknál előtérbe került a lélek művészetek (hét szabad művészet) által történő kiművelése. Francis Bacon az etika részeként egyenesen 'georgica animi', a 'lélek földműveléséről' beszélt." - fogalmaz ismét a lexikon.
Ezen a napon számos nagyobb és kisebb városban, községekben különös ünnepélyességgel tartják a magyar kultúra napját. Budapesten például Könyvtárlat címmel indul kulturális programsorozat az Országos Széchényi Könyvtárban.
Ünnepi írásunkban hosszabban kívánunk szólni az Egyház és a kultúra kapcsolatáról, különösképpen hazánkra fókuszálva. A kultúra és a vallás szoros kapcsolatban áll. Hazánkban is megfigyelhető, hogy az Egyház, mint mecénás volt jelen a történelem során, sok esetben. Paloták, templomok, festmények, zeneművek, ruhák, iskolák, könyvtárak, oktatás, stb. Ezen fogalmak mind kapcsolódnak az Egyházhoz is. Az evangéliumi életre való nevelés nem áll meg a templom falai között - noha mindig is ott kezdődik. A jóra és szépre való érzékenységet szükséges fejleszteni, ha pedig nincs, ki kell alakítani az emberekben. Egy-egy szép festmény, zenemű, vers, novella vagy épület (templom) felemeli a lelket, és más dimenzióba helyezi. 
A kultúra hazánkban mindig jelen volt. Köthető ugyan Szent István királyságához is a megteremtése, de a szó eredeti értelmében népünk már előtte is rendelkezett kultúrával. A kultúra igazi célja mindig az volt, hogy az embert felemelje, gondolkodóvá tegye, elszakítsa a pusztán anyagi világtól. Az ember attól különbözik az állattól, hogy gondolkodik, és képes Istenre. Minket nem köthet ez a világ (főleg hívő embereket), hanem törekednünk kell a "magasabb cél" felé, vagyis Isten felé. Isten pedig maga a szépség és a jóság, az igazság. Az ember a legszebbel tudja csak kifejezni Istent, valamint az iránta érzett tiszteletét. Ezért állja meg a helyét minden művészeti kor, és ezért lenne szükséges a már kialakult és csúcspontra érkezett egyházi művészetet ugyanazon a szinten, de legalábbis nem gyökeresen elfordulva attól, művelni. A modern művészet is megállja a helyét, de kérdéses, hogy az Egyházban milyen szinten?
Az Egyház tehát nagyon sok esetben támogatóként, mecénásként jelenik meg. De miért? Azért, mert nem engedi, hogy a társadalom a tudatlanság okán széthulljon, és "maga ellen forduljon". Napjainkban is észrevehető egyfajta kulturális válság, amely a kisebb és nagyobb szinteken is jelen van. II. János Pál pápa ezt mondta Magyarországon: "A magyar társadalom az átmeneti kor mély válságát éli át. Még mindig szenved a diktatúra elmúlt évtizedeinek következményeitől, ugyanakkor erősen fenyegeti a szekularizmus veszélye is. Alapvető erkölcsi erényeket nemegyszer elhanyagolnak vagy egyenesen nevetségessé tesznek. A kultúra embereinek egyik első feladata az, hogy az újonnan megszerzett szabadság keretében az új társadalmat az olyan emberi erények alapjaira építsék, mint a becsületesség, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az egyetértő együttműködés." (II. János Pál pápa Magyarországon tett látogatásakor mondott beszéde a kultúra és a tudomány képviselőihez - 1991. augusztus 17., szombat.)
Bátran feltehetjük a kérdést: mi változott azóta? Még mindig szenved? Tulajdonképpen igen. Ugyanis a generációk változása és cserélődése nem olyan gyors, annál gyorsabb viszont az igények folyamatos leépülése. Ma sok településen fel sem merül az igény arra, hogy közösen részt vegyenek egy kamara-esten, vagy hogy a család elmenjen színházba, és ott is igényes darabot nézzen meg. Nincs igény arra, hogy a karácsonyfa alatt legyen egy-egy jó könyv, vagy komolyzenei CD (a könnyűzenei műfajban is vannak igényesek...!). Aki mindig az aktuális divathoz és korszellemhez állítja be saját gondolkodásmódját, hamarosan talán gondolkozni sem fog már. 
Ugyanakkor jelen vannak a pozitívumok is: sikeres Liszt-év, működik az Opera, a kisvárosokban jelen van a színház és a muzsika, működnek komolyzenei rádiók, van templomi koncert, van művészetek hete. Lelkiismereti kérdés, hogy ma az Egyház milyen szinten áll ki a kultúráért? XVI. Benedek pápa az óriási válság okaként megjelöli a szellemi válságot, a kultúra válságát is. Nyugodtak lehetünk-e, ha visszatekintve látjuk: a püspökök iskolákat, könyvtárakat alapítottak, a fiatalság szellemi és lelki nevelését anyagilag is támogatták, gyűjteményeket hoztak létre, zeneszerzőktől misét rendeltek meg, a liturgikus tárgyakat igényesen készíttették el... Aki azt hangoztatja, hogy "ezek csupán külsőségek", nincs igaza. Főleg azért, mert az embernek antropológiailag szüksége van a külső dolgokra, amik a lényeg felé irányítják őt. A felfogás kialakítása talán ott kezdődik, hogy van-e otthon vasárnap fehér terített asztal, fűszerek és gyümölcsök illata, ősszel a dió és alma felejthetetlen íze és illata, tavasszal és nyáron egy-egy csokor virág... A kultúrához ez is hozzátartozik.
A magyarországi egyház mindig különös módon volt éltetője a kultúrának Azokban az időkben is, amikor "veszélyes volt" kereszténynek lenni. A fennmaradt iskolákban ugyanis olyan szintű oktatás zajlott, melyben részesülve a fiatal magyar hívő ember tartást, nézetet, gondolkodásmódot, kultúrát kapott. Onnan kikerülve pedig akár művész is lehetett...
Történelmi városaink sorra mutatják azokat az emlékeket, melyeket egyházi személyek támogatásával hoztak létre. Ezeken a helyeken magas szintű kulturális élet is volt.
A mai nehéz időkben, amikor a válság egyik egyértelmű oka a szellemi szegénység és nihilizmus, különös feladata a hívőknek, hogy felmutassanak alternatívákat. Olyan módon, hogy az ne legyen sértő - megfelelő pedagógiai érzékkel. Felmutatni egy-egy könyvet, amit elolvastunk, elhívni valakit a színházba, meglátogatni egy kiállítást, részt venni egy hangversenyen... Ápolni és karban tartani meglévő tárgyi értékeinket, mint például a miseruhákat, kelyheket, festményeket. Támogatni a fiatal zenészeket, irodalmárokat, költőket. És sürgetni azt a munkát, mely által ismét szellemi alkotó nemzetté válhatunk. Kevés ország van a földön, mely ilyen sok költővel, íróval, zenésszel, festővel, művésszel dicsekedhet, mint Magyarország.
A mai ünnepen leginkább azon gondolkozzunk el, hogy milyen kulturális hagyományunk van, azt hogyan tudjuk továbbvinni, és hogyan tudunk maradandó értéket alkotni. 

2012. január 21., szombat

Múltunkból tanulni nem szégyen - Gyulay Endre püspök írása

Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök az alábbi írást juttatta el hozzánk kérésünkre:


Szétnézve hazánkban szomorú valóság tárul elénk. Szép s többnyire rendben tartott templomaink vannak. Majdnem minden községben találunk templomot, de két, olykor három, sőt öt templomra jut egy pap. Neki kell ellátni a lakóhelye híveit és kellene gondoskodni a többi templom körül élő hívőkről is ugyan olyan atyai figyelemmel és szeretettel. Mivel ő csak egy ember és csak 24 órából áll neki is minden napja, elképzelhetetlen, hogy minden feladatot egyedül el tudjon látni. Szombat este egy szentmise, vasárnap három. És hány kilométer autózás hetente, havonta? Temetései is vannak, betegeket is kell ellátnia, családokat is látogatnia, hitoktatást, jegyesoktatást, ministránsokkal foglalkozást végezni, de a jegyeseket is fel kell készítenie a felelős nagy döntés kimondására… Ha magánélete nincs is, hiszen egész életét Krisztusnak adta, de imádkoznia is kell, és olykor pihennie is. Lehetséges ez? Ha teszi, hány évig bírja? S ha kidől, a szomszéd plébános kapja meg ezeket is ellátásra.
Igen, a 40 plusz 20 év sok mindenben új, más világot teremtett. Bár sajnos kevesebb a hitét gyakorló hívő, de a terület és a szétszórtan álló templomok állnak és a híveknek „jogos” kívánságaik is vannak, ha nem akarjuk, hogy ezek az igények kihalljanak, tenni is kell mindent. Egy kicsit a közeli múlt sem kedvezett annak, hogy a hivatást adó Isten hívó hangját meghallják és kövessék is azt ifjaink. De a történelem következtében eltávolodottakat is, a hithez még el nem érkezetteket is el kellene vezetni Krisztushoz. Megfogyatkozott létszámú papsággal? Van-e kiút? Van-e a  megoldásra lehetőség?
Ez a hatvan év még fele sincs annak a százötven évnek, amikor a török megszállás idején talán száz kilométeres körzetben volt egy pap. Az akkori magyarok hitük megőrzésére, az üldözés ellenére, a püspökök sem voltak az egyházmegyéjük területén, s a paphiányt is figyelembe véve kerestek megoldást. Ez volt a licenciátus. Tanítók, az emberekkel kapcsolatot tartani tudó világi emberek az adott lehetőségek között hitoktattak, kereszteltek, eskettek, betegeket bűnbánathoz segítettek, temettek. A törökök kivonulása után így nem hitetlen vidékre érkeztek a lelkipásztorok, püspökök. Igaz sok pótolnivalót találtak, de nem lettek hitüket vesztettek, esetleg eretnekek, vagy kereszteletlen pogányok az ottmaradottak.
Ma nincsenek itt a törökök. Igaz, több a feladat ma is, mint amit egy akár buzgó pap is el tudna végezni. Mi lehet a megoldás? A licenciátusnak mai időkre alkalmazott felújítása. Emlékszem, kispap koromban búcsús menetet kellett vezetnem a 14 km-es és máskor a 10 km-es szomszéd községbe. 40-50 hívő jött, volt azonban egy előénekes férfi, aki a több órás úton vezette az énekeket, imákat. Odafelé is, visszafelé is. Ma is lehetne keresni, vagy felnevelni minden templom mellett egy-egy világi hívőt, aki naponta pl. esténként kinyitná a templomot, lassan megszoknák a hívek és el-elmennének egy közös imádkozásra, esetleg még áldozhatnának is. Ha a plébános már ötödik miséjét mondaná, igeliturgiát tartana (a plébános eljuttatná a leírt prédikációt), amit a szentírás felolvasása után elmondhatna, és áldoztatna…  Ha képesítése is van, hitoktatást is végezhetne. Az adott felmerülő dolgokról telefonon értesítené a plébánosát. A katekumenátust megszervezné, vezetné, jegyesek felkészítésének egy részét ő tartaná, ha akolitus is lehetne, még a temetést is elvégezhetné. A II. Vatikáni Zsinat Világiak apostolkodásáról szóló határozata sokféle eligazítást nyújthat ennek megtervezésére, bevezetésére. De tanulmányozhatók a licenciátusról készült tanulmányok is. Az Egyházról és az Egyháza mai világban szóló  konstituciók világi hívekről tárgyaló részei is segíthetnek ezek alkalmazásáról. Gondolom, a helyi adottságok más és más helyen nem egyformák. A hívek és papok igényei is ma még mások, de formálhatók, növelhetők lehetnének. Lenne gazdája a templomnak, s lehetne összefogója a híveknek. Lelkiségi közösségek is  ott élő egyik alkalmas tagja is vállalhatna ilyen feladatot anélkül, hogy a többi hívőt is bekényszerítené saját lelkiségük csoportjaiba. Természetes csak alkalmas, jó hírnévnek örvendő, valóban hitüket megvalló emberek jöhetnének szóba.  -  Felmerülhet a kérdés, van minden egyházközségünkben ilyen ember? Először: valószínűleg van, csak mivel nem nagyon törekszünk híveinket megismerni, nem tudunk róla.  Másodszor: lehet, hogy ma még nincs, de alkalmasnak látszó fiatalabb hívőt, nem régen nyugdíjba vonult egészséges lelkes hívőt is fel lehetne készíteni ilyen feladatra. Ehhez az igaz hiten, gyakorló vallásos életen kívül csak megfelelő rábeszélés, elszánás, és belegyezése kell. A pásztorok sok helyen nem villany-pásztort alkalmaznak, hogy a bekerített részen túlra ne menjen a nyáj, hanem bojtárokat és pulikat alkalmaznak, igen nagy eredménnyel.
Az újra evangelizációs törekvéseinkben nem lehet ezt a szempontot sem figyelmen kívül hagyni.
A török idők magyar vértanúi és hitvallói könyörögjetek az egyház magyarországi lelkipásztorkodásának lélekmentő sikeréért. 
                                                                       Gyulay Endre

Évközi 3. vasárnap - énekrend a Graduale Hungaricumból

A szkennelés során elkövetett pontatlanságokért elnézést kérünk!


Erdőjáró - természetismereti játék

"Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. ...
Isten szólt: "A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön." Este lett és reggel: az ötödik nap. Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó."
A Pilisi Parkerdő honlapjáról elérhető internetes játékot ITT találja! Jó játékot!

Önnek van már?

Ha szeretne szép, igényes és aktuális falinaptárat az idei évre, akkor rendelje meg a 2012-es ariadne-barlangrendszeres falinaptárat! 
Büszkeségünk a Pilisben rejtőző csodaszép barlangrendszer az Ariadne-és a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület kutatásainak köszönhetően. Honlapjukra hivatkozás oldalt található!

2012. január 20., péntek

A magyar kultúra napja - előzetes

Január 22-én lesz a magyar kultúra napja (vasárnap). Ebből az alkalomból ünnepi bejegyzés lesz "Magyar egyház és magyar kultúra" címmel ezen a blogon. A cikk már szombaton este olvasható lesz! 
"A magyar társadalom az átmeneti kor mély válságát éli át. Még mindig szenved a diktatúra elmúlt évtizedeinek következményeitől, ugyanakkor erősen fenyegeti a szekularizmus veszélye is. Alapvető erkölcsi erényeket nemegyszer elhanyagolnak vagy egyenesen nevetségessé tesznek. A kultúra embereinek egyik első feladata az, hogy az újonnan megszerzett szabadság keretében az új társadalmat az olyan emberi erények alapjaira építsék, mint a becsületesség, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az egyetértő együttműködés."
(II. János Pál pápa Magyarországon tett látogatásakor mondott beszéde a kultúra és a tudomány képviselőihez - 1991. augusztus 17., szombat.)

2012. január 19., csütörtök

Cikkajánló

Ritkán ajánlunk cikkeket, most mégis két érdekes, és annál aktuálisabb cikket ajánlunk a Magyar Kurír katolikus hírportálról. 
Az egyik egy riport Beer Miklós váci püspökkel. A püspök kimondja: "Olyan legyen egyházunk, amilyennek Isten szeretné látni." Vagyis ragaszkodnunk kell az apostoli hagyományhoz, melytől elszakadva magától Jézustól szakadunk el. A beszélgetés során szó esik társadalmi kérdésekről, melyekkel az Egyháznak foglalkoznia kell. "Dinamikus szemlélettel kellene élni. Ha a szomszéd faluban van a vasárnapi mise, akkor üljön be az autójába vagy fogja a biciklijét, vagy szálljon fel a buszra, és örüljön annak, hogy misére mehet. Ne várja tátott szájjal a sült galambot, ha jön valaki misét mondani, akkor megyek misére. Ez legyen mindnyájunk szívügye." - fogalmaz Beer Miklós. Hitünk olykor áldozatot is kíván, és sok katolikus nem tudja: más vidékeken bizony csupán azért ölik meg az embereket, mert azok keresztények. 
"Az öngondoskodás kulcsfogalommá kellene, hogy váljon a mai társadalomban. Nem szabadna mindent várni. Össze kell kapaszkodni és sokkal szerényebben kell élni. „Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, megáldott minket minden lelki áldással” – minden lehetőségünk megvan, hogy szépen éljünk, csak tennünk kell dolgunkat." A püspök szándéka, hogy újra fellendüljön a vidéki (termelő) élet, mely által stabilabb és hívőbb lehet országunk. 
A másik ajánlott cikk "Manuel atya: a fiatalok közt népszerű a tridenti mise" címmel jelent meg. 
"Az atya szerint a régi rítusú mise „csodálatos kincs”, ami eddig rejtve volt előlünk. Hozzátette: sosem találkozott a plébániáin a „legkisebb ellenállással” sem a régi rítussal szemben. Mint mondta, a saját lelki életét is elmélyítette a római rítus rendkívüli formájának rendszeres bemutatása. És ezzel kapcsolatban szerinte tévedés, hogy a hívek aktív részvételének hiánya miatt szegényesebb lesz a hívek lelki élete, avagy nem értik a liturgiát – ő éppen mindennek az ellenkezőjét tapasztalta. A belső részvétel, a misébe való bevonódás ugyanis sokkal intenzívebb lehet így.
A régi rítus által jobban tud a pap foglalkozni a hívekkel, mivel több ideje és energiája lesz általa a spirituális és hittani képzésükre. Ráadásul tapasztalatai szerint a legegyszerűbb emberek számára is kifejező a tridenti mise, akik így mélyen be tudnak vonódni az eucharisztikus áldozatba." - írja a Kurír. 
Egyre több helyen olvasni arról, hogy bíboros, püspök, vagy éppen jeles plébános mutat be ún. "régi rítusú" szentmisét. Nem szakadhatunk el gyökereinktől, attól a hagyománytól, melyben szentek százai és ezrei nevelkedtek, formálódtak szentté. Ahogyan gyermekkorunkat sem tagadhatjuk meg, úgy Egyházunk történelmének egyik szakaszát sem törölhetjük ki.
"Ugyanakkor a ministránsok és a fiatalok közt különösen népszerű a régi rítus, mivel ők még különösen érzékenyek a szépre, a misztériumra és a szemlélődésre – fogalmaz Manuel atya. Ugyanakkor szükség van a liturgikus katekizmusra, hogy a hívek jobban értsék a szentmisét."
Kicsit sem csorbítja jelenlegi "új evangelizációs" törekvéseinket az, hogy a "kormányos" XVI. Benedek pápa jó irányba igyekszik vezetni az Egyház hajóját. Miért ne működhetne mindez egységben? Miért ne lehetne szép liturgia a templomban, és közben válhatna valóra az Egyház társadalmi kérdéseket érintő programja? Miért ne lehetnének szent életű papok, akik adott esetben még a "kiskertet" is megkapálják, vagy szót értenek a váltott műszakban dolgozó elvált asszonnyal? Nos, nagy feladat áll előttünk: egységet teremteni magunkban, Egyházunkban, a minket körülvevő világban. Hol kezdjük? Talán a két cikk és gondolatmenet összecseng abban, hogy az egyénnek magán kell kezdenie a megtérést.
"Hitünk az Úristen gondoskodó szeretetében arra kötelez, hogy mi is segítsünk egymáson." - mondja Beer Miklós püspök. És valóban: segítenünk kell egymásnak abban, hogy feltáruljon mindannyiunk számára az Igazság, mely maga Jézus Krisztus. 

A varázsfuvola - ajánló

Jövő héten folytatjuk "Zenei sarok" című rovatunkat. A következő zenemű Mozart híres operája, A varázsfuvola lesz. Foglalkozunk Mozart életével, az opera keletkezésének hátterével és az opera jellemző vonásaival. 
Tartson velünk és ajánlja oldalunkat ismerőseinek! Kövessen minket e-mailben is, így leveleit olvasva értesülhet legújabb bejegyzésünkről! 

Útvonalterv - ajánlat téli hétvégére

Télen az ember kevesebbet tartózkodik a szabadban, pedig a mozgás és kikapcsolódás ilyenkor még hasznosabb, hiszen a sötét esték hosszúsága és a nyomasztó hideg, nyirkos idő okozta depressziós hangulat így leküzdhető - valamelyest. Mostani ajánlatunk nincs messzire, Pilisszentkereszttől csupán egy órás út. Budapesten nemrég megnyílt a "Hősök, királyok, szentek. A magyar történelem képei és emlékei" című kiállítás. Az időszaki kiállítás 2012. január 3 - 2012. augusztus 26. között tekinthető meg. Külön teremben vannak a könyvtári és levéltári anyagok, "megtekinthető az Admonti-kódex, amely Szent István törvényeinek legrégebbről - kb. a 12. századból - fennmaradt lejegyzéseit őrzi". A Galéria hétfő kivételével naponta 10.00 - 18.00 óráig látogatható. A belépőjegy erre a kiállításra 2400 forint. 
Amennyiben marad időnk, busszal vagy autóval hamar kijutunk a Normafához, ahol firss levegő és tea vár minket, valamint csodálatos kilátás Budapestre. Este pedig kellemesen fáradtan érkezünk haza...

2012. január 18., szerda

2012. január 16., hétfő

Porta fidei - translate.google.hu

Több e-mail érkezett címünkre, melyben jelzik: nem készült el a "Porta fidei" magyar nyersfordítása, melyet ígértünk. (Ebben hirdeti meg XVI. Benedek pápa A hit évét. 2011. október 11-én jelent meg.) Valóban, nem tudtunk eleget tenni ígéretünknek (melyhez hozzátettük: reményeink szerint...), és mi sem találjuk magyar nyelvű honlapokon a magyar nyelvű szöveget. 
Figyelmesek lettünk egy érdekes dologra is. A Google keresőbe (mely a világ első számú internetes keresője) beírtuk a kulcsszót: porta fidei. A mellékelt képen is látható, hogy a negyedik helyen szerepel blogunk bejegyzése. Előttünk csupán három találat szerepel, mely mindegyike a vatikáni honlapot adja.
Az a kedves olvasónk, aki tud angol, francia, német, olasz, latin, lengyel, portugál vagy spanyol nyelvek egyikén, és érez ösztönzést a pápa írásának lefordítására, kérjük jelezze e-mail címünkön! Szívesen vesszük (úgy tűnik, az ország több pontján...) segítségét!
Aki pedig most szeretné magyarul olvasni, használja a címben megjelölt webhelyet!

A hit útján

Ezen a héten Boldog II. János Pál pápát olvashatják!

2012. január 15., vasárnap

A vasárnap délutáni kávé mellé...

A hit útján Boldog II. János Pállal

Hétfőtől Boldog II. János Pál pápa gondolatai vezetnek minket. A hét különlegessége lesz, hogy a gondolatokat hét napra osztottuk el. Így vasárnap is lesz bejegyzés. 
Tartson velünk!

Jézus az Egyházában jelen van - homília évközi második vasárnapon

Sokan sokféleképpen olvassák a Szentírást. Vannak, akik önmaguk igazolására használják. Vannak, akik mintegy görcsösen személyes üzenetet akarnak maguknak kicsikarni. Fel-felütve a lapokat az egyes sorokban élethelyzetükre keresnek mágikus megoldást. Mindez szélsőséges, nem katolikus hozzáállás.
A Szentírás olvasásának alapvetően kétféle megközelítése létezik. Az egyik, a hívő és egyszerre naiv olvasata. Az ilyen ember úgy olvassa a szent szöveget, hogy mindent úgy kell elfogadni, ahogy le van írva. Nem kérdez a sorok értelmére. Nem figyel az igazi üzenetre. Szószerinti értelmezést követ, azonban elvakultságában nem akarja felismerni, zsákutcába jutott. 
A másik típusú olvasási mód, ha valaki hívő és tudományos szemmel olvassa. Vagyis az ilyen ember képes arra, hogy mögé kérdezzen az egyes példabeszédek értelmének. Mikor, miért és hogyan, hol történik az adott jézusi tanítás. Aki ezt az utat követi, annak számára egy sokkal mélyebb értelme tárul föl a szent szövegnek. 
Ezeken kívül léteik még nem hívő naiv és nem hívő tudományos hozzáállás is, de ezeket most mellőzöm. 
Ahhoz, hogy Jézus példabeszédeit megértsük, üzenete eljusson a szívünkig alapvetően szükséges a hívő hozzáállás és az egyházias lelkület. Mert mi katolikusok nem individualista módon olvassuk, hanem ahogy azt az Egyház elénk tárja, ahogyan azt a Tanítóhivatal magyarázza. Így vagyunk mintegy biztosítva arról, hogy a jó úton járunk. Hiszen erről Jézus biztosít minket, aki Péter apostolt különleges hatalommal ruházta fel és mind a mai napig a Szentlélek ihletésének, vezetésének köszönhetően egységben Krisztussal, az apostolokkal, a Szent Hagyományhoz hűen tanít minket. 
Így tehát aki Péter apostol utódát, a mindenkori pápát hallgatja, magát Krisztust hallgatja: aki tanít, megszentel és az üdvösségre vezet minket. De ne szaladjunk ennyire előre.
A mai felolvasott szövegek rendkívül sokatmondóak. Ha jobban figyelünk, vagy akár otthon még egyszer elolvassuk őket, számos dologra lehetünk figyelmesek.  Mindenek előtt a hit és az Úr felismerésének csodájára hív minket ma az Egyház.
Az ószövetségi olvasmányban Sámuel történetéről hallottunk. Éjjel szólította őt az Úr, azonban azt gondolta, hogy Éli pap hívja őt. E már már gyermeki történetből kiderül számunkra, hogy ha hallani akarjuk a Szót, gyermeki, őszinte és tiszta lelkületnek kell bennünk lakozni. Az Úr szavát nem lehet erőltetni, azonban, amikor szól, az ember elevenébe vág. „Mert az Ő szava minden kétélű kardnál élesebb.”
És még egy epizódra legyünk figyelmesek: az pedig Éli pap szerepe. Ő az, aki segíti Sámuelt, hogy felismerje az Úr szavát. Ez pedig nem más, mint az Egyház előképe. Ma az egyház segít és kísér minket, nyissuk meg fülünket és legyünk alkalmasak meghallani annak Szavát, aki öröktől fogva az Atya ölén van, a Bölcsességet, Jézus Krisztust. Aki megismernünk engedni méltóztatott az Atyát.
Az igazán nagy ajándék az evangéliumban vár ránk. Amíg Keresztelő János élt, végig ott volt a bizonytalanság, ki ez a Jézus? Mester, csodálatos tanító? Gyógyító? Rabbi? Egy ékes csillag az emberiség egén, aztán majd kihuny a fénye, amikor föllép egy nála hatalmasabb tanító? Azért valljuk be, mi, akik a hit útját járjuk, nem kerülhetjük meg ezeket a kérdéseket. És ne gondoljuk, azok, akik Látták Jézust, hamarabb fölismerték Őt, mint mi, vagy könnyebb helyzetben voltak. Számunkra az Eucharisztiába rejtezett, de mi is felismerhetjük Őt, jelen van.
A ma felolvasott szakasz János evangéliumából az első apostolok történetéről alapvetően más irányból írja le, mint a szinoptikusok, Máté, Márk és Lukács. Ők az apostolok kiválasztását a hegyi beszédhez kapcsolódóan írja le, Jézus az, aki odamegy, megszólítja az egyszerű halászembereket és meghívja őket. Most azonban valami egészen más van. A felismerés története. A hit hallásból ered mondanánk.
Keresztelő János két tanítványa, hallott Jézusról, az egyikük András volt. Az első kérdésük a hit keskeny és bátortalan ösvényén: mester, hol laksz? Vagyis a vágy, akiről a próféták beszéltek, Ő e az, akire vártunk? Hol laksz - hangzik a kérdés. Jézus, aki egylényegű az Atyával.
És mit tesznek? Péterhez futnak. A hit sziklájához! Péterhez pedig Jézustól elhangzik az ígéret, te leszel a szikla!
Szent Péter, aki a második levelében ezt írja: „Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus krisztus hatalmát és megjelenését, hanem, mint, akik szemtanúi voltunk az Ő nagyságának.”
Mi, akik itt állunk előttetek, nem dajkamesét, esti ringatót énekelünk, hanem Jézus Krisztust hirdetjük, aki él, aki Úr mindenek felett, aki uralkodik. 
Mester hol laksz? Mi is szeretnénk látni Téged, szeretnénk megismerni, nálad maradni örökre. A ma élő keresztények sürgető vágya ez. Hogy hol lakik Krisztus? Ott, akiknek kezébe adja nap, mint nap önmagát. Az Egyházban. Az Egyházban Jézus jelen van, közöttünk lakik. A parányi kenyér színében, halkan, szelíden, csendben. Ha keressük, megtaláljuk, ha szólunk hozzá válaszol, ha hódolunk előtte, kinyilvánul az Ő dicsősége.
Testvérek! Ez a mi nagy hitünk, erre akar minket Jézus elvezetni, ismerjük föl Őt. S erről biztosít minket Péter utóda, a Pápa Úr, Krisztustól kapott hatalmánál fogva.
Kövessük a Szentatyát a hit útján, eredjünk Péter nyomába, tegyük meg vele együtt bátortalannak tűnő lépéseinket vele együtt a hit útján. Ahol Péter, ott az Egyház. Ott van Krisztus, látható jelek által. Valóságosan a szentségekben. Hogy aztán életünk végén beteljesedjék az ígéret, számunkra is kinyilvánuljon Isten dicsősége. Ámen

2012. január 14., szombat

Zenei sarok - Alexandre Guilmant: Szimfónia orgonára és zenekarra No.1.

Alexandre Guilmant (1837-1911) francia zeneszerző és orgonaművész. Boulogne-sur-Mer-ben született, ahol apja, Jean-Baptiste Guilmant (1794-1890) orgonista volt. Korán kezdett orgonálni tanulni, és mielőtt még tizenhat éves lett volna, megkapta a Saint Joseph-templom orgonista állását. 1857-ben a Saint Nicholas-templom karvezetője és a helyi iskola szolfézs tanára lett. 1860-ban Nicolas Lemmens is felfigyelt tehetségére, és egy ideig tanította. 1871-ben Párizsba költözött, ahol 1901-ig a Trinité-templomban orgonált, majd a Schola Cantorum-ban (amit Bordes és D'Indy közreműködésével alapított) és a Conservatoire-on orgonát tanított. Művei elsősorban annak köszönhetik széles körű népszerűségüket, hogy maga a zeneszerző mutatta be őket. Meudon-ban halt meg.
A videón a Művészetek Palotájában készült felvételt láthatják. Deák László orgonál, Medveczky Ádám vezényel. 
A Művészetek Palotájában lévő orgona 92 regiszteres, 5 manuálja van, és összesen 6804 sípja. Baróti István orgonaművész  tervezte. 2006-ban avatták fel ünnepélyes keretek között. 
A műre visszatérve, Guilmant azon francia orgonisták közé tartozott, akik a hangszert sok esetben társították a szimfónikus műfajhoz. Apja korán odaültette az orgonához, és ő már 12 éves korában tudta helyettesíteni apját a kántorkodásban. Az orgona, mely a Trinité-templomban található, ún. Cavaillé-Coll orgona. (A híres orgonaépítőről készült film is.) Ezt Olivier Messiaen idejében átépítették, aki Guilmant elődje volt. 
Az említett Cavaillé-Coll orgona monumentalitást fejezett ki. Az orgonák bővültek, nemcsak liturgikus célt szolgálva, hanem alkalmassá válva a zenekarral való együttműködésre is. A szimfóniát hallgatva elmondható, hogy "az orgona a pápa, a zenekar a császár". Ez már Berlioznál megfigyelhető. A romantikus orgonák építésének és alakulásának eredménye az a mondás lett, amit ma már jól ismerünk: az orgona a hangszerek királya. A zeneszerzők között, mint például Widor, Franck, Vierne, kialakult két tábor: az egyik azt hangsúlyozta, hogy az orgona egyfajta "one-man orchestra", vagyis önmagában is zenekar. A másik tábor értelemszerűen a zenekarral való közös előadást is támogatta. 
Guilmant sztárként élt a maga korában, koncertezett Angliában is, ahol több mint tízezer hallgatót vonzott maga köré. 
Szimfóniájában felhasznál korál- és gregorián dallamokat, a gyors-lassú-gyors klasszikus elosztást is alkalmazza. Ezen kívül használja a barokk pontozott ritmusokat. Az első tétel impozáns beveztője valóban versenyként hat a zenekar és az orgona között. A két fő téma: az egyik táncos, élénk, a másik egy csábító, kanyargós dallam, mely hamar kiszorítja az egyházi és a barokk elemeket. 
A második tétel Pastorale, Andante kvázi allegretto. Az orgona folyékonyan, ezüstösen nyílik meg, koráldallamot tükrözve. Változások bontakoznak ki, majd egy egyre inkább szélesedő patakot juttatva eszünkbe, versenybe kezd a zenekar és az orgona. A közönség a mű előadása után ezt követelte ráadásként. 
A Finale újabb hármas elrendezést követ: Allegro assai - Andante Maestoso - Tempo primo. A záró rész nagyszabású felvonulással növekszik. Az ünnepi Coda tele van fanfárral, rézfúvósokkal. Egy halvány utalás (ki tudja, hogy véletlen-e?) van benne a népszerű "On Ilkla Moor Baht 'at" Yorkshire-i népdalra
Mindenesetre a mű zárása mintegy "hab a tortán", jól sikerült és így az egészet is élvezhetővé, "emészthetővé" teszi. 

2012. január 13., péntek

Blogajánló

Ajánlott linkjeink között is megtalálható a "Magasság és mélység" blog, mely Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység című könyvének internetes változata. Mindig az adott napra írt elmélkedés jelenik meg. Olvasható az archívum is. A mai bejegyzésre különösképpen is felhívjuk a figyelmet. 

A II. Vatikáni Zsinat előzményei - I.

XXIII. János pápa aláírja a Humanae salutis
konstitúciót (1960. december 25.) - ezzel
hívta össze a zsinatot
Már jeleztük, hogy blogunkon októberig a zsinattal kapcsolatban olvashatnak írásokat, láthatnak videókat, képeket. Az első videó tegnap este került fel. Ezzel és a mostani cikkel megkezdjük a felkészülést A hit évére. Segítség is lehet azoknak, akik nem tanultak egyháztörténelmet, vagy csak régen, illetve szeretnék alaposabban megismerni a zsinat egészét, lényegét.
A zsinat első pápája, aki összehívta a zsinatot, Boldog XXIII. János pápa volt. Angelo Roncalli néven 1958. október 28-án választották pápává. 1925 és 1952 között külföldön teljesített diplomáciai szolgálatot, nem volt ismert a neve az egyházi körökben. Megkoronázása után kifejtette, hogy jó pásztor módjára kíván szolgálni, és ezt kimutatta az elődje merev stílusával való szakításban. Megválasztása után börtönt látogatott.
Megválasztása után három hónappal bejelentette a kánonjogi kódex reformját, a római egyházmegyei szinódus összehívását és az egyetemes zsinat összehívását. (Egyetemes zsinat összehívását tervezte egyébként már XI. Piusz és XII. Piusz pápák is.)
Időzzünk még egy kicsit a pápa személyénél. Sokgyermekes parasztcsaládba született Bergamo környékén. Újmisés papként Bergamo püspöke mellett lett titkár, valamint a papnevelő intézetben tanított. Nagy érdeklődéssel viseltetett Borromei Szent Károly iránt, akinek az egyházmegyei látogatásait a milánói Ambrosiana Könyvtárban is kutatta, és ekkor ismerte fel, hogy a Trienti Egyetemes Zsinat milyen nagy hatással volt az Egyház életére. 
Kapcsolatba került kutatásai idejében Achille Rattival, a későbbi XI. Piusz pápával, aki megbízta a diplomáciai munkával pápasága idején. 1925-ben Bulgáriába, Görögországba és Törökországba került, ahol nagy számban élnek keleti keresztények és mohamedánok. Ekkor döbbent rá az egység szükségességére. 
A második világháborúban (1939-1945) görögökön és zsidókon segített. 1944-ben Párizsba került nunciusnak. Megtanulta a politikai és egyházi viták során, hogy tekintetbe kell venni a fennálló helyzetet, a szekularizálódott világot, ha az Egyház be akarja tölteni hivatását. Párizsban 1953-ig volt nuncius. Derék "monsignore"-nak tartották, nyílt viselkedésű, kissé maradi embernek, és mondásait szívesen mesélték. 
1953-ban XII. Piusz pápa velencei pátriárkává és bíborossá nevezte ki. Ekkor Roncalli (XXIII. János) már 72 éves volt. 
XII. Piusz pápa halála után (érdekesség, hogy ő is sokáig nunciusként tevékenykedett) fiatal pápát várt az egész világ - akárcsak a mi időnkben... Végül a konklávé egy 77 éves embert (Ratzinger 78 éves volt megválasztásakor) választott meg pápának. Átmeneti pápa - mondták rá azonnal - aki elég különös módon választotta meg nevét. Saját elmondása szerint a 22 János pápa közül a legtöbb rövid ideig uralkodott. 
Hamarosan kiderült, hogy egyénisége rendkívül karizmatikus, megnyerő. "Mosolygós jólelkűség, udvariasság, az együttérzés adománya, egy öreg paraszt bölcsessége, Isten emberének derűje..." - mondták róla. Roncalli emberi adottságait egész életének hosszú türelmével Jézus Krisztus evangéliumának és az Egyház küldetésének szolgálatába állította. "Ez energiát, kitartást, szívósságot, erőfeszítést feltételez, s nem csupán egy szerencsés temperamentum eredménye" - fogalmaz Paul Poupard bíboros. Tegyük fel a kérdést magunkban: miért akarunk fiatal pápát? Mi lenne más? És nem utolsó sorban: mennyire vagyok hívő (a Szentlélekre ráhagyatkozva), ha folyton én akarom eldönteni, hogy ki legyen pápa - és az mit csináljon a modernizmus jegyében....
Szántó Konrád ferences egyháztörténész ezt írja a pápáról: "Érthető, hogy jósága, közvetlensége és kedélyessége miatt hamarosan hihetetlenül népszerű lett." Halálakor emberek milliói siratták (1963 pünkösdjén), haláltusáját figyelemmel követték. Ez addig ismeretlen volt. Mi ezt II. János Pál halálakor tapasztaltuk meg szintén. 
Nyolc enciklikát írt. Kettőre különösen felfigyeltek: a "Mater et Magistra" (Anya és Tanító, 1961. május 15.) kezdetűre, valamint a "Pacem in terris" (1963. április 11.) kezdetű enciklikára. Előbbi társadalmi kérdésekkel foglalkozik, utóbbi végrendelet, mely 'nyílt levél' az egész világegyetemhez. Ennek kapcsán egy újságíró szimfóniáról beszélt, melynek alaptémája kilencszer tér vissza: "A népek közötti béke igényli: az igazságot, mint alapot; az igazságosságot mint szabályt; a szeretetet mint előbbrevivő erőt; a szabadságot mint légkört."
Számos reformja mellett töröltette a nagypénteki szertartásból a zsidóságot vádoló szavakat. 
Szerepe volt az 1962. évi őszi karibi válság lecsillapításában is, amely egyébként szovjet-amerikai háborúval fenyegetett. 
Fájdalmas és hosszú rákbetegsége és haláltusája megrendítette a világot. Moszkva ortodox pátriárkája és Párizs szefárd rabbija egyaránt könyörgött érte. Poupard bíboros írja szintén: "vidáman, Isten ajándékaként élt meg minden napot, és reménykedően nyitott volt egy testvéribb világ és egy olyan Egyház iránt, amely közelebb áll az emberekhez, mert jobban áttetszik rajta Isten." 
A zsinat közvetlen előkészítése 1960. nyarán kezdődött el. Tizenegy bizottságot állítottak fel, a dogmatikai bizottság vezetője Ottaviani bíboros volt. A bizottságok tagjai püspökök voltak, de konzultorok is részt vettek, neves teológusok. Az ún. peritus-ok (püspökök teológiai tanácsadói) között megtalálhatók voltak azok a teológusok is, akiket a korábbi években eltiltottak a tanítástól.
A zsinat ügyrendje a kezdet előtt két hónappal jelent meg. Ekkor már szövegtervezetek is készen voltak. A rendes üléseken a felszólalás 10 percig tarthatott, a hivatalos nyelv a latin volt, a határozatok elfogadásához kétharmados többség kellett. A tárgyalásra előkészített anyagok fő problémája a mennyiségük volt (70 körül), valamint hogy hiányzott egy egységesítő irányelv.
1962. október 11-én megnyílt a zsinat - 2540 résztvevővel. Ők a világ püspökeinek 5/6-át képviselték. Hiányoztak a legtöbb kommunista uralom alatt lévő ország püspökei, sok magyar püspök is.

2012. január 12., csütörtök

A II. Vatikáni Zsinat megnyitása

Ezzel a videóval megkezdjük felkészülésünket az ötven éves évfordulóra...

2012. január 10., kedd

Látható az Isten - Wass Albert verse

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt, 
mikor leszállni fél az álom:
ítéletes, zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Zenei sarok - Bizet: Gyöngyhalászok - Nadir áriája

Georges Bizet Gyöngyhalászok című operája "a régmúlt időkben Ceylon szigetén" történik. A szövegkönyv az első felvonás helyszínéül ezt írja: "Ceyloni partvidék néhány bambuszházikóval. Kaktuszok, pálmafák. A háttérben, egy tengerbe nyúló magas sziklán hindu templom romjai. Napfényes tenger." "A gyöngyhalászok kunyhóikat gondozzák, táncolnak, isznak, hindu és kínai hangszerekkel zenélnek." 
Az első felvonásban Zurgát a gyöngyhalászok királyukká választják. Nadir hosszú évek múlva hazatér a szigetre, ahonnan annak idején azért ment el, mert ő is és barátja, Zurga is Leilát szerették. Most, hogy újra találkoztak fogadalmat tesznek, hogy semmi sem szakíthatja még egyszer meg hosszú és őszinte barátságukat. Egy hajóról lefátyolozott asszony száll a partra. Az istenek szolgálatát bízzák rá: imájával és szűzi életével távol kell tartania a falutól az ártó szellemeket. Nadir felismeri az asszonyban Leilát és a nő is felismeri régi szerelmét.
Nadir áriája (románca) világhírű és közkedvelt ária. Most hallgassák meg Placido Domingo előadásában (1980). (Van, aki szerint ez a világ egyik legszebb áriája.) 
A szöveg magyarul: 
Felkavar hangja újra, meghat, elbűvöl engem,
őrült a vágy, amely perzselve éled bennem.
Ó jaj, bárhova nézek én, előttem áll,
hol hívogatva int, hol a távolba száll...
Nem, nem! Megöl a kín, önvádam tüze lobban,
nem tudja Zurga még, hogy álnok, hazug voltam.
Megszegtem esküszóm, mert látni vágyva őt,
folyton utána jártam,
követtem, bárhol járt,
eltakart éjsötét
s minden erőm elszállt,
mikor szép énekét
könnyű szél hozta lágyan...
E dallam csendül, érzem,
a pálmalombon át,
így búgja csöndes éjben
vadgalamb a bánatát...
Ó éj, ó bűvös égbolt,
csodálatos varázs,
tündéri, édes arcvonás,
égi látomás - de szép volt!
Csillagfényes éjszakában
olykor varázsa visszatér,
félrelebben fátyla lágyan,
hogyha kél a parti szél...
Ó éj, ó bűvös égbolt,
csodálatos varázs,
tündéri, édes arcvonás,
égi látomás - de szép volt!
Bűbájos látomás,
ne szállj, ne szállj tovább!

Az operát ebben az évben itthon és a környező országokban sem játsszák. Ebben a műfajban még olvashatnak (és hallhatnak) blogunkon más művekről is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...