Folytatva az
első gondolatmenetet, melyet két hete
írtunk a blogra, olvassuk tovább Szent Ciprián művét.
"Emlékezzünk rá, minek nevezi népét Krisztus, milyen címmel illeti nyáját! Juhaimnak nevezi, mert a keresztény ártatlanságot a juhokéhoz hasonlítja. Bárányoknak is nevezi, mert a bárányok egyszerű természetét utánozza a szellemi egyszerűség. Miért bújik báránybőrbe a farkas, miért hozza rossz hírbe Krisztus nyáját az, aki csak színleli keresztény mivoltát?"
Bizony, sok keresztény, akiről nem is gondolnánk, csak kívülről "bárány", belül azonban "farkas". Vagyis álcát vesz fel, csalogat, szépeket mond, ám végül lecsap, együttműködve a gonosz lélekkel, akár képes csapdát is állítani a keresztény hívőnek, aki mit sem sejt az egészről. Az ember, ha igazán mélyen hinne, nem törődne az emberek külső megnyilvánulásaival, egyáltalán nem törődne a másik szavaival. Csak Krisztus szavai lennének fontosan számára. Hányszor belebetegszünk szinte abba, hogy mit mondanak mások rólunk? Vagy mit hallottunk? És a báránybőrbe bújt farkasok képesek arra is, hogy ezzel kapcsolatokat manipuláljanak. Álhíreket terjesztenek, kibeszélnek másokat, úgy keverik a szálakat, hogy végül ember ember ellen fordul, ők pedig markukban nevetve élik tovább világukat. Igen, de van ennek értelme? A gonosz lélek gyakran úgy működik egyes emberekben, hogy azok észre sem veszik.
"Amikor Pál apostol a szeretet és béke érdemét ecseteli, rendületlenül kitart mellette és tanítja, hogy a hit, a jó cselekedet, a szenvedés még a hitvallóknak is csak akkor válik javára, ha érintetlenül és sértetlenül megőrizte a szeretet kötelékét, és hozzáteszi, mondván: A szeretet nagylelkű, a szeretet nem féltékeny (1Kor 13,4). A szeretetet csak az tudja megtartani, aki jóságos és nagylelkű, akitől az irigység és féltékenység idegen."
"A testies hibákat és bűnöket el kell tiporni, szeretett Testvéreim, lelki eréllyel kell eltaposni a földi test veszedelmes vágyait, nehogy ismét a régi ember életmódjához kanyarodjunk vissza azáltal, hogy halálos csapdába gabalyodunk, ezért ugyanaz az apostol figyelmeztet és buzdít bennünket, mondván: Ezért, testvérek, ne a test szerint éljünk. (Róm 8,12)"
Majd szintén Pál apostolt idézi Ciprián: Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való, mennyei. Amilyen a földből való, olyanok a földiek, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek. Ahogyan hordoztuk a földi képét, úgy hordozzuk a mennyei képét is (1Kor 15,47-49). Majd hozzáteszi: "A mennyei képmását azonban nem hordozhatjuk, csak akkor, ha már kezdtünk benne lenni, ha már Krisztus hasonlatosságát mutatjuk."
"Ez annyit jelent, hogy már átváltoztál, már nem az vagy, ami voltál, elkezdtél az lenni, ami nem voltál, hogy az isteni születés világoskodik benned, hogy az átistenítő fegyelem megfeleljen az Atyaistennek, hogy a tisztes és dicséretes életmódban megdicsőüljön az emberben az Isten.
Ha az emberek is örülnek neki, és dicséretesnek veszik, ha utódaik rájuk hasonlítanak, és még jobban örülnek a megszületett gyermeknek, ha arcvonásai atyjára ütöttek, mennyivel nagyobb az Atyaisten öröme abban, aki szellemi szülötte lévén cselekedeteivel és dicséretes életével hirdeti az isteni nemességet! Az igazságosságnak mily fényes pálmája, mily koszorúja az, ha olyan vagy, hogy nem rólad mondja Isten: Fiakat nemzettem, és felmagasztaltam, ők azonban megvetettek engem (Iz 1,2). Inkább Krisztus dicsérjen meg étged, és szólítson a jutalom átvételére, amikor ezt mondja: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ kezdetétől fogva (Mt 25,34)."
Igen, ez az élet, ez az átváltozott élet Istenben rejtőzik, csak fel kell fedeznünk. Jézus Krisztus pedig megmutatta nekünk, ma is megmutatja ezt az életet a szentségekben. Nem beszélünk sajnos eleget templomainkban arról, hogy a szentségek életet adnak. Gyógyítanak, megmentenek. Milyen jó lenne látni még több igazi gyónó keresztényt, de gyónó papot is. Olyan papokat, akik nem a harangszó végére esnek be a sekrestyébe, pletykálkodás és nevetgélés közepette, hanem megtisztítják lelküket az áldozat bemutatása előtt, és térdelve, imádkozva, imádságos beöltözéssel készülnek fel a szentmisére. Ebből tanulnának a hívek, és aztán megéreznénk, hogy van pásztorunk, akit Isten rendelt közénk. És nem a kapuzárás, az elromlott fűtőtest, a szaloncukor és tea lenne a fő adventi kérdés...
"Ezeknek átelmélkedésével erősítsük meg lelkünket, kedves Testvéreim, ilyen gyakorlatokkal tegyük ellenállóvá a Sátán minden nyilával szemben! Legyen kezünkben a sugalmazott Írás, elménkben az Úr gondolatait forgassuk, ne tágítsunk az imádságtól, az üdvös jótékonykodás se maradjon abba!
A keresztény számára nemcsak az üldözés idején elnyerhető koszorú az egyetlen! A békének is megvannak a koszorúi, amelyekkel akkor koszorúznak meg minket, ha számos és sokféle ütközetben leterítettük és leigáztuk az Ellenséget. A kéjvágy leigázásáért a megtartóztatás pálmája jár. A harag, a sértés elleni küzdelemért a türelemé. A pénz megvetése győzelem a kapzsiság fölött. A hit dicsérete, ha a jövőbe vetett bizalommal tűri a világ bajait. Az alázatosságért kijáró dicséretet kapja meg az, aki jó sorsában nem gőgösködik. A mennyei kincstárból kap viszonzást az, aki a felkarolandó szegények iránt készséges irgalmasságot tanúsított. A szeretet és béke jutalmát nyeri el az, aki féltékenységet nem ismert, aki szívélyesen és szelíden szereti testvérét. ...
Te is elnyerheted ezeket, bár a féltékenység és irigység megszállottja voltál, csak vess el minden gonoszságot, amely azelőtt fogva tartott, üdvös léptekkel fordulj vissza az örök élet útjára! Gyomláld ki szívedből a tövist és a gazt, hogy az Úr magja gazdag terméssel ajándékozzon meg, hogy az isteni és szellemi szántóföld bőséges aratássá növekedjen!
Szeresd azokat, akiket azelőtt gyűlöltél, szeresd azokat, akiket korábban igaztalanul ócsároltál irigységből! Utánozd a jókat, ha utánozni tudod! ... A te tartozásodat is elengedik, mihelyst te is elengedsz.
... Bőven van mire gondolnod! Gondolj a paradicsomra, ahová Kain nem jutott vissza, mert féltékenységből megölte testvérét! Gondolj a mennyek országára, amelybe az Úr csak az egyetértőket és szelídeket bocsátja be; gondolj arra, hogy csak a békeszerzők nevezhetők Isten fiainak, akik úgy tesznek eleget az Atyaisten és Krisztus hasonlatosságának, hogy a mennyei születés és törvény alapján vannak egységben! Ne felejtsd el, hogy Isten szeme előtt vagyunk! Úgy futjuk meg életpályánkat és éljük életünket, hogy közben Ő néz és ítél minket, és csak akkor jutunk el hozzá, ami az Ő látásában való részesedés, ha cselekedeteinkkel megörvendeztetjük Őt, aki most minket szemlél, ha kegyelmére és bocsánatára méltóknak mutatjuk magunkat, országában akkor nyerjük el örökre tetszését, ha azelőtt ebben a világban is tetszettünk Neki!"
Szent Ciprián keményen, de igaz módon zárja gondolatait. Valóban, vannak bűnök, melyekből más bűnök fakadnak. És ha ezeket nem fékezzük meg idejében, a végső számadáskor más késő lehet. Ám Krisztus megtérésre intő szavai is a fülünkbe csengenek még advent első vasárnapjáról.
Ezek életfeladatok, vagyis állandóan munkát adnak nekünk. Lelkünk munkálása a feladat, mely állandó megtéréssel, bűnbánattal jár. Beismerni Isten előtt bűnösségünket, és letenni elé a szentgyónásban ezt a valónkat. Innen képes az új ember fakadni, innen találhat rá az ember egy új életformára, melyet már nem a bűn ural.
A féltékenység és irigység sok más bűnnek is forrása. Imádkozzunk, hogy mai világunkból irtódjon ki a féltékenység és irigység, melyek sokszor emberi életeket, kapcsolatokat, jövőket, családokat, közösségeket tesznek tönkre. Ne hagyjuk, hogy a gonosz lélek ilyen módon kárt tegyen életünkben, melynek legfőbb feladata az, hogy méltó legyen Isten előtt.
