A ciszterci rend első alapszabálya, az úgynevezett "Charta caritatis (posterior)"
 |
| St. Stephan Harding |
 |
| Az apátistvánfalvi Harding Szent István főoltár |
III. Béla király egy évvel a pilisszentkereszti apátság alapítása előtt Apátistvánfalván alapított ciszterci monostort (1183). Az ottani templom főoltára St. Stephan Harding-ot ábrázolja.)
A blogon most a Charta magyar nyelvű szövegét közöljük. Angol nyelven itt olvasható.
Charta Caritatis (Posterior)
Mielőtt a ciszterci apátságok virágzásnak indultak volna, István apátúr és testvérei úgy rendelkeztek, hogy semmiképpen se alapítsanak egyetlen püspök egyházmegyéjében se apátságot, mielőtt a Cîteaux-i apátság és a többi belőle származó apátságok között létrejött, írásba foglalt és megerősített határozatot a püspök jóvá nem hagyja, meg nem erősíti, hogy a főpásztor és a szerzetesek között a súrlódást elkerüljék. Ebben az alapszabályzatban tehát az említett testvérek, hogy a kölcsönös békesség jövőbeli hajótörésének elejét vegyék, világosan megfogalmazták, szabályokba foglalták és utódaiknak örökül hagyták, hogy miféle egyezséggel, mi módon és legfőképpen milyen szeretettel kell a világ különböző részein testileg ugyan szétszórt szerzeteseiknek lelkileg széttéphetetlenül eggyéforrniok. Úgy döntöttek, hogy ezt az alapszabályzatot is Charta Caritatisnak, vagy a Szeretet Okmányának nevezik, minthogy ennek rendelkezése minden zokonvehető kényszerítést kiküszöböl, egyedül csak a lelkek javát tűzi ki célul mind az isteni, mind az emberi dolgokban.
- Mivel tudjuk, hogy mindnyájan ugyanannak az egy igazi Királynak, Úrnak és Mesternek vagyunk – bár haszontalan – szolgái, ezért azoknak az apátoknak és szerzetes testvéreinknek vállára, akiket az Isten atyai jósága a különböző helyeken általunk, legnyomorultabb emberek által rendelt szerzetesi fegyelem alá, semmi földi haszonélvezet vagy anyagi szolgáltatás terhét nem rakjuk. Mivel az a vágyunk, hogy nekik és az Anyaszentegyház minden fiának hasznára legyünk, azért nem rendelünk el rájuk vonatkozólag semmit, ami terhükre lenne, semmit, ami létfenntartásuk alapjait kisebbíthetné, nehogy míg mi az ő szegénységükből dúskálódni akarunk, ne tudjuk elkerülni a kapzsiság bűnét, amely az Apostol szava szerint bálványimádás.
- A lelkiéletükkel való törődést azonban irántuk való szeretetből meg akarjuk tartani, hogy ha – amitől Isten óvjon - valaha is szent elkötelezettségünktől és szent Regulánk megtartásától (bármily kevéssé is) elhajolni próbálnának, a mi gondoskodásunk révén a helyes útra visszatérjenek.
- Most tehát úgy akarjuk és akként rendelkezünk, hogy Szent Benedek Reguláját mindenben úgy tartsák meg, ahogy azt az Újmonostorban megtartják. A szent Regula szövegét ne értelmezzék másként, mint ahogy elődeink, a mi szent atyáink, vagyis az Újmonostor szerzetesei értelmezték és megtartották, és mint ahogy azt mi ma is értelmezzük és megtartjuk, ugyanúgy értsék és tartsák meg ők is. – S mivelhogy mi a közülük való és hozzánk érkező minden szerzetest befogadunk kolostorainkba, és ők is hasonlóképpen a mieinket a saját kolostoraikba, ezért úgy látszik nekünk megfelelőnek, és úgy is határozunk, hogy szokásainkat, énekeinket, valamit a nappali és az éjjeli imaórákat tartalmazó, továbbá a szentmisékhez szükséges minden könyvüket az Újmonostorban található könyvek és szokások szerint alakítsák és birtokolják, hogy cselekedeteinkben semmi egyenetlenség ne legyen, hanem egyazon szeretetben, egyazon Regula alapján és hasonló szokások szerint éljünk.
- Rendünknek egyetlen közössége vagy személye se merészeljen a maga számára a Rend közös határozatai ellen bárkitől is privilégiumokat kérni, vagy ha ilyet nyert, azt bármi módon is megtartani.
- Amikor pedig az Újmonostor apátja ezeknek a monostoroknak valamelyikéhez vizitációra érkezik, annak a helynek az apátja ismerje el, hogy az ő egyházközösségének az Újmonostor-i egyházközösség az anyja, és engedje maga elé a monostor minden helyiségében. Maga az érkező apát a szóban forgó helyi apátnak a helyét töltse be, amíg ott marad, kivéve, hogy nem a vendégek ebédlőjében, hanem a közös ebédlőben a testvérekkel együtt étkezik, a fegyelem megtartása kedvéért, hacsak az illető helynek éppen nincs jelen az apátja. Rendünk minden érkező apátja hasonlóképpen járjon el. Ha többen érkeznek egyszerre, és a helynek nincs apátja, közülük a rangelső étkezzék a vendégek ebédlőjében. Csak az az eset kivétel, hogy a rangban fölötte álló apát jelenlétében is a saját novíciusait a szabályszerű próbaidő letelte után a helyi apát áldja meg.
- Az Újmonostor apátja is óvakodjék attól, hogy annak a helynek az ügyeiben, ahová érkezett, bármit is tegyen, rendeljen vagy valamihez hozzányúljon az ottani apát vagy a testvérek akarata ellenére. Ha azonban arról győződne meg, hogy ott a Regula vagy Rendünk előírásai ellen vétenek, a helyi apáttal megtanácskozva törekedjék a testvéreket jó útra téríteni. Ha azonban a helyi apát nincs jelen, mindazonáltal orvosolja, ami kifogásolnivalót talál.
- Az anyamonostor apátja egy évben egyszer – személyesen vagy valamelyikük apáttársa útján – látogassa meg azokat a monostorokat, amelyeket ő alapított; és ha többször látogatta meg a testvéreket, azok csak annál inkább örüljenek.
- A Cîteaux-i házat együtt látogassa meg a négy első apát, vagyis
- Ha pedig ( a fent nevezett monostorok közül) Rendünk egy apátja az Újmonostorba érkezik, adják meg az apátnak kijáró tiszteletet, a helyi apátnak a stallumát fogadja el, fogadja a vendégeket, és azokkal együtt a vendégek ebédlőjében étkezzék, ha éppen nincs otthon az apát. Ha viszont otthon van, a mondottakból semmit se végezzen, hanem a közös ebédlőben étkezzék. A szerzetesközösség ügyeit pedig a perjel intézze.
- Azokban az apátságokban, amelyek között nincs filiációs (leszármazásból eredő) kapcsolat, a következő legyen a szabály. Minden apát a saját monostorának minden helyiségében adja át helyét a hozzá érkező apát-társának, hogy beteljesedjék: Tiszteletben egymást megelőzzék. Ha két vagy több apát érkezik, akkor aki elsőbb, az foglalja el a felsőbb helyet. A helyi apát kivételével azonban bárhol összejönnek, az apátságok alapítási időrendje szerint foglalják el helyüket, hogy akinek az apátsága régebbi, az előbbre kerüljön. Mihelyt azonban leültek, hajoljanak meg kölcsönösen egymás felé.
- Ha pedig monostoraik valamelyike Isten kegyelméből úgy meggyarapodik, hogy másik monostort is létesíthet, akkor azt a rendelkezést tartsák meg, amely mi megtartunk testvéreink között, kivéve, hogy maguk között évenkinti generális káptalant nem tartanak.
- A Rendünkhöz tartozó minden apát minden egyes évben jöjjön el a Cîteaux-i egyetemes káptalanra, félretéve minden más elfoglaltságot, kivéve azokat, akiket testi betegségük ebben megakadályoz. Ezek azonban megfelelő képviselőt tartoznak küldeni, aki által kényszerű távolmaradásukról jelentés küldhető a káptalannak. És azokat is kivéve, akik távolabbi vidékről valók; ezek arra az időpontra jönnek, amelyet nekik a káptalan előír. Hogyha valaki bármi más okból kifolyólag valamikor is távol maradni merészelne a mi egyetemes káptalanunkról, a következő káptalanon vétkéért kérjen bocsánatot, és szigorú megtorlás nélkül ne maradjon.
- A káptalanon lelkük üdvéért tanácskozzanak, és ha szent Regulánk vagy rendi szabályzatunk megtartása terén valami javítani-, vagy hozzáadnivaló lenne, arról határozatot hozzanak. Erősítsék maguk között a béke és a szeretet kötelékét.
- Ha valamelyik apátról úgy találják, hogy a Regulával nemigen törődik, vagy az evilági dolgokba nagyon belemerült, avagy bizonyos dolgokban vétkesnek bizonyult, szeretettel feddjék meg őt, a feddés után kérjen bocsánatot, és végezze el a vétkéért kirótt elégtételt. Ilyen feddést viszont csak az apátok végezzenek.
- Ha bárhol is az apátok között valami nézeteltérés támadna, vagy valamelyikükről olyan súlyos vétek kerülne nyilvánosságra, hogy felfüggesztést vagy akár letételt is érdemelne, az ilyen ügyben a káptalan bármit határoz, haladéktalanul végre kell hajtani.
- Ha pedig az ítéletek különbözősége miatt az ügyből már-már egyenetlenség származna, megfellebbezhetetlenül azt kell megvalósítani, amelyet a Cîteaux-i apát és azok határoznak, akik a tanácsban megfontoltabbaknak és rátermettebbeknek bizonyulnak. Itt ügyelni kell arra, hogy senki azok közül, akiket az ügy bármiképpen is érint, a határozat meghozatalában részt nem vehet.
- Ha valamelyik monostor elviselhetetlen szegénységre jut, annak a monostornak az apátja igyekezzék ezt az egész káptalan tudomására hozni. Akkor az egyes apátok a szeretet izzó tüzétől lángra gyúlva siessenek az Istentől nekik juttatott javakból, ahogy képességeiktől tehetik, ennek a monostornak nyomorúságos helyzetén enyhíteni.
- Ha Rendünk valamelyik háza saját apátjától megfosztva áll, akkor az atya-apát, akinek a házából az a ház származott, minden gondoskodásával igyekezzék annak rendjét fenntartani, míg oda másik apátot nem választanak. Tűzze ki a választás napját, hívjon össze azokból az apátokból is, akiknek háza esetleg abból az apátságból származik, és így az atya-apát tanácsa és döntése alapján az ahhoz a házhoz tartozó apátok és szerzetesek válasszák meg az apátot.
- A Cîteaux-i háznak saját apátjától való elárvulása esetén pedig, minthogy az mindnyájunk anyja, annak a helynek a gondja a négy első apátra, vagyis
- A Cîteaux-i apát megválasztására is az előre kijelölt napon, legkevesebb tizenöt napon belül hívják össze azokat az apátokat, akiknek a háza Cîteaux-ból származott, és más apátok közül is azokat, akiket az említett apátok és a Cîteaux-i testvérek alkalmasnak ítélnek, és az Úr nevében így összegyűlt apátok és Cîteaux-i szerzetesek válasszák meg az apátot.
- Rendünk minden anyamonostorának jogában álljon, hogy nemcsak a saját leányapátságaik szerzetesei közül, hanem azok apátjai közül is, ha szükséges, szabadon válasszanak más apátot maguknak.
- Más rendből való személyt a mieink közül egyetlen közösség sem választhat magának apáti tisztségre, éppúgy a mi közösségünkből sem szabad más, a Rendünkhöz nem tartozó monostor számára valakit odaadni.
- Ha egy apát az alkalmatlanságára vagy lelki elégtelenségére hivatkozva azt kéri atya-apátjától, ahonnan tudniillik az ő háza származott, hogy mentse fel őt az apáti tisztsége alól, vigyázzon az, és ne egyezzen bele könnyedén, vagy ésszerű és nagyon kényszerítő ok nélkül. De ha még akkora is lenne a kényszerűség, saját magától semmit se tegyen, hanem hívjon össze néhányat Rendünk más apátjai közül, és azok tanácsa alapján járjon el, amit azok szükségesnek látnak megtenni.
- Ha valamelyik apátról kiderül, hogy megveti a szent Regulát, vagy vét a Renddel szemben, avagy a rábízott testvérek vétkeivel egyetért, akkor az anyamonostor apátja személyesen vagy perjele által intse őt javulásra a negyedik alkalomig. Hogyha így sem javul, sem pedig önként távozni nem akar, gyűljön össze a Rendünkből bizonyos számú apát, és a Regula semmibe vevőjét hivatalából mozdítsák el. Azután az atya-apát belátása és döntése szerint a szóban forgó monostor szerzetesei és a monostorból leszármazó apátok a fentebb már elmondottak szerint válasszanak egy más apátot, aki arra méltó.
- Ha azonban a letett apát és szerzetesei, amitől Isten óvjon, makacsokká és lázadókká lesznek, a meghozott ítéletbe nem nyugosznak bele, az anyaapátság apátja és a többi apátok közösítsék ki őket. Attól kezdve az atya-apát ennek szerezzen érvényt, ahogy tud, és ahogy a legjobb belátása szerint az célravezető.
- Ezek után mindenesetre ha ezek valamelyike magához tér, lelki halálából fel akar támadni, és anyjához visszatérni, fogadják őt vissza mint bűnbánó megtérő fiút.
- Ezen említett és mindig minden eszközzel nagyon kerülendő eset fennforgása nélkül egyetlen apát se tartsa magánál Rendünk más apátjának a szerzetesét, és egyetlen egy se küldje sajátját a másik házában való tartózkodásra annak beleegyezése nélkül.
- Ugyanígy ha véletlenül, amitől Isten óvjon, Rendünk apátjai úgy látják, hogy a mi anyánk, a Cîteaux-i monostor a szent elkötelezettségében lanyhulni kezd, vagy arról értesülnek, hogy a Regulától vagy Rendünk szabályaitól eltérnek, annak a helynek az apátját a négy első apát, vagy a
- Hogyha az az apát és a Cîteaux-i szerzetesek makacsul ellenállnak, a legkevésbé se féljenek rájuk a kiközösítés kardjával lesújtani.
- Ha viszont később valaki ezek közül a törvényszegők közül jobb belátásra tér, és lelkét meg akarja menteni, akkor ha a mi négy monostorunk közül bármelyikbe –
