Kálmán atya

PILISSZENTKERESZT PLÉBÁNOSA 2012. AUGUSZTUS 1-IG:

Falunk plébánosa 1977-től Ackermann Kálmán Gyula. Szegeden született 1937. február 13-án.

Székesfehérvárott szentelték pappá 1964. június 18-án.

Káplán volt Adonyban (1964–66), Piliscsabán (1966–67), Bp.-Nagytétényben (1967–68), Dunaújvárosban (1968–71), Bicskén (1971–75), Székesfehérvár-Belvárosban 1975-ben.

Plébános volt Tabajdon 1975–77 között, majd Pilisszentkeresztre került 1977–ben. Pilisszentlászlót is ellátta 1998-ig.

Címzetes esperessé nevezték ki 1985-ben.

Pilisszentkereszt Díszpolgára. A helyi régészeti emlékek megmentése és méltó megőrzése érdekében kifejtett harminc éves áldozatos tevékenységének elismeréséért 2007. áprilisában "A régészeti örökségért Schönvisner István Emlékéremmel" tüntették ki.

Számos felújítást végzett: ő építtette a jelenlegi plébánia épületét, felújíttatta a kántorházat, a kilencvenes évek első felében restauráltatta a templombelsőt, majd külön a szószéket is. Kívülről is rendbehozta a templomot. Már Gerevich László pilisi ásatásainak is stabil támogatója volt, az ásatási faragott kő és padlótégla anyagot a plébánia kertjében kialakított leletraktárba befogadta, s ezeket a mai napig gondozza. A falu területén vagy az elpusztult ciszterci apátság helyszínén előkerülő faragványokat és egyéb leleteket azóta is gondosan gyűjti. A középkori Magyarország legjelentősebb ciszterci monostora emlékének méltó megőrzését, a romok megmentését és a kutatás folytatását miden rendelkezésére álló eszközzel segíti, a feldolgozás és további kutatás előmozdítása érdekében rendszeresen szervez helyi konferenciákat, a régészet, történettudomány és művészettörténet legkiválóbb képviselőinek részvételével. Megszervezte az apátság 800 éves jubileumát 1984-ben, melyen az ünnepi misét több, mint száz pap, szerzetes és több száz hívő jelenlétében Lékai László esztergomi érsek mutatta be.

Részt vesz szociális ügyekben is helyi és országos szinten. Tagja több bizottságnak, melyek szociális kérdésekkel foglalkoznak, valamint a Leányvári alkohol-elvonó otthon egyik alapító tagja.

2009-ben új padokat, fűtést készíttetett a templomba, valamint a templom bejáratát és lépcsőjét is megújította.

Nyaranta rendszeresen szervez hittanos tábort a fiatalok és gyerekek részére.

A templomba rendszeresen meghív zenészeket, énekeseket egy-egy egyházzenei áhítatra.
2012. augusztus elsejével nyugdíjba vonult. 

Kálmán atya 75 - ünnepi bejegyzés Kálmán atya születésnapjára

„Az Úr megesküdött és nem bánja meg: ’Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.’” (Zsolt 110, 4) Vannak olyan szentírási mondatok, gondolatok, amelyek elcsépeltnek, már-már unalmasnak hatnak, mert megszoktuk őket, gyakran halljuk azokat. Vannak azonban olyan mondatok, amelyek örökké érvenyesek, főleg akkor, ha azt valakire vonatkoztatjuk. A zsoltáros szava most Kálmán atyához szól, akinek ugyan nem papi jubileumát ünnepeljük, hanem születésének hetvenötödik évfordulóját. És akkor, amikor egy férfi élete az Úr szolgálatában telik, „az Úr félelmében telik öröme” (Iz 11,3), mélyebben érintheti vele együtt környezetét is a zsoltáros fent idézett szava.

Szeged. Ez volt talán az első hely? „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított.” (Iz 49,1) Isten „őbenne (Jézusban) választott ki bennünket a világ teremtése előtt” (Ef 1,4). Adott hazát és családot, amely megadta az első lépésekhez szükséges hátteret.

A Kálmán atyával való beszélgetéseket felidézve sokunknak a fülében hangzik, hogy a villamos vonalától egyik irányba szegedi egyházmegye, a túloldala pedig már a váci egyházmegye volt. Aztán az is, hogy gyermekkorában kora reggel a templom lépcsőjénél várta a nyitást, hogy már akkor szolgálhasson „az Úrnak”. Az élmények között ott van a szegedi színház is, ahol annyi híres és nagy színészünk fellépett. A felejthetetlen Tisza-part, a számtalan kapcsolat, ismeretség. Azután megváltozik a környezet, mert mélyebbre kellett evezni (vö. Lk 5,4). A teológián újabb élmények sokasága keletkezik, mindamellett, hogy a teológiát Kálmán atya kiválóan megtanulta – ebből nem is felejtett az évek során. (Teológiai kérdésekben egy-egy vita nélkülözhetetlen a beszélgetések alkalmával – amennyiben a másik fél egy kicsit jártas a teológiában.)

Aztán sokat hallunk az első káplán-évekről, az öreg plébánosokról, a püspökökről. Vicces és komolyabb történetek: a tarokkozás Pozsonyban és éjjel, vagy a püspök története félúton a bérmálásra menet (két gyertya közt)... A piliscsabai biciklizések, a Szent Orbán-napi prédikáció, a felejthetetlen dunaújvárosi káplánkor, vagy éppen Bicske. Mindkét hely a mai napig meghatározó maradt Kálmán atya számára. Két év tabajdi plébánosság után pedig megkezdődött egy hosszabb szakasz. „Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben.” (Mtörv 8,7) Ha nem is más ország ez, de szintén meghatározó.

1977.

Áprilisban VI. Pál pápa fogadja a magyar katolikus püspöki kar tagjait. Júniusban a Vatikánban fogadja Kádár Jánost. VI. Pál pápa márciusban münchen-freisingi érsekké nevezi ki Joseph Ratzingert, június 27-én pedig bíborossá. Ferencsik János karnagy 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjét kapja. ABBA: The Album. Locomotiv GT: Mindenki másképp csinálja. A Voyager–2 indítása. Az első napelemes számológép megjelenése. A neutronbomba kifejlesztése. Elfogadják a Szovjetunió új alkotmányát. A TV-ben Táncdalfesztivál. Számos híresség ekkor született. Ekkor távozott el: Kovács Margit keramikus, Szervánszky Endre zeneszerző, Elvis Presley, Déry Tibor, Kós Károly, Leopold Stokowski angol karmester, Charles Chaplin amerikai színész.

Kisberk Imre székesfehérvári püspök pilisszentkereszti plébánossá nevezi ki Ackermann Kálmán Gyula tabajdi plébánost.

Talán mindannyiunk számára ez utóbbi esemény a legfontosabb 1977-ből. Attól az évtől kezdve ugyanis egyházközségünkben szemmel látható fejlődés indult el. Emlékezetes eseményeknek adott otthont falunk. Gondoljunk csak 1984-re, amikor a falu határában lévő ciszterci apátság alapításának nyolcszázadik évfordulóját ünnepeltük. Akkor Lékai László bíboros, esztergomi érsek mutatta be a szentmisét papok és hívek körében. Sorolhatnánk még azokat a dolgokat, melyekről a historia domus is tanúskodik, ám most nem az események sorára és lelki programjaink sokaságának részletezésére vállalkoztunk...

Kálmán atya személyiségéből valamit mindenki megsejthetett, még akkor is, ha csak egyszer járt nála. Egy internetes oldalon, ahol a számunkra fontos papokról írhatunk röviden, ezt olvassuk Kálmán atyáról: „...számomra mindig a befogadó szeretet példája...”. Valóban, aki hozzá közelített, azt ő nagy szeretettel fogadja mindig. „Foglalj helyet! Mesélj valami szépet!” – halljuk tőle. Azután jöhet egy kávé vagy tea, esetleg üdítő.

A plébánián életet teremtett. Már azzal is, hogy a nyolcvanas években felépített egy új épületet a régi helyére. Ez az épület pedig nyitva áll mindenki előtt. Elmondása szerint nincsenek titkai, nem rejteget előlünk semmilyen kincset. Kész meghallgatni, befogadni és elfogadni, tanácsot adni, beszélgetni. Ismerjük azt az oldalát is, amivel a betegek felé fordul. Ma már nem foglalkozik intenzíven az alkohol-beteg papokkal, de sűrűn befogadta őket a gyógyulás reményével. Alapító tagja a leányvári Hivatásőrző Ház Rehabilitációs Otthonnak. Vállalta a Kiskovácsiban lévő kórház betegeinek lelki gondozását is. A beteg ember számára nem „selejt”, nem lecserélhető valami. Egy olyan ember, aki a kellő lehetőség és remény meglétével új életet kezdhet – ha akar.

Az egyházközség épületeit folyamatosan rendben tartja. A templomot a kilencvenes évek elején belülről kifesttette, a berendezéseket is restauráltatta. Megújult a ravatalozó is, ami harangot is kapott. Kicseréltette a templom padsorait, jelenleg a vizesedés okozta károkat igyekszik helyrehozatni a szakemberekkel. Befogad és szervez táborokat, kulturális programokat rendez. Felújíttatta a Szentkutat is, ahol minden nyáron misézik a hívek sokaságának részvételével.

A Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend lovagja.

Ő vezette be Szent Cirill és Metód helyi kiemelt tiszteletét a februári ünnepi szentmisével. Erre minden évben más püspököt/papot hív meg, hogy ezzel is változatossá és ünnepélyessé tegye a napot. Nagy gonddal figyeli a fiatalok pályaválasztását, amiben, ha kell, segíti is őket.

Figyelmességének jele a „péntek este”, és az „egy szál”, olykor egy cserép virág...

Számunkra, pilisszentkeresztiek számára nevek is kötődnek hozzá, akiket meg kell említenünk. A mindig szolgálatkész Palit, a kiválóan muzsikáló Jancsit (Kántor), a rokonait, megmaradt lelki gyermekeit – vagy csupán jó ismerőseit. Sokan vették körül mindig, és teszik ezt ma is. Szereti, ha van mellette társaság.

Mit lehet még írni vagy mondani Kálmán atyáról? „Szereti az Istent” (vö. 1Kor 8,3). És aki szereti az Istent, „azt az Isten is a magáénak tudja” (uo.). Ez az élő kapcsolat a legfontosabb, és minden tett, erő, képesség, adottság ebből forrásozik. Mindent csakis Istenben tudott és tud majd ezután is véghez vinni. Egy pap életében a 75 talán mondható „bűvös számnak” is. Ekkor beadja a püspök felé nyugdíjazási kérelmét. Határvonal a 75, mert, ha tetszik, ha nem, ekkor már jócskán kijut az orvosságokból is. Kimondhatjuk azonban, hogy Kálmán atya két dolgot biztosan magáénak mondhat, így 75 évesen: a hitet és a bölcsességet. A hit útja rögös, kanyargós, néha nem várt fordulatokat szab, de ezeket leküzdve és ezekkel élve az idők során igaz hívővé és bölcs emberré válhat.

Volt olyan is a 75 évben, hogy valami nem jól sikerült, vagy valaki esetleg rosszat akart – mert bizony ezen a földön ez is előfordul. Volt olyan is, hogy valaki hátatfordított, vagy meg sem hallotta a pap szavait. Volt olyan is, hogy üresnek tűntek a napok, és a magány úrrá lett.

Lesz még olyan, hogy valaki nem várt örömet hoz, és akkor minden jól fog sikerülni. Lesz még olyan is, hogy Kálmán atyát sokan meghallgatják. Lesz még olyan is, hogy az ürességet betölti a Minden.

Kedves Kálmán atya! Köszönjük, hogy 1977-ben eljött Pilisszentkeresztre, és nem ment el azóta sem innen. Köszönjük, hogy megkeresztelte azt a több száz gyermeket! Köszönjük, hogy Isten házáról és népéről gondoskodott, mint atya. Köszönjük, hogy közénk hozza az Úr Jézust minden nap!

Kívánjuk, hogy maradjon továbbra is köztünk, segítsen minket Isten felé, a Kereszt felé. Kívánjuk, hogy Isten hosszú és egészséges élettel áldja meg, azután pedig „boldog véget engedjen”, és befogadja a szentek seregébe.

Hálásak vagyunk Istennek Atyáért!

„Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. Csak a bölcsesség által menekültek meg.” (Bölcs 9,1-19)