esztékávé

Ama végső harag napja
A világot tűznek adja,
Dávid így s Szibilla hagyja.

2
Reszket akkor holt meg élő,
Ha megjön a nagy Itélő,
Mindeneket lattal mérő.

3
Csodakürtök zengenek meg,
Sírok éjén átremegnek:
Itéletre, mindeneknek.

4
Csodájára a halálnak,
Aki rég por, talpra támad,
Számot adni bírájának.

5
Kézzel írt könyv nyílik ottan:
Világ terhe, minden, ott van,
Itéletre felrovottan.

6
Bíró majd ha széket űl ott,
Minden rejtek felderül ott,
Zsoldot bűn el nem kerül ott.

7
Én szegény ott mit beszéljek,
Pártfogómul kit reméljek,
Hol a szent is alig él meg?

8
Rettenetes. Fejedelem,
Kinél ingyen a kegyelem:
Örök Jóság, légy jó velem!

9
Kegyes Jézus, kérlek téged:
Értem álltál emberséget,
Ne adj érnem gonosz véget.

10
Munkád, könnyed értem vesztek:
Ennyi kínod, szent kereszted,
Ne maradjon céljavesztett.

11
Bírája a bosszulásnak,
Add kegyelmét tisztulásnak,
Míg itt nincs a számadásnap.

12
Reszket szívem, sóhajtozván,
Vétkemtől vet lángot orcám,
Légy kegyelmes, Uram, hozzám.

13
Magdolnához lehajoltál,
a latorhoz kegyes voltál,
Énbelém is reményt oltál.

14
Méltó imát nem tud ajkam
Te könyörülj, Jóság, rajtam,
Ne veszíts el örök jajban.

15
Báránykáid közé végy föl,
Válassz el a gödölyéktől,
Jobbra állass ama széknál.

16
Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak.

17
Térden kérlek, ernyedetten,
Sir a lelkem megtörötten:
Ott, a végnél, állj mellettem!

18
Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.

19
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk téged,
Add meg nékik békességed.