Vajon az új-, újra-, ismételt evangelizáció szakítás a múlttal? Egy teljesen új kezdete? Az evangelizáció módszerek és ötletek halmaza, amelyből valami talán beválik az állandóan változó korunkban? Ki "sürget minket" erre a feladatra? Mit jelent az "új evangelizáció" fogalma? Mi vezetett ennek szükségességéhez? Elcsépelt fogalom, vagy van teológiai tartalma? Szabad-e bármikor használnunk és hivatkoznunk rá ügyeinkben?
Ezekre és hasonló kérdésekre keressük sorozatunkban a választ. XVI. Benedek pápa 2010. szeptember 21-én létrehozta az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát (Pontificio Consiglio per la Promozione della Nuova Evangelizzazione). Idén ősszel meghirdette A hit évét. Hazánkban is az új evangelizáció a téma a következő évben.
A Szentatya az utóbbi időben egyre sürgetőbbnek érzi az új evangelizációt. Elmondása alapján (még bíborosként) az evangelizáció az, "hogy utat mutatunk, az élet művészetét tanítjuk". "Jézus azért jött, hogy a szegényeknek hirdesse az örömhírt; márpedig a legszegényebb az, aki kiábrándult az abszurdnak, ellentmondásosnak vélt életből. Ennek a szegénységnek különböző formái anyagilag gazdag és szegény országokban egyaránt elterjedtek manapság. Az öröm a szeretetből fakad; az örömtelenségből pedig szeretetlenség, irigység, önzés és minden rossz, ami tönkreteszi az embert és a világot. Ezért van szükség új evangelizációra: ha az emberek nem ismerik az élet művészetét, minden más félresikerül. ...s mert az egyház jelenlegi evangelizációjában az emberek többsége nem találja meg az evangéliumot, vagyis nem kap meggyőző választ arra a kérdésre, hogyan éljen." (forrás: Magyar Kurír)
Jövőre pedig Rómában a XIII. rendes püspöki szinódus lesz, amelynek témája „Az új evangelizáció a keresztény hit átadására”. Nem újdonság tehát, hogy a katolikus médiában olvasunk a fogalomról. Ám, ezekre támaszkodva, valamint Jézus, az apostolok, a szentek és a Szentatyák tanítására támaszkodva is meg kell vizsgálnunk a fogalom jelentését, túllépve azon, hogy szükséges az új evangelizáció. Ez akarati döntés kérdése, hogy hajlandó vagyok-e életemet szentelni Jézus örömhírének, az Eucharisztiának, és ezzel elősegíteni saját környezetemben az új evangelizációt.
Induljunk el jelenlegi pápánk, XVI. Benedek pápaságának eseményeiből. Látjuk őt, amint "a nagypénteki liturgia végzőjeként gyűrű és pallium nélkül érkezik az oltárhoz, leveti cipőjét és kazuláját, hogy letérdeljen imádni a keresztre feszített Krisztust." Láttuk, hogy "nem tudta elkezdeni az éjszakai virrasztást a 2005-ös kölni ifjúsági világtalálkozón anélkül, hogy maga is le ne térdelt volna a kitett Oltáriszentség előtt adorálni, s hogy diszkrét búcsút ne vett volna az oltáron lévő Szentségtől." (Alcuin Reid: XVI. Benedek pápa liturgikus reformja in: XVI. Benedek pápa és a szent liturgia, SzIT 2011.) Láttuk azt is, ahogyan Rómában végzi az úrnapi körmenetet, vagy ahogyan Szentségimádást vezet. Látjuk őt szentmisét végezni, áldást osztani, hallgatjuk tanítását minden héten.
Amit mond és ahogyan cselekszik, abban nincs ellentmondás. Az új evangelizáció és az Eucharisztia, valamint a megfeszített Krisztus előtti leborulás között nincs ellentmondás. Azok az apostolok, akikre Jézus a missziót bízta, soha nem tettek mást, mint leborultak az előtt, aki nekik a "parancsot" adta. Tamás, felismerve az Urat, felkiált: "Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28) A tanítványok küldésekor pedig amikor azok "meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek". (Mt 28,17) A misszió és az evangelizáció itt kezdődik. Hogy akkor is, amikor kételkedünk, leborulunk. Csak úgy leszünk képesek Jézust hirdetni a "beteg világnak", ha engedjük magunkat Isten által formáltatni. A felismerés a leborulással kezdődik. És valóban: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek." (Jn 20,29)
Kanyarodjunk vissza néhány évet, és vegyük szemügyre Boldog II. János Pál pápa 'Redemtoris misso' kezdetű enciklikáját. Ebben beszél "új evangelizációról" és "ismételt evangelizációról" is. Meghatározza azokat a területeket és adottságokat, amik ezt szükségessé teszik. Elsősorban kijelenti, hogy ott van szükség erre, ahol az emberek "életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól". Joseph Ratzinger 2000-ben ezt mondja (a már idézett szövegben olvastuk): "az emberek többsége nem találja meg az evangéliumot".
Most már tehát egyértelmű a kérdés: hol (miben) találjuk meg az evangéliumot?
Hamarosan folytatjuk...
