A templom Eger egyik
legszebb műemléke, mely jelenleg is használatban van, mint Isten háza. Egerben
a ferencesek már a XIII. században letelepedtek, és a török megszállásig
jelen is voltak. A templom többször a természet áldozatává vált, olykor azért,
mert egészen egyszerűen közel épült az Eger-patakhoz. A végleges templom építése
főleg 1715-1717 között zajlott. Féja András rendtag gyűjtötte az adományokat
Telekesy István (1633-1715) püspöksége alatt.[1] Az ő
idejében indult meg a papnevelde építése is, számos egyéb építkezése és
egyházkormányzati szervező tevékenysége mellett. A sokszor említett katolikus
megújulás témája itt is visszatér. Ugyanis Telekesy István egri érsek
tanulmányait Sopronban, Nagyszombatban, Bécsben és Rómában végezte.[2] „Rozsnyón,
majd Hárskúton működött, 1667-ben Nádasdy Ferenc a sárvári plébániát bízta rá. 1673-ban
győri kanonok lett, Széchényi György püspök megbízásából ő irányította a
székesegyház felújítását. Lakóháza udvari falán Patrona Hungariae-szobrot
állíttatott. 1699-ben egri püspök lett. Rákóczi híve volt, szerepet vállalt a
szabadságharcban. Mint őrkanonok az 1683-i török veszedelem idején az
egyházmegye iratait, értékeit, a hermát biztosabb helyre menekítette.
Nyomtatásban jelent meg halotti beszéde (A világ pompás dicsőségének
sietsége...Bécs, 1682.) és latin imakönyve (Flores precum devotionis...
Nagyszombat, 1702.) Korábban ismeretlen verses munkája „Gúnyének Platty
Sándorról”.
Kéziratban maradt művei
közül igen fontos az Arca Noe, az egyházmegye történetének első tudományos
igényű összefoglalása. A korábbiaknál sikeresebben készített püspöki és
kanonoki névjegyzéket. 1709-ben Rákóczi-párti állásfoglalása miatt
megfosztották püspöki tisztségétől, és ezt csak fellebbezés után, 1711-ben
kapta vissza.”[3]
Nos, egy ilyen püspök
vezette az egri egyházmegyét akkor, amikor a tárgyalt templom felépült. Mindezt
azért fontos látni, mert ismernünk kell azokat, akik a katolikus megújulást
támogatták és a hívek lelki-szellemi felemelkedésén fáradoztak. A templomról
még annyit érdemes tudni, hogy annak helyén egy török mecset volt. A
templombelső mennyezetére a Szeplőtelen Fogantatás van festve. A Szent Anna
oltár fölött Szent Antal, a Szent Ferenc oltár fölött Szent Ferenc képe, a
karzaton pedig Szent Klára és Szent Erzsébet képe található.
A templomban hat oltárt
találunk. A főoltár fölött Szent Antal képe látható. „A hagyomány szerint a kép
a lángok között sértetlen maradt, ilyesmire utalnak a rajta látható foltok. Az
oltár mögötti két kis ajtó fölött két magas, festetlen faszobor: Péter és Pál
apostol.”[4] Ezen
kívül öt mellékoltár található a templomban. Az egyiket Szent Ferenc
tiszteletére szentelték. Gazdagon aranyozott, festett. Az oltár programja
ferences szentekkel látja el az oltárt: jelen van Szent Bonaventura, Szent
Lajos, Szent Klára, Szent Erzsébet és Szent Antal. Az oltár csúcsán pedig
megjelenik ismét a már látott Szeplőtelen Fogantatás jelenet – itt szobor
formájában. A tabernákulumon kívül (annak tetején) látható egy üveges rész,
mely a szentségimádásra alkalmas hely az Eucharisztiának. Ez még a barokk
oltárokon sem népszerű szokás. A katolikus megújulás időszakában a Trentói
zsinat azon tana érvényesül, mely állítja, hogy az Eucharisztia mindig Jézus
Krisztus teste, nem csak a szentmisében. Protestánsok a mai napig azt állítják,
hogy csak addig jelenti Krisztus testét, amíg magukhoz veszik. Éppen ezért a
megmaradt ostyákat például „kidobják”. Az egri minorita templom ezen
mellékoltárának szentségimádási funkciója mély teológiai üzenetet hordoz. A
templombelső és az oltár szerkezete, felépítése, díszítése közénk hozza a
mennyországot. Jézus ígéretét pedig, miszerint „én veletek vagyok mindennap, a
világ végéig”[5] láthatóvá és érzékelhetővé
teszi. A keresztény ember tudja, hogy jelen van a tabernákulumban az
Oltáriszentség, de olykor szükséges, hogy színről-színre lássa, imádja és
hódoljon előtte. Ekkor kialakul a kapcsolat Isten és ember között, a „Teremtőm
és én” közöttem.
A másik mellékoltárt
Szent Anna tiszteletére szentelték. Az oltárkép Szent Annát ábrázolja, fölötte
Szűz Mária és a gyermek Jézus. Oldalt Szent József és Szent Joachim szobra
látható. A mellékoltár nem csupán a családból ábrázolja a szenteket, hanem
jelen van szobor alakjában Szent Rókus, Szent Sebestyén, Szent Balázs és Szent
Flórián. Hozzájuk pedig az angyalok szobrai, és különféle díszítések járulnak. A
szentek közöttünk élnek, és éppen ezért fontos már a barokk korban, hogy az
Egyházat és Istent ne egy távoli dolognak, egy tőlünk távol álló istenségnek
fogják fel, hanem érezzék: a szentek hús-vér emberek voltak, akik teljesítették
Isten akaratát, és így eljutottak színelátására. A liturgiában jelen van az
egész megdicsőült Egyház. Őket pedig a barokk ábrázolja is, sokszor emberi
nagyságban, de néha látható többszörös méretű szobor is.
A harmadik mellékoltár
Nepomuki Szent János tiszteletére épült. Ezen is látható Szűz Mária a gyermek
Jézussal. Ezen az oltáron már találunk koporsót is, amiben reverendába
öltöztetett emberi fej és kezek vannak viaszból. Ennek programja is érzékelteti
a szentek közösségét Krisztussal, valamint az őskeresztény kort, amikor még
valódi sírok fölött miséztek. Olyanok sírja felett, akik vérüket ontották
Krisztusért. Kezdetben csak a vértanúkat tisztelték szentként.
A negyedik mellékoltár a
Szent Kereszt tiszteletére lett felszentelve. A kereszt alatt látható Mária és
János. Mögötte a tisztítótűz lelkekkel és két angyal képe fönt. A kereszt alatt
a Fájdalmas Szűz képe, amint ölében tartja a halott Krisztus testét. Ennek
oldalán is angyalok vannak. Az ötödik mellékoltár a Fájdalmas Szűzanya
tiszteletére épült.
Itt egy pillanatra
kitérőt kell tennünk. Szóltam már a barokk oltár alapvető teológiájáról, mely
az emberhez közel akarja hozni (láthatóvá akarja tenni) a mennyországot. Látjuk
a bemutatott oltárokon is, hogy mindegyiken jelen van néhány angyal. Ez
megkívánja, hogy – ha csak néhány mondatra is – kitérjünk az angyalok mélyebb
értelmezésére. A hithez hozzátartoznak az angyalok is. Ezt imádkozzuk a
Hitvallásban: „minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében” hiszünk. Az
angyalok létezéséről a Szentírásból tudunk. A kinyilatkoztatás történetében
Isten követeiként jelennek meg. Alacsonyabb rendű, természetfölötti létezőknek
tartották, akik teremtmények, valamint közvetítők Isten és ember között. Isten
udvartartását alkotják, vagy éppen a világ működésében segítenek.[6] A
Teremtés könyve alapján[7]
elmondható, hogy kezdetben jó és rossz tulajdonságokat bírtak az angyalok,
azután kialakult a nézet, miszerint az angyalok és a démonok küzdenek
egymással. A jó és a rossz angyalok szétválása a babiloni fogság alatt
következett be. Bejön? ezután a szabad döntés gondolata Perzsa és
Babiloni hatásra, hogy a szellemi lények szabadon döntöttek a jó vagy rossz
között. Két csoportra oszthatók az emberre gyakorolt hatásuk alapján: angyalok
és démonok.[8] Az angyal szó küldöttet
jelent, a görög angelos szóból ered. Számuk nagy, Istent szolgálják, közelében élnek. Ezen belül
vannak főangyalok is (majd oltárokon is megjelennek): Mihály, Gábor és Rafael.
Neveik szimbolikusak, amelyek feladatukra utalnak. Ezekiel látomása szól róluk
részletesen is: emberfejű, állat-testű, szárnyas lények. Hierachia is van
közöttük: kerubok, szeráfok, trónusok, fejedelmségek, hatalmasságok. Az Isten
angyala nem egy különálló szellemi lényt jelent, hanem ez „Istennek egy
megjelenési formája.”[9] A
démonok bukott angyalok, akik Isten ellen, „az emberek erkölcsi és fizikai
kárára vannak”[10]. Lakóhelyük a sivatag,
puszta, ahol nincs jelen az élet. A betegségeket és minden fizikai rosszat a
zsidó felfogás szerint ezek okoznak.
Látható tehát az angyalok
fontos szerepe a hívő ember életében. Meghatározza nem csak földi életünket,
hanem jelen van a túlvilági életben is, mellyel a templom és a templomi
liturgia hivatott összekapcsolni minket. Ez nem egy űrbeli összeköttetés, hanem
valóság: Isten közöttünk van, főleg az Eucharisztiában, de köztünk van azzal a
közösséggel is, melyben él a mennyek országában.
Egerhez kapcsolódóan még
három templomról szólni kell, melyek a barokk kor kiemelkedő hazai oltárai. Egerben
a jezsuita templomban két oltárt említek meg: a főoltárt és egy mellékoltárt. A
főoltár 1769-ben épült Borgiai Szent Ferenc tiszteletére. A jezsuiták a török
kiűzése után szinte azonnal megtelepedtek Egerben. Anyaga gipszstukkó és
műmárvány. Témája az Oltáriszentség apoteózisa.[11] Ez
az oltár már ugyan a rokokó stílusra jellemző, de érdemes megfigyelni programját.
Az említett teológiai jelentés itt is megnyilvánul: van közünk Isten
országához. Borgiai Szent Ferenc alakja Eszterházy Imrét mintázza meg. „Feltételezhető,
hogy a szentély kialakításában tanácsaival Balthasar Moll, a kor ismert bécsi
építésze is részt vett.”[12]
A mellékoltárt Szent
Alajos tiszteletére szentelték. Gonzága Szent Alajos (1568-1591) „tetterős,
becsvágyó és életrevaló”[13]
családból származik. Fiatalon megnyilvánult az a gondolata sokak számára, hogy
az Istennek való szolgálatot mindennél előbbre helyezi. Teológiai tanulmányait
családi problémák zavarták meg többször. A pestis idején (Róma) ő is segített a
gyógyításban papnövendék-társaival. Egy alkalommal ő is elkapta a pestist, ebbe
halt bele. Halála után tizennégy évvel avatták boldoggá, nem sokkal azután
pedig szentté avatták 1726-ban. Az egri jezsuita templom mellékoltárán úgy
jelenik meg, „amint a jezsuita rend virágati az elé járuló jezsuita nemesi
konviktus alázatos és igyekvő ifjai között szétosztja. Az ifjak széles, sodort
öve, „csákó szabású” dolmánya a 17-18. század fordulójának divatos, korhű
viselete.”[14] Az oltárképen szereplő
alakok szintén akkori fiatalok voltak. Az oltár programja egyértelműen a
jezsuita rend egyik szándéka: a fiatalok tanítása, nevelése a hitre. Meg
kellett látniuk a fiataloknak, hogy a vallás nem egy távoli dolog, hogy Isten
őket is képes szentté tenni koruk és tehetségük ellenére is.
Eger mellett van
Bélapátfalva. Itt 1232-ben épült a ciszterciek temploma román stílusban. Ezt a
14-15. században gótikus stílusban átépítették. A 18. században pedig barokk
sekrestyét építettek hozzá. A templomban lévő Szent Imre oltár 1748-ban épült
Püspöky István egri kanonok adományaként. „Hartmann asztalos és fafaragó
segédeivel a felvidéki fafaragó-műhelyek legjobb hagyományait közvetítette: a
vidéki rokokó színesre festett, zöld-arany-fehér oltárépítményeinek jellegzetes
típusát ismételte meg a bélapátfalvi oltárban.”[15] A
vidéki templomok is rendelkeztek megfelelően képzett művészekkel, akik készen
álltak arra, hogy az egyházi megrendelést teljesítsék. Ezeket a mestereket
sokfelé alkalmazták, akik az addig látott stílusjegyeket is alkalmazva alkottak
újat.
Harmadikként Gyöngyöst kell megemlítenem. A gyöngyösi Szent Orbán-templom
mellékoltára 1767-ben épült Szent Ignác tiszteletére. Ez különösen a megújulást
segítő jezsuita rend miatt fontos, hiszen rendük alapítója volt Loyolai Szent
Ignác, akiről már volt szó dolgozatomban. Az oltárkép Loyolai Szent Ignácot
ábrázolja lelkigyakorlatának végzése közben, a neki megjelenő Jézussal. „A
gyöngyösi jezsuitáknak a szent ünnepén tartott körmenetét néhány előkelő török
is tisztelettel nézte végig.”[16]
[1] Vö. Magyarország műemléki
topográfiája – Heves megye műemlékei II. Szerk.: Dercsényi Dezső – Voit Pál,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 236.
[2] Vö. Szabady Béla: Telekesy
István, egri püspök, a győri egyházmegye történetírója, 1941.; Vásárhelyi J.: A
győri Székesegyházi Könyvtár possessorai, Magyar Könyvszemle 1980.
[3] Uo.
[4] Magyarország műemléki
topográfija – Heves megye műemlékei II. Szerk: Dercsényi Dezső – Voit Pál,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 236.
[5] Mt 28,20
[6] Vö. Jób 1, 1-től
[7] Ter 6,1
[8] Dr. Gaál Endre:
Újszövetség introdukció órai előadás, 2007/II. félév
[9] Vö. Ter 21,8 és Ter
48,15-16
[10] Gaál Endre: Újszövetség
introdukció előadás
[11] Az apoteózis az ókorban
az arra érdemes emberek istenítése. A görögöknél sok uralkodóval tették ezt.
Julius Caesart például már életében istenként tisztelték a rómaiak. Az ilyen
személyek sírjánál sast engedtek a magasba, hogy vigye az elhunyt lelkét az
istenekhez. A festészetben és a szobrászatban a szimbolikus ábrázolás egy neme,
amelyben valamely személynek rendkívüli voltát úgy dicsőítik, hogy isteni vagy
más túlvilági lények társaságában, vagy képzelt földfeletti viszonyok közepett
tüntetik fel. Rómában a császárok idejében különösen szokásos volt az e fajta
ábrázolás domborműben előállítva, és igen gyakran fordul elő a római császári
érmeken is. Az ifjabbkori festészetben is találkozunk ilyen ábrázolásokkal, így
például Tiziano megfestette V. Károly császár apoteózisát, Rubens IV. Henrikét,
Ingres pedig I. Napóleonét.
[12] Lengyel László: A barokk
Eger és Heves megye, Magyar Képek, Budapest, 1992-1993. 24.
[13] Vö. Szentek élete I.
[14]Lengyel László: A barokk
Eger és Heves megye, Magyar Képek, Budapest, 1992-1993. 24.
[15] Uo. 24.
[16] Bálint Sándor: Ünnepi
kalendárium II., Neumann kht., Budapest, 2004. 22.
