Aktuális beszédtéma lett ismét a papi nőtlenség, vagyis a cölibátus. Persze ismét azok beszélnek róla mindenfélét, akiket nem érint a dolog. Vagy mégis? Gyors közvélemény kutatást végeztünk azzal kapcsolatban, hogy egyházi személyek felé leginkább kik szokták aggodalmukat és nemtetszésüket kifejezni a cölibátus miatt: általában egyedülálló nők. Valljuk meg őszintén, hogy egyfelől természetes, hiszen az egyedülálló nő párt keres magának. Ugyanakkor természetellenes, hogy teszi ezt egy "foglalt" személynél, aki egyedül Istené.
A napokban Barsi Balázs ferences hitszónok ezt írta: "Katolikus hívőként tehát nem azok számát kellene gyarapítanunk, akik kritizálják a római rítusú papok életét s vitatják a papi cölibátus „korszerűségét” hanem szavunkkal és életünkkel meg kellene próbálnunk hozzájárulni a papi élet tisztaságához. Szent Ferenc atyánk, akinek a mai napon ünnepeljük stigmatizációját, az isteni irgalmasság testben megjelölt prófétájaként arra is példát mutat nekünk, hogy merjük vállalni és hordozni a sebeket, melyeket egyes egyháziak szeretetlenségükkel és méltatlan életükkel Krisztusnak okoztak."
A cölibátus egyedül azt a férfi személyt érinti, aki Isten meghívására igent kíván mondani. Nincs feltétele. Nem kérésekkel és feltételekkel áll Isten elé az, aki pap szeretne lenni. Ha pedig saját alkatát ismerve kapja a meghívást, végül dönt: nem lesz pap. Csak az lehet pap, aki egész szívvel át tudja magát adni Istennek. Aki tudja, hogy nem tud nő nélkül élni, az ne legyen pap. Viszont a szentelése után pedig már ne siránkozzon, hogy "Jaj, de jó! Majd Ferenc pápa végre eltörli a cölibátust!" De ez a pap nem tud rendesen tömjénezni egy ünnepi misén, és azt sem tudja, hogy mi történik egy bérmálási szentmisén. (Egy konkrét tapasztalat után írom.)
Nos, kijelenthetjük, hogy a cölibátus a pap számára fontos. Nem a hívőket kötelezi a cölibátus intézménye, hanem a papot. A hölgyeknek elég sok lehetőségük van arra, hogy párt találjanak. Másfelől: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára." (Lk 9,62)
