Folytatjuk a blog írását. Úgy illik, hogy a heti rendszerességgel megjelenő "Ébresztő"-vel kezdjük, miután közöltük Teréz anya csodálatos imáját. Ezek az Ébresztők gondolatébresztők, amik néhány napra, vagy éppen csak a mai napra gondolatokat adnak, elmélkedési lehetőséget biztosítanak. Dsida Jenőtől idézzünk fel egy verset:
A gyöngék imája
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, füre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyü és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge. (1924)
Ez a vers, ha nem is aktuális lelki állapotunkat tükrözi (lehet, hogy igen), felidézi előttünk törékeny létünket. Mindig hatalmasok próbálunk lenni: egy állam leigázni a másikat, egy főnök uralkodni az alkalmazottakon, a szomszéd bíróságra vinni a szomszédot, és így tovább. Legtöbbször pedig magunkon nem tudunk uralkodni, pedig az lenne a legfontosabb - dehát, gyöngék vagyunk, nagyon gyöngék.
És Isten uralkodása milyen? A gyöngét felkaroló uralkodás. Énekeltük-e már a misén teljes szívből, teli bűnbánattal és alázattal a Kyriét? Ezután zenghet csak igazán és vég nélkül a Gloria! Nincs hatalmaskodó, elnyomó, véres áldozatot követelő Istenünk! A mi Istenünk hagyja, hogy szabad akaratunk szerint éljünk, de mindig lehetőséget ad a megtérésre, arra, hogy a gyönge ember felkiáltson és segítséget kérjen.
Aki bevallja magának, hogy gyönge, az lesz igazán erős. Mindenkinek más és más a gyöngesége. Tudjuk-e gyöngeségeinket Istennek ajánlani, hogy végül Isten uralmában a gyöngék győzhessenek?
