Hálaadás

Ó, hála néked, könnyek Istene:

hogy adtál nekem két síró szemet,

és fájdalmat, és bánatot is hozzá,

s egy lelket, aki sohasem nevet,

Te tettél az ősz rokonává engem,

adtál magától omló könnyeket,

hogy megsírassak minden hantra hulló,

reszketve hulló őszi levelet.

Ó, hála néked, könnyek Istene,

hogy annyi bús mosolyt adtál nekem,

s megengedéd, hogy midnent eldaloljak

egyetlen húrra hangolt lelkemen.

Tudom, ha egyszer kedvem kerekedne,

hogy húromat másra hangoljam át:

hálátlan voltomon haragra kelve,

Isten-kezeddel leszakítanád.

Wass Albert

Örökkévaló

Bach zongoraversenyeinek hallgatása közben jutott eszembe az a gondolat, amit Jézus mondott egyszer: „Az én országom nem ebből a világból való.” (Jn 18,36) Most, mindenszentek ünnepére és halottak napjára készülve még aktuálisabb ez a kérdés. Minden katolikus küszködik azzal a gondolattal, mely nem hagyja nyugodni: egyszer Isten elé kell állnunk. Ettől lehet rettegni, félni, de felszólító üzenet is lehet saját üdvösségünk munkálásában. Elsősorban nem azzal az erővel kell harcolnunk, mely múlandó, földi. Nem hatalmaskodókkal kell csatáznunk. Ez értelmetlen és véges. Saját lelkünk üdvössége is elég nagy harcot kíván meg.

Jézus országa örökkévaló. „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.” – mondja Jézus. (Mt 24,35) Mindaz, amit most látunk, ami körbevesz – elmúlik. Viszont más is körbevesz minket, és ez Isten, aki mindenütt jelen van - ő pedig örök. 

Bach zongoraversenyei mintha vigaszt sugallnának, és a végtelenül irgalmas, de egykor minket ítélő Isten megértő tekintetét. Mintha ezt mondaná Isten: megmentelek, de akarod te ezt? Ugyanis ha mi nem akarunk üdvözülni, senki nem fog berángatni minket Isten örökkévaló országába.

Lehetnek hatalmi harcok, lehetünk érdekek kereszttüzében, válhatunk szegénnyé és nincstelenné, de Isten örök. Nem ez a világ fog minket üdvözíteni.

Ez a zene ebből a nem evilági országból sejtet meg valamit – hol lágyan, halkan, hol pedig a szeretet határozottságával.

Egyszerű vers az igazságról - Wass Albert verse

Jézus zsidó volt, Zsidók voltak,

kik fölszegezték a keresztre.

Tanítását reánk hagyta:

emberséges emberekre.

Bár latroké ma a világ

s annak minden rablott pénze,

sem az arany, sem az ezüst

nem váltható békességre.

Zűrzavar van ma a földön.

Istentelen lopás, csalás.

Ám akik ezt reánk hozták:

azok számára sincs maradás.

Gonosz a gonoszság bére.

Ki szemet vet, gazt arat.

Elpusztul mind a sok hitvány

s csak a becsületes marad.

A derék embert Isten őrzi

s Ő bünteti a bűnöset.

Isten malma lassan őröl,

de felőrli a szemetet.

S lesz Krisztusban békessége

Annak, kinek lelke tiszta.

S mindet, ami rossz volt s elmúlt,

nem tér többé soha vissza.

Szeretet s nem gyűlölködés,

tisztesség és nem csalás,

a magvető jó munkájára

ez hoz csak jó aratást.

Tanulj, ember, tanulj, magyar,

az élet ma iskola.

Ki szeretetből levizsgázik,

annak lesz csak jó sora.

A hitványat, mint a pelyvát,

jóféle szél tova fújja,

míg az igazat megőrzi

a Jóisten akarata.

Egyszerű kis versikémet

vidd el, jó szél, szép hazámba,

hogy aki szavát megérti,

legyen annak vigaszára!

Indító gondolatok

Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és ők szolgáltatnak ki másoknak. És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni, és senki másnak. Assisi Szent Ferenc

Kultúra, zene, művészet... - programok röviden

- A Magyar Egyházzenei Társaság 2012. november 17-én 10 órától kórustalálkozót tart a Belvárosi Szent Mihály templomban. A téma: Zsoltárok az advent- karácsonyi ünnepkörben. 

- Cézanne és a múlt: kiállítás a Szépművészeti Múzeumban február 17-ig. A kiállítás mintegy nyolcvan-száz Cézanne festményt, rajzot és akvarellt, valamint 16. - 19. századi mesterek harminc-negyven alkotását (festményeket, szobrokat, gipszmásolatokat, metszeteket, illusztrált könyveket) mutatja be. Paul Cézanne bonyolult alkotó: „Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete.” – vallotta.

- Nyirő József Jézusfaragó ember című drámáját 2012. október 19-én mutatták be először az Újszínházban. "A szerző politikusi tevékenysége indulatos viták kereszttüzébe került már a negyvenes évek közepe óta, érthető és indokolt kérdőjeleket tettek fel ezzel kapcsolatban barátai és ellenségei egyaránt. Irodalmi munkássága és életműve viszont megkérdőjelezhetetlen érték. A kiközösített katolikus pap egész életében a magyar értékek védelmében, az erdélyi magyarság megmaradásáért, érdekeiért küzdött, és nem eredménytelenül." (kultura.hu) Legközelebb holnap, másodikán és 17-én adják elő a színházban. 

- Zenei áldozat: Bogányi Gergely Liszt Ferenc születésnapján koncertet adott. Egy nap alatt három koncertet adott, amelyre Liszt darabjai mellé Bach-műveket is válogatott. Igazságról, tökéletességről, pedálszólamról és sikerről beszélgetett vele Sipos Szilvia.

- Novemberben sokszor szerepel az Operaház repertoárján az Anyegin. Másodikán lesz a nyilvános főpróbája a háromfelvonásos balettnek. 

- Mindenszentek napján a Művészetek Palotájában Händel és Bach királyi gyászzenéi csendülnek fel a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar előadásában (korabeli hangszereken). Händel: Karolina királyné temetési himnusza, HWV 264 és J. S. Bach: Gyászóda, BWV 198 szerepel a műsoron. Ezen az előadáson első alkalommal hangzik el együtt e két ritkán hallható, rendkívüli szépségekben bővelkedő remekmű.

- Szintén a MÜPA ad otthont Roger "Moreno" Rathgeb: Auschwitz-rekviemjének. A holland szinti roma zeneszerző által komponált mű a náci üldözés és népirtás áldozatainak állít emléket, felhívja a figyelmet a náci népirtás elfeledett aspektusára: a félmillió roma elpusztítására.
Végül egy plusz program: Szentendrén immár 10 éve hagyomány a Szent Márton Újborfesztivál és Libator. Az idei fesztivál időpontja: november 10-11. A Skanzen honlapja így ír: "A csípős időben programjainkat a múzeumi épületeink belső tereiben tartjuk, ahol a rakott tűzhelyekben, búbos kemencékben, szemes kályhákban lobogó tűz melege mellett élvezhetők a tollfosztó meséi, kóstolhatók a különböző receptek szerint elkészült libasültek és egytál ételek. Az ételek mellé kézműves borászatok újborait ajánljuk, a hidegre való tekintettel a szabad térben tartott programok mellé lélekmelegítőnek forralt bort és pálinkát kínálunk."

Szent Simon és Szent Júdás Tádé ünnepe - szentbeszéd

Egy fölszentelt templomnak vagy benedikált kápolnának évről évre visszatérő ünnepe nagyon sok kegyelmet, lelki ajándékot hordoz mindazok számára, akik ezen a helyen az Urat keresik, oltárához járulnak. Így van ez ma is, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén. 

Isten ajándéka, hogy a szent apostolok ünnepén újra elmélyítsük hitünket, megerősödjünk elhatározásunkban, felszítsuk lelkünkben mindazokat a kegyelmeket, amelyek az erényes élethez segítenek minket. Az Egyház teljes búcsúval ajándékoz meg bennünket.

E két apostolról nem sokat tudunk. A hagyomány nem őrzött meg sokat személyükről: a választottak közé tartoztak. Krisztus Urunk őket is meghívta követésére és apostollá, azaz küldötté rendelte őket. Az a hit, az a boldog felismerés, amelyben nekik osztályrészük volt, továbbadják. Az igazi felismerést, az örömhírt, Jézus az Isten Fia, aki eljött a mi megváltásunkra és megszabadított bűneinktől. 

A két apostol nem önérdekből ment hirdetni az evangéliumot, ők maguk is áldozattá váltak, merték vállalni a meg nem értést, az ütlegeléseket, a kitaszítottságot, és a vértanúságot. Tanúságtételük és áldozatuk nem volt hiábavaló. Hatásukra ezrek és ezrek hittek Krisztusban, vették fel a szent keresztséget és szegődtek a Megváltó nyomába.

A hit éve, amely ránk köszöntött kegyelmi időszak. Maga az Úr készített számunkra sok ajándékot, de csak akkor leszünk képesek elfogadni és felismerni, ha a Szentatya szándékának megfelelően közelítünk és értelmezzük. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy nekünk embereknek kell kitalálni különböző programokat, ez nem egy akció év, amikor emberi rátermettséggel és ügyeskedéssel kell túllcitálni a másikat.

A hitről van szó. S ha ennek szem előtt tartásával olvassuk újra a mai evangéliumot, egy gyönyörű kép tárul fel.

A korai századokban, ahogy maguk az evangéliumok is tükrözik, alapvető kérdés volt a hívő emberek számára, hogy az az ember, akit Jézusnak hívnak, aki itt él köztünk, aki velünk eszik és iszik, aki ugyanúgy elfárad, aki ugyanúgy megizzad a napon, mint mi emberek, ez az ember a Krisztus, az Isten fölkentje?

Ahogyan az akkori embereknek is nehéz volt ez a felismerés, mi sem kerülhetjük meg a kérdést. Jézus annyira ember volt! A bűnt kivéve. Az evangéliumok tanúsága szerint ez annyira világos volt, hogy sohasem vonták kétségbe. Éppen ezért az evangéliumok azokról az eseményekről, tanításról, példabeszédekről és csodákról szólnak és adnak hírt, amelyek nyomán a kereső ember felismeri az Isten Fiát.

Ez a felismerés pedig a HIT! Hogy mindez mennyiben isteni és mennyiben ember műve, arról Szent Ágoston nyomán bőven tudnánk elmélkedni. De most nézzük az evangéliumot.

Igazából három bekezdés, amely nagyon jól mutatja a folyamatot. A vak ember, akiről voltaképpen semmi bővebbet nem tudunk meg, hallott Jézusról. Az ő vaksága nem is annyira fizikai, mint lelki értelmű. Jézust keresi, a csodatevő embert. A különös rabbit, a nagy hatású szónokot.

Jézus szól neki, utasítja az apostolokat, hívjátok ide! A bátorító szavak, az Úr hívja őt. De ő még nem tudja, hogy maga az Isten hívja.

Az Úr két ajándékot ad számára. Az egyik a fizikai látás. Megnyílik a szeme. A másik pedig a felismerés, a hitbeli látás. Felismeri: Krisztus, az Isten Fia az, aki meggyógyította.

Két megdöbbentő dolog történt. S itt most ne a látás visszanyerésére gondoljunk. Ez csupán egy külső történés, ami a belső folyamatra utal, a lelki csodára. A külső változás csupán a belsőt szimbolizálja.

Az egyik megdöbbentő dolog, hogy az apostolok, akik már felismerték az Urat, akik a hitben előrébb járnak, ők viszik oda a vakot az Úrhoz. A másik, hogy a hite mentette meg a vakot.

A hit éve nem arra szolgál, hogy bonyolult elméleteket, latin teológiai definíciókat és kánonjogi passzusokat, egyházatyák beszédeit, vagy zsinati dokumentumokat emeljünk be memóriánkba. A hit évének gyümölcse nem abban ismerszik meg, az év elteltével mennyiben tudjuk visszaismételni a bemagolt tételeket. A vizsgakérdés így fog hangzani utolsó leheletünk után, hiszed-e hogy én vagyok Jézus Krisztus, az Isten fia, a te megváltód. A kérdést nem lehet elodázni, mert az ember ott fog állni pőrén az Úr előtt. Nincs manír, nincs pudrié, mely elfátyolozná szégyellni való mezítelenségünket: mögöttünk hagyott életünket, amely, mint tükör fogja mutatni, mennyiben működtünk együtt az isteni kegyelemmel. Okosan sáfárkodtunk-e a kapott ajándékkal, hitünkkel.

Ezért hát használjuk fel az időt, az érdemszerzés idejét. Merjük megismerni Krisztust, mert őbenne ismerjük meg az Atyát.  

„Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában” – imádkozzuk minden szentmisén. Apostoli hitvallás. Az apostolok által közvetített üzenet hiteles összefoglalása. Amikor kereszteléskor bárki is a keresztkúthoz lépne, előtte tanúságot kell tennie hitéről. Ezekkel a szavakkal vallja meg Krisztushoz való elköteleződésének szándékát. A keresztények az egész világon így fejezik ki Istenhez, az Atyához, Jézushoz, az ő Fiához és a Szentlélekhez való tartozásukat.

A vakot az apostolok vitték az Úrhoz. Bátorság, téged hív. Íme a hit természete. Az Isten Szent Fián keresztül, az örök isteni Logosz hívja az embert. Ez a csodálatos lehajlás, a mindent megelőző szeretet, amely az embert bűnei ellenére sem taszítja el, hanem hívja. Keresi, találkozni akar az emberrel, meghívja a boldog felismerésre.

Ma az Egyház, amely Krisztus, szól az emberhez, a püspök, mint apostolutódok vezetnek minket el a forráshoz. S ha hittel közelítünk, őszintén, az oltárhoz lépve megnyílik szemünk, lehull a fátyol, felismerjük az Urat az Oltáriszentségben. Most még kenyér színébe rejtezve, de odaát majd színről-színre.

A keresztény ember örök vágya mi más is lenne, mint amit a vak foglalt össze: „hogy lássak!”

Igen Uram, ez a mi vágyunk. Felismerni téged, valóságosan, színről színre. Együtt lenni veled örökre, hogy soha senki és semmi ne tudjon elszakítani tőled, mert te vagy az örök élet.

A hit évében sohase felejtsük el, ha az apostolok szavát követjük, Pétert, eljutunk Krisztushoz az Egyházon keresztül. Mert az Úr most is jelen van. Ő hív, ő bátorít. A vak az evangélium rövid és tömör tanúsága szerint visszanyerte látását és követte Jézust az úton.

Nos, kövessük mi is Krisztus Urunkat a hit útján, aki felismerni méltóztatott önmagát az Egyházon keresztül, amely immár kétezer éve őrzi a hit és az igazság teljességét. Így érthetjük meg azt a dogmát, hitletéteményt, karthágói szent Ciprián nyomán, miszerint ’extra ecclesiam nulla salus’ – az egyházon kívül nincs üdvösség. Ámen

(S. B.)

Vaszary Kolos hercegprímás

121 éve, 1891. október 27-től (1912. december 31-ig) Vaszary Kolos volt az esztergomi érsek és hercegprímás. 

„Vallás- és közoktatásügyi miniszterem előterjesztésére: Vaszary Kolos Ferenc, a Szent-Márton hitvalló és püspökről nevezett pannonhalmi Szent-Benedek rendű főapátsági egyház-kerület főpásztorát, Pannonhalmának és a magyar szent korona alá tartozó Szent-Benedek rendű összes apátságok főapátját és örökös elnökét, Magyarország hercegprímásává és esztergomi érsekké kinevezem.
Kelt Bécsben, 1891. évi október hó 27-én.
I. FERENCZ JÓZSEF, s. k.
Gróf Csáky Albin, s. k.”

A hercegprímási kinevezést követően hamarosan sor került a hűségeskü letételére (1891. november 16.) a király előtt a budai palotában. Ezután a Vadászkürt szállóban lévő ideiglenes lakását a budai prímási palotával cserélte fel. Számos küldöttség fogadása után elhagyta a fővárost, hogy Pannonhalmán rendezze főapáti ügyeit és búcsút vegyen rendtársaitól. Miután 1891. december 28-án elköszönt tőlük, ismét Budára távozott. Időközben megérkezett Rómá¬ból a kinevezés pápai jóváhagyása is (1891. december 13.) Budáról 1892. február elsején érkezett Esztergomba székfoglaló beszédének megtartására és a prímási palotában lévő lakhelyének elfoglalására. Vaszary Kolos ettől kezdve Esztergomban lakott, csak időlegesen, főként az országgyűlési időszakok alatt tartózkodott a budai palotában. Egyik ilyen budai tartózkodása idején, 1892. február 19-én került sor a pápai küldöttség fogadására és a díszpolgári oklevél ünnepélyes átadására. (fb)

Ez érdekes - jegyzet

A Magyar Kurír honlapján ma délután megjelent hír szerint a II. Vatikáni zsinat újította meg a liturgiát. Nos, ez téves álláspont. A honlap Gregory Aymond New Orleans-i érsek gondolatait idézi. Hiteles a fordítás, viszont meg kell állapítani, hogy nem a Zsinat újította meg a liturgiát. A Zsinat liturgiája a Boldog XXIII. János pápa által is "használt" liturgia volt. Aki elolvasta a Sacrosanctum concilium dokumentumot, annak világos, hogy három réteget különböztethetünk meg: 1. a Zsinat szándéka, 2. a liturgikus reform, 3. a megvalósítás. A Zsinat szándéka nem az volt, hogy mindent népnyelven imádkozzanak, hiszen megfogalmazása szerint "gondoskodni kell róla, hogy a hívek a szentmise ordináriumának azon részeit, amelyek rájuk tartoznak, tudják együtt mondani vagy énekelni latinul is" (SC 54.) - és még más idézetek is állhatnának itt. A miseszöveghez hozzátartozik az ordinárium is. Hol éneklik ma latinul a Sanctust? 

A SC 14. pontjában ezt olvassuk: "A szent liturgia megújításában és ápolásában az egész népnek e teljes és tevékeny részvételére kell a legnagyobb gondot fordítani: ez ugyanis az első és nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek az igazi keresztény lelkületet merítik; ezért a lelkipásztoroknak a megfelelő neveléssel kell erre törekedniük lelkipásztori tevékenységük minden területén.

Ennek megvalósulására azonban semmi remény sincs addig, amíg először magukat a lelkipásztorokat teljesen át nem hatja a liturgia szelleme és ereje, és benne tanítómesterekké nem lesznek. Elengedhetetlen tehát, hogy mindenekelőtt a papság alapos liturgikus képzéséről gondoskodjunk, ezért a Szentséges Zsinat az alábbi határozatokat hozza:..."

Hol van itt leírva, hogy örökös párbeszédnek kell zajlania egy szentmisén? Itt elsősorban a papi lelkiségről és az abból fakadó keresztényi magatartásról van szó. Egyébként Alcuin Reid (sz. 1963., a franciaországi Fréjus-Toulon-i Egyházmegye diakónusa, a liturgikus reformok kutatója) is kijelenti, hogy "a liturgia nem rólunk szól, hanem Istenről". Tehát nem "párbeszédről" van itt szó, mely fogalom félreérthető és általa a laxistább papok könnyebben áteshetnének a ló másik oldalára, hanem "opus Dei"-ről, az isteni műről. Ebbe ember nem szólhat bele, hiszen hagyja, hogy létét teljes mértékben a keresztrefeszített Krisztus isteni és emberi léte hassa át. 

A liturgia megújítása alapvetően a Zsinat után életre hívott bizottság feladata volt. A Zsinat nem újított itt meg semmit - legalábbis rendelkezés szintjén. Feladata, de a Zsinat által meghatározott szellemben. És ez nem jött létre. Itt van a "törés", ha úgy tetszik, hiszen lehet jelszavakat kiabálni, melyeket használt a Zsinat, de a hiba valójában a már említett 3. szinten van: nagy százalékban a félreértelmezés nyert teret. 

"Végül a hagyományhoz híven a Szentséges Zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is őket." (SC 4.) Hát ez érdekes. Most akkor miért alkotott a reform mégis teljesen újat, és miért ez a Praeorator, miért az a Praeorator; miért ez a kiadás, miért amaz...? Stb... Há! Egy félreérthető gondolat becsúszik: "ahol szükséges, megfontoltan, de egész terjedelmükben az egészséges hagyomány szellemében vizsgálják fölül..." (uo.) Igen. Ez volt a Zsinat egyik hibája, ezt kimondhatjuk bátran, mindamellett, hogy a Zsinatot teljes mértékben elfogadjuk - ha ez ellenkezőleg látszana. Egy, Rómától több száz kilométerre fekvő, más kultúrával rendelkező helyi egyház miért ne értené félre a leírtakat? Hányszor halljuk kicsiny hazánkban is: "a pápa messze van, itt én vagyok a pápa..." ?

Érdemes ezügyben elolvasni Christophe Geffroy könyvét, melyből most a téma kedvéért idézünk. 

A reform tehát lényegesen különbözött végeredményét tekintve a Zsinat szándékától, és a végrehajtástól. Geffroy így fogalmaz: "A Zsinat által kívánt reformokat a gyakorlatban nem lehet azonnal megvalósítani, mert idő kell az új liturgikus könyvek kidolgozására. E célból egy speciális bizottság kinevezésére gondolnak. VI. Pál 1964. február 29-én létre is hozza a Szent Liturgiáról szóló konstitúció alkalmazásával megbízott tanácsot, melyet a továbbiakban Consilium néven emlegetnek. Az új szerv elnöke Lercaro bíboros, titkára Bugnini atya..." 

Érdekes gondolatok ezzel kapcsolatban VI. Pál szavai, melyeket 1965. március 7-én mondott: "Ez a vasárnap emlékezetes dátum az Egyház spirituális történetében, met a beszélt nyelv hivatalosan belép a liturgikus kultuszba... Az Egyház szükségesnek vélte ezt az intézkedést - melyet a Zsinat javasolt és tárgyalt meg, - hogy érthetőbbé tegye imádságát. ... Az Egyház feláldozta saját nyelvét, a latint, amely szent, súlyos, szép, rendkívül kifejező és elegáns nyelv. Feláldozott évszázados hagyományokat, és főleg a különböző népei közötti nyelvi egységet egy nagyobb egyetemesség érdekében..." (Ch. Geffroy: XVI. Benedek és a liturgikus béke, 140-141.)

Nagy zűrzavar támadt az Egyházban, melynek okát és kimenetelét keresi Geffroy francia újságíró is. Rámutat VI. Pál kettős személyiségére is, vívódására: bízik a kinevezett tagokban, akiknek feladata a liturgia megújítása, ám mégis van benne valami kétség - aggasztják a túlzott változtatások. A megújulásra egyben az elszegényedés volt jellemző, melynek sajnos VI. Pál pápa is támogatójává vált.

XVI. Benedek pápa a folyamatosság pápja, aki azon igyekszik, hogy a mai Egyházat egységbe kovácsolja a minden idők Egyházával. A folytonosság nem a gyökeresen új alkotásában, hanem a "kipróbált" dolgok érvényességében rejlik. És ez az újraevangelizálás kulcsa is. Boldog II. János Pál pápa nem gyökeresen újat akart, hanem felismertetni az emberekben (minden korok emberében), hogy az élet nem másnál, mint az örök Igében, Krisztusban van. 

Gregory Aymond gondolatai nem elvetendőek, ám megfontolandók. Nincs meg bennük a tiszta ismeret a történések hátteréről, így a "középszerűséghez" csatlakozik az "igazság munkatársainak" segítése helyett. 

Talán sokak számára ismert az elhíresült papi mondás, miszerint a zsinat úgy nyitotta ki az ablakokat, hogy egyeseket a huzat a falhoz vágott, és ott is maradtak... (Aymond: "XXIII. János úgy tekintett a II. Vatikáni Zsinatra, mint a megújulás lehetőségére az idők jeleinek fényében. Azt mondta, azért hívta össze a zsinatot, hogy ablakot nyisson és friss levegőt engedjen be. Az ebből származó reformok – mint a nemzeti nyelv használata vagy a vallásközi párbeszéd – hozzáférhetőbbé tették az Egyházat a modern világ számára..."). 

César Franck: Pièce Héroïque - Marcel Dupre orgonál

Vigilantiae

"Sint lumbi vestri praecincti et lucernae ardentes in manibus vestris, et vos similes hominibus expectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis, ut cum venerit et pulsaverit confestim aperiant ei. Beati servi illi, quos cum venerit dominus, invenerit vigilantes; amen dico vobis, quod praecinget se et faciet illos discumbere et transiens ministrabit illis. Et si venerit in secunda vigilia et si in tertia vigilia venerit et ita invenerit, beati sunt servi illi." (Lk 12,35-38)

Baróti István orgonahangversenye Esztergomban

2012. október 23-án 16:00-kor Baróti István orgonaművész, karnagy hangversenyt ad az esztergomi bazilika orgonáján. A belépés díjtalan!

A műsor:

J. S. Bach: a-moll prelúdium és fúga BWV 543
C. Franck: Piece héroique
Kodály Z.: Organoedia - ad missam lectam
- Introitus
-Kyrie
- Gloria
- Credo
- Sanctus
- Benedictus
- Agnus Dei
- Ite, missa est

Szünet van, többnyire a családok ezekben a napokban szabadok, ezért jó alkalom lehet kedden délután egy orgonakoncert a kirándulásra, emlékezésre, hitünk megújítására is (hiszen a műsor alkalmas erre).

"Baróti István orgonaművész, tanár. Csíkszentdomokoson született 1940 ben. Orgonaművész-tanári oklevelét 1967-ben szerezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Pécsi Sebestyén, majd Gergely Ferenc növendékeként.
A budapesti II. kerületi Járdányi Pál zeneiskolában kifejtett négy évtizedes pedagógiai munkássága során fiatal orgonisták nemzedékeit indította el útján. Tanítványai közül számosan nyertek felvételt közvetlenül az alapfokú zeneoktatásból a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, és szerepeltek eredményesen hazai és külföldi nemzetközi zenei versenyeken.
1980-tól az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán, 1992-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszakán is tanít. 1975 óta az esztergomi Főszékesegyház orgonistája és karnagya, a Főszékesegyház újjáépülő orgonájának megálmodója és tervezője.
A Főszékesegyház felszentelésének kerek évfordulóin a bazilika Strigonium énekarának karnagyaként vezényelte Liszt Esztergomi Miséjét, melyet a Magyar Rádió 1986-ban egyenes adásban közvetített. Kórusával rendszeresen megszólaltatja Liszt többi miséjét és számos mottetáját is.
Liszt Ferenc vallási témájú műveinek egyik legkiemelkedőbb magyarországi tolmácsolója. Repertoárján szerepel Liszt összes orgonaműve, és orgonaátiratot készített a Funerailles című zongoraművéből. Hazai hangversenyei mellett több európai országban (Németország, Franciaország, Románia, Csehország, Olaszország, Ausztria) vendégszerepelt.
Orgonaszakértőként részt vett Magyarország orgonáinak teljes felmérésében (1985-88) és számos orgona tervezésében. Az esztergomi bazilika orgonájának folyamatban lévő felújítása mellett a Nemzeti Hangversenyterem orgonája hangképének, diszpozíciójának tervezője, építésének művészeti szakértője volt." (forrás: esztergomorgan.synthasite.com)

Riport Baróti Istvánnal

Fidelio Életrajz

Indító gondolatok

Mindannyian figyeljünk, testvéreim, a jó pásztorra, aki vállalta a kereszt gyötrelmét juhai megmentéséért. Az Úr juhai követték őt a szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erőtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban, s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól. Nagy szégyen tehát ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsőséget és tiszteletet kivívni magunknak. Assisi Szent Ferenc

Újdonság a pápai misén

A mai szenttéavatási misén XVI. Benedek pápa egy különös liturgikus ruhadarabot viselt a miseruháján, az ún. fanont. (A Vatikáni Rádió beszámolója itt.) A fanon egy kör alakú ruhadarab, régi germán ruha. A X. vagy a XII. században vezették be, kifejezetten a pápai miséken. Fehér selyem keskeny arany csíkokkal. Az elején egy kis hímzett arany kereszt van. A liturgikus reform óta nem volt használatban, csak egyszer: Boldog II. János Pál pápa viselte az 1980-as években. 

Kezdetleges formája már a nyolcadik században ismert, ám kizárólagos pápai használatát rendeletben III. Ince pápa fogalmazta meg. 

Boldog II. János Pál pápa

Felmerül a kérdés, hogy miért kell ezt viselni most, 2012-ben, túl a II. Vatikáni zsinaton. Mons. Guido Marini pápai szertartásmester is elmondta többször, hogy a folytonosság jegyében történnek ezek a látszólagos "újítások". Nyilvánvaló, hogy az újdonság erejével hat, és egyesek számára félelmet is kelt ez a bizonyos "visszatérés". 

"Ecce Agnus Dei..."

Nem tudjuk, mi lesz a következő szimbólum, melyet a Szentatya a folytonosság jegyében alkalmazni fog, de szükséges figyelemmel kísérnünk példáját, és abból okulnunk kell. Az Egyház él, és nem zárta be múltját, sem jelenét a sekrestyék poros szekrényeibe...

VI. Pál pápa

A szenttéavatási szentmisén

"Kövess engem!" (Mt 9,9)

Adoramus Te Christe

O Sacrum Convivium

Ó szent vendégség, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, megújítjuk szenvedésének emlékét, lelkünk eltelik kegyelemmel, és jövendő dicsőségünk zálogát nyerjük.

A gyermeki hit

Máté öt éves, édesapja börtönben van, édesanyja a kocsmában dolgozik. Amikor az óvodás hittanon kérdeztem, hogy kinek van apukája, ő nem tette fel a kezét. Később azt mondta, hogy messzire ment. A foglalkozás után, amikor átvették a váltócipőt, azt mondta nekem komoly arccal: "A Jézuska kiválasztotta nekünk, hogy melyik bolygón lakjunk." 

Külföldi honlapok szemléje - röviden

Most néhány, külföldi honlap által közölt hírekből emelünk ki mondatokat, gondolatokat. 

- Enrico Dal Covolo posztulátor kijelentette, hogy újabb források is azt igazolják, I. János Pál pápát nem gyilkolták meg. 33 nappal megválasztása után halt meg a "mosolygós pápa". 

- Franz-Peter Tebartz-van Elst Limburg püspöke kifejtette a szinóduson, hogy a liturgia nem az emberi kreativitás helyszíne, hiszen az isteni mű. 

- Ma délelőtt XVI. Benedek pápa elkezdte új katekézis-sorozatát: mit és hogyan hiszünk? 30.000 zarándok előtt beszélt arról, hogy a Krisztussal való találkozás öröm, rajta keresztül ismerjük meg Istent. Az Egyház azért van, hogy közvetítse az igazságot. Kitért a relativizmus okozta károkra is. Hangsúlyozta: a II. János Pál pápa idején kiadott Katekizmus nagy segítség hitünk megértésében, megtanít minket visszatérni Istenhez. 

- Jean-Louis Tauran bíboros felhívta a figyelmet a szírekkel való szolidaritásra. Ő is tagja lesz annak a küldöttségnek, mely jövő héten megy Szíriába a Szentatya nevében. Segítenünk és támogatnunk kell azokat, akik Szíriában most szenvednek. 

- A ciszterci építészetről is ír cikkében Matthew Aldermann, aki a 35 nővérnek otthont adó kolostor felújításáról ír, képekkel illusztrálva. Fontos a helyiségek elhelyezkedése, a napfény kihasználása, és más kolostorok építészeti jellemzőinek egybevetése. 

- Marx bíboros arról beszélt, hogy az Egyház soha nem akar alkalmazkodni a többségi véleményhez, főleg nem hitét átalakítani. Szerinte túl sokat foglalkozik az Egyház a morális és strukturális kérdésekkel, ahelyett, hogy rámutatna a végső célra, mely inspirálhatná a hitünket. Meg kell kérdezni: "Valóban Krisztus a középpontja a prédikációknak?" Meggyőződése Marx bíborosnak, hogy a keresztény hit nem fog eltűnni.

Sacra Liturgia 2013 - Nemzetközi Liturgikus Konferencia

A II. Vatikáni zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából 2013. június 25-28 között Rómában nemzetközi konferenciát rendeznek. Ezt Dominique Rey Frejus-Toulon püspöke jelentette be. Elmondása szerint XVI. Benedek pápa példájának és tanításának fényében a konferencián képzések is lesznek. 

A katolikus hagyományról szóló konferencián neves és közismert előadók lesznek: Malcolm Ranjith és Raymond Leo Burke bíborosok, Msgr. Guido Marini pápai szertartásmester, Alcuin Reid bencés szerzetes, Nicola Bux atya, Uwe Michael Lang oratoriánus atya, Gabriel Steinschulte, a kölni Schola Cantorum igazgatója, és még sokan mások. Közülük többen részt vettek a Magyarországon szervezett nemzetközi liturgikus konferencián is 2008-ban. 

Bővebb információ az esemény hivatalos honlapján. (A témával a későbbiekben is foglalkozunk majd.)