Ó, hála néked, könnyek Istene:
hogy adtál nekem két síró szemet,
és fájdalmat, és bánatot is hozzá,
s egy lelket, aki sohasem nevet,
Te tettél az ősz rokonává engem,
adtál magától omló könnyeket,
hogy megsírassak minden hantra hulló,
reszketve hulló őszi levelet.
Ó, hála néked, könnyek Istene,
hogy annyi bús mosolyt adtál nekem,
s megengedéd, hogy midnent eldaloljak
egyetlen húrra hangolt lelkemen.
Tudom, ha egyszer kedvem kerekedne,
hogy húromat másra hangoljam át:
hálátlan voltomon haragra kelve,
Isten-kezeddel leszakítanád.
Wass Albert
