"A liturgia feladata talán az, hogy alkalmat adjon a Lényegek Találkozójára; így jön össze az Isten és az ember, a világ és a világ titka, keresztény és keresztény, a változás és az állandóság, a lélek és a lélek isteni terve. A liturgia drámai és művészi fogadtatása, tere, dallama, mozdulata, ujjongása a lényegeknek. Éppen azért van, hogy a világ autonom értékeit fölemelje és bevezesse a dicsőség szférájába, oda, ahol végső szállásunk lesz. Kirajzolja előttünk a menny térképét, bemutatja a viselkedés szent módját, kiejti a dicsőség szavait. ...
Nem lehet fennhangon elhadarni azt, amit suttogni kell. Nem lehet elkapkodni, amit lassú méltósággal kell életre hívni. Az ember illő ruhát ölt az Ige megközelítésekor. Mozdulatait lelassítja, sőt, beleszőve a csöndbe, megállítja. Isten körül nem lehet és nem is szükséges sürgölődni. Feléje a legnagyobb száguldás is mozdulatlanságnak tűnhet föl és a gyámoltalan botorkálás is csillag-röpülésnek. A liturgia megváltoztatja mérési módjainkat: itt a nagy ember is eltörpülhet, a kisgyermek lehet példamutató, a szegény lélekben gazdag, a főpap szolga, a sérült elméjű boldog, elhallgattatja a költőt, és odaadja a szót a hallgatagnak. Isten alázatossága a liturgiában is határtalan: jelenlétéről nem Ő, mi adunk hírt.
A liturgia Isten ábrázolt csöndje."
Vasadi Péter
megj.: Vasadi Péter 1926-ban született, Kossuth-díjas magyar költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító.
