 |
| Leonardo da Vinci: Szent Anna harmadmagával (olaj, fára) |
A hagyomány szerint Szűz Mária Kr. e. 16-17 körül született Jeruzsálemben a Júda törzséből, Dávid királyi nemzetségéből származó Joachimtól és a Lévi törzséhez tartozó Matthán pap és felesége Mária leányától, Annától.
Kálmán atya a délelőtti ünnepi szentmisén beszélt a Jakab ősevangéliumról is (apokrif irat). Említette azt is, hogy a Szentírásban (a kanonizált könyvek között) nem találunk utalást a Szent Szűz születésére vonatkozóan. A Jakab ősevangélium a II. században keletkezett (az egyház által hitelesnek el nem ismert), amiben a mai ünnepről, de általában az Istenszülő életéről is nagyon sok dolgot találunk. Ebből az evangéliumból tudjuk meg azt, hogy Mária szülei, Joachim és Anna, öregkorukig gyermektelenek voltak. Egy alkalommal Joachim áldozatot akart bemutatni a jeruzsálemi templomban, de a pap visszautasította áldozatát: “ » Nem szabad teneked elsőként felajánlani adományaidat, mert nem támasztottál magvat Izraelben.« Akkor igen elszomorodott Joachim… a pusztába ment” , negyven nap és negyven éjszaka böjtölt, és addig nem akart semmit magához venni, amíg az Úr rá nem tekint. (Itt is megjelenik a 40-es szám, ami a Szentírásban igen gyakran szerepel - plédául Jézus is negyven napig böjtölt a pusztában.)
Otthon felesége, Anna a kertben sétálva egy fán madárfészket látott és sírásra fakadt, hogy minden állatnak van utóda, csak neki nincs gyermeke. Az Úr angyala ekkor megállt előtte és megvigasztalta, hogy gyermeket szül, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Anna ekkor fogadalmat tett. Megfogadta, hogy akár fia, akár leánya születik, az Úrnak szenteli, hogy egész életére Isten szolgája legyen. Az Úr angyala ugyanekkor Joákimot is meglátogatta a pusztában, és kérte, hogy menjen haza, mert felesége foganni fog méhében. Így is történt. A szent házaspár találkozott. Másnap Joákim felajánlotta a templomnál adományait, és visszatért feleségéhez. Anna hónapjai beteltek és szült. “ Így szólt a bábához: » Mit szültem?« Az így válaszolt: » Leányt.« Lelke igen megörvendezett ezen a napon és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna tisztulásának napjait, táplálta gyermekét és a Mária nevet adta neki. Nap-nap után egyre növekedett a kisleány, hat hónapos korában anyja letette a földre, hogy próbáljon meg felállni. Utána már hét széket is körbejárt, és úgy tért vissza anyja ölébe. Akkor Anna magához szorította és ezt mondta: » Ahogyan él az Úr az én Istenem, nem ezen a földön fogsz járkálni, mert felviszlek tégedet az Úr templomába.« Fekhelyét szentté tette, semmiféle közönséges vagy tisztátalan nem mehetett oda, és szeplőtelen zsidó lányokat választott ki, akik társalkodói voltak.”
A legendák mindig tartalmaznak olyan elemeket, amelyek igazak. Ám a vallásos érzület, hagyomány, a szentek tisztelete és a képzelet ezeket tovább fejlesztette, komponálta. Semmiképpen sem szabad eretnekségnek tekintenünk őket, de a hitünk szempontjából nem feltétlenül meghatározóak.
Népi mondások is kötődnek ehhez a naphoz. Például amilyen az idő Mária születésének napján, olyan lesz még négy hétig. Vagy egy német mondás: "Mária megszületett, paraszt, nézd a gabonád!" Vagy: "Mária megszületett, a fecskék a gázlón vadásznak."
