A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. július 31., kedd

Hálaadás igazi örömben

"Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek." (2Tessz 2,13)
A Szent Pál leveléből vett részlet most elsősorban Kálmán atyára vonatkozik. Érte tartozunk hálaadással Istennek, mert őt szerette és szereti az Úr. Kiválasztotta őt, és erőt adott neki. A Zsoltárok könyvében ezt találjuk: "Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem." (Zsolt 88,16) Ki ne imádkozhatná ugyanezt? Ezt maga Jézus is imádkozta, és az Egyház hivatalos imádságában is végezzük. Mindannyian gyenge, sebzett és beteg emberek vagyunk. Van az a betegség kategória, amikor orvoshoz kell fordulni, vagy kórházba is kerülünk. Kálmán atyának volt része ebben. Van az a betegség, amikor az emberség és a kiválasztottság kettős ereje kerül megmérettetésre. Az első idézet magyarázatául azt fűzhetjük, hogy Pál az isteni kezdeményezést hangsúlyozza. "kezdettől kiválasztott". Nem az emberi akarat az, amely egy egyházközséget, annak minden feladatával együtt vezetni tud. Melyik ember lenne képes ellátni minden olyan feladatot (szolgálatot), amit egy felszentelt pap tesz meg? Képzeljük el, hogy egy szerda délután nekünk kellene elvégezni egy temetést, ahol értelmiségi emberek, egyszerű emberek, gyászolók, közeli és távoli rokonok vannak. Majd este jegyesoktatást kell tartanunk, szombaton pedig esketni kell - talán kétszer is egymás után. Reggel misézni kell pénteken, mert elsőpéntek van. Vasárnap három mise, azon tartalmas homíliát mondani, ha kell, gyóntatni - és közben emberi sebekkel és belső nyomorúságokkal találkozni. És ez még nem minden, ami egy pap teljes egészében. 
Hálaadás. Nem búcsúzás és nem keserű órák. Nekünk is az most a fontos, hogy hálát tudjunk adni Kálmán atyáért. Az előbb említett betegséget, mely emberségünk lényegéből ered (tehát nem a fizikai) más szóval helyettesítenénk, talán a "gondterheltség", "megemésztettség", "gyötrődés" szavak felelnének meg leginkább. Nehéz szavakba önteni ezt. (És íme: gondolkodásunk és fogalmazó - alkotó - képességünk is milyen beteg a lét igazi arcához képest!) 
Miért ad hálát egy hívő? Mindenért. Ha ez a fogalom üres és nem rakódik bele életünk összes tette, eseménye, gondolata, ki nem mondott szava, meg nem élt dolga, akkor hálaadásunk sem teljes. Talán egy ember nem mondhat joggal olyat másik emberről, hogy neki vannak rossz tulajdonságai. Sőt - nem mondhat. Olyat mondhat a másiknak, hogy "törekedjen", "próbálja meg", stb. De egyértelmű ítéletet nem mondhat. Segíteni pedig mindenkin szabad - a kereszténynek állítólag kötelessége is -, mert a lehetőség mindig adott. 
Hálaadáskor nem szokás keseregni, rossz emlékeket feleleveníteni, hibákat felróni. Amikor egy ember (egy pap) hálát ad életének egy meghatározó szakaszáért, minden megfontol. Szó szerint "átrágja" magát minden elmúlt és megtörtént napon. Elé kerül minden ember, azok is, akiket már eltemetett. És rájön, hogy a hálaadás nem rossz. Azt is mondhatnánk, hogy egy hálaadás megtisztít, bölcsebbé tesz. 
Milyen a mi hálaadásunk? Kifogásolunk? Hibát keresünk? Ítélkezünk? Majd most jobban fogunk mindent csinálni? Nem jó gondolatmenet. Igen, rosszul látunk, mert van ám gerenda nálunk épp elég... (vö. Mt 7,4)
A mi hálaadásunk őszinte legyen. Kezdjük egy keresztvetéssel, térdeljünk le a templom valamelyik padjában, és tegyük össze a kezünket: legyen ebben lelkiismeret-vizsgálat is. Az első kérdés: "Mit tettem én? Mit nem tettem meg én?" Ha az erre adott/kapott válasz után még mindig van kifogásolni valónk, menjünk el gyónni.
"Egy nap az Angyalos Boldogasszonyban boldog Ferenc magához hívta Leó testvért és azt mondta:
- Írjad, Leó testvér.
Ő így válaszolt:
- Készen vagyok.
- Írjad - mondta -, mi az igazi öröm. Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.
- Dehát mi az igazi öröm?
- Perugiából jövök vissza és késő éjjel érek ide és tél van, esős, sáros idő, és olyan hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak vagy, mostantól fogva ne gyere közénk, annyian vagyunk és olyan fontosak vagyunk, hogy nincs rád szükségünk. De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. És ő így válaszol: Nem engedlek. Menj a menhelyre és kérj ott helyet! Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége."
Hálát adunk Kálmán atyáért, és imádkozunk, hogy "a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közössége" legyen atyával mindenkor!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...