A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. július 21., szombat

Hogy lehet ez?

- Uram - tartott ki álláspontja mellett don Camillo, tekintetét a Megfeszítettre emelve -, akárhogy nézlek, csak az áldozatodból fakadó isteni fényességet látom. Ám semmilyen fény, még egy mécses pislákoló lángja sem világítja meg az "elvtárs" don Camillo alakját.
Krisztus így válaszolt:
- Na és az a láng, amelyet a grevinyeci öregasszony szemében gyújtottál? Meg azok, amelyeket az eltűnt katona, a felesége és a gyerekeik szemében szítottál fel? És hogy lehet az, don Camillo, hogy a hajón, a vihar tombolása közepette, amikor elővetted azt a piciny feszületet, s felmutattad azoknak a szerencsétleneknek, akik azt hitték, hogy a halál küszöbén állnak, és kérted számukra Istentől bűneik bocsánatát, senki sem tartotta furcsának, hogy te, mint Tarocci elvtárs, Isten szolgájaként viselkedsz, hanem valamennyien térdre borultak, keresztet vetettek, s mind csókjukkal akarták illetni azt a nyomorúságos, összecsavarható feszületet? Egyszer sem tetted fel magadnak a kérdést, hogy mindez miként volt lehetséges?
Don Camillo így felelt:
- Uram - dadogta -, én nem tettem semmi egyebet, mint amit Isten bármely szolgája tett volna. 
- Ez így van, don Camillo: ám Pepponét kivéve senki sem tudta, hogy te Isten szolgája vagy. Számukra te csupán Tarocci elvtárs voltál. Tehát hogy is állunk ezzel?
Don Camillo széttárta a karját: ez a megmagyarázhatatlan dolog csak most tudatosult benne, s számára is hihetetlennek tűnt.
- Akkor hát - folytatta gyengéden Krisztus - ez mégis azt jelenti, hogy don Camillo elvtársból is áradt egy kis fénysugár. (Giovannino Guareschi: Don Camillo Moszkvában)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...