A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2011. november 12., szombat

Évközi 33. vasárnap - homília

Az egyházi év végéhez közeledve az evangéliumok és az olvasmányokban sorra a végidők gondolata kerül előtérbe. A mulandóság szomorú ténye, nincs vissza út. A földi dolgok csupa csalfaság. Mi marad az emberből? Mi marad a rég letűnt kultúrákból? Az örökkévalóság emlékei. A legősibb civilizációkból visszamaradt csontvázai, a melléjük temetett túlvilágba mutató jelek, tárgyak. Vagy az egyiptomi piramisok, amelyek ugyancsak az örök élet jelei, a túlvilág emlékművei illetve az ősi keresztény templomok.
Mi is azzal szembesülünk, mi marad a mi életünkből? Mi marad utánunk? Elhibázott lépéseink szomorú valósága, bűnbánatunk gyümölcse és a szeretet cselekedetei. Csupán ez az, ami megmarad, örökre. Az anyagvilág szertehullik, az idő kifolyik a kezünkből. De tudjuk, a szeretet örök, és az abból fakadó tettek, jócselekedetek örökre megmaradnak.
Az evangéliumban szereplő talentum nagyon nagy összeget képvisel. Szimbolikusan jelenti azokat az adományokat képességeket, amelyeket az ember kapott a mennyei Atyától. Mindenki az ő nagylelkűségéből kap adományt. Hogy használja, kamatoztassa, Isten országának építésére és a lelkek javára fordítsa. Első hallásra úgy tűnik, mintha örök üdvösségünk az okos emberhez hasonlóan a teljesítménytől függne. De nem erről van szó.
Aki az Istentől kapott két vagy több talentumot sikerrel forgatta, elnyerte az üdvösséget. Az egy talentummal rendelkező, eredménytelen és mihaszna szolgát pedig kidobták a külső sötétségre, ahol csak sírás és fogcsikorgatás várt rá. Példabeszéd szerint úgy tűnik, mintha jutalomban csak azok részesülhetnének, akik sok sikert arattak: akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy ebben az evangélista nyomatékosan is kihangsúlyozza: senki sem köteles erejét felülmúló teljesítményekre.
Az Istentől nyert adományok szellemi képességeinkhez hasonlíthatók. Így a kitűnő nyelvérzék sem használ sokat, ha nincs meg valakiben a szorgalom és készség valamely idegen nyelv elsajátítására.
Istentől minden ember kapott valamilyen képességet, ki egyet, ki kettőt vagy éppen ötöt, amelyet aztán mindenki köteles felnőtt öntudattal és felelősséggel kamatoztatni. Mert eljön a számadás napja, amikor lehull a lepel, nincs többé álarc, színt kell vallani, mit tettem Isten adományaival? Jaj annak, aki eltékozolta Ura vagyonát! Az ilyen embernek vajon milyen sorsa lesz? Nem marad más számára, mint bízni az isteni irgalomban!
Különös egybeesés, hogy a mai napon ünnepeljük plébánia templomunk titulusát, minden magyar szentet. Életük kiváló példa és tanúság arról, hogyan is kell okos és bölcs ember módjára kamatoztatni mindazt, amit Istentől ajándékba kaptunk.
A magyar szentek  sokaságához, ünneplő, éneklő karához csatlakozunk mi is.
Hazánk az 1000 év alatt sokat szenvedett külső támadásoktól, irigykedő öntelt és önhitt királyoktól, akik azt hitték, a gazdagság ingyen jár. De nem így van, mert meg kell dolgozni érte. Sokat szenvedtünk már, nem csak külső támadásoktól, hanem sajnos ömagunk butasága okozta döntések miatt, amikor elfeledkeztünk róla, mi az Úré vagyunk. Amikor hitünket és reményünket fölcseréltük a tehetség alkotta földi javakkal.
A magyar szentek karában bőven találunk hitvallókat, vértanúkat, szüzeket, szerzeteseket, hithirdetőket. De találunk családos embereket is férfiakat és nőket, akik az élet legkülönbözőbb terein dolgoztak odaadással, hittel és becsülettel.
A magyar szentek sorában ott vannak az elmúlt rendszerek névtelen vértanúi, hitvallói, akiket a Dunába lőttek, mert nem tagadták meg hitüket, nem álltak be a zsarnokság gépezetébe
Ott vannak a csendes vértanúk is. Akik emelt fővel viselték a megalázást, az ellehetetlenítést és tűrtek. A hitükhöz hűséges eleink csendes és keserves könnyeiről sohasem feledkezhetünk meg. Köteleznek minket. Az ő szenvedéseik, csendes vértanúságuk akár az ország kényszerűségből történő elhagyása is figyelmeztessen minket. Kapjunk észbe! Az ő szenvedéseik nem egy értelmetlen dolog volt, hanem sok kegyelmet hordoz azok számára, akik most élnek. Erőt kell merítenünk belőle!
A hitet tovább kell adnunk. Abban a hitben kell nevelnünk gyermekeinket, a jövő drága zálogát, Isten drága kincseit, amit mi is szüleinktől kaptunk. Mert ez a hit adott erőt nekik az életben maradáshoz.
A másik dolog, amit feltétlen megtanulhatunk szent eleinktől, példaképeinktől, az üdvösség reményét. Mert, ha nem remélték volna az üdvösséget, sohase lettek volna vértanúk. Ők nagyon jól tudták, „a mi hazánk a mennyben van!” Ezen a nemes ünnepen tekintsünk föl drága nemzetünk szentjeire, boldog emlékű eleinkre. És mindenekelőtt adjunk hálát Istennek az Ő végtelen, mindent megelőző szent kegyelmeiért. Mert aki felismeri az Ő szándékát és együttműködik vele, életét csodák kísérik, és az Úr dicsősége ragyogja be élete útját.
Ezért égetünk drága tömjént, szentjeink ereklyéinek tiszteletére, ami nem más, mint a földön élő ember teljes hódolata. Legyen dicséret az Úrnak örökkön örökké. Mert Ő nem feledkezik meg választottairól, a földön élő, küzdő teremtményeiről. A magyar szentek közbenjárása esdje ki számunkra Istennél mindazon kegyelmeket, amelyekre szükségünk van. Segéljenek minket az üdvösségre vezető zarándokutunkon!
Hogy majd együtt örvendezhessünk a mennyben, Isten dicséretét zengve. Ámen
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...