Tehát a halálunkról van szó. Pontosabban: eljutásunkról az örök életre. És nekünk, a ma emberének az a meglepő, hogy a halált egy menyegző kapujával hasonlítja Jézus. Az élet várakozás egy nagy (menyegzős)ünnepre.
Jézus példázatának itt van az első üzenete: A halál utáni élet oly szép és oly örvendetes, mint egy menyegző! Örülünk mi ennek? Reménykedünk benne? Várunk rá? Vágyódunk rá? Élünk mi ezért? Azt hiszem, hogy az a leghelyénvalóbb „novemberi kérdés”: - hogy gondolkodsz saját halálodról, hogy gondolkodsz a halálod utáni életedről? Meghatározza ez a kérdés életedet is még halálod előtt?
Jézus ezt a kérdést olyan példázatba öltözteti, amit az akkori menyegzős gyakorlatból életszerűen vett. A „nyoszolyólányok” várták a vőlegényt. Lámpásaikkal kellett őt fogadniuk, és bekísérniük a menyegzős terembe. De ő várat magára. Múlnak az órák. A „nyoszolyólányok” elfáradnak”, és elalszanak. Amikor éjfél tájt végre megérkezik a vőlegény, a lányok gyorsan rendbe hozzák lámpásaik. Ám nem mindegyikük hozott magával annyi olajat, ami a hosszú várakozási időre elegendő lett volna. És most gyorsan olajat szerezni, egy olyan üzletet találni, ahol az éjszaka közepén olajat vásárolhatnak – ez egy előre nem látott helyzet. Amíg a „balga szüzek” lámpásaikat végre ismét meg tudják gyújtani, már túl késő van. A menyegző rég elkezdődött. A kapukat bezárták. Ki vannak zárva.
Jézus második üzenete pedig: A halál előtti éltünk egyfajta előkészület az örök élet nagy ünnepére. Használd ki az időt! Amennyire csak módodban áll. Mert amikor „a Vőlegény jön”, amikor halálod órája itt van, akkor már túl késő, hogy hozzáfogj az előkészületekhez. Erre már nincs többé idő. Erre kell gondolnod, már most, a mai nap! A holnap ugyanis már az utolsó órád lesz. Légy mindig készen!
Elbeszélésében Jézus nem tesz szemrehányást a „nyoszolyólányoknak” azért, hogy elaludtak. Időnként mindannyian megfáradunk. Az alvás életünk része. Ám életünket nem aludhatjuk át. Miként rendezzük, hogy készek legyünk, amikor eljön az óra? Aranyszájú Szent Jánosnál, a 344-407-ig élt nagy egyházatyánál olvastam erre egy egészen egyszerű magyarázatot. Azt kérdezi: Kik azok a kereskedők, akiknél olajat kaphatunk lámpásainkba? A válasza pedig: A szegények! Ami jót te a földön teszel, különösképp a szegényekkel, azt halálod óráján jónak tudják be neked. Tedd ezt most! Mert majdan túl késő lesz! Halálodkor nem fogod tudni pótolni azt, amit életedben elmulasztottál.
fordította: P. Tóth Vencel ofm
