Sorozatunk harmadik részében kicsit más vizekre evezünk, mint tettük eddig. A sorban további miseénekek következnének, de igazából ezek is beleillenek a sorba. Sajnos Egyházunkban szokássá alakult a kívánságműsor, egy temetésen például a hozzátartozók diktálnak, válogatnak, kérnek. Persze, ez nem minden helyre vonatkozik, de nagy általánosságban sajnos érvényes. A temetés sajátosságaival később foglalkozunk majd, most koncentráljunk az adott ének-repertoárra.
Már többé-kevésbé sikerül vidéken leszoktatni a "híveket" a búcsúztató énekléséről. Ezt korábban pénzért (strófánként) énekelte/költötte a kántor, beleszőve a szövegbe az elhunyt sajátosságait. Persze, ennek helyébe is kell énekelni valamit, de erre már enyhébb szövegek állnak rendelkezésre. A temetési könyv kínálta énekek is elavultak már, illetve érdekes, hogy eddig is miért lehettek benne?
A gyászmise énekeiből válogatunk most.
H 235/3.: "...mennyországba feljutást" - érthető, hogy a művészet is "fenti" helyként ábrázolja a mennyországot, de az Egyház tanítása szerint ez állapot, nem hely. Vizuálisan is más ábrázolni valamint, mint a szentmise énekeként elimádkozni.
H 236/3.: "...áraszd ki kegyelmed a kimúlt hívekre" - hát, elhunytjainkról igen ritkán mondjuk, hogy kimúltak. "Nagypapa kimúlt." Nem. Ez helytelen, stílustalan.
Érdekes, izgalamas ének a 237-es ének. Szinte minden versszaka tartogat kiváló, lelket építő gondolatot. Alapvetően a halotti mise (Requiem) szekvenciáját veszi alapul, de borzasztóan.
"Kézzel írt könyv nyílik ottan" - megint ez az itten-ottan...
"Én szegény ott mit beszéljek, pártfogómul kit reméljek, hol a szent is alig él meg." Hát, azért a szentek megdicsőült lelkek. Mi alapján állítjuk, hogy ők nem élnek meg (?) ott? Pártfogónk pedig éppen sok szent, vagy éppen a Szűzanya. De hát 1651-ben ezt biztos nem tudták. Ne feledjék, az Egyházban a II. Vatikáni zsinat hozta a teljes megvilágosodást! Azóta tudunk mindent...
"Rettenetes fejedelem, kinél ingyen a kegyelem..." - elhiszem, hogy amikor már többször fordult meg a pálinkás üveg a falusi daloskörben, ilyen versszakok költésére vetemedtek. De amikor jön egy pápa a XXI. század elején, és azt mondja (nem újdonságként), hogy "Isten a szeretet", nehéz elképzelni, vagy egyáltalán hinni egy rettenetes Istenben, aki ráadásul fejedelem... (reméljük, nem negyedes...)
"Fojtó lángok kavarognak..." - na ne.
Na, ez megéri a teljes idézést:
H 239/1.: "Én esendő árva lélek, jaj nekem, jaj hol vagyok? Elborult az ég felettem, föld alólam elfogyott. Minden, amit úgy szerettem, minden olyan messze van! Itt vagyok az Úr kezében, árván, pőrén, egymagam." - Nos, ha minden, amit szeretett, távol van, és éppen az Úr kezében van, akkor nem szerette az Urat? Illetve, kérdezi, hogy hol van, aztán meg elmondja, hol is van... Nahát!
Ugyanez, a 6. vsz.: "Most e drága, tiszta hitnek fátyolába öltözöm..." - Nem kell. Nem kell ennyire erőltetni a nem létező költői vénát. A hit fátyola. Mi az?
Aztán egy klasszikus, a "Ki ragyogni látod", H 241.
"A gyenge és erős, félékeny és a hős meghal egyaránt."
2.: "Légy gazdag vagy koldus, szolga vagy király, ifjú vagy elaggott, izmos vagy szikár, egy csapás és elejt, és rideg sírba ejt a kemény halál." Érthető, hogy ezek képek, érzékeltetni akarnak valamit, de sajnos ismét stílustalanul. Például hazánkban a királyság már nem divat, így király nem lehet senki. Izmos vagy szikár annál inkább, de vannak kövérebbek is... A halál elejt. Namost, egyszer azt énekeljük, hogy Isten hív minket "haza", máskor meg azt, hogy a rideg halál ejt el minket, mint egy vadászaton szokás a vaddisznót... Ki érti?
"Hát Istentől rendelt..." - "hát"-tal nem kezdünk mondatot.
1806-ból való a következő ének. Nyolc versszaka néhol tényleg elgondolkodtató, de azért sok giccses túlzás és megfogalmazás van benne.
H 246.: "meg nem ment a nagy királyi szék" - mármint a haláltól. Ismét a királyság. ???
"Mit használ szép, aranyszín hajad, kalárisforma gyenge ajkad, mit kristályos, fényes két szemed, ha a sírba dugják holt fejed?" - ehhez aztán tényleg nem tudok mit szólni. Valóban reménnyel teli.
"Nincs e földön hosszú maradás, fogadó ez, nem örök lakás." - jó kis fogadó. De ma már öröklakás is váltható. Nem. Tehát itt már az ember nem tud mit SZÓLANI. Fogadó. Persze. Nekem szimpatikusabb az egyházi megközelítés: zarándok úton vagyunk. Nem?
És még mindig van halottas ének! Hát lássuk. (Míg húsvétra csupán 8 éneket ajánl a Hozsanna, gyászmisére kétszer annyit, 16-ot! Adventre 14-et, karácsonyra 21-et, nagyböjtre 20-at. Bár ezeknek olykor felét sem használjuk a gyakorlatban.)
"Éva ősbűnének díját lefizettem, küszködő életem halállal végeztem..." (H 248/3.) Lefizettem a küszködő életem. Lám, érdemes élni, tervezni, boldog családot alapítani, szeretni, élni, alkotni... Ebben a sorban minden rommá dől. Milyen díjat fizetünk "le"? Értelmetlen kifejezés, fogalom. Életünket meg nem végezzük a halállal, csak gondoljunk a közelgő október negyedikére, Szent Ferenc tranzitusára...
H 250/2.: "Csorog az oltárra szemünk könnyzápora." - Megint egy félresikerült kép. 1844-ben minden bizonnyal még a "tudatlan" liturgiát végezték (merthogy a megvilágosodás a II. VZS után következett...!), és ebben bizony hívő (halandó) aligha állhatott az oltár (ma: főoltár - ha létezik) környékén. Tehát a könnye nem oda 'csorgott'.
Még egy stilisztikai meglátás. A fejlécben a rajzon egy koporsó van középen, melyet hat égő gyertya vesz körül. Nem tudjuk, ez hol van: templomban-e, vagy ravatalozóban? Annyi bizonyos, hogy ezt ma így nem látni. Van olyan hely kicsiny hazánkban, ahol például csak a fizetett misén (érdekes kifejezés) ég a hat gyertyából négy! Szentek ünnepén, vagy éppen október nyolcadikán nem ég mind, nem ám! Csak a pénz ellenében. Nem számít itt a Direktórium...
A következő fejezet a Hozsannában a "Magyar-gyászmisék" című. Ennek fejlécében szintén rajz van, ahol a pap "hegedűtok" miseruhában misézik a főoltárnál, a ministráns térdel az oltár lépcsőjén. Mögöttük van a ravatal, de ott már csak két gyertya ég. A pap bal karján manipulus látható! 2003-as kiadás! Húha. Az ötven éve eltörölt manipulus látható a rajzon.
A sorozat természetesen folytatódik, legközelebb áldozási énekeinket vesszük sorra. Tartson velünk! Ajánlott a Hozsanna énekeskönyv fellapozása a cikk olvasása közben.
Szóval, nemsokára jövünk!
Addig is, elrettentésként álljon itt egy videó.
