Az előadó két évvel ezelőtt a nagykanizsai Móricz Zsigmond Kamaraszínház és a bécsi Magyarok Háza mellett a Venyige utcai börtönben, illetve a Sopronkőhidai Fegyház- és Börtönben is szerepelt ugyanezzel az előadással.
"Régóta szerettem volna színházi előadást vinni börtönbe - mondja Dóczy Péter. - Foglalkoztatott, hogyan kapcsolódnak be a fogvatartottak egy élő előadásba, amely ott "születik" előttük, illetve motivált, hogy átadjak valamit, ami kiragadhatja őket egy pillanatra abból, ami állandóan foglalkoztatja őket, abból a tulajdonképpen megerőszakolt életből, amelyhez a börtönben igazodniuk kell."
A Lovász Irén előadta dalok mellett az evangéliumok - János előszava, Lukács és Máté születésről szóló fejezetei -, illetve Pilinszky János adventi, karácsonyi írásai - Tűz és szalma, Az első karácsony óta és Az ünnep angyala - alkották a műsort, amely mindkét büntetés-végrehajtási intézetben "telt ház" előtt zajlott. Sopronkőhidán az előadásra egy nyolc négyzetméteres képet is festettek a rabok Krisztus születéséről, amelyen éppen azt jelenítették meg, amiről Pilinszky is ír a Tűz és szalmában: a jászol körül ott a teljes teremtett valóság, a kozmosz, az élőlények, az egész emberiség.
 |
| A Sopronkőhidai Fegyház- és Börtönben |
Az előadónak csodálatos élmény volt szerepelni a börtönben, a rabok között, amint beszámolójából is kiderül.
Nagy érdeklődéssel várjuk őt, hiszen mi is szeretnénk advent idején szabaddá válni, hogy a betlehemi jászol világot átölelő fényében megfürödhessünk...
Pilinszky János: Tűz és szalma
(részlet)
Kik veszik körül a betlehemi jászolt? Nem a történetit, a valóságosat, hanem azt, ami a századok során a képzőművészeti alkotásokban realizálódott? Valamennyien ismerjük őket: az angyalokat és a csillagot, a barlangot és a barmokat, a pásztorokat és a térdeplő három királyt. S tudjuk azt is: a valóságban némileg másképp történt. A képzelet kikerekítette és átalakította a valóságot.
De épp ez az érdekes: hogy mivel övezte körül a képzelet az Evangélium beszámolóját? Mit és kiket állított a karácsonyéj bölcsője köré?
A teljes létet. A teremtő Isten köré a teljes teremtett valóságot. A csillag: a kozmosz küldötte, minden csillag nevében. Az angyalok: a láthatatlan erők és szellemek képviselői. A barlang: a föld, amely szívéig megnyílt az Újszülött fogadására. (Vele a föld öle van jelen: melegével és minden terményével.) A barmok: az állatvilág. A szalma (ugyanaz, ami a barmok párája – lehelete): a növényvilág melengető jelenléte. A pásztorok és a királyok: az egész emberiség.
Ebben a legendás együttesben némán az is benne van – tudatosan vagy öntudatlanul –, hogy Jézus a megtestesüléssel közvetve az egész teremtett világot magára öltötte. Az emberi testtel az egész anyagi világgal való testvéri összefüggést, a test egyetemes súlyát, az anyagnak egyetemes köntösét, amelyet a nehézkedés roppant öltései fognak egybe.
Az emberiség ezzel nemcsak tulajdon életét, hanem magát az egész létet is a Kisded vállaira helyezte. Jászolábrázolásával így vall, erről tanúskodik maga az ember.
Dóczy PéterBudapesten született 1957. február 10-én szülei hatodik gyermekeként. Tanulmányait az általános iskola elvégzése után a Piarista Gimnáziumban folytatta, 1975-ben érettségizett.
1975-76 között a Nemzeti Színház stúdiójában Bodnár Sándor növendéke volt, és ez igen meghatározó élmény volt a pályafutása során - saját bevallása szerint.
1976-ban felvették a Színház és Filmművészeti Főiskola színész szakára. Az első két évben a rendező hallgatókkal közös mesterség órái voltak, melyet Nádasdy Kálmán vezetett. A színész diplomáját 1980-ban kapta meg.
Összeállította a Körön kívül, körön belül című előadást, amelyet Hervay Gizella, Szilágyi Domonkos és Tóth László határon túli magyar költők műveiből szerkesztett. Ezzel a produkcióval bejárta Magyarországot, a Kárpát-medencei magyar városokat, Nyugat-Európa, az USA és Kanada városait.
(forrás: doczypeter.szinhaz.org)
Idézet egy vele készült riportból:
"- És milyen Dóczy Péter?
- Hm... az én igazi önvallomásaim Pilinszky, Nagy László, József Attila, Szilágyi Domokos sorai mögött bújnak meg. Számomra a költészet a tér és az idő továbbgörgetése, de egyfajta missziónak is tekintem, hogy nagy költőink művei a magyar kultúra fémjelzői legyenek a világban."
Lovász IrénŐ az egyik legelismertebb magyar népdalénekes világszerte. Nemcsak énekes, hanem tudományos kutató is, a néprajztudomány kandidátusa, (PhD) akadémiai tudományos fokozatot szerzett már 1995-ben. Műsoraiban, előadásain előnyösen kapcsolódik össze tudományos felkészültsége és énekes előadói tehetsége.
1961. árilis 11-én Karcagon született. Egy alföldi magyar családban nőtt fel, ahol az éneklés a mindennapok természetes része volt, így az első népdalokat szüleitől tanulta. 1984-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetemen Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát.
1984-87-ig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott.
1987-1995-ig a Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteményének tudományos munkatársa volt, ahol közvetlenül ismerkedhetett meg Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László, Erdélyi Zsuzsanna híres gyűjtéseivel.
1986 -1995-ig a szemiotikát, kommunikációelméletet és kulturális antropológiát oktatott a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen.
1995-ben védte meg kandidátusi disszertációját. (A szakrális kommunikáció. Népi imádságok pragmatikai, antropológiai megközelítése címmel. Európai Folklórintézet Bp.2002)
Szegedi bölcsészhallgatóként indult el első népdalgyűjtő útjaira a Kárpát –medence különböző magyar lakta vidékeire. A népdaléneklésről a legtöbbet családjától és terep munkái során a falusi parasztasszonyoktól tanulta.
A magyarországi Waldorf óvónóképzésben a kezdetekről részt vett mint a magyar néldal és szokásköltészet oktatója. A magyar Waldorf óvodák azóta is az ő tantervében szereplő magyar népdalokat éneklik.
2009-ben Magyar Művészetért díjat kapott.
(forrás: lovasziren.hu)
