Ebbe a sorba kapcsolódva honlapunkon az irodalom művészeit hívjuk segítségül a hátralévő napok elmélkedéseihez...
Rainer Maria Rilke: Advent
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
Gerzsenyi Sándor: Meditáció
Milyen nagy méltóságban részesültem,
Hogy már gyermekként gyermekeddé lettem!
Felvettem akkor hófehér ruhámat,
És elindultam serényen utánad.
Az úton sűrű homály volt előttem,
De Pünkösd napján hírnököddé lettem.
Azóta prédikálom szent Igédet,
És ezzel telt, és ezzel múlt az élet.
A szívem lassul, hangom halkra fordul,
Tudod, Uram, mi volt jó, s mi ment rosszul.
Ha mindent hiba nélkül tettem volna,
Úgy sem lennék, csak haszontalan szolga.
Ha eljön a nap, s mostmár egyre várom,
Szólj néhány jó szót mellettem, Királyom!
Charles Dickens: A Pickwick Klub (részlet a huszonnyolcadik fejezetből)
Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!
Ölbey Irén (1902-1987) falunk iskolájában volt tanítónő 1928-1936 között - a Tóth családnál lakott a volt postaépületben. Dögén (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az általános iskolát róla nevezték el. Álljon itt három vers az ő tollából:
Adventi hajnal
Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.
Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.
De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.
Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.
S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.
Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,
harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.
Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.
Advent
Testvéreim, már itt az óra, keljetek fel!
Forduljatok az Úr felé hívő lélekkel.
Már a kakas rikolt s a pirkadat, a hajnal
homlokotokon ragyog bíbor sugarakkal.
Most, most tárjátok ki szíveteket egészen,
ne éljetek gyáván, kishitűségben.
Közel az üdvösség. A vétket vessétek le,
öltözzetek világosságba, erényekbe.
Az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra,
mint tavasszal a fényt a kertek rózsabokra.
Mint égbolt s tengerszem, őt tükrözzétek,
mert Ő a Szépség, Ő az Eszme s Ő a Lényeg.
A földre jött
A földre jött az örök szeretet,
Hogy megismerjék Őt az emberek.
A földre jött az örök szeretet,
Hogy hozzon nekünk égi kincseket.
A földre jött az égi szeretet,
Hogy legyen lelkünk izzóbb, nemesebb!
A földre jött az örök szeretet,
Hogy béke töltse be a szíveket…
A földre jött az örök szeretet,
Hogy megmentse azt, ami elveszett!
Mécs László: Adventkor
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
