Iskolakeresztelő

Mint ismeretes, falunk egyik testvérközsége az erdélyi Kézdiszentkereszt. Advent első vasárnapján felvette az ottani iskola a falu egyik nagy szülöttjének, Trefán Leonárd (1873-1945) ferences szerzetesnek, írónak, a kolozsvári Szent Bonaventura Nyomda alapítójának, a Katolikus Világ és a Keresztény Hírnök szerkesztőjének nevét.
A névadó ünnepséget ünnepi szentmise előzte meg, melyet Orbán Szabolcs, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke celebrált, aki több rendtársával és kézdiszéki római katolikus lelkészekkel együtt vett részt a megemlékező szentmisén és az iskolakeresztelőn. Az iskola névtábláját ft. Orbán Szabolcs áldotta meg. Ezt követően az ünnepség a tornateremben folytatódott, ahol András Teréz iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket, és méltatta a névadást, a megyei tanfelügyelőség üdvözletét Kőmíves Noémi magyar szakos szakfelügyelő tolmácsolta, Fekete Vince József Attila-díjas költő, az iskola volt tanulója pedig az általa szerkesztett és a vasárnapi adventi szentmise után bemutatott Kézdiszentkereszt című könyv előszavát olvasta fel. A hiánypótló helytörténeti kiadványt az iskola pedagógusai, Lénárt Piroska óvónő, Pál Adél óvónő és Gábor Judit tanítónő, valamint Pap Leonárd szerzetes és Vatány Gábor helybeli plébános jelentette meg. Az iskola tanulói az alkalomhoz illő verseket, furulyaszóval kísért énekeket adtak elő, részleteket olvastak fel a névadó írásaiból. Az ünnepi műsor után a résztvevők megtekintették a Trefán Leonárd Közösségi Házban létesített egyháztörténeti gyűjteményt, mely a neves ferences szerzetes életét és munkásságát mutatja be.

Az oktatás kezdeteit a faluban a 17.század végére tehetjük, ahol a írást, olvasást, számolást, vallási énekeket, imádságokat tanítottak. Az iskolafejlődésére nagy hatással voltak az esztelneki apátok, akik segítették az oktatást. Az iskolát 1920-ban államosították, s meghatározták, hogy a felekezeti iskolákban csak egy tanerő maradhat, meghatározott létszámú osztállyal, az állami iskolákban csak azok taníthatnak, akik letették a román államnak az esküt. 1924-ben bevezették a román nyelv oktatását, az 1930-as években román anyanyelvű tanerők is megjelennek. 1948-ban egy tanügyi reform nyomán megszűnik az addig is megszabott létszámmal működő felekezeti iskola és létrejön az egységes állami iskola 1-7 osztállyal. Az iskola épülete kezdetben két tantermes a kántor-tanító és segéd tanító lakásában folyt, de 1920-ban már szükség volt állami iskolaépületre. Erre a célra a Polgármesteri Hivatalnál levő különálló épületet alakítják át, ahol két tantermet rendeztek be. Mivel így sem volt elég hely a tanulók számára magánlakásokat béreltek. Sok nehézség adódott az épülethiány miatt , egyre nagyobb volt az igény az iskola építésére. 1934-ben kezdenek hozzá a jelenlegi iskola építéséhez, amelyet Tamás Rezső tanító irányított, aki addig lótott-futott, amíg rohamos tüdőgyulladásban meghalt 1935-ben. A munkát felesége Tamásné Kerezsi Mária tanítónő folytatta. Az épület átadása 1936-ban volt.1940-1942-ben az iskola jobb szárnyát bővítik 2 tanteremmel, óvodai célra. Az oktatás további korszerűsítése végett szükséges volt tovább bővíteni az iskolát. Az 1970-es évek végén felépült a mai négy tantermes és tornatermes épület, majd később a melléképületek. A munkálatokat Kerezsi András iskolaigazgató vezette. Az anyagi alap megteremtése sok nehézséget okozott. Az iskola önkéntes hozzájárulásokból, megyétől kapott pénzalapból és rengeteg közmunkából épült fel. Az iskola építését polyáni mesteremberek végezték: Fekete András, Fekete István, Csutak István. Később villanyt vezettek az új épületbe, parkettáztak, vizet vezettek, laboratóriumokat létesítettek, és iskolai könyvtárat alapítottak.Kerezsi András iskolaigazgató után az igazgató Szalad Árpád lett, akit Lukács-Bartha Edit követett 2001-ig, akinek a halála után az iskola igazgató Gábor Barna, matematika szakos tanár. Az 1900-as évek elején a tanköteles gyermekek száma a községben 323, ebből 194 látogatja az iskolát. Nem sokkal később rendszertelen a látogatottság, sokak a mezőgazdasági munkák miatt, mások a ruhahiány miatt maradnak ki az iskolából. Az1930-as években megalakult az 5-7 osztály, amit követett a más községben tartandó képességvizsga. Az 1970-es években 8 osztály volt,1979-től 10 osztály a kötelező, 1989 után ismét bevezették a 8 kötelező osztályt.

A falu nagy részében római katolikus, nem hiába nevezik “Szentföldnek”ezt a vidéket. Katolikusságát az esztelneki szerzeteseknek köszönheti nagyrészt, mert ők voltak azok, akik a környéken a hívek lelki életével foglalkoztak, s nem engedtek más vallást be. A feljegyzések szerint a faluban élő emberek nagyon szerették a fényűzést, nem hiányzott az életükből a káromkodás, s jellemző volt a kocsmázás. Missziók segítségével javítottak a helyzeten az 1900-as évek elején, de ez sem sokat segített a népen. Elenyésző számban él-élt a faluban néhány református, akik nem a falu szülöttei, csupán tanítóként vagy hivatali tisztséget jöttek végezni, s végül itt maradtak. 1940-ig a a faluban nagyszámú görög katolikus lakott, viszont a magyar világ bejöttével mindenki átpártolt a római katolikus egyházhoz. Ezzel a görög katolikus templom üresen maradt. A román állam kijavította a görög katolikus templomot és ortodox templommá nyilvánította. De mivel híveket nem sikerült toboroznia így még napjainkban is üresen áll. A Historia Domus feljegyzi, hogy 1957- ben egy jó katolikus leány fejét elcsavarták a “szombatisták”, akik magukat Hetednapot Ünneplő Adventista Egyház tagjainak vallják és sok helyi becsületes embert győztek meg arról, hogy az ő hitük az igaz hit. A Historia Domus lejegyzője nagyon képmutatónak tartja őket, mert azt látja hogy az a sok segítség, amellyel a rászorulókat segítik az képmutatás. Azokat a híveket az egyházból való kizárással fenyegette a pap, akik kapcsolatot ápoltak velük .Ennek ellenére szintén a Historia Domus azt is megjegyzi, hogy a lakók mit sem törődve a pappal Handra Józsefnével, varratnak, s sok egyházi tanácsos is szoros barátságot ápol velük. Sokakat csupán a disznóhúsfogyasztás és az alkohol elleni tiltás tart vissza attól, hogy csatlakozzon a gyülekezetükhöz. Az 1962-es év az egyház számára is rengeteg változást hozott, Imreh József plébános úgy jegyzi le az ezt követő esztendőket, hogy a diákok hittanóra látogatása tűrhető, viszont a hivatalokban dolgozó felnőtt lakosság nem jár templomba, mert fél elmenni. A '60 -as éveket kezdődően az egyházban nagy változások figyelhetők meg: torony készítés, villámhárító, szőnyeg vásárlás, kicserélik az ablakokat, restaurálják a templomba található képeket, szobrokat. 1971- ben volt az első magyar nyelvű szentmise. 1978 -ban Harai Pál vezetésével hittanterem épül.1989- es forradalom után a hívek nagy tervekkel várták a demokrácia szabadságát.
Érdemes megemlíteni karácsony közeledtével, hogy Kézdiszentkereszten a hagyományos karácsonyi szokások (betlehemezés...) mellett a kántálás, újév köszöntés, aprószentekelés is jellemző.

A két és fél éve aláírt testvérközségi szerződésben ez áll: "A két szent hegy, a Pilis és erdélyi párja a Perkő védelme alatt élő két falu képviselői ma összegyűltek, hogy tartós TESTVÉRKÖZSÉGI SZERZŐDÉST
kössenek a két helység között. Ez a két község is bizonyítja, hogy a Szent Kereszt neve alatt létrejövő kapcsolatok az emberek közötti barátságot és összetartozást erősítik."

Testvérközségünk is - a helytörténeti kutatások alapján - "legalább olyan" szent hely, mint a Pilis, melyet a ciszterci szerzetesek egykori jelenléte, valamint Boldog Özséb esztergomi kanonok-rendalapító jelenléte, elődeink imádságos élete és munkája tett szentté. A keresztény ember számára a szüntelen tanulás és imádságos élet mindig első helyen kell, hogy álljon.
Ezért is mondhatjuk az oly sokszor hallott idézetet a költővel együtt:
"...A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!"
Reményik Sándor: Templom és iskola (1925)

Kézdiszentkereszt honlapjára innen mehet tovább!