II. János Pál pápa nevéhez fűződik a magyarországi egyházmegyék határvonalainak rendezése, valamint egy új létrehozása is. A rendezés folyamatát természetesen hazai, főleg egyházi személyek vezették, gondolták át. Az ő elmondásuk alapján a rendezést a trianoni határok (1920) indokolták egyrészt, másrészt a településszerkezetek átalakulása, a népesség számának változása. Sokszor logikailag nehéznek tűnnek ezek a döntések, ám a komoly pasztorációs tapasztalatok és háttérmunkák valóban indokolták a döntést.
Magyarországon Szent István hozta létre az első püspökségeket a vármegyerendszerrel együtt. Akkoriban több vármegye osztozott egy püspökség területén úgy, hogy a külső határaik egybeestek. Egy-egy vármegye területe alkotott egy esperességet. Idővel ezek főesperességekké váltak, amelyeken belül több kisebb területű esperességet alakítottak ki. Később a vármegyék és a főesperességek határai már nem estek feltétlenül egybe.
Az egyházmegyék létrehozása, megszüntetése, összevonása, átalakítása, érseki székek illetve tartományok létrehozása és minden hasonló intézkedés – ugyanúgy, mint a püspökök kinevezése – egyedül a Szentszéknek fenntartott jog, és pápai bullával történik. Egyes országokban – így valaha Magyarországon illetve az Osztrák–Magyar Monarchiában is – az uralkodó e jogok egy részét magának tartotta fenn - Mária Terézia számos egyházmegyét alapított. Ezek érvényességéhez azonban még mindig kellett a pápai bulla.
Magyarországon jelenleg 13 egyházmegye (ideértve a görögkatolikus Hajdúdorogot) van, valamint egy tábori ordinariátus, és egy területi főapátság (Pannonhalma). Hazánkban 31 püspök él, 2 bíboros (beleértve a nyugalmazottakat is).
A Székesfehérvári Egyházmegye története röviden
Az 1770-es években a Habsburg-kormányzat nagyszabású egyházigazgatási reformba kezdett Magyarországon.
Az alapítások anyagi alapjait az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend egyes birtokai adták. A jogi alapok már kényesebbek: az uralkodó a szent királyok példájára, a főkegyúri jogra, és az apostoli királyi címére hivatkozik az alapítólevelekben – valójában mindegyik érv támadható. Az új székesfehérvári püspökség fennhatósága Fejér vármegyére és Pilis megye korábban Veszprémhez tartozó plébániáira terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Mindössze 62 plébánia tartozott az új egyházmegyéhez. A területen rohamosan gyarapodott: az 1778-as lélekösszeírás adati szerint 84.239 hívő élt itt, mely már messze meghaladta az 1769. évi összeírás alapján becsülhető számot. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a Veszprémtől megszerzett budai tizedek és a korábbi kiváltságos prépostság birtokai (Sárkeresztúr és az egyházmegye határán kívül eső Tés) jelentették. Megkapta továbbá tartozékaival együtt a jezsuiták hajdani fehérvári rendházához tartozó kisebb szőlőbirtokot. Összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül, évi 18.000.- forint körüli. A székeskáptalanná átalakuló és javait elvesztő társaskáptalan a volt komáromi jezsuita rendház egyházmegyében lévő birtokaival vigasztalódhatott: kárpótlásul megkapta az etyeki, a sóskúti, és a pákozd-sukorói uradalmakat. A püspökség császári alapítólevele 1777. február 17-én, a pápai bulla 1777. június 17-én kelt. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác lett. Az új egyházmegye székesegyházává a középkori eredetű Székesfehérvár–Belvárosi templomot alakították át, amelynek nagyszabású barokk renovációja nem sokkal korábban, 1774-ben fejeződött be.
Az egyházmegye plébániái kezdetben – megőrizve a veszprémi püspökség fennhatósága alatti szerkezetet – 2 főesperességet és 8 esperességet alkottak. A plébániák száma azonban később a demográfiai változásokat követve fokozatosan nőtt, amelyet új esperesi kerületek kialakítása is kísért. Az egyházmegye első zsinatának idején, 1924-ben számuk már 12 volt.
A püspökség területe – mivel a trianoni békeszerződést közvetlenül nem érintette – története során egyetlen egy alkalommal változott. II. János Pál pápa 1993. május 30-án kelt, „Hungarorum gens” kezdetű apostoli konstitúciójával átalakította a teljes magyarországi egyházmegyerendszert. E határrendezés során a székesfehérvári egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és duna-kanyari plébániáit. Megkapta azonban Budaörsöt az Esztergom–Budapesti főegyházmegyétől, valamint egy-egy nagyobb területet a győri egyházmegyétől Tatabánya és Oroszlány, a veszprémitől Enying és Lepsény térségében. A határrendezés után természetesen az egyházmegye belső átalakítása is megtörtént: 4 főesperességben 13 espereskerület jött létre.
A székesfehérvári püspökök névsora
1777-1789 Séllyei Nagy Ignác (1733-1789)
1790-1811 Milassin Bertalan Miklós (1736-1811)
1816-1820 Vurum József (1763-1838)
1821-1825 Kopácsy József (1775-1847)
1827-1830 Szutsits Pál Mátyás (1767-1834)
1830-1835 Horváth János (1769-1835)
1837-1847 Barkóczy László (1792-1847)
1848 Karner Antal (1794-1856)
1851-1866 Farkas Imre (1788-1866)
1867-1874 Jekelfalussy Vince (1802-1874)
1875-1877 Dulánszky Nándor (1829-1896)
1878-1889 Pauer János (1814-1889)
1890-1900 Steiner Fülöp (1830-1900)
1901-1905 Városy Gyula (1846-1910)
1905-1927 Prohászka Ottokár (1858-1927)
1927-1968 Shvoy Lajos (1879-1968)
1968-1982 Kisberk Imre (1906-1982)
1982-1991 Szakos Gyula (1916-1992)
1991-2003 Takács Nándor (1927)
2003- Spányi Antal (1950)
Plébánosunkat, Ackermann Kálmánt Kisberk Imre nevezte ki plébánossá falunkba 1977-ben.
Kisberk Imre életrajza
A liturgia iránti mély tisztelet és alázat jellemezte, ezért is lehetett a Vatikán Istentiszteleti Kongregációjának tagja 1970-75 között, és az Országos Liturgikus Tanács elnöke 1973-tól haláláig. Működése idején történt meg a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjainak következetes keresztülvitele az egyházmegyénkben. A püspöki karban az egyházi zene kérdésének is referense volt, mint az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke. A betegeskedő, 70. születésnapjához közeledő főpásztor 1976-ban segédpüspököt kért VI. Pál pápától. Előbb Rosta Ferenc balatonszemesi plébános személyében kapott segítőt 1978 márciusában – ám a segédpüspök tragikus hirtelenséggel még az év nyarán elhunyt. 1979 márciusában a pápa Szakos Gyula sárvári plébánost, későbbi utódját rendelte mellé segédpüspökként.
Imre püspök halála meghatóan vigasztaló volt. Az orvosi vizsgálatok alapján egy év óta halála bármelyik nap várható volt, s mégis váratlanul ért mindenkit. 1982. április 21-én, szerdán még részt vett Esztergomban a felemelő püspökszentelési szertartáson, és szombaton már magához szólította az Úr. Amikor a déli Úrangyalára kondult a harang, a déli imádság végeztével még szólásra nyitotta ajkát: „Jézusom, irgalmazz!” Majd megkapta újból a feloldozást és a teljes búcsúval járó áldást. Utolsó földi szavai: „Isten veletek!” 1982. április 24-én, szombaton délután fél négykor a haldokló Főpásztor hazatért Urához. A székesegyház kriptájában nyugszik.
Jelmondata: Filii sanctorum sumus; vagyis: Szentek fiai vagyunk. (Tóbiás könyve 2,18.)
A Székesfehérvári Egyházmegyével, és az említett püspökökkel kapcsolatos írások forrása: A Székesfehérvári Egyházmegye honlapja.
A magyar nemzet történelmének hajnalától kezdve a katolikus Egyház - amelyet Isten küldött a népekhez, ... (AD 1), - dicséretes módon töltötte be e nép között üdvösséget munkáló küldetését...
A kezdeti idők dicsőséges történelme elevenedik meg emlékezetünkben, most, amikor azon vagyunk, hogy a jelen idők lelkipásztori igényeinek megfelelő módon újrarendezzük Országotok egyházmegyéinek határait
Pünkösd ünnepe egészen sajátos fényt áraszt ezekre az intézkedésekre. Ugyanis a Szentlélek az, aki az Egyházat különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal (LG 4) gazdagítja azért, hogy Krisztus, mindenkire árasztani tudja az igazságot és a kegyelmet (vö. LG 8) ...
A magyarországi Egyház, amely a közelmúltban fájdalmas próbatételeknek volt kitéve, most osztozik az egész nép örömében a szerencsésen visszanyert szabadság miatt, és hálát ad az Úrnak, hogy már szabadon adhatja a társadalomnak Krisztus és az ő Evangéliuma világosságát.
Az új körülmények azonban, amelyekben küldetését teljesítenie hivatott, megkívánják egyházmegyei beosztásának újrarendezését, hogy a II. Vatikáni Zsinat kívánalma szerint a püspökök Isten népe üdvösségének szolgálatát a lehető legtökéletesebb módon elláthassák (CD 22). Alkalmasnak találtam tehát, hogy létrehozzak két új egyházmegyét, a Kaposvárit és a Debrecen-Nyíregyházit, módosítsam a többi egyházmegye meglévő határait, és metropolita székhellyé tegyem a Veszprémi Egyházmegyét...
Legyen ez alkalom arra, hogy az ország újra evangelizálásában megújuljon az az elkötelezettség, amire mindnyájatokat . . . buzdítottam, Magyarország megkeresztelkedésének ezredik, és a keresztény kor kétezredik évfordulójára készülve (vö. találkozás a Püspöki Karral, Budapest, 1991. aug. 20).
Veletek együtt, Szeretett Testvéreim, Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízom mindezek sikeres megvalósulását; Ő, aki Pünkösd ünnepén együtt imádkozott az apostolokkal, esdje ki a Szentlélek bőkezű ajándékait e Nemzetben élő Egyház számára.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 1993. május 30-án, Pünkösd ünnepén.
