A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2010. december 16., csütörtök

Nagyobb bátorsággal a kereszthez

A héten ünnepelte az Egyház Keresztes Szent Jánost. A 16. századi misztikus 1542-ben született Spanyolországban. Avilai Szent Terézzel együtt a kármelita rend megújításán tevékenykedett. A kármelita rendbe 1563. február 24-én lépett be, és ekkor vette fel a Juan de la Cruz szerzetesi nevet. 1577. decemberében rátörték az ajtót az inkvizíció emberei és fogságba vitték, mert az akkori pápának, XII. Gergelynek nem tetszett, hogy a szerzetesnővérek és János is radikálisabb módon szeretnék megélni hitüket. Ugyanis a kármelita renden belül (megújulási szándékkal) ún. Mezítlábasok mozgalma jött létre. A munka volt a mindennapokban a legfontosabb (az ima mellett és közben), ha éppen nem volt kötelező munkájuk, akkor is kerestek, és szüntelenül tevékenykedtek.
Fogságának hatodik hónapjában egy új börtönőr nagyobb megértéssel viseltetett iránta, és így már papírt és tintát is kapott. Több jelentős verse is itt született látomások, kínok és reménység között. A börtönben terjedő hírekből megtudta, hogy nemcsak a Mezítlábasok mozgalmával, hanem személy szerint vele is végezni szándékoznak. Így megkísérelte a szökést, ami sikerrel is járt, és a San José-beli apácák befogadták.
Keresztes Szent János a lelki irodalomban örök értékűnek számító négy nagy költői-prózai művét granadai tartózkodása alatt alkotja meg. Meglepő eredménnyel végzi munkáját: mindössze négy esztendő leforgása alatt, kevés időráfordítással és sok tennivaló közepette írja meg azokat. Előzőleg már költői és írói képességeiről tanúságot tett Toledóban írott költeményeivel illetve az El Calvario kolostorában megfogalmazott rövid prózai írásaival. De csak Granadában – negyven-negyvenöt éves korában – válik nyilvánvalóvá, hogy nemcsak a költeményeket, hanem azoknak lírai és teológiai kommentárjait is milyen magas fokú tökéletességgel képes írásba foglalni.
Művei tükrözik a misztikus tapasztalatot személyes, érzelmekkel teli, szuggesztív stílusban, ugyanakkor feltételezik az olvasó részéről a leírt lelki valóságok előzetes dogmatikai és lelki ismeretét. Írásaiból az olvasó számára egyértelművé válik, hogy az életben szükséges a kereszt. A Krisztus keresztje és az egyéni keresztjeink is. Ezeket nem cipelni kell, hanem olyan módon kell megközelíteni a titkát, mint ahogyan teszi azt a nagypénteki himnuszunk: "édes ág" és "édes szeg". Vagyis a szenvedés eszköz, mely elengedhetetlen a megdicsőüléshez. Ez hitünk egyik legfőbb misztériuma, mely karácsonyra készülve is elengedhetetlen. Ugyanis már a betlehemi jászol is mutatja azt az utat, melyet be kell járnia Jézusnak ahhoz, hogy végül megnyissa a mennyország kapuit, és megdicsőülten reményt adjon nekünk is a feltámadásra.
Írásai nem éthetők meg könnyen, mint ahogyan a misztikus szentek írásai általában. Azonban életének ismerte segíthet benne. A megújulás utáni vágya, börtönben sínylődése, szabadulása, imádságos, radikális keresztény élete megérteti velünk, hogy mi a járható út az üdvösség felé.
Verseket is írt. "Mondjátok, az ily szerelmest vajjon szánni kellene? Földivel nem éri be, teremtett dolgokra nem  les. Nincs alakja, teste nincsen, nem lép, nem támaszkodik, hova ő vágyakozik, más hely az, még ismeretlen." - írja az Isteniről című versében. Aki szerelmesen hisz, az nem vágyik a földi dolgokra, nem vágyik csak az anyagira. Tovább néz, és vágyik egy olyan után, amit nem ismer, de tudja az isteni kinyilatkoztatásból, hogy jó. Ez az örökké tartó boldogság, mely az Isten Országa.

A születésről című verse így szól:

Eljött már ideje annak,
hogy a Gyermek megszülessen, 
mint az ifjú nászi ágyból 
bontakozva megjelenjen. 
Menyasszonyát átkarolja,
karjai közt tartsa híven,
Ő, kit Mária jászol ágyba
fektetett, a Gyermek Isten. 
Istállóban, állatok közt, 
szalmaágyon hogy pihenjen, 
emberek éneke szóljon, 
angyalok kardala zengjen, 
eljegyzésüket megülni, 
örömünnep kerekedjen. 
Jászolában forgolódik,
sírdogál a Gyermek Isten,
véle ékes a menyasszony,
Őt hozta, hogy ünnepeljen. 
Mária ámulva nézi,
színét változtatja minden: 
Istenben az ember sír fel, 
emberben örül az Isten,
ami egynek s másikának
oly szokatlan, ismeretlen.

A kereszt misztériuma szorosan összefügg karácsony titkával. Jézus Krisztus egész élete a kereszt felé mutat, de azon túl is, hiszen a szenevdés után következett a dicsőséges feltámadás, mely értelmet ad a hitünknek. Ahogy Szent Pál írja, semmit sem ér a hitünk, ha nem támadt volna föl Krisztus.
Isten irántunk érzett szeretete, melynek egyik gyümölcse Jézus Krisztus születése, példaértékű a keresztény ember számára. Ezt a lángoló szeretetet kell utánozni, arra kell vágyni.
Keresztes Szent János ezt írja:

Szerelem élő lángja

Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében,
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!
 
Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életről hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.
 
Örökkön égő mécses,
érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

Mellemben lakva titkon
ébredsz, ha jő a hajnal,
eszmélkedsz nyugalomra, szerelemre.
Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal,
ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Keresztes Szent János kelyhe
A lélek az Istennel való egyesüléskor merő lánggá válik, ínye dicsőségben és szerelemben fürdik, lényege mélyéig a dicsőség folyóivá válik, dús gyönyörben érzi, hogy: „élő víznek folyamai ömlenek (…) belsejéből” (Jn 7,38). Úgy érzi, hogy annyi akarás után Istenné válik maga is, Isten birtokolja őt, adományok és erények nagy bőségével halmozza el, jóra fordult sorsának hálója (hártyája, vászna) többé nem választja el Tőle, a halandó élet hártyáját az édes találkozáskor Isten elszakítja.
"Nem fáj sebed marása" A következőképpen értendő: már nem sújtasz rám, nem gyötörsz, nem zaklatsz, ahogyan eddig. Ugyanis tudni kell, hogy Isten lángja, amikor a lélek a megtisztulás állapotába kerül, még mielőtt a szemlélődés állapotára jutna, nem oly megértő és gyöngéd, mint most, az egyesülés idején.
"Találkozásunk hártyáját szakítsd el!" E hártya az, amely az egyesülés útját elállja, mert könnyű elérni Istent, ha már az akadály elhárul, és megsemmisülnek a lélek és Isten közötti szövetek. E szövetek három rétegből állanak: az időlegesből, mely minden teremtményt beburkol; a természetesből, mely magába foglalja a cselekedeteket és a pusztán természettől való hajlamokat; az érzékiből, melybe csak a test és a lélek egysége foglaltatik, amely érzéki, állati lét, melyről Szent Pál a következőket mondja: „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (2Kor 5,1.)
"Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz" Ebben a szakaszban a lélek arról értesül, hogy benne végbeviszi művét a Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ilyenformán: a marás, a kéz, lényegének megfelelően, egy és ugyanazon dolog. Ha hatásukat vizsgáljuk, megnevezve őket, a következő megfeleléseket kapjuk, a marás a Szentlélek, a kéz az Atya, az érintés a Fiú. Így magasztalja a lélek az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, e háromszoros, őt részesítő kegyet és jóságot köszönve, mit benne végbevisznek, amikor is halálát életté változtatják át.

A mű elemzése Takács Zsuzsa Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, tanár munkája.  

Karácsonyra készülve elmélkedjük át mi is a szent írásait, melyekhez az interneten keresztül is hozzáférhetünk, például itt. Legyen számunkra is a Szent születése segítség, erő forrása ahhoz, hogy nagyobb bátorsággal merjünk közeledni Jézus keresztje és a mi keresztjeink felé.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...