 |
| Giotto: A greccioi Betlehem |
1222 karácsonyán Szent Ferenc Betlehemben járt és nagy hatást tett rá az ottani karácsonyi liturgia. Hazatérésekor engedélyt kért a pápától, hogy hasonló módon ünnepelhesse meg a karácsonyt a következő évben. A pápa engedélyezte, hogy templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. Szent Ferenc a szalmával bélelt barlangba egy jászlat állított élő állatokkal, amely mintegy háttérképként szolgált, miközben a szent prédikált a környékről összegyűlt híveknek. Az ötletet hamarosan többen átvették.
A jászolkészítés önálló, jövedelmező mesterséggé fejlődött. A jászolkészítés fő központjai Genova, Nápoly és Szicília volt. Egyes jászlak nagyon fényűzőek voltak - arannyal, drágakövekkel díszítve. A népies változatban az alkalmazott anyagok természetesen sokkal egyszerűbbek. Genovában fa, Nápolyban főleg terrakotta, Szicíliában terrakotta, gipsz vagy viasz szolgált az alakok megformálásához. Sok jászol valóságos képzőművészeti alkotásnak számít. A jászlak gyakran mechanikus elemeket is tartalmaznak (pl. működő malmok, vagy patakok; változó megvilágítás, amely a nappal és éjszaka váltakozását utánozza). Nápolyban nagyon látogatott a betlehemeiről híres S.Gregorio Armeno utca.
Assisi Szent Ferenc így prédikált a barlangban felállított jászol mellett: „Barátaim! Hallottátok? Ez lesz nektek a jel, találtok egy Újszülöttet jászolba fektetve… Szalmán fekszik, mint a legszegényebb… Soha többé nem vagyunk egyedül, soha többé nem vagyunk elhagyottak. Még hibáinkban, bűneinkben sem. Semmi sem választhat el minket ezentúl az Atya gyöngéd szeretetétől a Gyermek által, aki nekünk adatott.”
Az első betlehemeket még Szent Ferenc idejében hozták be Magyarországra tanítványai. Később, a XVII. századtól laikus társaságok előadásában is megjelenítették a betlehemi történetet.
A karácsonyi időszak legkedvesebb szokása a betlehemezés. Falun általában karácsony délutánján indulnak betlehemezni a fiatalok - így Pilisszentkereszten is. Késő estig járják a falu portáit, családokhoz látogatnak el...
A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A dramatikus játék fő eleme a pásztorjáték, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható.
Fekete István: Betlehem - részlet
"Az idő és a tér elveszett. A nagy subákat majd földre nyomta a szél, a hó vágott, mint a jeges vessző, és reszketve izzadtunk, ijedt kis erőnk utolsó megfeszítésével. Vánszorogtunk. A kis betlehem oldalát már feltépte a szél és kísértetiesen csapkodta a papírt, miközben a toronyban a kis bádogcsengő néha megkondult, mint a lélekharang. Nem tudtuk, hol vagyunk, és szívünk körül halálos hidegen bujkált a félelem.
- Megfagyunk - mondta valaki, mire Bence Gábris leroskadt a hóra, és sírni kezdett, de sírását elkapkodta a sikoltó szél.
És csak álltunk. Összebújtunk a Gábris körül, a betlehem lecsúszott a kezemből a hóra és nem hittünk már semmiben, csak ez elmúlás borzalmában és már nem is voltunk.
- Imádkozzunk! - mondta ekkor Péter, és ennek a szónak a mélységében egyszerre végtelen csend lett, és ebben a csendben alig hallhatóan, mégis világosan megérintett bennünket meleg szárnyával a távoli harangszó.
- Harangoznak - ordított Jancsi -, most már tudom az utat.
- Imádkozzunk - mondta Péter, és imádkoztunk.
És éjféli misén otthon voltunk. És azóta is, ha nagy baj van és kiesik kezemből a betlehem, azt az imát mondom és azt a harangszót hallom még ma is."
