Pap és író

Az Egyház mindig is nagyra értékelte a művészetet, mely által az emberek közelebb kerülhettek Istenhez, és annak misztériumat jobban fölfoghatták segítségükkel, a szép segítségével. Gondoljunk például Antonio Vivaldi, a "vörös pap" műveire, amelyek egy elmélkedő papról tesznek tanúságot. Ján Hollý nevét is talán már sokan hallották. 1785-ben született Borský Mikuláš-ban. Szlovák katolikus pap, író és műfordító volt. Szülei szegény parasztok voltak. Szülőhelyén kívül általános iskolába járt Szakolcán és Pozsonyban is. 1802-1804 között filozófiát tanult Nagyszombatban, majd négy évig teológiát (ekkor még külön volt). Jur Palkovic filozófiaprofesszor volt rá legnagyobb hatással, aki később mecénása lett.
1808-ban szentelték pappá, és hamarosan Pobedim káplánja lett. Rendszeresen járta a természetet, ami lírai költészetére volt hatással. Beteges volt, hiszen nem egyszer viselte azt a vizes ruhát, amelyben (magas vízálláskor) lovat mentett. Hlohovec káplánja lett 1812-ben.
1814-től Madunice plébánosa lett. Szvatoplukról írt verses kötetet, hogy erősítse a szláv nemzeti öntudatot. 1829-ben leégett a plébániája, és a ligetbe menekült. Versei ekkor a reménységet sugározzák, bár némi keserűség érezhető bennük. Égési sérüléseket is szerzett ekkor.
1843-ban Dobrá Voda jelentette számára a nyugalmat. Ide vonult vissza. 1849-ben halt meg.

1835-ben írt eposza a legismertebb művei közé tartozik: a Cirillo-Metodiada.

Ján Hollý:
Cirillo-Metodiada

Spev první

Rastislav, širokovládní ve Slovensku panovňík,
Svím abi súcejšé v kresťanskéj víre opatril
Vicvičeňí, a celú od modlí krajnu očisťil,
Rečňíkov napraví k cárihradskému ze prosbú
Císaru o zbehlích ve slovenčiňe zvestov. Ochotní
Konštantína Michal dává a bratra Metóda.
Rastislav došlích z ňevislovnú príjme radosťú.
I hňeď královskú predním ve Ďevíňe bidlícím
Hosťinu zastrájá; a seďícím u stola bratrom
10
Viprává: kedi v tích kresťanská povstala napred
Víra zemách, kedi zašla. Potom ďál táže sa ešče,
Jak sa Boriš, král Volgárov, ke Kristu obráťil.

Prospevujem, jak viprosení s Cárihradu bratri,
Konštantín a Metód, ku tatranskím došľi Slovákom,
Jak márné po celéj vivráťiľi krajňe modlárstvo,
A všeľikí národ v kresťanskéj pravďe i bozkém
Zákoňe vicvičení spasitelnéj získaľi víre;
Jak též obviňení slavskému a od seba chrámom
Nadstavenému dané povimáhaľi obradu právo.
Než vi blahoslavení, v ňebesách už částku mající,
Slávov apoštolové, prispejťe ku práci, a černú
10
Z misľi vižeňťe šerosť, i horúcí zažňiťe plápol,
Hodňe abich mohel oslavovať vaše pesňami číni!

Tovább...

XVI. Benedek pápa mai tanítása

Honlapunkon már írtunk Keresztes Szent Jánosról. Ma délelőtti katekézisén a Szentatya róla beszélt Rómában. A pápa bemutatta a szent életét, és elmondta, hogy a szent találkozott Avilai Nagy Szent Terézzel, amely találkozás létfontosságú volt számára. Vele beszélte meg a kármelita rend reformjait, és a legfontosabbnak ezt tartotta: mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyen. A két szent hónapokig dolgozott együtt.
A kármelita rend reformja nem volt könnyű, és János számára nagy fájdalmat jelentett ez - mondja a pápa. 1591. decemberében halt meg Keresztes Szent János, és 1726-ban avatták szentté. A spanyol irodalom egyik legnagyobb lírai költőjének tekintik. A pápa rámutatott négy fő művére: "A spirituális dal", "Élénk szerelem-láng", "A sötét éjszaka", "Kármel hegyére vezető út".
Az első műben János a lélek tisztulásáról ír, és arról a szeretetről, mellyel Isten szeret minket. A második műben az Istennel való átalakulásról ír. A Kármel hegyére csak úgy juthatunk el (a tökéletességre), ha előtte megtisztítjuk szívünket. "A sötét éjszaka" pedig passzív szempontból mutatja be a lelket, hogy Isten képes a lélek megtisztítására egyedül is...
A művek megismerése és a főbb szempontok segítség lehet az életszentség útján előrehaldnunk. Keresztes Szent János szerint minden, ami létezik jó, mert Isten teremtette. De csak az ember kapta meg azt az ajándékot, hogy Isent megismerje - az egy és háromságos Istent. Isten az irántuk való szeretetét Krisztusban mutatta meg. Ő kiüresítette önmagát. Nekünk is szükségünk van az önkiüresítésre és a belső megtisztulásra. Ez a tisztulás nem a fizikai dolgok elutasítása, hanem a függőségtől való mentesség. "Mindent Istenbe, mint az élet központjába kell helyezni" - mondta a pápa.
Nyitottnak kell lenni Istenre, és nem szabad akadályokat állítani elé, amely a lélek szabadságát gátolná.
A pápa köszöntötte az USA-ból érkező diákokat is. Végül a német nyelvű zarádokokat így köszöntötte XVI. Benedek: "Külön köszöntöm az Eisenstadt-i egyházmegye zarándokait, Ägidius Zsifkovics püspök kíséretében. Keresztes Szent János hív minket, hogy egész lényünket, minden örömünket és gondunkat az Úr fényében lássuk, mert vele jutunk fel az Istenben való élethez. Hagyjuk magunkat, hogy Krisztus szeretete formáljon bennünket, ezzel bennünk és általunk működhet. Az életszentség nem privilégium, hanem hivatás és ajándék minden kereszténynek. Isten kegyelme vezessen titeket minden utatokon!"

"Nyomorúságaink világos belátása megszabadít a tetszelgéstől, megtart az igazságban Isten színe előtt, hatására megvalljuk a mennyei Atya irgalmasságát, megmutatja az előttünk álló utat és elvezet a bűnbánat szentségéhez. Komolyan kell vennünk Jézus intelmét, hogy mielőtt az adományt az oltárra visszük, ki kell békülni a testvérrel, és Szent Pál felszólítását, hogy vizsgáljuk meg lelkiismeretünket az Eucharisztia vétele előtt. Ha ezeket elmulasztanánk, az Eucharisztiának egyik nagyon mély dimenzióját hagynánk figyelmen kívül."
Az Eucharisztia éve - Istentiszteleti és szentségi fegyelmi kongregáció, Róma

Rózsafüzér keddenként

A Család éve alkalmából plébániai közösségünk kezdeményezésére (és vállalására) a szokásos kedd esti rózsafüzéreket február 15-től a faluban élő családokért ajánljuk fel.
Apostoli levelében II. János Pál pápa ezt írja: "A rózsafüzér Mária tapasztalatából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. Ha megfosztanánk e dimenziótól, természetét vesztené, amint VI. Pál hangsúlyozta: mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz."
A szentolvasó ismétlődésével előfeltételezi a Megváltó és a Szűzanya iránti élő hitet és őszinte szeretetet.
A rózsafüzér imádkozása 18:20-kor kezdődik, a szentmisét követően.

Szent jelek II.

A liturgiáról szóló sorozatunk második részében a térdelésről, az állásról és a lépésről írunk. Ugyanakkor már most jelezzük, hogy amikor liturgiáról szóló sorozatunk véget ér, dogmatikus (hittételek) sorozat indul honlapunkon. (Még kb. 5-6 liturgikus bejegyzés várható, tehát a dogmatikus sorozatot március 28-tól ígérhetjük...)

A térdeplés
A mai ember számára a térdeplés nem megszokott. Sok helyen a térdeplést helyettesíti az állás (ez természetesen lehetséges pl. szűk helyen, vagy a körülmények miatt), de vannak hívők, akik a térdelés helyén tovább ülnek...
A tédeplés az alázat egyik formája. Az ember alázata a Teremtő és Megváltó előtt. Guardini így elmélkedik: "Ó szent és hatalmas Isten, ó tiszta és igazságos, ó, végtelen magasság! Mily nagy vagy Isten!... És én mily kicsike vagyok! Olyan kicsiny, hogy amikor Hozzád hasonlítom az életemet, hát úgy érzem, hogy semmi, de semmi sem vagyok..."
Isten előtt az ember önkénytelenül is meghajol, leborul. Nincsen semmilyen érdemünk, ami miatt "járna" nekünk akár a mennyország örök boldogsága is. Ez csak Isten végtelen irgalmából lehetséges majd.
"Ha letérdepelsz, az ne legyen üres és elhamarkodott dolog. Öntsd belé a lelked! Ha lélekteljes a térdhajtásod, úgy a szíved is mélyebbre hajol az Isten előtti megilletődés miatt. Ha belépsz a templomba, vagy ha kilépsz, ha odajárulsz az oltárhoz, térdelj le, ember! Szépen, lassan és egész szíveddel, s mondjad magadban: "Ó én nagy Istenem, Uram!" Ha így térdepelsz le: tied az Alázat, tied az Igazság. Hidd el nekem, hogy jól cselekedtél."

Az állás
Az emberi tiszteletadás egyik jele és kifejező eszköze a stabil (egyenes) állás. Így van ez a tanórák elején és végén az iskolában, a himnusz alatt, a síroknál, de a templomban is, ahol a Legszentebbel találkozunk...
Az Isten iránti hódolat megkíván bizonyos magatartást.
"Gondolj csak arra, hogy ülsz egy szobában... pihensz, társalogsz..., odajön valaki, aki előtted tiszteletreméltó. Hozzád fordul s te abban a pillanatban már fel is állottál. Egyenes tartásban figyelsz. Hallgatod őt és felelsz neki... A felállás mindenekelőtt azt jelenti, hogy összeszeded magadat.
Az állásban van bizonyos éberség. Aki áll, az el is tud indulni. Meg lehet bízni valamilyen feladattal, mert készen áll a cselekvésre. Az állás a mindenre kész, elinduló, cselekvő magatartás. Felállunk, ha örömhírt hallunk; a szentmisében az evangélium alatt. Feláll a keresztszülő, amikor hithűségi fogadalmat tesz keresztgyermeke helyett. Áll a jegyespár, mikor az oltárnál örök hűséget fogad. ..."

A lépésA lassú, kiegyensúlyozott és magabiztos lépésben határozottság rejlik. A szabad mozgás tele van figyelemmel. Más a férfiak és a nők lépte. Azok egyik katonás, a másik kecses, a nyugalmat sugározza.
Guardini így gondolkodik tovább: "Isten teremtményei vagyunk. Az Oltáriszentség vétele által vele egyesülünk, Krisztus életté lesz bennünk. Ha tudunk e titokról, ez a szent tudat kifejezést nyer lépteinkben. Szép és örvendező és erőtől duzzadó kifejezést. Csak jól vigyázzunk, hogy mindig helyesen lépjünk... Hogy jelképe legyen az isteni parancsszó teljesítésének: "Jőjjetek hozzám és tökéletesek lesztek!".
Ilyen legyen a lépés. Az igazságszerető becsületesség lépte. Mert a széspég, erő csak ilyenből árad. Haszontalan, rossz, hiú szándékból soha."

"Anima forma corporis"Egy gondolat erejéig vissza kell térnünk egy alapvető kérdéshez. Az ember aktív részvétele a liturgiában - erről már szóltunk (nem egyenlő egy focimeccsen való aktivitással). A latin mondás valóban igaz: "a test a lélek formája". A lelki összeszedettség fokozottan megnyilvánul a testi cselekedetekben. Ahogyan a pap misézik, de ahogyan egy hívő is részt vesz a misén (pl. nem támaszkodik, nem teszi keresztbe a lábát...).
A cselekvő mozdulatok kevésbé önállóak, inkább "erőteljesebben beletartoznak a verbális és zenei kifejezési diemnziók összefüggésébe, valamint összekapcsolódnak a mozgásdimenzió más elemeivel és azok kifejezési lehetőségeivel." (in: Sequeira, Gottesdienst als menschliche Ausdruckshandlung 30k.)
Gyakran a mozgás fogalmai jelölik az Isten és ember viszonyát: az ember felemelkedése, Isten leereszkedése, kapcsolatba illetve kommunikációba lépni vele. Ez a szellemi valóság testesül meg a test mozgásában, a járás célirányos mozgása, mint a "belépés" kifejezése az Istennel való életteremtő kapcsolatba. Minden liturgikus járás reálszimbóluma a közeledésnek Istenhez, a vele való kapcsolatba lépésnek, ahogy az minden vallásban a körmenetekben és a zarándoklatokon kifejeződik.

Nyelveken dicsérni Istent

A Szent Cirill és Szent Metód ünnepén tartott szentmisén megtelt a templom. A helyi híveken kívül a környező településekről is érkeztek a misére. A szentmisét bemutató Karaffa János atyával koncelebrált Kálmán atya és a piliscsévi plébános is (Feldhoffer Atal atya). A szentmisén a szlovák és magyar énekek mellett az imádságok is két nyelven voltak, valamint János atya szlovák nyelven is szólt a hívekhez. Beszédében kiemelte, hogy a nyelvek Isten adományai, és azokon egyenlőképpen lehet (és kell) Istent dicsőíteni. A két szent élete példa a békére, egyetértésre és a másik ember elfogadására. Ők megtanulták azt a nyelvet, amelyet a missziós területen beszéltek, így alázattal közeledtek hozzájuk, nem pedig ellenségeskedéssel. Isten adományai a nyelvek, és nem lehet senkit sem megítélni az alapján, hogy milyen nyelvet (más nyelvet) beszél. A katolikusságunk (egyetemességünk) ebben is megnyilvánul, hogy mindenki a saját nyelvén dicséri Istent.
A szentmise végén Karaffa Jánost köszöntötte Lendvai József polgármester és Ackermann Kálmán plébános atya. A Pávakör énekelt.
Az ünneplés a Szlovák Házban folytatódott, ahol Demjén Tamásné, a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a ma ünnepelt két szent munkássága minta a mi munkálkodásunkra is, amelyet a szlovák hagyományok őrzésében kell kifejteni. Ma is komoly munka vár azokra, akik az elődök hagyományait szeretnék átadni a fiataloknak. Ehhez viszont ismerni kell a nyelvet is. Ackermann Kálmán atyát is felköszöntötte születésnapja alkalmából az elnök asszony, Piliscsév polgármestere és a Pávakör vezetője, "Gizi néni".
Képeket is közlünk hamarosan...

"Akik példaadó módon gyakorolták a szeretetet"

XVI. Benedek pápa 2011. február 10-én Szlovénia nunciusává nevezte ki Juliusz Januszt, hazánk nunciusát. Öt évvel ezelőtt falunkban járt a nuncius Szent Cirill és Metód ünnepi szentmiséjén. Erre az alkalomra emlékezve és a két szentet köszöntve olvassuk el az akkor mondott beszédét:

Főtisztelendő Plébános Úr és Paptestvérek!
Kedves Hívek!
Boldog vagyok, hogy veletek ünnepelhetem a szlávok apostolai, Szent Cirill és Metód ünnepnapját, akik Európa védőszentjei. Némelyeknek furcsának tűnhet, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonítunk ezeknek a szenteknek egy olyan földön, ahol a szláv nyelvet nem sokan használják. Azonban éppen ezen a plébánián a szláv nyelv nagyon ismert és a liturgiában is használatos. Ezenfelül, a Katolikus Egyházban mindig köszönetet mondunk azoknak a személyeknek, azoknak a szenteknek, akik az evangelizáció nagy művét megvalósították. A Sirák fia könyvéből vett első olvasmány arra hív bennünket, hogy tiszteletünket fejezzük ki: „Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen. (…) Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik.” (Sir 44,1.15.) Jó dolog az Urat áldani azért, mert a szaloniki görög testvéreket, Mihályt (aki később felvette a Metód nevet) és Konstantint (akit később Cirillnek hívtak), arra indította, hogy szláv népekhez, szláv nyelven vigyék el a hitet. Õk voltak azok, akik megtanulták az ősi szláv nyelvet, megszerkesztették a szláv-glagolita ábécét, lefordították a Bibliát és megalkották a keleti szláv liturgiát. Nem feledhetjük el, hogy ezek a szentek, amikor Moráviából Rómába mentek, áthaladtak ezen a földön is, amit akkor Pannóniának hívtak. Sőt, Szent Metódot Rómában az ősi pannóniai egyházmegye püspökévé szentelték fel, vagyis azon vidék püspökévé ahol mi most vagyunk. Örökösei vagyunk tehát annak a keresztény hagyománynak, amely Európa ezen részén vert gyökeret.
Manapság gyakran megfeledkezünk arról, hogy milyen nagy ajándék is az a keresztény hit, amelyet ezek az apostolok közvetítettek, a hit, amely a civilizáció és Európa népei együttélésének alapjait is lerakta. Halát adván Istennek Szent Cirill és Metód evangelizációs művéért, ma azt a személyt is illő megemlítenünk, aki a világot ezen szentek fontosságára emlékeztette. Itt az elhunyt II. János Pál pápáról beszélek, aki 1980-ban szent Cirillt és Metódot Európa társvédőszentjeivé nyilvánította. Így ők, Szent Benedekkel együtt az életszentség mintáját alkotják, amely Kelet- és Nyugat-Európa keresztény lelkiségében tükröződik. II. János Pál, az 1985-ben megjelent Slavorum Apostoli kezdetű apostoli levelében, megemlékezvén a Szent Metód halála óta eltelt 11 évszázadról, kötelességének érzi ezeknek a szenteknek a dicsőségét hirdetni, hiszen ő volt az első pápa, aki Lengyelországból Szent Péter Székébe szólíttatott, vagyis a szláv népek közül. Egy másik alkalommal János Pál arra emlékeztette a nemzetközi közösséget, hogy Európának két kultúrája van, keleti és nyugati, amelyek olyanok, mint két tüdő, amelyek lehetővé teszik Európa számára, hogy egy nagy lelki gazdagságot lélegezzen be. II. János Pál pápának ez a cselekedete, amelyet 1980-ban kezdeményezett, gondviselésszerű és nagyon fontos volt Európa jövője szempontjából, amikor Európa egy szabad nyugati és egy a kommunisták által elnyomott keleti világra oszlott. Ebben az időszakban szinte lehetetlen volt arra gondolni, hogy a kommunista rezsim alatt lévő országok az európai kereszténység ilyen fontos elemeivé válhatnának. Szent Cirill és Metód evangelizációs műve - mondja II. János Pál – „kiemelkedő módon járult hozzá Európa közös keresztény gyökereinek a kialakulásához. (…) Ezekből fakad a keresztények és korunk minden embere számára a meghívás a közösség együttes építésére.”
II. János Pál 1980-ban arra emlékeztette Európát, hogy Szent Cirill és Metód hozták a kelet-európai országokba az Evangéliumot, vagyis a szeretet üzenetét. Tudjuk jól azonban, hogy 25 évvel ezelőtt ezekben az országokban olyan ideológia uralkodott, amely a népek, a társadalmi osztályok közötti gyűlöletet, a vallás és a szabadság elleni gyűlöletet hirdette. Szent Cirill és Metód tiszteletének megújításával a Pápa fel akarta ébreszteni a lelkiismeretet, felébreszteni az emberek hitét és meghívni őket egy olyan életre amely megtartja az Isten és felebarát szeretetének legfőbb parancsát. Manapság azt vesszük észre, hogy sajnos léteznek más ideológiák, amelyek elfojtják a hitet, a reményt és a szeretet, amelyek ellentétet és a mi keresztény hitünk leértékelését vetik el ebben az országban. Azonban hűségeseknek kell maradnunk a szeretet Evangéliumához.
Hála az isteni gondviselésnek, II. János Pál pápa utódja, XVI. Benedek pápánk teljes szívből és teljes elméből folytatja a szeretet elsőségének hirdetését. Biztosan hallottak róla, hogy a Pápa kiadta a Deus caritas est, „Isten a szeretet” kezdetű enciklikát. XVI. Benedek pápaságának kezdetén így akarta megjelölni, hogy nem csupán a keresztényeknek, hanem az egész világnak szüksége van a szeretetre, ami Isten ajándéka. Az enciklika kezdetén éppen így mondja: „Isten előbb szeretett bennünket, a szeretet már nem csupán egy parancs, hanem válasz a szeretet ajándékára; Isten eljön, hogy találkozzon mivelünk.” A mi anyanyelvünk is Isten szeretetének egy ajándéka, amely lehetővé teszi számunkra, hogy érzelmeinket a maguk mélységében fejezzük ki. Anyanyelvünket használva és tiszteletben tartva más nyelveket megmutathatjuk, hogy megértettük az isteni szeretet ajándékát. Valamint, hogy a mi nyelvünk a szeretet és a közösség gazdagságának eszközévé válhat és sohasem ellentétekévé. Így tettek a mi szentjeink is, Cirill és Metód, akik Isten szeretetéért elhagyván szülőföldjüket, más nyelveket tanultak meg, hogy hirdethessék a szeretet evangéliumát. Õk így valósították meg Krisztus parancsát, amelyet az evangéliumban hallottunk. „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 19-20.)
XVI. Benedek pápa a Deus caritas est enciklika lezárásában ezt mondja: „Tekintsünk végül azokra a szentekre, akik példaadó módon gyakorolták a szeretetet.” És mint a szeretet első magasztos példáját, a Pápa Szent Mártont említi, azt a szentet, aki – mint tudjuk – a IV. században Szombathelyen született és később a mai Franciaország területén misszionárius és Tours püspöke lett. Figyelemmel és tisztelettel tekintünk a mi Szent Cirillünkre és Metódunkra, valamint mindazokra a szentekre, akik ezen a földön éltek, és tanuljuk meg, hogy a szeretet által elérhetjük a boldogságot itt a földön és a boldogságot Krisztus országában, amely nem ebből a világból való.
Kérjük ehhez Mária segítségét, aki a szentség példája, azokkal a szavakkal, amelyekkel XVI. Benedek pápa lezárja enciklikáját: „Szűz Mária Isten Anyja, te a világnak ajándékoztad az igazi világosságot, … Mutasd meg nekünk Jézust! Vezess bennünket hozzá! Taníts bennünket, hogy megismerjük és szeressük Õt, hogy mi is készekké váljunk az igazi szeretetre.” Ámen

Szent Cirill és Szent Metód

Szent Cirill (827 – 869. február 14.) bizánci filozófus, hittérítő, nyelvtudós, a szláv írás megalkotója, Európa társ-védőszentje, Szent Metód testvére volt. Konstantin (a Cirill nevet nemsokkal halála előtt vette fel) tanulmányait Konstantinápolyban végezte, s később az egyetem filozófiatanára lett. A több nyelven beszélő, nagy műveltséggel rendelkező Konstantin első útjának célja 851-ben az arab fővárosban zajló keresztény-muzulmán hitvitákban a keresztény tanok megvédése volt. Hazatérését követően folytatta a tanítást, majd 858-ban rövid időre kolostorba vonult, követve bátyját Metódot, aki már régebben a szerzetesi életet választotta. 860-ban mindkét testvér császári utasításra a kazárok földjére ment, ahol a keresztény tanokat terjesztették. Küldetésük ideje alatt Kerszoneszben (Krim félsziget, Szevasztopol mellett) felkutatták Szent Kelemen vértanú földi maradványait. Rasztiszláv morva fejedelem szláv nyelvet beszélő szerzeteseket kért Bizánctól. A küldetéssel a szláv nyelvet jól ismerő Konstantint és Metódot bízták meg, akik társaikkal 863-ban érkeztek meg Rasztiszláv udvarába, ahol a szláv nyelvű liturgia bevezetése mellett, iskolát alapítottak, lerakva a szláv nyelvű papképzés alapjait. A szláv írás, a glagolita ábécé megalkotása és elterjesztése, valamint egyházi könyvek szláv nyelvű fordítása szintén Konstantin érdeme volt. Több mint 3 évnyi munkálkodásukat követően 867-ben Rómába mentek, s egyúttal magukkal vitték a Szent Kelemen ereklyéket is. Konstantin hitvitájában sikeresen megvédte a népnyelv liturgikus használatát azon ellenzőkkel szemben, kik csupán a latin, héber és a görög nyelvű liturgiát fogadták el. II. Adorján pápa engedélyezte a szláv nyelvű liturgiát. Rómában Konstantin szerzetes lett, s felvette a Cirill nevet, de rövidesen megbetegedett és 869. február 14-én meghalt. Rómában, a Szent Kelemen templomban temették el.
Szent Metód a Bizánci Birodalomhoz tartozó Szaloniki városa közelében született. Apja a bizánci hadsereg tisztje volt. Anyja származását tekintve már a kora középkorban megindult a verseny az egyes szláv népek között. Vannak források, amelyek szerint bolgár származású, más források szerint örmény. De 14. századból származó krónika szerint akár ruszin származású is lehetett. Metód fiatal koráról keveset tudunk. Konstantinápoly legjobb tanítóktól tanulhatott, mint testvére Cirill. Korán kolostorba vonult, ahol a Biblia szláv nyelvre fordításával foglakozik. Ismeretek szerint mind a négy Evangéliumot és a zsoltárok könyvét fordították ószláv nyelvre. Ehhez kidolgozták az ószláv ábécé-t és megalkották az ószláv liturgikus templomi nyelvet.
862-ben Rastislav morva fejedelem Bizánctól kért hittérítőket, III. Mihály bizánci császár őt és testvérét, Cirillt bízta meg a feladattal. 863-ban érkeztek meg a fejedelem velehradi udvarába, ahol mintegy negyven hónapon át működtek. A germán befolyás megőrzése céljából a szláv nyelvű liturgia bevezetése miatt eretnekséggel vádolták meg a testvéreket, akik hogy a vád alol felmentsék magukat Rómába mentek. Utközben Kocel pannóniai fejedelem (861-876) udvarába töltöttek egy évet ahol ez alatt az idő alatt ötven szerzetest tanítottak meg a szláv ábécére és a szláv liturgiára. 867-ben Rómában tisztázták magukat a vádak alól. II. Adorján pápa írásban engedélyezte nekik a szláv liturgiát, illetve a szláv nyelvre fordított bibliai könyvek terjesztését.
Rómából öccse halálát követően 869-ben egyedül indul vissza Moráviába. Időközben Kocel fejedelem közbenjárására 870-ban a pápa a 6. század óta betöltetlen sirmiumi székhellyel püspökké szentelte, működési területéhez Nagy-Morávia és Pannonia területe tartozott. Ez újabb konfliktusok forrásává vált közte és a Salzburgi érsek között, aki ugyancsak magának tekintette ezeket a területeket és a latin nyelvű misézést igyekezett ezeken a területeken kötelezővé tenni. Metódot elfogták és 2 és fél évre börtönbe vetették. Pápai közbenjárására szabadult ki a fogságból de Pannonia területére püspöki hatalmát már nem kapta vissza Kocel halálát követően ez a terület bajor nemesek és a Salzburgi érsek fennhatósága alá kerül. 870-ben a bajor püspökök a pápa tudta nélkül börtönbe vetették, s csak két és fél év után, VIII. János pápa parancsára engedték szabadon. 873-tól már mint érsek, ismét Moráviában élt. Moráviában Szvatopluk elkergette a német nyelvű papságot, VIII. János pápa támogatását is élvezve biztosított volt Metód háborítatlan működése és az ószláv liturgia használata. 880-ban ismét meglátogatta a pápát, 882-ben pedig Bizáncba utazott, ahonnan 884 közepén tért vissza Moráviába. A Metód-legenda szerint a Duna vidékén találkozott a magyar „királlyal” is. VIII János 882-ben bekövetkezett halálát követően ismét bizonytalanná vált helyzete. 885-ben súlyosan megbetegedett. Halálos ágyán Gorazdot választotta utódjául, tanítványai székesegyházában temették el. Halált követően a bajor püspököknek még 885-ben sikerült elérniük, hogy a szláv nyelven történő istentiszteletet a pápa betiltsa Moráviában. Követőinek, tanítványainak egy részét kivégezték, míg mások Bulgáriába és Horvátországba menekültek. Szent Metód fordította szláv nyelvre a Biblia nagy részét, Ióannész Szkholasztikosz Nomokánon-át (egyházi jogszabályok gyűjteménye), valamint egy paterikont. Költői működésének emléke még Szaloniki Szent Demeter emlékére írott kánonja.
II. János Pál pápa 1980. december 31-én Szent Cirillt és Szent Metódot Európa társ-védőszentjévé nyilvánította. Ünnepnapjuk február 14.
Ma este ünnepi szentmisével emlékezünk meg róluk!

Meghívó

"Elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült"
(Lk 10,1b)
Szeretettel meghívjuk az idei Szent Cirill és Metód ünnepi szentmisére, melyet
ThDr. Karaffa János helyettes-plébános, professzor mutat be
a jelen lévő paptestvérekkel együtt
2011. február 14-én.
Szent Cirill és Metód a pogány szláv nép térítői voltak.
Ünnepükön a szentmise 18:00-kor kezdődik a templomban. Ezután mindenkit várunk
a Szlovák Házban tartandó fogadásra is.
Karaffa Jánosról korábbi bejegyzésünkben olvashat.
 Szent Cirill és Metód napján ünnepi bejegyzést is olvashatnak honlapunkon.

Ackermann Kálmán plébános atya
ma ünnepli 74. születésnapját. 
Falunk elmúlt 34 évének sok eseménye és újítása kötődik nevéhez. Megszervezte a ciszterci apátság alapításának 800. évfordulóját, állandóan gondozta Isten házát, és az egyházi tulajdonú épületeket, területeket. Nagy gondot fordított mindig a szociális problémák kezelésére. Kálmán atyát a faluban szeretik, hiszen Isten igéjét hirdeti nekünk, és Krisztust adja az Oltáriszentségben.
A pap "alter Christus", vagyis Krisztus képe (képmása), akiben Isten közvetítőt ad számunkra. Közvetíti igéjét, bemutatja a legszentebb áldozatot, és a szentségekben részesít minket. 

Isten éltesse sokáig Kálmán atyát!

Egy számára kedves verssel köszöntjük a honlapon:

Juhász Gyula - A tápai Krisztus (1923)

Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.
A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.
Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,
Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.
A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.
Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.
Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,
Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei
Nem a magyarság sorsát hirdetik?
És ki segít már, ha ő sem segít? 

Érvényes, tökéletesítve

Jézus Krisztus beteljesítette az ószövetségi törvényt a szeretet parancsával. Ennek megnyilvánulási formái jelennek meg a mai evangéliumban, mely elmélkedésre bőven ad anyagot...
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ,,Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: "Oktalan", méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ,,Bolond'', méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne paráználkodj!'' [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: ,,Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet'' [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ,,Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!'' [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van."
Ez a hosszú részlet Jézus evangéliumából a keresztény életről szól. Múlt alkalommal a föld sójáról volt szó, arról, hogy tanúságot kell tenni Jézus mellett. Most Jézus elmondja, hogy miként kell ezt megtennünk.
A szakasz korabeli értelmezése egyértelmű: bemutatni azt a zsidóság számára, hogy a kereszténység és az ószövetségi törvény közel áll egymáshoz, összefügg. Jézus szava, mellyel indít (visszavonjam - katalüein) igen kemény jelentéssel bír: elhagyni, megszüntetni, megsemmisíteni. Nem állt szándékában a Mózesi törvény eltörlése, hiszen ő maga is aszerint élt. Mária mindig a törvénynek megfelelően élte a zsidó hitet, és Jézus is azok szerint élt. Viszont meghirdette Isten országát, mely a szereteten alapszik.
Ő nem Mózes ellenfele, de nem is tanítványa, hanem az igazi törvényhozó, akit Isten minden idők emberéhez küldött. Mózes csupán előfutár volt. A törvény nem volt tökéletlen vagy hiányos. Isten adta azt is. De el kell jutni a népnek (az embereknek) annak mélyebb megértéséhez. Az evangélium meghirdetésével az Ószövetség nem befejeződik, hanem megvalósul az Újban: nem szűnik meg, hanem teljessé válik.
Jézus nem Isten parancsaival száll vitába, hanem azokkal a tanításokkal, amelyek újra fogalmazzák ezeket, illetve azzal, amit az embereknek Istentől eredő tanításként és az ő nevében hirdettek (ld. farizeusok). Ő nem enyhít a törvényen, hogy azt az emberekhez igazítsa, hanem arra készteti őket, hogy tartsák tiszteletben a törvény minden követelményét, még a legmerészebbeket is, amelyek közé az ellenség iránti szeretet tartozik.
A szeretet parancsa keretet biztosít a beszéd számára. A zsidók nem egészen értették az V. parancs értelmét. Azonban Jézus bemutatja, hogy az embertárs megölésével együtt tilos az ellene irányuló harag, jogtalanság és mindenféle sértés is. A szeretet világában nincsenek közömbös tettek. Az új törvény nem csupán az ember életének, hanem személyének tiszteletét is megköveteli. Aki testvérével megszakítja a kapcsolatot, bezárkózik Isten felé is. A másik emberben találkozunk Istennel és Krisztussal. Minden tettünk, mely egy másik emberrel kapcsolatos, az egyben Istennel kapcsolatos. Ha valakinek adunk inni, akkor azt Jézusnak adtuk. Ha valakit megölünk, Jézust feszítjük keresztre. (Minden eddigi és a jövőben elkövetett bűnünkért szenvedett a Megváltó a kereszten.)
Viszályok lehetnek a keresztények között is. Megoldásuk azonban nem a bírókhoz való folyamodás lehet. A megbocsátás és béke az alapja a normális közösségi életnek. Ezt azonban mindenkinek egyenlőképpen kell gyakorolnia.
A házasságtörés is sérti az emberi jogokat a gyilkossághoz hasonlóan. A törvény tökéletesítésével Jézus azt akarja elérni, hogy a bűnös hajlamból eredő kívánságokhoz vezető utat az embernek azáltal kell elzárnia, hogy kerüli a vágyakat felkeltő (a tekintet által jelzett) alkalmakat és a (kéz által képviselt) veszélyes kapcsolatokat. Elsősorban itt a bűnös vágyról van szó, és nem a normális viselkedési módról, mely magában foglalja a szépérzéket is. A bűnös vágyak dédelgetése az, amitől Jézus óv. Ezt pedig radikálisan a kéz levágásával és a szem kivájásával mutatja. A jobb kéz a kedvelt dolgokra utal, azt szimbolizálja. A célja a veszélyre való felhívás.
Az evangélista célja a keresztény közösség ideális viselkedésének bemutatása.
A házasság a nehéz kérdések közé tartozik. A felek együttélése akkor szűnhet meg, ha erkölcsi okok miatt történik házasságtörés, vagyis paráznaság miatt. Ekkor különválhatnak, de nem a mai értelemben vett válásról, hanem külön élésről van szó. Így jön létre a szűzi tiszta élet. Ha ugyanis különválnak, még visszatérhetnek egymáshoz, bűneiket megbánva, "kitisztulva".
Az eskü gyakorlata minden népnél megtalálható. A Biblia rokonságba hozza az átokkal vagy a fogadalommal. Az eskü szent és egyben társadalmi aktus. Jézus azonban mindenféle esküt kifogásol. A korabeli szokások és visszaélések fényében válik ez érthetővé. Az isteni tekintélyre való hivatkozás a zsidóságban gyakori volt. Az esküvel való visszaélés a bizalmatlanság, a gyanakvás és az őszinteség hiányának jele. A túlzásba vitt esküdözés rombolja a szó hitelét, amely a közösségi élet legelevenebb köteléke.
Az "igen legyen igen, a nem pedig nem" olyan ünnepélyes megnyilatkozás, amely jelzi, hogy az őszinteség és az igazság milyen közel állt az Üdvözítő szívéhez (talán közelebb, mint a vallásosság erénye, amelyet Isten nevének gyakori említése és tanúságul hívása keretében gyakoroltak). Az "igen" és a "nem" a törvényszékeken szokásos esküformák eleme. A keresztény embernek azonban élete minden helyzetében ezt kell figyelembe vennie. Az őszinteségen kívül csak hazugság található, amely János szerint (8,44) a hazugság atyjától származik.

Őszentsége XVI. Benedek pápa üzenete a betegek XIX. világnapjára

„Sebei szereztek számotokra gyógyulást” (1 Pt 2,24) - ez a mottója az idei üzenetnek. "Éppen Krisztus sebein keresztül tudunk reménnyel telve tekinteni mindarra a rosszra, ami az emberiséget sújtja. Az Úr feltámadásával nem vette el a világtól a szenvedést és a rosszat, hanem gyökerükben győzte le azokat. A Rossz hatalmával szembeállította szeretetének mindenhatóságát. Megmutatta nekünk, hogy a béke és az öröm útja a Szeretet: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Krisztus, aki legyőzte a halált, itt él közöttünk. És miközben Tamással mi is azt mondjuk: „Én Uram, én Istenem!”, kövessük Mesterünket azzal a készséggel, hogy életünket a testvéreinkért éljük (vö. 1Jn 3,16), hírvivőivé válva a feltámadás örömének, annak az örömnek, amely nem fél a fájdalomtól." - fejti ki XVI. Benedek pápa.
Az üzenet mindenki számára fontos: a betegek, ápolók, orvosok és egészségügyi dolgozók számára is, de minden hívő és nem hívő ember tanulhat belőle és elmélkedhet a pápa adta gondolatokon.
A teljes szöveg itt olvasható.

Zsolozsma

Zsolozsma a Heiligenkreuz-i ciszter apátságban 2011. február 10-én.
Vezeti:  Maximilian Heim OCist (jobbra) , az új apát.

Az Egyház nyilvános, közös, hivatalos imádsága a zsolozsma. XVI. Benedek pápa együtt imádkozza a hívekkel a nagy ünnepek előestéjén, ezzel is jelezve annak jelentőségét és lehetőségét. A világegyház számos plébániáján közösen végzik a hívek a pap vezetésével - általában a reggeli vagy az esti dicséretet.
A zsolzsma jelenleg egy négykötetes sorozatban található, melyet Breviariumnak hívunk (Az imaórák liturgiája). A napi zsolozsma felépítése: laudes (reggeli dicséret), nona (délelőtt 9 óra tájban), sexta (déli időben), tertia (délután 3 óra tájban), vesperás (esti dicséret), completorium (lefekvés előtti) és a matutinum (virrasztó zsolozsma).
Magyarul itt, szlovákul itt, németül itt végezheti a zsolozsmát. (A zsolozsma kapható könyv formájában is a kegytárgy üzletekben. Egykötetes zsolozsmáskönyvet is kiadtak.)


A zsolozsmában a Szentírásból és a Szenthagyományból vett szövegeket énekelve, a megszabott imaórákat megtartva megvalósítja a folyamatos istendicséretet az Egyház.
A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint: "Az egész emberi közösséget maga köré gyűjtötte (ti. Jézus), hogy vele együtt, közösségben énekeljék az Istendicséretnek ezt az égi énekét. A Szent Zsolozsma az ősi krisztusi hagyományokból épült ki."
A zsolozsmát a papságnak az egész közösség nevében, képviseletében, kötelességszerűen, rendszeresen, teljes egészében el kell végeznie. A Zsinat szerint "mindazok, akik a szent Zsolozsmát végzik..., az Anyaszentegyház nevében állnak Isten trónja előtt. Ajánlatos, hogy a világi hívők is imádkozzák, akár maguk között csoportban, de még külön-külön egyenként is."
A zsolozsma gerincét a Zsoltárok alkotják. A zsoltárokat imádkozta Krisztus, az apostolok, s minden keresztény századok.
A zsolozsmát végzők nem pillanatnyi vallásos élményüket fejezik ki, hanem az Egyház legfontosabb mondanivalóit veszik ajkukra. A zsolozsma az imádság iskolája is. Megtanuljuk belőle, hogy imádságunk az isteni igazságokból nőjön ki. Hogy az imádságban dicsőíteni, szemlélni, Isten műveit megvallani, azokról megemlékezni is kell, nem csak kérni, sőt Isten szavát megfelelő módon hallgatni is imádság!
A zsolozsma megtanít az értelem és érzelem egyensúlyára vallásos életünkben.

Üdvözlégy, Lourdes-i Szűz!

1858. február 11-én Bernadette a Gave folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. Később kiderült: ő a "Szeplőtelen Fogantatás". Tizenhat alkalommal jelent meg neki Szűz Mária, és a harmadik találkozáskor szólította meg. Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások szemtanúja volt a falu népe.
Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az itt fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.
A jelenésekről szerte a világon megemlékeznek. A legtöbb templomban ünnepélyes keretek között (körmenettel) tartják a kilencedet. Nálunk is szokás, hogy délben összejönnek a falubeli hívek a templomban, és elvégzik az adott napra szóló "jelenést", imádságokat. A jelenések napjai: február 11., 14., 18., 19., 20., 21., 23., 24., 25., 27., 28.; március 2., 3., 4. és 25.; április 7.; július 16. 
Lourdes-ban három éves ciklust hirdettek meg a jelenések alkalmából, hiszen Mária ezt mondta Bernadettenek: "Tanuld meg, hogy a kereszt jel; mond a Miatyánkot; és imádkozd a rózsafüzért!" A cikkünkhöz mellékelt kép ennek a három évnek a logója.
A kilenced szövegeit nem áll módunkban közölni ezen a honlapon, de aki szeretné végezni, az itt megtalálja (a honlapon némi kereséssel a többi nap is megtalálható).

Litánia a Lourdes-i Szűzanyához

Uram, irgalmazz nekünk.
Krisztus, kegyelmezz nekünk.
Krisztus, hallgass minket.
Krisztus, hallgass meg minket.

Mennybéli Atyaisten - Irgalmazz nekünk
Megváltó Fiúisten - Irgalmazz nekünk
Szentlélek Úristen - Irgalmazz nekünk
Szentháromság egy Isten - Irgalmazz nekünk

Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, *Könyörögj érettünk!
ki tizennyolcszor megjelenni kegyes voltál, *
ki azt mondtad: "Én vagyok a szeplőtelen fogantatás!" *
ki egy ártatlan gyermeknek méltóztattál magad kijelenteni, hogy megtanuljunk mi is egyszerűek és ártatlanok lenni, *
ki a Pirenei hegyeken mutattad magad, hogy mi is az ég felé törekedjünk, *
ki mint titkos galamb a sziklák hasadékában egy barlangban megjelenni kegyeskedtél, *
ki kezedben rózsafüzért viselve minket a szentolvasó szeretetére buzdítottál, *
ki összekulcsolt kezekkel minket imára tanítottál, *
ki égreemelt tekinteteddel arra intettél, hogy szívünket mi is az ég felé emeljük, *
ki lábadon aranyrózsát viselve minket arra oktattál, hogy szeretet irányítsa lépteinket, *
ki a kisdedek iránt szeretetet tanúsítottál, hogy törekedjünk mi is szelídek és ártatlanok lenni, *
ki a bűnbánatot háromszorosan ajánlani kegyes voltál, *
ki a bűnösökért imát sürgetni méltóztattál, *
ki magadhoz édesgetsz bennünket, *
ki a hitetleneken és a gonosz fondorkodókon győzedelmeskedtél, *
a zarándokok édes reménye, ki mindennemű nyavalyát meggyógyítasz, *
ki annyi szerencsétlent megvigasztalsz. *

Esedezve kérjük, hogy megjelenésed célja teljesedjék rajtunk. **Hallgass meg minket!
Nyerj az Anyaszentegyháznak győzelmet ellenein. **
Törd meg a pokoli kígyó fejét. **
Védelmezd a pápai tekintélyt, mely szeplőtelen fogantatásodat hirdeti. **
Hajtsd le kegyes füledet mindazokhoz, akik segítségedet kérik. **
Tisztítsd meg és buzdítsd fel szívünket, hogy méltók legyünk meghallgattatásra. **

Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk.
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket.
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk.

Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Könyörögjunk. Emlékezzél meg, ó szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, arról a dicsőségről, amelyben a lourdesi sziklákon megjelenni méltóztattál; emlékezzél meg arról a hatalomról, amelyet szent Fiadtól nyertél! Ó lourdesi Asszonyunk, csodatevő Anyánk, nyisd meg szemünket, hogy megláthassuk az emberi nyomort; gyógyítsd meg fülünket, hogy meghalljuk embertestvéreink kiáltását; oldd meg nyelvünk kötelékét, hogy részvéttel vigasztalhassuk a szerencsétleneket; vezéreld karunkat, hogy a gyámoltalanokat védelmezzük; gyógyítsd bűnrehajló és önző természetünket; add, hogy téged, a szép szeretet Anyját kövessünk, aki a mennyekben van, aki napját felvirrasztja jókra és gonoszokra egyaránt.

Ó, dicső Boldogasszony! Oly gazdag vagy csodatevő hatalmadban. Bizalommal kérjük pártfogásodat. Oltalmazd győzelmes karoddal a római pápát, aki elismerte jelenésed valódiságát. Oltalmazd drága hazánkat. Áldj meg valamennyiünket: szüleinket, testvéreinket, gyermekeinket, házastársunkat, a szegényeket, a betegeket, a szenvedőket, vezéreld magadhoz az eltévedt bűnösöket és vezess mindannyiunkat az örök életre. Amen.

Imádkozzál érettünk, Szűz szent Bernadette!
Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.

Üdvözlégy, Szent Bernadette, a szeplőtelenül fogantatott Szűz drága követe. Téged választott ki az Isten Anyja arra, hogy a szeplőtelen fogantatás titkát az emberek szívébe jobban belevésse. A te lelkedet találta elég szépnek és tisztának arra, hogy üzenetét veled juttassa el minden emberhez. Boldogan áldunk téged ezért a szolgálatodért és kitüntetésedért. Mi is a szeplőtelen fogantatás buzgó tisztelői akarunk lenni. Kihez mennénk segítségért és közbenjárásért nagyobb bizalommal, mint hozzád, szeplőtelen Anyánk választott leányához. Szólj értünk égi Anyánk fölséges trónjánál. Esdd ki nekünk a Szűzanyánk iránti szeretetet, vezérelj igaz bűnbánatra és Szűz Mária követésére. Mutasd meg, hogyan lehetünk mennyei Anyánk hűséges gyermekei, s hogyan harcoljunk lelkünk tisztaságáért és örök üdvösségéért. Amen.

A próféta nyomában

A régészek valószínűleg az ószövetségi Zakariás próféta sírját találták nem messze Jeruzsálemtől. A sír holléte még kérdéses, de ennek a templomnak az építésén fáradozott a próféta. Az eseményről angolul itt olvashat.
Az izraeli Régészéti Hatóság szerint további munkára van szükség ahhoz, hogy megerősítsék a hipotézist, mely szerint valóban Zakariás temetkezési helyéről van szó. Az izraeli régészek szerint a Horbat Midras-i templom egy emlékműre épült, hogy megjelölje a próféta sírhelyét.
A település feltárása a XIX. század végén kezdődött meg, és a mai napig tart. A jelenleg is folyó ásatásokat illegális kincsrablók az utóbbi időszakokban többször is feldúlták.
Olvassa el a magyar nyelven megjelent részletes híradást itt.
Zakariás próféta a Szentírásban Addó fiának, Barakja fiának mondja magát (Zak 1,1-7). Egyes feltételezés szerint apja a fogságban volt pap. Addó fiait úgy emlegetik, hogy ők a templom építésére ösztönözték a népet. A próféta felelős tagja volt a vezetőségnek is.
Zakariás azokat az alapelveket és kilátásokat támogatja, amelyek helyes cselekedetet biztosítanak akkor, amikor szükséges, és egy olyan eljövendő kor reménységével kecsegtet, ami úgy tűnik, nem olyan gyorsan fog bekövetkezni.
Könyvének második része olyan próféciákat tartalmaz, melyek inkább már apokaliptikus jellegűek. Ez azt jelenti, hogy nem annyira a jelen történelmi helyzet érdekli a prófétát (ez vonatkozik a többi prófétára is), nagyobb érdeklődést mutat az iránt a jövő iránt, ami híjján van mindenféle történelmi meghatározottságnak, és olyan színekkel festik meg, ami egyre mitologikusabb tónust ölt, ahogyan az apokaliptikus tendencia minél teljesebben fejeződött ki. Könyve logikusan két részre osztható, melyek később lettek összekapcsolva.
A biblikus ásatások (Palesztína) egyfajta "régészeti szemléletet" adnak napjaink biblikus magyarázataihoz, kutatásaihoz. Az ásatások forrásai olyan nagy alakok, mint Josephus Flavius (I. sz.), Heinrich Schliemann (XIX. sz.), Gottlieb Schumacher (XX. sz.), ...
A régészek először a nagy központokat rohamozták meg, mint Jeruzsálem. Mivel az idők során ezek továbbra is központok maradtak, a kutatás nehézkes volt. Palesztínában viszont sok központ átalakult, "elvándorolt". Így a régiek lakatlan falvak lettek (telepek), amiket "tell"-nek (arabul tell, héberül tel) neveznek.
A tell egy olyan halom, amelyet az emberek általi betelepültség egymást követő szakaszai csonkakúp alakúra halmoztak. A házakat ágakból készült tetővel fedték be, amely kifelé lejtett és lehetővé tette, hogy a meglehetősen kevés csapadék lefolyhasson rajta.
A régészeti munkák során a területen a természet- és társadalomtudományok szakértői működnek együtt a régészekkel, köztük geológusok, testi és kulturális antropológusok, hidrológusok, néprajztudósok, paleontobotanikusok és zoológusok.

"Mélyebben kell gyökeret vernetek szüleitek nemzedékének hitében"

XVI. Benedek pápa mondta a fiataloknak a címben szereplő gondolatot. Egy készülő nemzetközi hittankönyv kapcsán beszélt a fiatalokhoz. A nemzetközi könyvet Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek lektorálja majd.
Üzenetében így fogalmaz a pápa: „Meg kell ismernetek, amiben hisztek! Ugyanazzal az aprólékos gonddal kell megismernetek hiteteket, ahogy egy informatikus ismeri a számítógép operációs rendszerét; úgy kell ismernetek, ahogyan egy zenész ismeri a darabot, amit játszik. Igen, mélyebben kell gyökeret vernetek szüleitek nemzedékének hitében, hogy erőteljesen, határozottan ellene tudjatok állni korunk kihívásainak, kísértéseinek! Isteni segítségre van szükségetek, ha nem akarjátok, hogy hitetek kiszáradjon, mint a harmatcsepp a napon, ha nem akartok áldozatul esni a fogyasztói mentalitás kísértéseinek, ha nem akarjátok, hogy szerelmetek belevesszen a pornográfiába, ha nem akarjátok elárulni a gyengéket, a visszaélések és az erőszak áldozatait…”
A teljes cikk elolvasható a plébánia hittanos oldalán.

Szent jelek I.

Mivel az Egyház feladata a tanítás is, ezért több részletben (hasonlóan az Új Ember c. hetilaphoz) leírjuk, hogy milyen gesztusok, jelek és szimbólumok kísérik végig liturgiáinkat. Az írások célja, hogy felelevítsük azt, amit már tanultunk és ami bennünk automatikussá vált. A keresztény ember számára a liturgia "csúcs és forrás" (II. Vatikáni zsinat, SC), és ezzel élni kell. Segítségünkre lesz az írások összeállításában a híres bíboros, Romano Guardini.
A szentmisén való aktivitás nem egyenlő a futballmérkőzésen játszó focista aktivitásával. Itt nem az számít, hogy ki a hangosabb, ki a látszatra aktív. A lelkület az egyik legfontosabb jellemző. Isten egyszülött Fiát áldozta értünk, és ennek az áldozatnak a vértelen jelenbehozatala a szentmise. A protestánsokkal ellentétben mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kereszthalálának kegyelme ugyanolyan mértékben árad ki a bemutatott szentmise által, mint amikor az a történelemben valóságosan végbement. Krisztus van jelen a papban, aki a Szentlélek erejében és segítségével bemutatja az Istennek tetsző áldozatot.
A szentmisén a hívek részt vesznek jelenlétükkel, válaszaikkal, énekeikkel, saját áldozataikkal, melyeket letesznek Isten oltárára, hogy nehézségeiket Krisztus keresztjét hordozva viseljék el és örömük is abban legyen.
Első alkalommal két dologról essék szó. A keresztvetésről, mely azután magában foglalja a kéz jelentőségét is.

A keresztvetés
Először megszokott mozdulatnak tűnik, és sokan (kívülállók) nem is tudják, mi a jelentése. A keresztvetés isteni titok. Átfogja életünket: "a keresztvetés, a lassú, a méltóságteljes, a nagy keresztvetés, mely homloktól mellig és bal válltól jobb vállig terjed." "Minden gondolatod és egész világod ömlesszed át a szent kereszt jelébe s érezni fogod, hogy testedet-lelkedet összefogja; megszentel, fölavat, magasba emel."
Jézus Krisztus a kereszten váltott meg minket, és ez a jel az erre való emlékezés is. Hiszen egész életünknek hirdetnie kell, hogy Jézus a Megváltó.
"Ezért is szoktunk keresztet vetni, ha igaz dologgal foglalkozunk. Imádság előtt, amikor magunkat rendbe szedjük és gondolatunkat, szívünket, akaratunkat fölajánljuk az Úristen szolgálatára. A kísértések idején, hogy megerősítse lelkünket. Veszedelmekben azért, hogy megszabadítson. Áldás-adáskor is, hogy befogadjon az isteni üdvösségbe, hogy megszentelje és termékenyítse lelkivilágunkat."
Hitünk egyik legszebb kifejező eszköze. Ezért kell lassan és méltóságteljesen történnie. Meg kell ragadnia testünket, lelkünket, akaratunkat, értelmünket, érzésvilágunkat. Ez a jel megerősít és megszentel.
A közelmúlt fájdalmas eseményei között volt, hogy a FIFA betiltotta a vallási gesztusok használatát a focisták számára a VB idejére. Csókay András professzor állítja, hogy a legsikeresebb csapatok általában a keresztény és mélyen vallásos országokból lettek. A kereszttől természetesen fél a Sátán (profanizálja a vallást is), de ez a keresztény embert nem tarthatja vissza, hiszen nem hódolhat be mindenféle "trend"-nek és divatnak. A Krisztus-követés annak a Krisztusnak a követése, aki "ugyanaz tegnap, ma és mindörökké".
"Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen."

A kéz
A testünk egy "műszer". A lélek kifejezése. Romano Guardini így fogalmaz: "És a lélek nem ül a testben tétlenül, tunyán, mint lusta ember a házban, de lakik benne és minden tagjában, minden idegrostjában működni akar. Ez beszél vonalaiban, ez cselekszik alakjában és mozgásában! A lélek élete különösen az arcon és kezeken tükröződik."
Sokszor a kézmozdulatok, egy hirtelen kézlendítés többet mond a beszédnél is. A kéz lelki, "szellemi" testrész. "Erős és határozott, mint foglalkozásunk eszköze, támadásban és védekezésben fegyverünk s mégis finoman konstruált, sokízű, nemes és mozgékony végtag, mit behálóznak az érzékeny idegszálak. Igazi szerszám, amelyen keresztül lelkét árasztja ki az ember. És általa érezzük meg a más lelkét is. Mert nem fogjuk-e a lelket, ha kezet fogunk egy felénk nyújtotta kézzel? A kézzel, mely bizalomról és hűségről, fájdalomról és együttérzésről beszél...
A kéznek ott is van beszélnivalója, ahol a lélek oly különösen sokat tud mondani s megérezni: Isten előtt. Ahol a lélek önmagát adja és Istent akarja felfogni: értsd meg ember, - az imádságban..."
Amikor valaki Istennel van együtt, kezét összekulcsolja. Ebben a pillanatban a lélek Istennel akar egyesülni.
Emlékezzünk: Szent Ferenc legtöbbször kitárt karral imádkozott. A liturgia kizárólag a pap számára tartja fenn ezt a gesztust, a meghatározott szavaknál, imáknál. Sok helyen visszaélésként látható, hogy hívek és diakónusok is kitárják a karukat, ráadásul nem megfelelő helyen. Az ilyen fajta "eksztázis" érzésnek a liturgiában nincs helye.
Guardini így zárja gondolatait: "A kezek szavára Isten figyel, mert ezek fejezik ki a lelket. De tudnak ám másról: a szív unalmáról, a "mit törődöm" és "nem bánom" világáról is szónokolni. Tartsd hát rendben a kezed. Gondolj vele, hogy ez a "külsőség" összhangban legyen a belülvalókkal.
Amiről beszéltünk, finom és gyöngéd vonás. Sokak előtt majd kicsinyesnek is látszik. Azért talán egy lélek-villanás föllobban rája, - hogy tartsuk magunkat hozzá... és ne csináljunk a kezünkkel cifra és hiábavaló játékot, de törekedjünk, hogy beszéd legyen a kezünk, szép, tiszta emberi beszéd, melyben a testi mozdulat őszinte lendülésén az Isten mondja el azt, mit bennünk a jólélek gondol."
Guardini bíboros megfogalmazása olykor nehéznek tűnhet, ám mégis igaz. A keresztény ember életével tesz tanúságot az emberek előtt, és nem állandó korholásával, elégedetlenkedésével. A most következő vasárnap evangéliuma majd a "föld sójáról" fog szólni, hiszen a keresztény ember a "föld sója" - mondja Jézus.
Az ember a liturgiában használja a kezét. Amikor belép a templomba, meghinti magát a szenteltvízzel. Ezzel "vonul" el a világból az Isten házába, a Szenthez. A szentmise és az imádság kerete is a keresztvetés. A bűnbánat során a mellveréskor használjuk kezünket. Evangélium előtt is megjelöljük magunkat. De áldozáskor is trónt formálhatunk kezünkkel az Eucharisztia számára. A béke átadása is egy már említett momentum.
A következő alkalommal a térdelésről írunk.

Feladat: tanúságot tenni Jézus mellett

XVI. Benedek pápa a mai Úrangyala imádság idején jelezte, hogy imádkozik az egyiptomi békéért. Kifejtette, hogy a Szent Család annak idején Egyiptomba menekült, ahol béke uralkodott.
Az "Élet Napjának" alkalmából reményét fejezte ki, hogy minden kultúra középpontjába az élet kerüljön. A közelgő betegek Világnapja pedig az egészségügyben dolgozók számára üzenet: ne csupán a törékeny testet ápolják, hanem az egész személyt.
A mai evangéliummal kapcsolatban elmondta, hogy Jézus szavai (só és világosság) az igazi tanúságtételre hívnak minket. A tanítványok a világban "új ízek" lesznek. Az örök Bölcsesség pedig minden embert megvilágosít.
A Szent Péter téren összegyűlt német zarándokokat külön köszöntötte: "A mai vasárnap evangéliuma visszatükrözi Jézus hegyi beszédét. Krisztus beszél az emberekhez, ők követik, és a "világ világosságának" nevezi őket. Egy város, ami a hegyre épült, nem lehet rejtett. Szükséges, hogy Jézus Krisztus követése is látható legyen és ne ismerjen visszavonulást tőle. Kérjük az Urat, hogy hű szolgává tegyen minket, akik Jézus szeretetét és igazságát terjesztik a világban. Az Úr erősítsen meg titeket és családjaitokat kegyelmével."

A föld sója vagyunk

"Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van." (Mt 5,13-16)
Az elmúlt héten ünnepeltük Urunk templomban való bemutatását (két írásunk: itt és itt). Ezen a napon előtérben van a "népek világossága" gondolat, azaz, hogy Jézus világosság (az örök Világosság) a népek számára. Őt küldte az Atya, hogy megvilágosítson minden embert, aki a homályban tévelyeg, történetesen valóban az egész emberiséget. Ez úgy tűnik, ma is aktuális. A mai evangélium szintén hozza a világosság gondolatát, ugyanúgy Krisztusra vonatkozóan, de már a tanítványokra is jellemző lesz a "világítás" feladata, hiszen aki valóban Krisztust akarja követni, annak hasonlóvá is kell válnia hozzá.
Máté ősi mondásokat vesz át a Jézus-hagyományból (Mk 9,50; 4,21; Lk 8,16; 11,33), s a beszéd hallgatóira alkalmazza őket. (Plinius: "a sónál és a napsütésnél semmi sem hasznosabb"). A "ti" ismétlésével Máté a személyes megszólítást hangsúlyozza.
Erősíti azt a gondolatot is, hogy bár üldözések között élünk, mégis ehhez a világhoz szól a küldetésünk. Rágalmak és meghurcolások érhetnek minket Krisztus miatt, de sosem ezek alapján kell feladatunkat, életünket alakítani. Életünk egyedi mércéje és alaptörvénye csakis a Krisztus által adott szeretet-parancs lehet.
A só, ha ízét veszti, nem jó semmire. Szoros értelemben a só nem veszítheti el az ízét, és megmarad sónak, de a judaizmusban tisztátalanná válhat, és így ki kell dobni. A só egyaránt ízesít és tartósít is. Így tesz a jó tanító is: tanít, de úgy, hogy az általa adott tanítás és tárgyi tudás maradandó legyen és használható. A só sorsának leírása utal az isteni ítéletre, amikor az "ízét vesztett" keresztényeket (embereket) Isten kellő módon ítéli meg.
A világosság képe Istenre vonatkozik, Izraelre és Jézusra egyaránt. Ezek a gondolatok az Újszövetségben is meghatározóak, főleg a páli levelekben.
A hegyre épült városról eszünkbe juthat egy tipikus hegytetőre épült város, Hipposz, de Jeruzsálemet is jelentheti. A hit bizalmával a tanítványok nem fognak visszariadni világra szóló küldetésüktől.
A 15. versben szereplő kép egy palesztínai egyszobás házat, egy közönséges agyag olajlámpást és egy vékát feltételez. A "mindenkinek" való világítás jelenti azt, hogy a tanítvány nem önmagáért, hanem másokért is él. (2Kor 4,7)
"Ugyanígy a ti világosságotok is világítson": Máté levonja a következtetést a hagyományból átvett elemek alapján. Nagyon finom egyensúlyra törekvés van ebben a versben: tedd a jót, ugyanakkor ne légy öntelt és ne várj elismerést. A tanítványságra jellemző életnek, mely a beszéd többi részében van leírva, nem gőghöz, hanem sokak megtéréséhez kellene vezetni "Atyátokhoz, aki a mennyben van". Jézusra jellemző, hogy Istent Atyának szólítja, és Máté pedig egyedülálló módon ide kapcsolja az "enyém, tiéd, mennyei" szavakat is. Ezzel jut kifejezésre Jézus istensége, és az Atyával való egysége. (A tanítványok is ebben a Szentháromságos szeretetben kell, hogy részesüljenek. Így, ha hasonlóvá válnak Krisztushoz, eggyé válnak vele, és az Atyával is...)
Jézus mit tanít a tanítványoknak? A "jóhírt", az örömhírt (evangéliumot). Amikor Jézus a fent idézetteket mondja, a hallgatói teljes természetességgel megértették amit mondani akart, hiszen a választott nép leszármazottjaiként kétezer év óta büszkék voltak arra, hogy ők az egyetlen Isten tanúságtevői. Az emberi nyomorúságok vigaszát, a bűnök bocsánatát, az örök boldogságot és üdvösséget nyújtó Isten országát hirdetni ezeknek az embereknek, meg azt kiáltani nekik: "Az emberfia közel van, már az ajtóban áll! Nem múlik el nemzedék, míg ezek be nem következnek!" - mindez azt jelentette, mint felszítani bennük a leglelkesebb helyeslést, néhány szóval betölteni évszázados várakozásaikat.
Egy gondolat erejéig tekintsünk vissza az elmúlt hét keddi evangéliumára. Itt a vérfolyásos asszony meggyógyításáról hallottunk. Jézus a csodáival Isten országát hirdeti meg, az örömhírt közli. Ezzel a gyógyítással egy napon pedig Jairus lányának feltámasztása történt. Jézus a csodákkal Isten végtelen irgalmát és gyógyító erejét is érzékeltette. (Isten országának egy darabkáját.)
A tömegben volt egy asszony, aki a törvény szerint nem lehetett volna jelen (Jézus kiváló szónoki tehetségével igen nagy tömeget tudott maga köré vonzani.), mert tisztátalanságot okozó betegségben, talán aranyértől származó vérfolyásban szenvedett. Mindennel megpróbálkozott már, eredménytelenül, hogy meggyógyuljon: az orvosok, ahogyan Szent Márk nyíltan megmondja, tönkretették ("kellemetlen kezeléseknek vetették alá"). Talán még azokat a különös gyógymódokat is igénybe vette, amiket Izrael bölcsei tanácsoltak neki, és amiket a Talmud is őriz: strucctojás hamuját kellett egy zacskóban a keblén hordania, vagy egy fehér öszvérkanca trágyájából kiszedett árpaszemet! Nem maradt hát más reménye, mint a Messiás közelébe férkőzni. Amikor pedig megérintette Jézus köntösének kék bojtját, "abban a pillanatban elállt vérzése". Jézus azonnal kérdezte, hogy ki érintette meg. A szorongató tömeg közepette is megérezte tehát a hatalmához intézett csendes segélykiáltást; tudta, hogy rajta keresztül az Atya jutalmazott meg valakit hitének gesztusáért. Az egész testében reszkető, lábaihoz boruló asszonyt pedig megnyugtatja: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!" Az alázatos, Isten előtt leboruló ember nyerheti el igazán az isteni jutalmakat, az örök életet. A beteg világ és a megtámadott Egyház csupán egyféle módon menekülhet meg, ha leborul a végtelenül Fölséges és Hatalmas előtt, aki a világmindenség Teremtője és azt fenntartó Ura.
Az asszony magatartását és bizakodó alázatát könnyen megérthetjük. De Jézust? Mit tudunk megérteni ebből a különös lélektani mechanizmusból, mely észreveteti vele, ha valaki erőt merít belőle? Úgy tűnik, ezen a ponton megérezhetünk valamit abból a kifürkészhetetlen misztériumból, ahogyan Krisztus isteni természete emberségének eszközével hat és működik. (Mt 9,20; Mk 5,25-34; Lk 8,43-48).

A végtelen irgalom forrása...

A mai napon van elsőpéntek, ilyenkor Jézus Szívéről emlékezik meg az Egyház. Jézus Szíve minden irgalom forrása, melyre az emberiségnek szüksége van. "Isten szeretete Jézus kereszten átszúrt Szívében nyilvánult meg, és viszontszeretetet hoz létre" - mondja XVI. Benedek pápa.
A Jézus Szívéhez közel álló szentek közé tartozik Alacoque Szent Margit. 1673 december 27-én hosszabb időt töltött az Oltáriszentség előtt, mint szokott. Hirtelen áthatotta Isteni jelenléte. "…Elfelejtkeztem önmagamról, és a helyről, ahol voltam, belevesztem az isteni Lélekbe, szívemet csordultig áthatotta szeretetének ereje. Hosszú ideig engedte, hogy isteni Szívén pihenjek, ahol szerelmének gyönyöreit ízleltette velem, és Szent Szívének megmagyarázhatatlan titkait értettem meg, melyeket eladdig elrejtett előlem, és csak ekkor fedett fel első ízben..." - írja a szent. Jézus ezt mondta neki: "Isteni Szívem szenvedélyesen szereti az embereket...".
Jézus Szívének tisztelete világszerte népszerűségnek örvend. Templomunkban rendszeresen tartjuk az elsőpénteki szentmiséket, valamint a Jézus Szíve főünnep is kiemelkedő esemény.

Jézus Szívének litániája

Uram, irgalazz!
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgas minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten,
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen,
Szentháromság egy Isten,

Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve,

Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,

Jézus Szíve, az Isten igéjével lényegileg egyesített Szív,

Jézus Szíve, végtelen fölségű szív,

Jézus Szíve, Isten szent temploma,

Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,

Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,

Jézus Szíve, aszeretet lángoló tűzhelye-

Jézus Szíve, sz igazságosság és szeretet tárháza,

Jézus Szíve, jósággel és szeretettel teljes Szív,

Jézus Szíve, minden erény mélysége,

Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,

Jézus Szíve, minden erény mélysége,

Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Sív,

Jézus Szíve, minden szív királya és középpontja,

Jézus Szíve, amelyben a bölcseség és tudomány összes kincsei megvannak,

Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,

Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,

Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,

Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,

Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív

Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,

Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,

Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,

Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,

Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,

Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,

Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,

Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,

Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,

Jézus Szíve, békeségünk és engesztelésünk,

Jézus Szíve, bűnösök áldozatja,

Jézus Szíve, benned reménylők üdvössége,

Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,

Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége.

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneti; Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit; Hallgass meg minket!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit; Irgalmazz nekünk!

P: Szelíd és alázatos szívű Jézus,
H: Alakítsd szívünket a te Szíved szerint.

Könyörögjünk: Mindenható örök Isten! tekints szeretett Fiad szívére és mindama dicséretere és elégtételre, amelyet a bőnösök nevében irántad lerótt, és adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek, ugyanazon szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.