"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ,,Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: "Oktalan", méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ,,Bolond'', méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne paráználkodj!'' [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: ,,Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet'' [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ,,Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!'' [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van."
Ez a hosszú részlet Jézus evangéliumából a keresztény életről szól. Múlt alkalommal a föld sójáról volt szó, arról, hogy tanúságot kell tenni Jézus mellett. Most Jézus elmondja, hogy miként kell ezt megtennünk.
A szakasz korabeli értelmezése egyértelmű: bemutatni azt a zsidóság számára, hogy a kereszténység és az ószövetségi törvény közel áll egymáshoz, összefügg. Jézus szava, mellyel indít (visszavonjam - katalüein) igen kemény jelentéssel bír: elhagyni, megszüntetni, megsemmisíteni. Nem állt szándékában a Mózesi törvény eltörlése, hiszen ő maga is aszerint élt. Mária mindig a törvénynek megfelelően élte a zsidó hitet, és Jézus is azok szerint élt. Viszont meghirdette Isten országát, mely a szereteten alapszik.
Ő nem Mózes ellenfele, de nem is tanítványa, hanem az igazi törvényhozó, akit Isten minden idők emberéhez küldött. Mózes csupán előfutár volt. A törvény nem volt tökéletlen vagy hiányos. Isten adta azt is. De el kell jutni a népnek (az embereknek) annak mélyebb megértéséhez. Az evangélium meghirdetésével az Ószövetség nem befejeződik, hanem megvalósul az Újban: nem szűnik meg, hanem teljessé válik.
Jézus nem Isten parancsaival száll vitába, hanem azokkal a tanításokkal, amelyek újra fogalmazzák ezeket, illetve azzal, amit az embereknek Istentől eredő tanításként és az ő nevében hirdettek (ld. farizeusok). Ő nem enyhít a törvényen, hogy azt az emberekhez igazítsa, hanem arra készteti őket, hogy tartsák tiszteletben a törvény minden követelményét, még a legmerészebbeket is, amelyek közé az ellenség iránti szeretet tartozik.
A szeretet parancsa keretet biztosít a beszéd számára. A zsidók nem egészen értették az V. parancs értelmét. Azonban Jézus bemutatja, hogy az embertárs megölésével együtt tilos az ellene irányuló harag, jogtalanság és mindenféle sértés is. A szeretet világában nincsenek közömbös tettek. Az új törvény nem csupán az ember életének, hanem személyének tiszteletét is megköveteli. Aki testvérével megszakítja a kapcsolatot, bezárkózik Isten felé is. A másik emberben találkozunk Istennel és Krisztussal. Minden tettünk, mely egy másik emberrel kapcsolatos, az egyben Istennel kapcsolatos. Ha valakinek adunk inni, akkor azt Jézusnak adtuk. Ha valakit megölünk, Jézust feszítjük keresztre. (Minden eddigi és a jövőben elkövetett bűnünkért szenvedett a Megváltó a kereszten.)
Viszályok lehetnek a keresztények között is. Megoldásuk azonban nem a bírókhoz való folyamodás lehet. A megbocsátás és béke az alapja a normális közösségi életnek. Ezt azonban mindenkinek egyenlőképpen kell gyakorolnia.
A házasságtörés is sérti az emberi jogokat a gyilkossághoz hasonlóan. A törvény tökéletesítésével Jézus azt akarja elérni, hogy a bűnös hajlamból eredő kívánságokhoz vezető utat az embernek azáltal kell elzárnia, hogy kerüli a vágyakat felkeltő (a tekintet által jelzett) alkalmakat és a (kéz által képviselt) veszélyes kapcsolatokat. Elsősorban itt a bűnös vágyról van szó, és nem a normális viselkedési módról, mely magában foglalja a szépérzéket is. A bűnös vágyak dédelgetése az, amitől Jézus óv. Ezt pedig radikálisan a kéz levágásával és a szem kivájásával mutatja. A jobb kéz a kedvelt dolgokra utal, azt szimbolizálja. A célja a veszélyre való felhívás.
Az evangélista célja a keresztény közösség ideális viselkedésének bemutatása.
A házasság a nehéz kérdések közé tartozik. A felek együttélése akkor szűnhet meg, ha erkölcsi okok miatt történik házasságtörés, vagyis paráznaság miatt. Ekkor különválhatnak, de nem a mai értelemben vett válásról, hanem külön élésről van szó. Így jön létre a szűzi tiszta élet. Ha ugyanis különválnak, még visszatérhetnek egymáshoz, bűneiket megbánva, "kitisztulva".
Az eskü gyakorlata minden népnél megtalálható. A Biblia rokonságba hozza az átokkal vagy a fogadalommal. Az eskü szent és egyben társadalmi aktus. Jézus azonban mindenféle esküt kifogásol. A korabeli szokások és visszaélések fényében válik ez érthetővé. Az isteni tekintélyre való hivatkozás a zsidóságban gyakori volt. Az esküvel való visszaélés a bizalmatlanság, a gyanakvás és az őszinteség hiányának jele. A túlzásba vitt esküdözés rombolja a szó hitelét, amely a közösségi élet legelevenebb köteléke.
Az "igen legyen igen, a nem pedig nem" olyan ünnepélyes megnyilatkozás, amely jelzi, hogy az őszinteség és az igazság milyen közel állt az Üdvözítő szívéhez (talán közelebb, mint a vallásosság erénye, amelyet Isten nevének gyakori említése és tanúságul hívása keretében gyakoroltak). Az "igen" és a "nem" a törvényszékeken szokásos esküformák eleme. A keresztény embernek azonban élete minden helyzetében ezt kell figyelembe vennie. Az őszinteségen kívül csak hazugság található, amely János szerint (8,44) a hazugság atyjától származik.
