A térdeplés
A mai ember számára a térdeplés nem megszokott. Sok helyen a térdeplést helyettesíti az állás (ez természetesen lehetséges pl. szűk helyen, vagy a körülmények miatt), de vannak hívők, akik a térdelés helyén tovább ülnek...
A tédeplés az alázat egyik formája. Az ember alázata a Teremtő és Megváltó előtt. Guardini így elmélkedik: "Ó szent és hatalmas Isten, ó tiszta és igazságos, ó, végtelen magasság! Mily nagy vagy Isten!... És én mily kicsike vagyok! Olyan kicsiny, hogy amikor Hozzád hasonlítom az életemet, hát úgy érzem, hogy semmi, de semmi sem vagyok..."
Isten előtt az ember önkénytelenül is meghajol, leborul. Nincsen semmilyen érdemünk, ami miatt "járna" nekünk akár a mennyország örök boldogsága is. Ez csak Isten végtelen irgalmából lehetséges majd.
"Ha letérdepelsz, az ne legyen üres és elhamarkodott dolog. Öntsd belé a lelked! Ha lélekteljes a térdhajtásod, úgy a szíved is mélyebbre hajol az Isten előtti megilletődés miatt. Ha belépsz a templomba, vagy ha kilépsz, ha odajárulsz az oltárhoz, térdelj le, ember! Szépen, lassan és egész szíveddel, s mondjad magadban: "Ó én nagy Istenem, Uram!" Ha így térdepelsz le: tied az Alázat, tied az Igazság. Hidd el nekem, hogy jól cselekedtél."
Az állás
Az emberi tiszteletadás egyik jele és kifejező eszköze a stabil (egyenes) állás. Így van ez a tanórák elején és végén az iskolában, a himnusz alatt, a síroknál, de a templomban is, ahol a Legszentebbel találkozunk...
Az Isten iránti hódolat megkíván bizonyos magatartást.
"Gondolj csak arra, hogy ülsz egy szobában... pihensz, társalogsz..., odajön valaki, aki előtted tiszteletreméltó. Hozzád fordul s te abban a pillanatban már fel is állottál. Egyenes tartásban figyelsz. Hallgatod őt és felelsz neki... A felállás mindenekelőtt azt jelenti, hogy összeszeded magadat.
Az állásban van bizonyos éberség. Aki áll, az el is tud indulni. Meg lehet bízni valamilyen feladattal, mert készen áll a cselekvésre. Az állás a mindenre kész, elinduló, cselekvő magatartás. Felállunk, ha örömhírt hallunk; a szentmisében az evangélium alatt. Feláll a keresztszülő, amikor hithűségi fogadalmat tesz keresztgyermeke helyett. Áll a jegyespár, mikor az oltárnál örök hűséget fogad. ..."
A lépésA lassú, kiegyensúlyozott és magabiztos lépésben határozottság rejlik. A szabad mozgás tele van figyelemmel. Más a férfiak és a nők lépte. Azok egyik katonás, a másik kecses, a nyugalmat sugározza.
Guardini így gondolkodik tovább: "Isten teremtményei vagyunk. Az Oltáriszentség vétele által vele egyesülünk, Krisztus életté lesz bennünk. Ha tudunk e titokról, ez a szent tudat kifejezést nyer lépteinkben. Szép és örvendező és erőtől duzzadó kifejezést. Csak jól vigyázzunk, hogy mindig helyesen lépjünk... Hogy jelképe legyen az isteni parancsszó teljesítésének: "Jőjjetek hozzám és tökéletesek lesztek!".
Ilyen legyen a lépés. Az igazságszerető becsületesség lépte. Mert a széspég, erő csak ilyenből árad. Haszontalan, rossz, hiú szándékból soha."
"Anima forma corporis"Egy gondolat erejéig vissza kell térnünk egy alapvető kérdéshez. Az ember aktív részvétele a liturgiában - erről már szóltunk (nem egyenlő egy focimeccsen való aktivitással). A latin mondás valóban igaz: "a test a lélek formája". A lelki összeszedettség fokozottan megnyilvánul a testi cselekedetekben. Ahogyan a pap misézik, de ahogyan egy hívő is részt vesz a misén (pl. nem támaszkodik, nem teszi keresztbe a lábát...).
A cselekvő mozdulatok kevésbé önállóak, inkább "erőteljesebben beletartoznak a verbális és zenei kifejezési diemnziók összefüggésébe, valamint összekapcsolódnak a mozgásdimenzió más elemeivel és azok kifejezési lehetőségeivel." (in: Sequeira, Gottesdienst als menschliche Ausdruckshandlung 30k.)
Gyakran a mozgás fogalmai jelölik az Isten és ember viszonyát: az ember felemelkedése, Isten leereszkedése, kapcsolatba illetve kommunikációba lépni vele. Ez a szellemi valóság testesül meg a test mozgásában, a járás célirányos mozgása, mint a "belépés" kifejezése az Istennel való életteremtő kapcsolatba. Minden liturgikus járás reálszimbóluma a közeledésnek Istenhez, a vele való kapcsolatba lépésnek, ahogy az minden vallásban a körmenetekben és a zarándoklatokon kifejeződik.
