A cölibátus az Egyház kincse

Wollbold pasztorálteológus professzor a cölibátus eltörlését vallási "önfeladásnak" nevezte. Egy interjúban kifejtette a professzor, hogy a cölibátus (papi nőtlenség) nem oka a paphiánynak. A lelkipásztorok hitének válsága lehet ok, de a cölibátus ezen csak segíteni tud. A hívők és nem hívők válságának segítője lehet az Istennek teljesen átadott papi élet. Nemzedékek tűnnek el a plébániákról, csökken a számuk. Nem akarnak az Eucharisztiához járulni, és ez nem a hibás katekézisek oka. A liturgia isteni értékének degradálása is ok lehet, mivel az emberek többsége a szent liturgiát csupán "emberi műnek", emberi ténykedésnek tartja.
A cölibátus egy jel a világban. Ennek megértéséhez szükséges tudnunk, hogy természetfölötti adomány, és természetfölötti erő kell megéléséhez. A cölibátus apostoli eredetű, és maga Jézus tanít erre az életformára.
Az amerikai szociológusok a zsinat utáni papképzésben és a hivatások számának csökkenésében összefüggést vélnek fölfedezni. A megnyilvánulási formái ott kezdődnek, hogy a pap egyszerű ruhát vesz föl, mert hasonló akar lenni a hívekhez, olyan akar lenni, mint mindenki más. A papok és püspökök mindennapja sok helyen egyre inkább az adminisztráció felé tolódik, és ez által nem lesz más, mint egy hivatalnok. Mindezek erős jelek, és azt juttaják eszünkbe, hogy a zsinat utáni időszak egyik válságos rétege a papi társadalom - hangsúlyozza a professzor.
forrás: zenit.org(Mint ismeretes, a tavalyi évet XVI. Benedek pápa a papság évének hirdette meg.)