Főtisztelendő Plébános Úr és Paptestvérek!
Kedves Hívek!
Boldog vagyok, hogy veletek ünnepelhetem a szlávok apostolai, Szent Cirill és Metód ünnepnapját, akik Európa védőszentjei. Némelyeknek furcsának tűnhet, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonítunk ezeknek a szenteknek egy olyan földön, ahol a szláv nyelvet nem sokan használják. Azonban éppen ezen a plébánián a szláv nyelv nagyon ismert és a liturgiában is használatos. Ezenfelül, a Katolikus Egyházban mindig köszönetet mondunk azoknak a személyeknek, azoknak a szenteknek, akik az evangelizáció nagy művét megvalósították. A Sirák fia könyvéből vett első olvasmány arra hív bennünket, hogy tiszteletünket fejezzük ki: „Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen. (…) Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik.” (Sir 44,1.15.) Jó dolog az Urat áldani azért, mert a szaloniki görög testvéreket, Mihályt (aki később felvette a Metód nevet) és Konstantint (akit később Cirillnek hívtak), arra indította, hogy szláv népekhez, szláv nyelven vigyék el a hitet. Õk voltak azok, akik megtanulták az ősi szláv nyelvet, megszerkesztették a szláv-glagolita ábécét, lefordították a Bibliát és megalkották a keleti szláv liturgiát. Nem feledhetjük el, hogy ezek a szentek, amikor Moráviából Rómába mentek, áthaladtak ezen a földön is, amit akkor Pannóniának hívtak. Sőt, Szent Metódot Rómában az ősi pannóniai egyházmegye püspökévé szentelték fel, vagyis azon vidék püspökévé ahol mi most vagyunk. Örökösei vagyunk tehát annak a keresztény hagyománynak, amely Európa ezen részén vert gyökeret.
Manapság gyakran megfeledkezünk arról, hogy milyen nagy ajándék is az a keresztény hit, amelyet ezek az apostolok közvetítettek, a hit, amely a civilizáció és Európa népei együttélésének alapjait is lerakta. Halát adván Istennek Szent Cirill és Metód evangelizációs művéért, ma azt a személyt is illő megemlítenünk, aki a világot ezen szentek fontosságára emlékeztette. Itt az elhunyt II. János Pál pápáról beszélek, aki 1980-ban szent Cirillt és Metódot Európa társvédőszentjeivé nyilvánította. Így ők, Szent Benedekkel együtt az életszentség mintáját alkotják, amely Kelet- és Nyugat-Európa keresztény lelkiségében tükröződik. II. János Pál, az 1985-ben megjelent Slavorum Apostoli kezdetű apostoli levelében, megemlékezvén a Szent Metód halála óta eltelt 11 évszázadról, kötelességének érzi ezeknek a szenteknek a dicsőségét hirdetni, hiszen ő volt az első pápa, aki Lengyelországból Szent Péter Székébe szólíttatott, vagyis a szláv népek közül. Egy másik alkalommal János Pál arra emlékeztette a nemzetközi közösséget, hogy Európának két kultúrája van, keleti és nyugati, amelyek olyanok, mint két tüdő, amelyek lehetővé teszik Európa számára, hogy egy nagy lelki gazdagságot lélegezzen be. II. János Pál pápának ez a cselekedete, amelyet 1980-ban kezdeményezett, gondviselésszerű és nagyon fontos volt Európa jövője szempontjából, amikor Európa egy szabad nyugati és egy a kommunisták által elnyomott keleti világra oszlott. Ebben az időszakban szinte lehetetlen volt arra gondolni, hogy a kommunista rezsim alatt lévő országok az európai kereszténység ilyen fontos elemeivé válhatnának. Szent Cirill és Metód evangelizációs műve - mondja II. János Pál – „kiemelkedő módon járult hozzá Európa közös keresztény gyökereinek a kialakulásához. (…) Ezekből fakad a keresztények és korunk minden embere számára a meghívás a közösség együttes építésére.”
II. János Pál 1980-ban arra emlékeztette Európát, hogy Szent Cirill és Metód hozták a kelet-európai országokba az Evangéliumot, vagyis a szeretet üzenetét. Tudjuk jól azonban, hogy 25 évvel ezelőtt ezekben az országokban olyan ideológia uralkodott, amely a népek, a társadalmi osztályok közötti gyűlöletet, a vallás és a szabadság elleni gyűlöletet hirdette. Szent Cirill és Metód tiszteletének megújításával a Pápa fel akarta ébreszteni a lelkiismeretet, felébreszteni az emberek hitét és meghívni őket egy olyan életre amely megtartja az Isten és felebarát szeretetének legfőbb parancsát. Manapság azt vesszük észre, hogy sajnos léteznek más ideológiák, amelyek elfojtják a hitet, a reményt és a szeretet, amelyek ellentétet és a mi keresztény hitünk leértékelését vetik el ebben az országban. Azonban hűségeseknek kell maradnunk a szeretet Evangéliumához.
Hála az isteni gondviselésnek, II. János Pál pápa utódja, XVI. Benedek pápánk teljes szívből és teljes elméből folytatja a szeretet elsőségének hirdetését. Biztosan hallottak róla, hogy a Pápa kiadta a Deus caritas est, „Isten a szeretet” kezdetű enciklikát. XVI. Benedek pápaságának kezdetén így akarta megjelölni, hogy nem csupán a keresztényeknek, hanem az egész világnak szüksége van a szeretetre, ami Isten ajándéka. Az enciklika kezdetén éppen így mondja: „Isten előbb szeretett bennünket, a szeretet már nem csupán egy parancs, hanem válasz a szeretet ajándékára; Isten eljön, hogy találkozzon mivelünk.” A mi anyanyelvünk is Isten szeretetének egy ajándéka, amely lehetővé teszi számunkra, hogy érzelmeinket a maguk mélységében fejezzük ki. Anyanyelvünket használva és tiszteletben tartva más nyelveket megmutathatjuk, hogy megértettük az isteni szeretet ajándékát. Valamint, hogy a mi nyelvünk a szeretet és a közösség gazdagságának eszközévé válhat és sohasem ellentétekévé. Így tettek a mi szentjeink is, Cirill és Metód, akik Isten szeretetéért elhagyván szülőföldjüket, más nyelveket tanultak meg, hogy hirdethessék a szeretet evangéliumát. Õk így valósították meg Krisztus parancsát, amelyet az evangéliumban hallottunk. „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 19-20.)
XVI. Benedek pápa a Deus caritas est enciklika lezárásában ezt mondja: „Tekintsünk végül azokra a szentekre, akik példaadó módon gyakorolták a szeretetet.” És mint a szeretet első magasztos példáját, a Pápa Szent Mártont említi, azt a szentet, aki – mint tudjuk – a IV. században Szombathelyen született és később a mai Franciaország területén misszionárius és Tours püspöke lett. Figyelemmel és tisztelettel tekintünk a mi Szent Cirillünkre és Metódunkra, valamint mindazokra a szentekre, akik ezen a földön éltek, és tanuljuk meg, hogy a szeretet által elérhetjük a boldogságot itt a földön és a boldogságot Krisztus országában, amely nem ebből a világból való.
Kérjük ehhez Mária segítségét, aki a szentség példája, azokkal a szavakkal, amelyekkel XVI. Benedek pápa lezárja enciklikáját: „Szűz Mária Isten Anyja, te a világnak ajándékoztad az igazi világosságot, … Mutasd meg nekünk Jézust! Vezess bennünket hozzá! Taníts bennünket, hogy megismerjük és szeressük Õt, hogy mi is készekké váljunk az igazi szeretetre.” Ámen
