 |
| Paul Cézanne (1839–1906): Idős asszony rózsafüzérrel |
II. János Pál pápa így fogalmaz a rózsafüzérről: "A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! Csodálatos az egyszerűsége és a mélysége." Tudjuk, hogy a pápák nem csupán egy-egy fotó kedvéért imádkozták a rózsafüzért, vagy azért, hogy jó hírben álljanak a közvélemény előtt. Komoly, mély meggyőződés volt számukra, hogy Mária közbenjárását mindig kérni kell. "A rózsafüzér mondása ugyanis nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával." A rózsafüzér a szemlélődés eszköze. Ebben a forgalmas, sűrű és zajos világban szükséges, hogy a hét egyik napján elcsendesedjünk, felkészüljünk a Jézussal való találkozásra, majd pedig elimádkozzuk a rózsafüzért. (Hosszát tekintve annyi, mint egy esti TV-sorozat.)
II. János Pál pápa 2002-ben a rózsafüzér évét megnyitó apostoli levelében így fogalmaz: "Krisztus arra tanított, hogy állhatatosan és bizalommal kell kérnünk Istent, ha azt akarjuk, hogy meghallgatásra találjunk: "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek” (Mt 7,7). Az imádság hatékonyságának alapja nemcsak az Atya jósága, hanem Krisztus közvetítése (vö. 1Jn 2,1) és a Szentlélek tevékenysége is, aki Isten tervei szerint "jár közben értünk” (vö. Róm 8,26–27). Mi ugyanis "azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen kérnünk” (Róm 8,26), s olykor azért nem találunk meghallgatást, mert "rosszul kérünk” (vö. Jak 4,2–3). (...)
A Üdvözlégyek adják a rózsafüzér legnagyobb részét, s ettől lesz kiváltképpen máriás imádság. De épp a helyesen értett Üdvözlégy világosságánál látjuk meg tisztán, hogy a máriás jelleg nem ellenkezik a krisztologikus jelleggel, hanem éppen hangsúlyozza és kiemeli azt. Az Üdvözlégy első része ugyanis, mely Gábor angyal és Erzsébet Máriához intézett szavaiból áll, imádó szemlélése annak a titoknak, ami a Názáreti Szűzben végbemegy.
A rózsafüzér természete szerint a békére irányuló imádság, abból a tényből fakadóan is, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke Fejedelme és a "mi békénk” (Ef 2,14). Aki hasonlóvá válik Krisztus titkához – és a rózsafüzér éppen ezt célozza –, megérti a béke titkát és életprogrammá teszi azt. Emellett a rózsafüzér elmélkedtető erejével, az Üdvözlégyek nyugodt egymásutánjával megbékítő hatással van az imádkozóra, s felkészíti arra, hogy befogadja, átélje és maga körül is sugározza azt a békét, ami a Feltámadott különleges ajándéka (vö. Jn 14,27; 20,21).
A rózsafüzér a béke imádsága a szeretet gyümölcsei miatt is, melyeket létrehoz. Ha jól végzik mint elmélkedő imádságot, a rózsafüzér, miközben titkaival elősegíti a Krisztussal való találkozást, szükségszerűen észrevéteti a testvérekben is, főleg a szenvedőkben Krisztus arcát. Hogyan lehetne szemlélni például az örvendetes titkokban a Betlehemben született Gyermeket anélkül, hogy föl ne ébredne bennünk a vágy befogadni, megvédeni és elősegíteni az életet, a világ bármely részén szenvedő gyermekekre gondolva? Vagy lehetne-e követni a kinyilatkoztató Krisztus nyomait a világosság titkaiban anélkül, hogy boldogságai tanúi ne lennénk a mindennapi életben? S miként lehetne szemlélni a keresztet hordozó és megfeszített Krisztust anélkül, hogy ne éreznénk: Cirenei Simonná kell lennünk minden szenvedő vagy reménytelenségbe jutott testvér mellett? Végül hogyan szegezhetnénk tekintetünket a feltámadott Krisztus dicsőségére és Máriára, a koronás Királynőre anélkül, hogy föl ne ébredne bennünk a vágy: szebbé, igazságosabbá, Isten terveit jobban megközelítővé kell tennünk ezt a világot?"
XVI. Benedek pápa 2010 októberében ezt mondta: „Kedves fiatalok, arra hívlak meg benneteket, hogy a rózsafüzért minden napotok imájává tegyétek. Kedves betegek, arra bátorítalak benneteket, hogy a rózsafüzér ima segítségével bizalommal helyezzétek magatokat Isten kezeibe. Kedves fiatal házasok, arra buzdítalak benneteket, hogy a rózsafüzérből Krisztus titkairól való állandó elmélkedést csináljatok.”
A rózsafüzér nem az "idősek imája", akiket többnyire látunk a templomban. Nem is szabad negatív Egyházképpé formálni azt a jelenséget, hogy az idős emberek járnak a templomba főleg. Nem azért, mert az ő helyük az, hanem mert a fiatalok nem járnak. Az idősebb generáció kitartó imája tarthatja meg sokszor az Egyházat, egyházközségeinket. Miért látunk csak időseket? Mert hiányoznak a fiatalok. Az általános társadalmi jelenséggel nem szitkozódva lehet szembenézni. A "divatozás" sem megfelelő eszköz, hiszen a divatok jönnek-mennek, és a szentek által formált liturgia, imádságok, szent helyek maradnak továbbra is az üdvösség útjának fontos részei. Megértéssel és türelemmel kell tehát minden embert a templom felé, az imádság útjára vezetni - ez által Istenhez vezetni. Ezért van szükség minden alkalomra, melyben az imádságunk tömjénfüstként száll Isten színe elé.
