Szent Margit kolostorba vonul |
Az Árpád-ház az első ismert magyar uralkodóház. Rokoni kapcsolataik behálózták Európát, kiterjedt dinasztikus kapcsolatokat ápoltak szinte minden európai uralkodócsaláddal. A falunk történelméből is jól ismert III. Béla negyedik utóda volt a királyi trónon IV. Béla (1206. november 29. – 1270. május 3.). Ő pedig II. András és Gertrúd gyermeke, Szent Erzsébet testvére volt. Második államalapítónak is hívják, mivel a tatárjárás után újjáépítette az országot. Ő alapította Buda várát is. Halála után Esztergomban temették el, valószínűleg az akkori ferences kolostorban. Felesége Laszkarisz Mária volt (a görög császár lánya), és tíz gyermekük született. Érdekesség, hogy két Margit lányuk született, de az első 1242 előtt meghalt, és így az 1242–1270 között élt lányuk kapta ismét a Margit nevet.
Margit vezeklőöve díszes tartóban |
A Margit-sziget ma |
A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Margit leányuk 1242. január 27-én. Szülei – a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésükben – felajánlották őt Magyarország megmentéséért.
Margit ennek megfelelően hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Nevelőnője Olympiades nővér volt. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet apja építtetett. Itt került sor Margit fogadalomtételére 1254-ben. Később két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. Ő azonban visszautasította II. Ottokár cseh király, valamint a lengyel király házassági ajánlatát is.
Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe volt. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. A legenda szerint jövendőmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldására. 1270. január 18-án halt meg a Margit-szigeti kolostorban. Síremlékét 1271 körül Albert és Péter lombardiai szobrászok faragták vörös- és fehér márványból.
Holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.
Boldoggá avatása 1276-ban volt, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül XII. Piusz pápa 1943-ban avatta szentté.
Ady Endre:
Szent Margit legendája
Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Ime a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.
Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.
Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiu legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadur.
Már régen várt s megbénult a szíve.
Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.
Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csókú legény.
És Jézusnak áldozták Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.