A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2011. január 31., hétfő

Programok

Ezen a héten ismét sok alkalom, ünnep lesz. Hétfő este a sok segítő kéz hamar elbontotta a karácsonyfákat és a betlehemeket a templomban, egyben a takarítást is elvégezték. A sok helyi hívő mellett még a plébánián megszálló vendégek is besegítettek. A templomban így az Egyház családi arca mutatkozott meg egy időre.
Szerdán, február másodikán ünnepeljük Urunk bemutatását a templomban. Szentmise ezen a napon délelőtt 09:00-kor és este 18:00-kor lesz. A délelőtti szentmisén gyertyaszentelést végzünk. Erre lehetőség szerint hozhat mindenki gyertyát, melyet majd hazavisz a szentmise után.
Csütörtökön lesz Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja. Az esti 17:45-kor kezdődő szentmise keretében (prédikáció után) lesz az ún. Balázs-áldás. Ez hitünk szerint majd megóv a betegségektől (a szent közbenjárása által).
A héten elsőpéntek, így az esti szentmise Jézus Szíve tiszteletére lesz. (Reggel nem lesz szentmise.)
Szombaton este Szűz Mária tiszteletére végezzük az esti szentmisét - a Rózsafüzér Társulat miséje. (Reggel nem lesz szentmise.)
Február első hetében vagyunk még ugyan, de már most jelezzük, hogy 14-én (hétfő) az esti szentmisén Szent Cirill és Metód emléknapját tartjuk.

2011. január 29., szombat

Boldogságok

Cosimo Rosselli (1439–1506): Jézus elmondja a nyolc
boldogságot (Sixtus-kápolna, Vatikán)
Első hallásra a nyolc boldogság, amelyet Jézus a mai evangéliumban elmond, ellentmondásosnak tűnik. Ám a hétköznapi szinten mégis igazolódni látszanak...
"A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak." (Mt 5,1-12a)
Az evangélium örömkiáltással kezdődik, melynek alapja az, hogy Isten országa közel van. Az eredeti boldogságok a "szegények"-ről, a "gyászolók"-ról és az "éhezők"-ről kifejezik Jézus küldetését Izrael szükséget szenvedőihez, és az üdvösségtörténet új korszakának hajnalát jelentik. Mindhárom ugyanazokra az emberekre vonatkozik. A szegények, stb. nem azért azért boldogok, mert erkölcsileg jobbak másoknál, hanem azért, mert Isten különös gondot visel rájuk. Istent úgy képzelték el, mint egy királyt, s egy királynak kötelessége volt a gyengék védelme. Máté evangéliumát utólag is szerkesztette, az tartalmaz betoldásokat. Például itt is a Zsoltárokból. A szegények kifejezéshez hozzáteszi később, hogy "lelki" szegények. A szegények Izrael szükséget szenvedő tagjai, akik jobban kedvelik Isten szolgálatát az anyagi előnyöknél. Szegénységük valódi és gazdasági, de lelki dimenziója is van. Máténál a "lelki" kifejezés áthelyezi a hangsúlyt a szociális-gazdasági szempontról a személyes-erkölcsire: az alázatosságra, a gazdagságtól való függetlenségre, az önkéntes szegénységre. A Bibliában az anyagi szegénység rossz, amin változtatni kell (MTörv 15,11), a gazdagság pedig nem rossz önmagában, valójában szükséges a királyság jólétéhez, de magában hordozza Isten és a szegények elhanyagolásának kockázatát. Nézzük meg a többi kifejezés jelentését is:
A Hegyi beszéd helyszíne
A szelídek kifejezés a Zsolt 37,11-ből származik, "lassan haragvót", "másokkal gyengédet" jelent, másodlagos jelentése a szeretetszolgálat egy formája. A "szomorúak" azért szomorúak, mert látják a gonosz uralmát a földön (eredetileg Izrael fölött). Irgalmasok: ez a felebarátnak való megbocsátásra vonatkozik, és a szeretetre, különösen a szükségben lévők iránt, de az ellenség felé is! Minden bosszúállást kizár ez a kijelentés... A tisztaszívűek kifejezés az Ószövetségben a rituális és erkölcsi tisztaságra utal. Máténál ez a kifejezés közel áll az igazsághoz, és magában foglalja a szövetséghez és Isten parancsaihoz való hűséget, az őszinte imádást. A békességben élők az ószövetségi "שָׁלוֹם" (shalom) szón alapul - a teljes jólét sokszínű fogalma ez. A rabbik a király királyi ideológiáját békeszerzővé demokratizálták, és mindenkinek lelkére kötötték. Máténál a békességszerzés szoros kapcsolatban áll a felebarát szeretetével, következésképpen az irgalmasok boldogságával.
Mindegyik boldogság mesterséges párhuzamra épül. Az összes jutalom Isten országában fog majd megvalósulni. A jutalomról szóló mellékmondatokban az igék passzív alakja teológiai passzív formát jelent: Isten az, aki majd megvigasztal, eltölt, irgalmat gyakorol, hív. Az első és az utolsó kivételével az összes jutalomra vonatkozó ige jövőidőben van; mindvégig az eljövendő eszkatológia uralkodik.
A Hegyi beszéd erkölcsi tartalma tehát mély, és sokrétű teológiai elemzést is kíván. Azonban Jézus Krisztus életét ismerve nem áll távol az embertől ezek megélése. A nyolc boldogság is az Ószövetség és a Jézus Krisztus által kötött új szövetség fényében értelmezhető. Jézus elénk élte ezeket a boldogságokat, melyet a mennyei Atya fog beteljesíteni, amikor eljön Jézus ítélni "élőket és holtakat", hogy kinek-kinek érdemei szerint megadja a lehetőséget a jobbjára, vagy a bal oldalára állni. Isten kezében van az ítélet, de az irgalmasságot is ő gyakorolja. Ő ismeri egyedül minden tettünket és szándékunkat. Isten számára csak az a fontos, hogy mennyire törekszünk azon a bizonyos "tű fokán", vagy ha tetszik a "szűk kapun" bejutni...

Egy áldozópap így elmélkedik a mai evangéliumról: 
"A hegyi beszéd Jézus tanításának központi része és egyben az Újszövetségi Szentírás legfontosabb része is. A keresztény életforma elveiről, követelményeiről. Amolyan alkotmánynak is hívhatnánk. Amit Jézus itt elmondott, különleges tekintéllyel és súllyal bír. Kiemelkedik a példabeszédek és a csodák sorából. Másrészt a hegynek szimbolikus jelentése van. A hegyet más ókori kultúrákban is mindig valamilyen misztikus homály borította. Különlegessége a nehéz megközelítésben, a magasságban van, valamint gyakran felhő és köd száll a tetejére. A zsidó és keresztény hagyományban a  hegy az Istennel való találkozásnak a helye. Számos fontos esemény kötődik hegyhez: az Ószövben Izsák föláldozása Mórija hegyén; az égő csipkebokor története; a Templomhegy; Mózes a Sínai hegyen Isten közelségében jár, s ekkor kapja a 10 parancsot. S ez utóbbi példa adja a kapcsolatot a mai evangéliummal. Mert az Ószövetségben a Sínai hegyi parancs átadása egy rendkívül fontos pont a választott nép életében. Isten a hegyen szólt Mózeshez. Az Újszövetségben Jézusnak az Isten Fiának tanítása szintén a hegyen hangzik el. Mert itt is Isten tanít az Ő szent Fia által, szól az emberhez, itt köttetik az új-szövetség. És mivel ez az újszövetség tanításának központja, ezért nevezik hegyi beszédnek. (...)

Jézus megtérésre szólította az embereket, mert tudta, hogy csak Isten közelében találhatják meg vágyaik beteljesedését: a boldogság, a szeretet és a béke országát. Jeruzsálemben a Szent Sír Bazilikának az egyik titka Szent Ilona kápolnájának falában található. (Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja volt, aki a kereszténység államvallássá tétele után bazilikákat épített a legszentebb helyek fölé, így Jézus sírja fölé is. A leírásokból tudjuk, hogy ő találta meg Jézus keresztfáját. Ennek helyszíne az ő tiszteletére emelt kápolnában van.) Ennek a kápolnának a falába, a középkorban a keresztes csapatok nyomában érkező zarándokok ott hagyták kezük nyomát, hitüket. Kereszteket véstek a falba, rengeteget, mégpedig ezerszámra. És mindegyik keresztnek jellegzetes formája van. A vésések mélységével térben is próbálták érzékeltetni a szent keresztet. S így vált láthatóvá, hogy a keresztnek a térben nyolc sarka van. Ez a zarándokok hite és kézjegye, s egyben üzenete is. A nyolc boldogság. A kereszt és a nyolc boldogság összetartozik. Csak az értheti meg a nyolc boldogság értelmét, aki nem vonakodik a kereszttől. Aki mindennap felveszi keresztjét, és Mestere nyomába szegődik, követve őt, akármerre is megy. S aki életében Krisztust követi, annak fel fog tárulni a nyolc boldogság titka is. Így lehetséges az, hogy valaki, miközben Jézust követi nélkülözések, üldözések, igazságtalanságok és megalázások közepette, még is boldog lesz szívében. S ez a boldogság meghalad minden földi elképzelést és fizikai valóságot. Mert az ő országa nem ebből a világból való." 

2011. január 26., szerda

Körmeneti kereszt - Maria am Gestade Kirche, Wien
"Megtérése során valami gyökeresen újat tapasztalt meg: Isten kinyilvánította neki fiát. Pál megismerte Jézus valódi mivoltát, erre az ismeretre azonban nem mintegy maga tett szert, hanem adományként kapta. (...) A hithez eljutni azt jelenti, hogy "Krisztus dicsőségében" megismerjük "Isten képmását" (2Kor 4,4): "Mert Isten, aki azt mondta: 'A sötétségből világosság ragyogjon fel' (Gen 1,3), maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán" (2Kor 4,6). Pál párhuzamot von a Krisztushoz való megtérés és a teremtés első napja között: csak a fény megteremtésével jön létre mindenfajta látás lehetősége." Christoph Schönborn O.P. bíboros, bécsi érsek

2011. január 24., hétfő

Szent Pál, a népek apostola



Érdekes egybeesés, hogy éppen a századik bejegyzésünk szól Szent Pálról, aki köztudottan Kálmán atya kedvenc szentírási személye, apostola. Szent Pál ünnepének második vonatkozása a keresztények egységéért végzett imanyolcad, mely néhány napja ért véget. Ő az, aki megtérésével példát mutat, ám megtérése ajándék is. Szűz Mária is "malaszttal teljes" lett, Isten kiárasztotta rá kegyelmét. Azonban szükséges volt igenje is, amely lehetővé tette Jézus megtestesülését. Pál is megkapta a kegyelmet, hogy meglássa, Jézus az Egyház, melyet ő üldöz. Ez a krisztológiai (ön)kinyilatkoztatás Jézus részéről Saul felé az Egyház egyik szilárd alapja. Tehát az isteni kegyelemmel való közreműködésről van szó, hiszen Isten kegyelmi adománya a hit, de azt felismerni és azzal élni az emberi szabad akarat termése.
Szent Pál leveleiben Paulos-nak nevezi magát, és így nevezi őt a Péter-levél is. Ezt megelőzően azonban Saulos névvel illeti őt a Lukács által írt ApCsel. Jelentése: (Isten által) "kért". Az apostolt minden bizonnyal születése óta Pálnak hívták, a Saul a zsidó környezetben használt neve volt. Ugyanis akkoriban két nevet használtak sokan. Egy zsidó és egy görög név. A Paulus név jelentése "kicsi", "alacsony", ennek azonban nincs semmi köze Pál termetéhez, vagy szerénységéhez.
Pál születésének időpontját nem ismerjük. A Filemonnak írt levél 9. versében "öreg embernek" nevezi magát, ami 50-56 év közötti korra utal. Tehát a Kr.u. első évtizedben kellett születnie. Olyan görög nyelvű zsidó volt, aki arámul is beszélt. Valószínű, hogy római városban született. Retorikájából arra következtethetünk, hogy jelentős görög műveltséggel (iskolázottsággal) rendelkezett.
Pál így ír megtéréséről: "Úgy tetszett (Istennek) ..., hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak." Ekkorra már a zsidó közéletben némi karriert mondhat magáénak, és tudjuk, hogy üldözte "Isten egyházát". A megtérés Damaszkusz közelében történt. Amikor megkérdőjelezik apostolságát, felháborodva kérdezi: Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? (1Kor 9,1; vö. 15,8). "Jézus Krisztus e kinyilatkoztatása" (Gal 1,12) révén "Krisztus szolgája" (Gal 1,10) lett, akire kényszerű kötelességként nehezedik Krisztus evangéliumának hirdetése (1Kor 9,16), és aki ezért 'mindenkinek mindene lett' (1Kor 9,22).
Pálnak két útja is volt Jeruzsálembe. A kettő között 14 év volt (Gal 2,1). Ottléte alatt Jakabbal találkozott, az "Úr testvérével". Az első alkalommal Barnabással találkozott, aki bemutatta őt az apostoloknak. Ezután együtt prédikáltak Jeruzsálemben. Természetesen a görög nyelvű zsidók életükre akartak törni ekkor is.
Missziós útja már több volt Pálnak. Három nagy missziós útról beszélhetünk, elsősorban a lukácsi felosztás alapján. Ezek után Pál egész hosszú fogságot szenved (Kr.u. 58-tól tartó időszak). Jeruzsálembe érkezik Pál, viszont a zsidókat ez felingerli. Megvádolták azzal, hogy a mózesi törvény megszegésére buzdított és bemocskolta a templom szentségét azzal, hogy görögöket hozott oda. Ekkor megragadják Pált, kivonszolják a templomból és meg akarják ölni, de az Antónia erdőben állomásozó helyőrség parancsnokának közbelépése megmenti életét. Az apostol védőőrizetet kap és a nagytanács elé kísérik. Végül a parancsnok a zsidóktól való félelmében Antonius Felixhez, a Cézárea Martimában székelő júdeai helytartóhoz küldi. Félix - azt remélve, hogy Pál le fogja fizetni - két évig fogságban tartja az apostolt.
Mihelyt új helytartó lesz, Pál fellebbez. Ezután utazik Rómába hajón. Ottani akadálytalan prédikálása jelenti a csúcspontját annak a történetnek, amelyben Isten igéje eljut Jeruzsálemből a korabeli civilizált világ központjába - ti. Róma jelképezheti a "föld végső határát" (ApCsel 1,8).
Euszebiosz az első, aki megemlíti, hogy Pált másodszor is bebörtönözték Rómában, és Nero idejében vértanú lett. "Miután az apostol megvédte ügyét a bíróság előtt, ismét elindult, hogy az igehirdetés szolgálatát végezze, aztán pedig újra visszatért ugyanebbe a városba, hogy vértanúsággal fejezze be életét. Akkor fogolyként írta második levelét Timóteusnak, melyben utalt egyúttal korábbi védőbeszédére és életének küszöbön álló befejezésére." Euszebiosz a későbbiekben idézi Korintoszi Dionüszioszt, aki szerint Péter és Pál "ugyanabban az időben haltak vértanúhalált" (ET. II.25.8). Tertullianus (De praesc., 36) Pál halálát Keresztelő Jánoséhoz hasonlítja a lefejezésre utalva ezzel. Euszebiosz tanúságtétele Pálnak a Nero-féle üldöztetés folyamán elszenvedett haláláról széles körben elfogadott. Mivel azonban ez az időszak Kr.u. 64-től egészen a császár haláláig (68. június 9.) tartott, nehéz megállapítani az apostol vértanúságának évét. Korintoszi Dionüsziosz megjegyzését, amely szerint Péter és Pál "ugyanabban az időben haltak vértanúhalált" általában úgy értik, hogy ugyanabban az esztendőben. A legvalószínűbb azonban, hogy az apostolt az üldöztetés végéhez közel, 67-ben lelte a halál, ahogyan azt Euszebiosz beszámolója sugallja.
A hagyomány szerint Pált a Via Ostensis-en temrtték el, közel ahhoz a helyhez, ahol ma a San Paolo fuori le Mura, vagyis a Falakon kívüli Szent Pál modern bazilika áll, melyet Konstantin emeltetett.
Szent Pál apostol legfőbb műve a levelei. Ezek a korabeli görög-római és semita levelek mintáját követik. Címzéssel és üdvözléssel kezdi leveleit. Sokszor hálaadással folytatja, vagy a tőle megszokott "csodálkozom..." formulával, mellyel rávezet a levél tartalmára. Azon csodálkozik ugyanis, hogy az adott közösségben mik történtek... A páli levelek törzse két részre osztható: egy hitelvi rész, mely a keresztény tanítás igazságait fejti ki, és egy buzdító részre, amely a keresztény életvitelre vonatkozó útbaigazítást tartalmaz.
Szent Pálnak tulajdonítható a szentmiséből ismert üdvözlő forma: "A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!" Leveleivel kapcsolatban felmerülő kérdés a diktálás-írás kérdése, amire most nem térünk ki.

Most zárszóként álljon itt a házasságkötésekkor is oly gyakran elhangzó , Szent Pál által írt "szeretethimnusz":

"Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." (1Kor 13,1-13)

2011. január 21., péntek

Szent Ágnes vértanú

Johann von Schraudolph (1842): Hl. Agnes c. festménye
(Bayerische Staatsgemäldesammlung)
Ma ismét vértanú szentet ünnepel az Egyház liturgiájában. Római Szent Ágnes vértanú (+Róma, ~304) tisztelete elterjedt az anglikán egyházban és a keleti ortodoxiában is, valamint az amerikai evangélikus egyházban.

A keresztény nép többféle változatban ismerte Szent Ágnes hősi halálának elbeszélését. Íme az egyik:

„A mély börtön ajtajából néhány nőt lökdöstek elő, akiknek szemében leplezetlen félelem tükröződött, amikor a kínzás színhelyét megpillantották. A kapitány szeme megakadt egy leány arcán. Alig lehetett több, mint 12 éves, és ő volt az egyetlen, akinek arcán a félelemnek nyomát sem lehetett fölfedezni. A kapitány csodálkozott a fogoly fiatalságán, és a nevét kérdezte.
- Ágnesnek hívnak.
- Biztosan tévedés lesz, hogy idehoztak. Nyilván kényszerítettek, hogy részt vegyél a keresztények imáján.
- Nem, kapitány, senki sem kényszerített.
A férfi segíteni szeretett volna Ágnesnek. Egyszerűen semmi kedve sem volt már a véres ügyekhez. Most azonban irtózatos indulatba jött ekkora bátorság láttán. Odakiáltott a katonáknak:
- Kötözzétek a cölöphöz! Ő lesz az első. Gúnyolta az isteneket és a császárt!
Amikor Ágnes a cölöpnél állt, így szólt a kapitányhoz:
- Kapitány, nem akartalak megsérteni. Segíteni akartál rajtam. De majd segít nekem az én Istenem, aki hatalmasabb, mint te és a császárod!
A kapitány dühöngve a korbácsért nyúlt. Az első suhintás süvítve fütyült végig a levegőben.
- Állj meg, kapitány! - hangzott a kiáltás az udvar másik oldaláról.
Egy megtermett katona lépett elő, aki rettenthetetlenségéről volt ismert, és emiatt a császár már többször megjutalmazta.
- Add nekem feleségül! Van neki bátorsága! Éppen hozzám illik. – mondta.
Az volt ugyanis a szokás, hogy egy nő megszabadult minden büntetéstől és kereszténysége megtagadásának számított, ha egy katona feleségül kívánta.
A kapitány odafordult a lányhoz:
- Egyik legjobb katonám kíván feleségül. Ha elhagyod a keresztények őrült hitét, elengedlek.
A katonák szeme a lányra szegeződött. Ágnes hallgatott. Még két másik katona lépett elő:
- Ha ő nem tetszik neki, mi szeretnénk elnyerni.
- Igazán mind megbolondultatok, vagy keresztények lettetek! — kiáltotta a kapitány. Villámló szemmel fordult a lányhoz:
- No, válassz, melyiké akarsz lenni?! Pompás választási lehetőség áll előtted. Ilyen még egy asszonnyal sem történt e falak között!
- Azé akarok lenni, aki engem először választott: Istené!
Erre vége szakadt a kapitány türelmének. Így kiáltott:
- Le kell fejezni, mégpedig azonnal! Rajta!
De senki sem mozdult. A kapitány ekkor a haragtól vörösen adott parancsot azoknak, akik a leányt feleségül kérték:
- Te lefejezed, te segítesz, a többiek meg elintézik a többi tennivalót!
A katonák törvénye pedig az engedelmesség.
Ezen a napon perzselően sütött a nap Róma tetői fölött. A vízhordóknak verejtéktől csillogott a hátuk, de a katonák szemében könny csillogott. Ilyen mindaddig nem történt Rómában.”
Szent Ágnes vértanú! Könyörögj érettünk!

2011. január 20., csütörtök

Szent Sebestyén

Guido Reni (1575-1642): St. Sebastian c. festménye
Itáliában született, pontos dátumunk nincs idejéről. Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején. Emlékezetét abban a Via Appián lévő katakombában ülték meg, amely az ő nevét viseli. Már a 4. században építettek ott egy bazilikát, igaz, hogy először az apostolok tiszteletére, csak később lett Szent Sebestyén temploma. Temetésének helye és körülményei nem ismertek, valószínűleg nem ebben a római katakombában helyezték el földi maradványait.
Sebestyén a római császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.
Sebestyén vértanúságának legendája azt a keresztény hitet támasztja alá, miszerint a keresztény élet valójában elpusztíthatatlan. Bármilyen borzalmasak is az alkalmazott kínzások és a halál módjai, alapjában véve nem árthatnak a hívőnek, hiszen ő halhatatlan. Sebestyén ismét a hóhérok kezére került, és másodszor is halálra ítélték. Bunkókkal verték halálra, majd egy csatornába dobták. Testét ezúttal egy Lucina nevű római asszony vette gondjába, és ő temette el.

A vértanúság
A vértanú legegyszerűbb megfogalmazásban az, aki a krisztusi hitért vérével kiáll, amellett tanúskodik egészen addig, hogy képes életét is odaadni érte. Ez a Krisztus-követés egyik legtökéletesebb formája, hiszen Jézus Krisztus értünk vérét ontotta. "Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa" - írja Szent Máté az evangéliumában (Mt 5,10).
"Ti vagytok a föld sója" - Jézus szavai azokról is szólnak, akiket megvetettek és üldöztek. Éppen Krisztus tanítványainak kell teljessé tenni a „só” szerepét a földön, azaz az emberek között. A „só” hatása különféle: ízesít, tisztít, megóv a romlástól. Ahogyan a só hatása megmutatkozik az ételben, ugyanúgy a keresztények számára is kötelező ennek a sajátos feladatnak a teljesítése, és ezt semmi mással nem lehet kiváltani. Erre kötelez minket II. János Pál pápa üzenete is: „Legyetek a közösség és az egység állandó kovásza a feszültségekkel és a megosztottsággal terhelt világban”.
Érdemes odafigyelni az evangéliumi szöveg folytatására is, amely itt a negatívumokat hangsúlyozza: azt, ami akkor vár ránk, ha nem teljesítjük ezt a hivatásunkat - „Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.” Radikális szavak és súlyos figyelmeztetés, ha még figyelembe vesszük azt is, hogy Jézus korában a sót a Holt-tenger vizéből nyerték desztillálással, és az valóban rossz ízű szennyező anyagokat is tartalmazhatott. Ha a hivatott nem teljesíti a rábízott feladatot, amely nem ruházható át senki másra, mit sem ér. Joseph Ratzinger bíboros (ma Szentatya), a Hittani Kongregáció prefektusa, a kereszténységről és a katolikus egyházról szóló interjú-kötetében az új évezred küszöbén ismételten hangsúlyozza sajátos - személyes és közösségi, egyházi - felelősségünket. „Látjuk, hogy a kudarcokból, a bomlásból nem szükségszerűen következik pozitív fejlemény. A volt kommunista államokban például a gazdasági és politikai helyzet rosszabbodásából nem születik ugyan újjá a kommunizmus, de nem is támad semmi nagy kezdeményezés abban az értelemben, hogy azt mondhatnánk, visszatérnek a keresztény értékekhez. Ehelyett széles körben a lelkek elfáradása, ellaposodás, rezignáció tapasztalható, növekszik a reménytelenség. Korábbi ideológiák megtagadásából nem következik szükségszerűen a kereszténység újjászületése, nem születnek szükségszerűen nagy, eleven mozgalmak. A kiábrándultság további romláshoz vezet, de arra is lehetőség nyílik, hogy az embereket megérintse a kereszténység ereje, s ezáltal megkezdődjék a regeneráció.”
Már a mondottakból is látható, hogy az egyháznak ahhoz, hogy teljesítse hivatását a világban, korunkban is - talán minden eddiginél jobban - szüksége van olyan emberekre, akik a föld sójává válhatnak, ahogyan saját koruk számára váltak „kovásszá” az igazságért üldözött boldogok. Nekünk is ők mutatnak példát arra, hogyan kell ezt tenni, hacsak képesek vagyunk meghallani őket.
Puskás László - Vértanúk-hitvallók c. írása nyomán (Puskás László (1941) a lembergi (Lvov) Művészeti Akadémián szerzett festőművészi diplomát 1965-ben. 1993-ban pappá szentelték, jelenleg a munkácsi görög katolikus egyházmegye papja, a Communio című nemzetközi folyóirat ukrán szekciójának főszerkesztője.)
Korunknak is sok vértanúja volt: Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök, Salkaházi Sára nővér, Bogdánffy Szilárd püspök, Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus pap, Scheffler János püspök, Brenner János pap, Boldog Apor Vilmos püspök...
Napjainkban egyházi szinten nem sok szó esik a vértanúságról, mint a keresztény élet egyik legmagasztosabb vállalásáról. Vállalás, mert a legtöbb keresztény nem is tud felkészülni rá, nem tudná magát elszánni a vértanúságra. Azonban számos közösséget az Eucharisztia ünneplése közben irtanak ki, így ők vértanúk, hitükért ontották vérüket. Ma létezik olyan ország, ahol bárki szabadon lelőhet egy embert, ha tudja, hogy az illető keresztény. A kommunizmus tudatosan üldözte a kereszényeket, olykor azok vére ontásáig. Sok püspök, pap, szerzetes, apáca, civil ember esett ennek a rendszernek áldozatául csupán vallása miatt. De gondolhatunk a II. világháború náci borzalmaira is, amikor főleg a zsidókat (vallásuk, fajuk miatt) üldözték, irtották. Ezek a dolgok nem ismétlődhetnek meg. Ezért fontos a szentek példája, imaéletünk rendezése, mert ha bármi üldözés támadna a világban (csupán vallási alapon), akkor még bártabban állhassunk ki Krisztus mellett, aki számunkra az Élet, az Igazság, és az üdvösség felé vezető Út. 
Szent Sebestyén! Könyörögj érettünk!

2011. január 19., szerda

"Isten és a szépség összetartozásának gondolata már kisgyermekkoromban megfogalmazódott bennem, és teljességgel magától értetődőnek tekintettem azonosságukat. Teológiai tanulmányaim során Aquinói Szent Tamás istenbizonyítékai közül is a negyedik, a szépséggel kapcsolatos érv volt az, amelyik a leginkább megragadott. Tamás - amennyire vissza tudok emlékezni - úgy érvelt, hogy érzékeink segítségével nemcsak a szépséget tudjuk érzékelni, hanem annak különböző fokozatait is. Ebből egyenesen következik, hogy létezik az abszolút szépség, s ez a dolog vagy lény nem lehet más, mint maga Isten. E világi életünkben szeretjük Őt, mint forrását és summázatát a jóságnak, amelyet az általa teremtett világ és az Ő felénk sugárzó szeretetének tapasztalásából érzékelünk, de - egyelőre - nem láthatjuk Őt, s így nem ismerhetjük meg az abszolút szépséget sem, amely az Övé. (...) Isten - ez nyilvánvaló - az általa teremtett világban e szépség (ti. a mennyország) előképét nyújtja nekünk.
Isten számtalan szépséggel halmoz el bennünket, és biztos vagyok benne: egyik célja éppen az velünk, hogy magunk is ismételjük, fokozzuk és színesítsük ezeket a szépségeket - ez az egyik módja annak, hogy viszonozzuk irántunk való szeretetét."

(Paul Johnson: Isten nyomában c. könyvéből)

2011. január 18., kedd

A szent királylány

Szent Margit kolostorba vonul
Képzeljük el, hogy a szomszéd utcában az egyik család közelmúltban elhunyt tagjainak nyolcvan százaléka szent volt. Nehéz? Elképzelni még talán lehet, de hogy volt ilyen a történelemben, azt az Árpád-ház családfája boldogan hirdeti. A ma ünnepelt szent is ebbe a szenteket termő családba tartozott. Árpád-házi Szent Margitról van szó, aki a mai Margit-szigeten élt IV. Béla király lányaként.
Az Árpád-ház az első ismert magyar uralkodóház. Rokoni kapcsolataik behálózták Európát, kiterjedt dinasztikus kapcsolatokat ápoltak szinte minden európai uralkodócsaláddal. A falunk történelméből is jól ismert III. Béla negyedik utóda volt a királyi trónon IV. Béla (1206. november 29. – 1270. május 3.). Ő pedig  II. András és Gertrúd gyermeke, Szent Erzsébet testvére volt. Második államalapítónak is hívják, mivel a tatárjárás után újjáépítette az országot. Ő alapította Buda várát is. Halála után Esztergomban temették el, valószínűleg az akkori ferences kolostorban. Felesége Laszkarisz Mária volt (a görög császár lánya), és tíz gyermekük született. Érdekesség, hogy két Margit lányuk született, de az első 1242 előtt meghalt, és így az 1242–1270 között élt lányuk kapta ismét a Margit nevet.
Margit vezeklőöve díszes tartóban
Szent Margitról eszünkbe jut az ismert népéneken kívül a vezeklőöv. Ezt ma díszes tartóban őrzik, és sokan azt gondolják, ebbe az arany "derékövbe" bújt bele Margit sanyargatni testét... Miként zsolozsmája fogalmaz: "Zárdaélet alig érinti meg, utál máris fényűzést, díszeket, szent szegénység igéje neveli, nemes testét ostorral bünteti."
A Margit-sziget ma
A "szigeti klastrom" szentje korán, "legottan még gyermekségében kezde szolgálni nagy ájtatossággal a mi Urunk Jézus Krisztusnak és az ő dicsőséges szent anyjának, Máriának" - Szent Margit legendája szerint.
A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Margit leányuk 1242. január 27-én. Szülei – a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésükben – felajánlották őt Magyarország megmentéséért.
Margit ennek megfelelően hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Nevelőnője Olympiades nővér volt. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet apja építtetett. Itt került sor Margit fogadalomtételére 1254-ben. Később két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. Ő azonban visszautasította II. Ottokár cseh király, valamint a lengyel király házassági ajánlatát is.
Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe volt. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. A legenda szerint jövendőmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldására. 1270. január 18-án halt meg a Margit-szigeti kolostorban. Síremlékét 1271 körül Albert és Péter lombardiai szobrászok faragták vörös- és fehér márványból.
Holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.
Boldoggá avatása 1276-ban volt, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül XII. Piusz pápa 1943-ban avatta szentté.

Ady Endre:
Szent Margit legendája


Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Ime a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiu legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadur.

Már régen várt s megbénult a szíve.
Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csókú legény.
És Jézusnak áldozták Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

2011. január 16., vasárnap

Zarándoklat és megemlékezés

A márianosztrai kegytemplom oltárképe
Egy érdekes Pázmány-idézet a mottója az idei Boldog Özséb Zarándoklatnak: "Ha tudni akarod országod állapotát tekints Remete Szent Pál rendjére! Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszúl áll a szénája! De ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország felemelkedőben van!" (Pázmány Péter)
Hazánkban a rend négy kolostort tart fenn. Egy két évvel ezelőtti adat szerint Magyarországon 22 tagja volt a rendnek. A legtöbb szerzetesük Lengyelországban él: 200 körüli létszámmal.
A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend. Hivatalos neve Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje (latinul: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, O.S.P.P.E., lengyelül: Zakon Świętego Pawła Pierwszego Pustelnika). A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (a Szent Gellért-sziklatemplomban), Márianosztrán és Petőfiszálláson.


Az Esztergomi Pálos Baráti kör és a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya rendezésében kerül sor 2011. január 20-án, csütörtökön a zarándoklatra. A részletes programot a lenti képre kattintva elolvashatja!
Az útvonalon maga Boldog Özséb is járt...

Ökumenikus imahét

Vasárnappal megkezdődött a keresztények egységéért végzett imanyolcad, melybe plébániánk is bekapcsolódik. Minden este a szokásos szentmise keretében Ackermann Kálmán atya szentbeszédet mond. Elhangzik az adott napra meghatározott imádság is. Idén a jeruzsálemi egyház állította össze a hét programját, imádságait.
Az ún. egységhét falunkban már hagyományos, hiszen plébános atya minden évben megtartotta. A résztvevők nem töltötték meg mindig a padokat, de a jézusi mondás alapján megérte összejönni akkor is, hiszen "ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok"... Az egységre törekvés alapvetően minden közösség feladata, és ez a hét is jó alkalom arra, hogy életünk minden területét átgondoljuk: az egységre törekszünk? Család, munkahely, templomi közösség, rokonság, falu, ország...
Az imádság nem kis erő, és óriási lehetőségek rejlenek még Egyházunkban, bennünk, hogy szebbé, jobbá formáljuk ezt a zilált és olykor szétesőnek tűnő világot és Egyházat. Az Egyházban működik a Szentlélek, és nyilván nem vesznek erőt rajta a "pokol kapui". De személyes felelősségünk ápolni és előmozdítani azt az egységet, mely már apostolok korában sem volt annyira stabil...
Vegyünk tehát részt lehetőleg minden esti alkalmon, járuljunk hozzá így a katolikus Egyház egységének előmozdításáért.
Az idei mottó: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42) Buzdítás lehet számunkra is, hogy legyünk aktívabbak a helyi plébániai közösségben, szentmisére járásban, és az imaéletünk rendezésében is.
Az esti szentmisék 17:45-kor kezdődnek.
Az imahétre kiadott füzet itt letölthető.

A mai nap imádsága:

Mindenható és kegyelmes Istenünk! Az első keresztényeket
hatalmas erővel gyűjtötted össze Jeruzsálem városában,
hogy a szentlélek segítségével ellenálljanak a római
Biro dalom földi hatalmának. engedd, hogy a jeruzsálemi
gyülekezethez hasonlóan mi is bátran együtt legyünk a bizonyságtételben,
a béke és kiengesztelôdés jó hírének megélésében,
szemben a mindenkori egyenlőtlenséggel és igazságtalansággal.
Jézus Krisztus nevében imádkozunk, aki
megszabadít bennünket a bűn és a halál fogságából.

2011. január 15., szombat

"Tanúskodom róla"

A karácsonyi időt követő első vasárnapon a Keresztelő tanúságtételét halljuk. Még mindig Jézus istenségének misztériumánál időzünk. Nem győzi az evangélista hirdetni, hogy Jézus valóban az Isten Fia.
"Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel." Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia." (Jn 1,29-34)János meghirdet ugyanakkor egy másfajta, teljesebb keresztséget, mely a Lélekben való keresztség. Ezért is fontos a mai napig a keleti egyházaknak, hogy a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor a bérmálás is megtörténjen. Ugyanis teológiailag így helyes. Az ősegyházban is gyakorlat volt, de később átalakult ez a szentség. Tehát a bűnbánat és a bűnök bocsánata csak tűz által lehet, csak a Lélek által. János keresztsége csupán "előfeltétele" annak, amit majd Jézus fog tenni, vagyis saját életáldozata után elküldi a Szentlelket, akivel végülis a teljes Szentháromságos szeretetbe kapcsol bele minket.
János az, aki rámutat Jézusra, aki megmondja (hiszen ő kinyilatkoztatást kapott róla), hogy Jézus az Isten Fia. Ő tanúskodik. Mi kell ennél több? Hol marad a kétség?
Nyilvánvaló, hogy a zsidó nép olyan Messiást várt, aki majd a római fennhatóság alól felszabadítja őket, és már itt a földön elhozza a "tejjel-mézzel folyó Kánaánt". Hát nem ilyen Messiás jött, hanem olyan, aki könnyű terhet és édes igát ad nekünk. Csupán azt nehéz felfedezni, hogy miért édes a teher...
Ismét a Keresztelő alakja áll előttünk, mint aki rámutat, rávezet Isten Fiára. Nem magát adja, nem önmagát sztárolja, hanem rámutat arra, akiben hinnünk kell, akit követni kell, és aki meghozza nekünk az üdvösséget, az "igaz hit világát".
Mi juthatna ilyenkor az eszünkbe, mintsem a pap, aki Krisztusra mutat, kvázi előkép, de mégis "in persona Christi", azaz Krisztus személyében cselekdve. Keresztelő János előfutár volt ugyan, de mégis, mintha Krisztus személyében tette volna a dolgát. Rengeteg párhuzam is fellelhető kettőjük életében (elvonulás, ima, aszkézis...). Ezért volt fontos régen a híveknek, az Egyháznak, hogy a pap "rámutasson" Krisztusra, felé fordulva vezesse a hívő népet, akiknek imádságát is vezeti, valamint bemutatja a legszentebb áldozatot. Ez ma már nem így van elsősorban, noha a római liturgia "régi" Trient szerinti formája ma is megengedett az ismert feltételek mellett (elsősorban az arra való képesség). Ma az "alapállás" az, hogy a pap szemben áll a néppel. Ezzel az Egyház közösségi volta kerül előtérbe.
Tehát a pap rámutat Krisztusra a liturgiában, rámutat életével, tetteivel. Ezért fontos, hogy XVI. Benedek pápával együtt imádkozzunk a jó papokért.
Ennek kapcsán említünk néhány szót az egyik közismert honlapról, melyen azt lehet leírni az oda látogatónak, hogy milyen az "ő papja". Mit kapott tőle, miért tartja meghatározónak saját életében.
Talán nem dicsekvés, ha megemlítjük, hogy egy bejegyzésben Ackermann Kálmán atyát a "befogadó szeretet példája" címmel illeti egy hívő.
Rajta, osszuk meg mi is a világgal, hogy melyik pap miért meghatározó életünkben. Akár emlékezhetünk is olyan papra, aki már nincs köztünk.
A honlapra ide kattintva juthat el.

2011. január 14., péntek

Boldog II. János Pál pápa

2011. május 1-én boldoggá avatják II. János Pált Rómában - közölte a Vatikán pénteken.
A csodálatos gyógyulást, melyet János Pál pápa közbenjárásának tulajdonítanak, nemrég megkérdőjelezte egy orvos. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy Marie Simon Pierre nővér gyógyulása ne lenne valós. A nővér parkinson kórból épült fel szinte egyik napról a másikra.
Rómában ismét órisái tömeget várnak a boldoggáavatásra. Az időpontról több találgatás is napvilágot látott, de azért lesz húsvét 2. vasárnapján, mert az Isteni irgalmasság vasárnapja. II. János Pál pápa vezette be, és annak tartalmát mindig is hangsúlyozta, szívéhez közel állt.

Angol nyelvű tudósítás Rómából:
 

Rövid klip II. János Pálról:
  

2011. január 12., szerda


"Alászállott ő, hogy mi felszálljunk; magmaradva természetében, a mi természetünk részesévé lett, hogy mi megmaradva természetünkben, az ő természetének legyünk részeseivé. Mégsem egészen így. Mert őt nem tette silányabbá a mi természetünkben való részesedés; de minket jobbakká tett az ő természetében való részesedés."

Szent Ágoston, Epist. 140.10.

2011. január 10., hétfő

Massabielle barlang

Január 4-én megjelent egy videó, mely a helyreállított franciaországi Szűzanya Szentélyt mutatja be egy szép francia énekkel. A barlangot kitisztították, és felújították Bernadette Soubirous elbeszélése alapján. Ő látta ugyanis a Szűzanyát, aki mint a Szeplőtelen Fogantatás tárta fel magát. A barlang és a szobor egyszerűsége is tükrözi a Szűzanya lelkiségét, mely szintén egy egyszerű parasztlányt tartott alkalmasnak arra, hogy az egyik legnagyobb dogmát közölje vele.
Mi most adjuk közre a videót, hiszen az ünnepek során több bejegyzést is közzétettünk, amik olvasására hagytunk időt, más hírrel nem akartuk "letolni" azokat.


2011. január 9., vasárnap

A menyegző

A helyiek szerint ezekben a korsókban vált borrá a víz
A harmadik esemény Jézus Krisztus istenségének megnyilvánulásában a Kánai menyegzőn történt csoda.
A Szefforiszból Názáretbe vezető út áthaladt egy falun, melyet a ’meny falujának’ hívtak, és ezen az úton Jézusnak többször át kellett haladnia. A falu egyik része felé tábla hívogat, mert itt kegytárgy üzletek vannak. Ezekben drága, édes bort kínálnak, melynek palackjára fel van írva: „a Kánai menyegző bora”. Létezik a Menyegző-templom is, melyet ma ferencesek gondoznak. Ebből lejárat vezet a régészeti ásatásokhoz. Itt mutatják be az edényt is, melyben a hagyomány szerint borrá vált a víz.
A kőkorsók Izrael egész területén ismertek voltak, de a zsidóság csak a Heródesi templom idejében használta. A korsókban mindig a kultikusan tisztító vizet tárolták. Azért, mert bizonyos dolgokat tisztátalannak vagy tisztának (kóser) tartottak, és a kő mint anyag tiszta volt, mert Isten teremtette, és nem továbbította az anyag a tisztátalanságot másra.
Ezért van mélyebb értelme a csodának, mint pusztán az esemény. A csodának eucharisztikus értelme van. A bor, mely ott a menyegzőn folyt, Jézus csodájára nem csupán a víz helyébe lépett, hanem kultikus tisztulásra szolgáló víz változott át. Krisztus vérének szimbóluma lett, mely valóban megtisztít minden bűntől, minden lelki tisztátalanságtól.
Jézus számára Kána a csoda után is fontos hely maradt. Két hónappal később, amikor Galileába ment, itt állt meg először (Jn 4,46). Kána egy magas helyen van, egy dombon, amely stratégiailag is jó helynek bizonyult az uralkodó számára. Jézus másodszori ottlétekor egy királyi tisztviselő ment hozzá, akinek fia haldokolt. Kérlelte Jézust, hogy „jöjjön le a tóhoz a felföldről”, mert a fia meghal. Jézus viszont nem akart menni, Kánában akart maradni. Ezért elküldte: „Menj, a fiad él!” Az hitt és hazaindult. Otthon pedig várták a hírrel, hogy a fia meggyógyult. Mégpedig abban az órában, amikor ő éppen Jézussal beszélt.
Hans Rottenhammer (1564–1625):
A Kánai menyegző
Ehhez a naphoz régen népszokások is tartoztak. A neves néprajzkutató, Bálint Sándor így ír:
„Nagycétény (Velky Cetin) barsi magyar faluban egészen az első világháborúig az ünnepen „egy nagyobb szobában összejöttek a búcsúvezető emberek, a rózsafüzér-társulat tagjai, leányok és menyecskék. Előzőleg megbeszélték, hogy kik szedik össze a lisztet, zsírt a kánai menyegzőhöz szükséges kalácsra, siskára (fánkra). A liszt és a zsír összegyűjtését rendesen valamelyik idősebb asszony vállalta. Szombaton este összejöttek az asszonyok és megsütötték a kalácsot, vasárnap pedig a siskát. Bort a búcsúvezető emberek vittek, mindegyik két-három litert. Vasárnap este 8 óra körül kezdődött a kánai menyegző: Az előzőleg elkészített asztalokat megterítették, majd az érkezés sorrendjében a jelenlévők körülülték: külön a férfiak, külön az asszonyok. A leányok és a gyerekek álltak. Annyian voltak, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni. Az asztal közepén egy kereszt állt, mellette gyertyák égtek. A keresztet mindenki megcsókolta, mikor a szobába lépett. Amikor megtelt a szoba, kezdődött a kánai menyegző. Először elmondták az Úrangyalát, aztán elénekelték a Máriát dicsérni hívek jöjjetek… kezdetű éneket, majd Jézus szívéhez egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet, egy Hiszekegyet és felajánlást imádkoztak. Elénekelték Jézus a rád emlékezés… kezdetű éneket, elmondták az örvendetes rózsafüzért és elénekelték a Szent rózsafüzért végeztünk… éneket. Végül még imádkoztak az élőkért, holtakért, majd következett a kánai menyegzőről szóló ének. Az ének ritmusára a konyhában és az ablakok alatt hallgatódzó suhancok nagyokat dobbantottak.
Az ének következő részénél az éneklő leányok, menyecskék és asszonyok az ének ütemére lábukkal dobogtak, tánclépésben énekelték a szöveg további részét:

Jó bor mellett, duda nélkül,
Bolond a tánc ugrás nélkül.
Kána menyegzőben.
Úgy megugratták Magdolnát,
Mind szétrugdalta patkóját.
Kána menyegzőben.

Az éneket egyébként nemcsak a kánai menyegző vasárnapján és Mária kézfogóján, hanem más alkalommal is szokták énekelni. A szegedi tájon még a század elején is halotti toron az énekesasszony énekelte a Szent János áldásával együtt, hiszen az elköltözött lélek most ül menyegzőt az égi vőlegénnyel, Jézussal. Tápén, Szeged-Alsótanyán a násznép régebben a lakodalmi vacsora alatt is énekelte. Hagyományőrző helyeken legalább a muzsikások játszották el két fogás között. Torontáltordán disznótorokban is felhangzott.
Régi szegedi találóskérdés: „Káná mönyegzőbe ki vót a menyasszony, vőfély mög a násznagy? Hát Rebika asszony, ifjú Tóbiás mög az öreg Kelemön.” 

2011. január 8., szombat

XVI. Benedek pápa vízkeresztje

XVI. Benedek pápa vízkereszt napján, azaz január 6-án ellátogatott a Gemelli Polyclinico római kórház gyermekgyógyászati osztályára. Találkozott az ápolókkal, orvosokkal, és elmesélte a gyermekeknek a három király történetét. Az intenzívosztályon lévő újszülötteknél is volt.
Távozása előtt minden gyermeknek átadott egy karácsonyi ajándékot, azok legnagyobb örömére.

2011. január 7., péntek

Az előfutár és a keresztség

A bölcsek hódolata, a kánai menyegzőről szóló evangélium, és a megkeresztelkedés egy misztériumra irányítja figyelmünket, mégpedig Jézus istenségére, annak megnyilvánulására. Régen ezt egy napon ünnepelte az Egyház.
Most két részletben szólunk az ünnep további tartalmáról, hiszen a három bölcs hódolatáról már írtunk. Most a keresztségről írunk bővebben, majd pedig a kánai menyegzőről.
A Keresztelő fellépése és egyáltalán az élete, létezése bizonyított, és a korban is fontos tény volt. Lukács evangéliumában van leginkább kiemelkedő szerepe személyének. Lukács így ír: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme..., Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész környékét, s hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.” (Lk 3,1-3) Azt bizonyítja ez a leírás is, hogy az időben, a történelemben létezett Keresztelő János. Lukács számára fontos a történelmi bizonyítás annak jeléül, hogy János élő ember volt. Ha időben pontosan szeretnénk elhelyezni, akkor ez az év Kr.u. 27 vagy 28 lehetett. Jézus pedig, amikor Jánoshoz ment, harmicegy éves volt.
Ismerjük az adventi olvasmányokból és a nagyböjti evangéliumokból, hogy a Keresztelő ruházata milyen volt, mit evett, és hogy valószínűleg remete életet élt. A kor egyébként bővelkedett hasonló remetékkel, akik elvonultan éltek, aszkéta életvitelben.
Érdekesség, hogy a Jézus név elég gyakori volt abban az időben. Josephus Flavius 21 viselőjét nevezi meg, a zsidó osszuárium-feliratok között 12 esetben szerepel. Ezért Iset Fiát a Názáreti jelzővel illették. Mély jelentése volt a névnek egyébként, hiszen az angyal előre megmondta Máriának, hogy a gyermek a Jézus nevet kapja (Lk 1,31). A Jézus név azonban latinos, eredetileg Jeshu, amely rokona a Józsue névnek, annak rövidített formája. A keresztelés pontos helye miatt lényeges ezt tudnunk. János kapcsolatban állt az esszénusokkal, akik számára az 1950-es években feltárt egyik keresztelő medence igen fontos hely volt. Egykor itt kelt át Józsue a folyón Kánaán meghódítására, és ők itt akarták kezdeni új, spirituális honfoglalásukat. Ez a medence eredetileg mikve volt, azaz a templomba való belépés előtti mosdást szolgálta. A régészeti jelek arra mutatnak, hogy ez a hely volt Jézus keresztségének helye, ami Betániában volt. Azonban több hely is szóba kerülhet.
János számára nem csak Józsue miatt volt fontos a hely. Illéssel is (Ószövetségi próféta) kapcsolatban állt a hely. Illésről azt írják, hogy a Jordánon ment át Jerikó közelében, hogy tüzes szekéren menjen föl az égbe (2Kir 2,7). Tisztelnek is ott egy barlangot, melyben Illés lakott, és egy dombot, amelyről az égbe vitetett. A zsidók pedig várták, hogy még egyszer eljön Illés meghirdetni a Messiást. És János apjának, Zakariásnak az angyal így jövendölt: „Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak” (Lk1,17). Mi sem igazolja jobban az összefüggéseket, és azt, hogy a Keresztelő mint még ószövetségi próféta valóban a Messiás útját készítette elő, akit várt a zsidó nép.
János számára fontos volt Illés próféta. Ugyanúgy öltözködött, és élete is hasonló volt, hiszen nem fogadták el sokan.
Jánosnak megmondta az Úr, hogy miről ismeri fel az Isten Fiát, akinek útját készíti: rászáll a Lélek, és az Atya szól. Így is történt, János pedig hitte, hogy Jézus az Isten Fia.
„Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?" Jézus ezt mondta: "Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,13-17)”.

2011. január 6., csütörtök

Krónika

Még adósak maradtunk az előző évi események beszámolójával a statisztikák mellett (itt és itt). Ezt most pótoljuk. Reméljük, most is érdekes lesz visszatekinteni az elmúlt évre. Ezek mellett néhány tervről is szólunk. (Az adatok, tervek, események a Te Deumon elhangzottak.)

Események 2010-ben:
Január 17-24: Az Ökumenikus Imahétbe kapcsolódtunk be szentmisékkel és elmékedésekkel.
Február 13.: Farsangi szentmise, fánkfesztivál.
Február 15.: Szent Cirill és Szent Metód ünnepi szentmiséje, melyet Dr. Paskai László ny. érsek pontifikált.
Március 15.: Ünnepi szentmise, majd megemlékezés.
Május 8-9.: Szent Kereszt megtalálása búcsú.
Május 22.: Dr. Paskai László bíboros, ny. érsek kiszolgáltatta a bérmálás szentségét.
Május 30.: 7 fiú- és 3 lány gyermek először vette magához Jézus testét az Oltáriszentség színe alatt.
Június 7.: Vendégünk volt egy csoport a szegedi piaristáktól.
Június 13.: Egy nógrádi nyugdíjascsoport látogatta meg plébániánkat.
Augusztus 11.: Ismét szegedi piaristák egy csoportja érkezett diákokkal.
Augusztusban megtartottuk a szokásos nyári hittanos tábort. Sok gyermek vett részt rajta, és kitartottak néhány izgalom ellenére is...
Szeptember 11.: Az esztergom-szentgyörgymezei plébánia itt tartotta családi napját.
Szeptember 11-12.: Szent Kereszt Felmagasztalása búcsú, közel száz zarándokkal.
Októberben megkezdte szolgálatát új hittanárunk, Magyar Endre, aki itt is lakik a plébánián.
December 8.: Egésznapos Szentségimádás.
December hónap során minden nap volt hajnali mise.

Tervek 2011-re:
- szeretnénk megszüntetni a templomban lévő folymatos vizesedést, amely miatt néhol igen nagy területen lehullott a vakolat, festés
- a plébániai fűtés korszerűsítése, kifestése
- a templomtorony külső vakolása, beázás megszüntetése
- templomtér kialakítása
- új kántort szeretnénk, mely állás Kelemen János halála óta betöltetlen
- temetői főkönyv elkészítése

2011. január 3., hétfő

Rongálás a templomban

Sajnálatos eseménnyel kezdődik az új év. Egy betegség utáni halálozás is szegényebbé tette egyházközségünket,
 a szent liturgia szolgálatában álló orgona pedig megsérült. Feltehetően rongálás okozta a kárt. A játszóasztalon található regiszterek fölötti táblácskákat feszítették le, valamint még egy kis táblát, ami az orgona gyártási számát tüntette fel. A Rieger testvérek által készített orgona műemlék és egyedi darab.
A karácsony előtti orgonahangverseny elmélyítette készületünket. Az orgona csendessége a liturgiákon pedig erős hiányt ébreszt a hívekben (kántor hiányában). Az orgona szent hangszer, a liturgikus ének kísérője - kezdetben ezt is a pogányok használták. A "hangszerek királynőjének" is nevezik.
Mivel a kórusra a feljárás nyitott templomkapu esetén elég könnyű, ezért a rongálók előtt sincs akadály. A feljáratra még nem készült ajtó.
A megrongált tárgy már nem állítható helyre, hiszen az eredeti, fémből készült táblácskák valószínűleg nem kerülnek elő.
Jézus így fogalmaz: "Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,44-48)

Kedd esti imádság

Paul Cézanne (1839–1906):
Idős asszony rózsafüzérrel
Idén is megtartjuk a szokásos kedd esti rózsafüzér imádságot a templomban. Néhány éve indult többek kezdeményezésére, akkor azzal a szándékkal, hogy a békéért imádkozzunk. Minden kedden este a szentmise után (~18:20) imádkozzuk.
II. János Pál pápa így fogalmaz a rózsafüzérről: "A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! Csodálatos az egyszerűsége és a mélysége." Tudjuk, hogy a pápák nem csupán egy-egy fotó kedvéért imádkozták a rózsafüzért, vagy azért, hogy jó hírben álljanak a közvélemény előtt. Komoly, mély meggyőződés volt számukra, hogy Mária közbenjárását mindig kérni kell. "A rózsafüzér mondása ugyanis nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával." A rózsafüzér a szemlélődés eszköze. Ebben a forgalmas, sűrű és zajos világban szükséges, hogy a hét egyik napján elcsendesedjünk, felkészüljünk a Jézussal való találkozásra, majd pedig elimádkozzuk a rózsafüzért. (Hosszát tekintve annyi, mint egy esti TV-sorozat.)
II. János Pál pápa 2002-ben a rózsafüzér évét megnyitó apostoli levelében így fogalmaz: "Krisztus arra tanított, hogy állhatatosan és bizalommal kell kérnünk Istent, ha azt akarjuk, hogy meghallgatásra találjunk: "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek” (Mt 7,7). Az imádság hatékonyságának alapja nemcsak az Atya jósága, hanem Krisztus közvetítése (vö. 1Jn 2,1) és a Szentlélek tevékenysége is, aki Isten tervei szerint "jár közben értünk” (vö. Róm 8,26–27). Mi ugyanis "azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen kérnünk” (Róm 8,26), s olykor azért nem találunk meghallgatást, mert "rosszul kérünk” (vö. Jak 4,2–3). (...)
A Üdvözlégyek adják a rózsafüzér legnagyobb részét, s ettől lesz kiváltképpen máriás imádság. De épp a helyesen értett Üdvözlégy világosságánál látjuk meg tisztán, hogy a máriás jelleg nem ellenkezik a krisztologikus jelleggel, hanem éppen hangsúlyozza és kiemeli azt. Az Üdvözlégy első része ugyanis, mely Gábor angyal és Erzsébet Máriához intézett szavaiból áll, imádó szemlélése annak a titoknak, ami a Názáreti Szűzben végbemegy.
A rózsafüzér természete szerint a békére irányuló imádság, abból a tényből fakadóan is, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke Fejedelme és a "mi békénk” (Ef 2,14). Aki hasonlóvá válik Krisztus titkához – és a rózsafüzér éppen ezt célozza –, megérti a béke titkát és életprogrammá teszi azt. Emellett a rózsafüzér elmélkedtető erejével, az Üdvözlégyek nyugodt egymásutánjával megbékítő hatással van az imádkozóra, s felkészíti arra, hogy befogadja, átélje és maga körül is sugározza azt a békét, ami a Feltámadott különleges ajándéka (vö. Jn 14,27; 20,21).
A rózsafüzér a béke imádsága a szeretet gyümölcsei miatt is, melyeket létrehoz. Ha jól végzik mint elmélkedő imádságot, a rózsafüzér, miközben titkaival elősegíti a Krisztussal való találkozást, szükségszerűen észrevéteti a testvérekben is, főleg a szenvedőkben Krisztus arcát. Hogyan lehetne szemlélni például az örvendetes titkokban a Betlehemben született Gyermeket anélkül, hogy föl ne ébredne bennünk a vágy befogadni, megvédeni és elősegíteni az életet, a világ bármely részén szenvedő gyermekekre gondolva? Vagy lehetne-e követni a kinyilatkoztató Krisztus nyomait a világosság titkaiban anélkül, hogy boldogságai tanúi ne lennénk a mindennapi életben? S miként lehetne szemlélni a keresztet hordozó és megfeszített Krisztust anélkül, hogy ne éreznénk: Cirenei Simonná kell lennünk minden szenvedő vagy reménytelenségbe jutott testvér mellett? Végül hogyan szegezhetnénk tekintetünket a feltámadott Krisztus dicsőségére és Máriára, a koronás Királynőre anélkül, hogy föl ne ébredne bennünk a vágy: szebbé, igazságosabbá, Isten terveit jobban megközelítővé kell tennünk ezt a világot?"
XVI. Benedek pápa 2010 októberében ezt mondta: „Kedves fiatalok, arra hívlak meg benneteket, hogy a rózsafüzért minden napotok imájává tegyétek. Kedves betegek, arra bátorítalak benneteket, hogy a rózsafüzér ima segítségével bizalommal helyezzétek magatokat Isten kezeibe. Kedves fiatal házasok, arra buzdítalak benneteket, hogy a rózsafüzérből Krisztus titkairól való állandó elmélkedést csináljatok.”
A rózsafüzér nem az "idősek imája", akiket többnyire látunk a templomban. Nem is szabad negatív Egyházképpé formálni azt a jelenséget, hogy az idős emberek járnak a templomba főleg. Nem azért, mert az ő helyük az, hanem mert a fiatalok nem járnak. Az idősebb generáció kitartó imája tarthatja meg sokszor az Egyházat, egyházközségeinket. Miért látunk csak időseket? Mert hiányoznak a fiatalok. Az általános társadalmi jelenséggel nem szitkozódva lehet szembenézni. A "divatozás" sem megfelelő eszköz, hiszen a divatok jönnek-mennek, és a szentek által formált liturgia, imádságok, szent helyek maradnak továbbra is az üdvösség útjának fontos részei. Megértéssel és türelemmel kell tehát minden embert a templom felé, az imádság útjára vezetni - ez által Istenhez vezetni. Ezért van szükség minden alkalomra, melyben az imádságunk tömjénfüstként száll Isten színe elé.

2011. január 2., vasárnap

Urunk megjelenése

A karácsony nyolcadáról már esett szó honlapunkon. A nyolc nap az időtlenséget, az örök időt is szimbolizálja. Jézust a zsidó szokásoknak megfelelően a nyolcadik napon (születéséhez képest) vitték el a templomba, hogy a szövetség jelét megkapja, Ez a zsidó vallási szokás ma számunkra a keresztség, mely szintén eltörölhetetlen jegy, ám nem látható. Isten teremtő műve köthető a hetes számhoz, a hét naphoz. A nyolcadik nap azonban már új időt jelez, egy örökké tartó időt. A hét nap alatt a földi dolgok keletkeztek. A nyolcadik nap már átvezet az örök üdvösség idejébe. Így tehát a nyolcadik napon kellett történnie a körülmetélésnek, hiszen újjá született az illető, új életre született a vallásban. A keresztség is minden bűnt eltöröl, egy csecsemőnél pedig kifejezetten az eredeti bűnt törli el véglegesen. (A bűnre való hajlam természetesen megmarad.)
Az evangélium tanúsága alapján bölcsek érkeztek a Szent Családhoz, hogy Jézusnak tiszteletüket tegyék. Origenész (III. század) mondja, hogy a három ajándék három személyre enged következtetni. Így tehát a hagyománynak tulajdonítható a három bölcs, később aztán három király. Ők jelentik a világmindenséget, hogy akik bizonyos égtájakhoz köthetők, mind hódolnak Isten előtt, elismerik őt Uruknak. Még a bölcsek és királyok is, pedig akadt a hatalmasok között, aki nem csak gonosz volt, de félt is, megijedt. Ő volt Heródes. A zsolozsmában énekeljük: "Gonosz Heródes irigyen, Krisztus jöttére miért remegsz? Mulandó jót el nem ragad, ki országolni mennyet ad."
A mai ünnep tehát hármas jelentőséggel bír. A Napkeleti bölcsek elismerik a várva várt királyt a gyermek Jézusban. Ők az első népek képviselői, akik "beléptek az Egyházba". Most mi magunk vagyunk a királyok, akik Krisztusnak hódolunk, adományokat viszünk elé, és találkozunk vele a szentmisében. Minket a hit csillaga vezet Betlehembe. Másodszor pedig (1969-ig volt így) az ünnep tartalmához tartozik Jézus megkeresztelkedése. Ekkor nyilvánította ki az Atya, hogy Jézus a Fölkent, akiben kedve telik. Ez a megnyilvánulás (Epifánia). Ezt ünnepeljük jövő vasárnap.
A harmadik a kánai menyegző csodája, ami szintén Isten hatalmának, Krisztus Istenségének kinyilvánulása. Ez volt az első csoda, amit véghez vitt Jézus.
Az ajándékok, melyeket a bölcsek vittek, szimbolikusak. Az ajándékok száma (3) is szimbolikus, hiszen ez szent szám. Az egyiptomi hármas istenségre is gondolhatunk (Ízisz, Ozirisz és Hórusz), vagy a rómaira (Jupiter, Junó, Minerva). De a világ felosztása is hármasságot követ: menny (ég), föld, alvilág. A hagyomány szerint a három bölcs három korosztályt is képviselhetett, nem csak három tájat (Afrika, Ázsia, Európa). 700 körül Tiszteletreméltó Béda (Beda venerabilis) mondja, hogy a fiatal Gáspár mint fekete afrikai, az agg Menyhért európai királyként, az élete delén járó Boldizsár pedig Ázsia képviseletében jelent meg.
Az arany az istenségnek szól. Isten is a legdrágábbat adta nekünk, Fiát. Így mi is igyekszünk a legértékesebből adni az ajándékot. A mirha egy keserű ízű illatos nedv, amit száradás után a tömjénbe kevernek. Az ókorban orvosi és kozmetikai szer is volt. A szent kenetek alapanyagául is szolgált (Ex 30,22-33), így utal Krisztus szenvedésére, halála utáni megkenésére. A tömjén pedig kikristályosodott gyanta. Ez is az Istenségnek szól, de szimbolizálja Krisztust, aki "jóillatú áldozat", aki felemelkedve összekapcsolja Istent és az embert. A liturgia a negyedik század óta használja a tömjént.
Spanyolországban, Olaszországban a mai napon ajándékozzák meg a gyermekeket. Németországban a gyermekek keleti öltözékben, koronával a fejükön járják a házakat, hogy pénzt gyűjtsenek a harmadik világ szegényeinek. Látható a három bölcs számos festményen is, de zenei művekben is emléket állítanak nekik. Így tett Richard Strauss is, az ismert osztrák zeneszerző a "Die heiligen drei Könige" című művében.
Szent Ilona (a kereszt megtalálója) elhozta keletről a bölcsek csontjait, és a milánói püspöknek, Eustorgiusnak ajándékozta. Amikor Barbarossa Frigyes császár 1164-ben kifosztotta a lombard metropoliszt, az ereklyéket kancellárjának, Dasseli Rajnaldnak, a kölni érseknek adományozta. Olyan méretű zarándoklatok lettek a Rajna völgyében ezután, hogy Kölnben katedrálist kellett emeltetni. Minden január 6-án fölnyitják az ereklyetartó szekrényt, s láthatóvá teszik a három megkoronázott koponyát.
A napkeleti bölcsek ereklyetartója a kölni dómban

2011. január 1., szombat

Január elseje Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, a béke világnapja, az új polgári év első napja. Idén pedig a harmadik évezred második évtizedének első napja is.
Kérjük ma is a Boldogasszonyt, hogy ebben az évben is az ő oltalma alatt járhassunk.
Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Iesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.
Egy videóval kívánunk minden kedves olvasónak békés új esztendőt!



Boldogságos Szűz Mária, béke Királynője!
Könyörögj érettünk!

Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!
Tartsanak velünk ebben az évben is! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...