 |
| Az Angyali üdvözlet |
"Rorate caeli de super, et nubes pluant justum" - "Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat". Szól az adventi gyertyagyújtás éneke, a szentmisék introitusa. Ismerős, hiszen napjainkban is szép szokás eljárni a decemberi hajnali misékre.
Az adventi hajnali misék történetéhez hozzá tartozik, hogy a II. Vatikáni zsinat utáni liturgikus reform ezt is eltörölte, változtatást végzett, és így ez a szentmise választható lett. Tiltva nincs természetesen, de a jelenlegi liturgikus rendbe nem tartozik szervesen. Ezek a hajnali misék minden nap Szűz Mária-misék voltak. Liturgikus színük a fehér, szövegük is a Szűzanyáról szóltak. Isten egy embert választott ki az üdvösségtörténetben, hogy a világba jöjjön, felvegye az emberi testet, melyet ő teremtett. Ezért Szűz Mária kezdettől fogva szeplőtelen. Erre az időszakra esik érdekes módon (a naptár miatt csupán) az ő szeplőtelen fogantatása, amikor is Szent Anna méhében megfogan. Szűz Mária szüli a világra Jézust, az Isten Fiát, akinek születése már előre mutat kereszthalálára, és feltámadására. A szenvedésben ugyanis mindig benne rejlik csodálatos módon a megdicsőülés.
December 16-tól karácsony napjáig minden napnak megvan a saját zsolozsma-szövege, éneke. Ezenek a napokon csendülnek föl az ún. Ó-Antifónák. Ebből nyolc van: O, Sapientia - Ó, Bölcsesség! O, Adonai - Ó, Adonáj! O, Radix Jesse - Ó, Jessze Vesszeje! O, Clavis David - Ó, Dávid kulcsa! O, Oriens - Ó, Napkelet! O, Rex Gentium - Ó, népek Ura! O, Emmanuel - Ó, Emmánuel!
Háromféle Úrjövetről emlékezünk meg Adventben. Történelmi Úrjövet: az Ószövetség várakozása Krisztus első eljövetelére az idők teljességében. Kegyelmi Úrjövet: a hívő lélek várakozása Krisztus folytonos eljövetelére a karácsonyban. Eszkatologikus Úrjövet: az Egyház virrasztó várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.
Advent lelki mesterei Izajás próféta, Keresztelő Szent János és Szűz Mária. Őket szinte minden szentmise igeliturgiájában halljuk.
Radó Polikárp bencés szerzetes így fogalmaz adventről: 1570 óta, amikor V. Pius pápa a tridenti zsinat által megreformált Római Misekönyvet kiadta, az Egyház liturgikus évének első vasárnapján az utolsó ítélet evangéliumát olvastatja. Azelőtt meglepő módon Jézus jeruzsálemi bevonulását hallották a hívek (a virágvasárnapi olvasmány). A szimbolika világos: ezen a vasárnapon tér vissza az Úr esztendejének kerekén a kezdet, a liturgikus újév és vele együtt Az, akinek megváltó tevékenysége az egyházi év ünneplésének első és legfontosabb tárgya, Krisztus Urunk.
Advent első vasárnapja Egyházunkat idézi, mely vele nyitja meg a liturgia új esztendejét feltáró szent kaput. Mintha a mennyország előcsarnokában állnánk, az adventi időben a Születés ünnepének teljes gazdagsága hitelezi előre kincseit. A kereszténységnek lényege nagy középponti eszméje: az Inkarnáció (karácsony) valósága csillan felénk, mint lefüggönyözött ablakon át a fa gyertyái karácsony éjszakáján.
Advent a tündöklő galileai tavaszt idézi, mely a homályba borult antik világban az Úr angyalát látta Názáretben megjelenni, midőn az igenlő szóra a tiszta Szűz méhében az Ige megfogamzott s a régi Évának bűnét az új Éva, Szűz Mária kiengesztelte.
Az Advent az ókereszténységnek szép ajándéka, és mondanivalója van még a világnak. ...az igazi Úr, az örök szabadító közel van: Dominus prope est! Hozzá fohászkodik az ókeresztény gondolatvilágot gyönyörűen visszatükröző középkori adventi ének, mely a XI. század hajnalán hirdette, mennyit jelent az Úr eljövetele a várakozó emberiségnek:
"Örökkétartó üdvösség,
világnak élete,
fogyatkozást nem szenvedő,
és mindig tartó fény:
valódi megváltás nekünk!
ki együtt éreztél
kísértő végzésén
romlásba hulló embernemzedékkel:
el nem hagyván magos lakod,
a mélybe szálltál le,
ingyen kegyelmed testet öltetett Veled,
és veszni indult földi lényeket
pokol kezéből elragadtál,
a földet ujjongással töltve el.
A testi-lelki rútat hárítsd tőlünk, Krisztusunk
s legyünk tenéked fényességes szép lakás!
Első jövésed által szentelj meg,
a másodikban ments meg bennünket,
ha lobbot vet majd messzetűző fényed
s ítélni jössz el mindenkit, ki élt.
Ó add, hogy romlatlan ruhával ékesítse
tüstént kövessük,
bárhol látunk,
lépteid nyomát!"
Advent során több írással és elmélkedéssel készülünk, hogy segítsük a felkészülést a felfoghatatlan misztériumra, karácsony éjszakájára. Ebben az időben tegyünk többet Isten házának szépségéért, segítsünk, kapcsolódjunk be plébániánk életébe, a templom díszítésébe, ajándékok készítésébe, kinti és benti munkák elvégzésére! Ne felejtsük a Szentírás szavait: "Isten a jókedvű adakozót szereti!"
Látogasson el adventi oldalunkra is!
