Hubertus a hagyomány szerint Bertrand Toulouse-i herceg fia volt. A 655-ben született Franciaországban. Fiatal korában kicsapongó életet élt, de megtért. Az eseményhez legenda is fűződik. Egyszer az ifjú Hubertus vadászni indult. A törvénnyel szembeszegülve nagypéntek ünnepnapján. Az ösztönei hajtották. Nemes vadra vágyott, a legnemesebbre, amit vadász csak kívánhat. A kora hajnali, derengő erdőben egy csodálatos szarvast űzött. Hetedhét országon át üldözte pompás zsákmányát, míg végül célba vehette. A szarvas megállt egy magaslaton, agancsa között kereszt lángolt aranylóan. Szájából intelem szólt, amely szerint a világi örömöknek élő nemesifjú tévúton jár, nagyobb dolgokra van hivatva. És így esett, hogy az áldozat kényszerítette térdre a vadászt, mert Hubertust ez a látomás teljesen megrendítette, sorsát teljesen megváltoztatta. Feladva korábbi dorbézoló életét kolostorba vonult, pap, majd püspök lett belőle. (A Szent Euszták legenda alapján.)

Élete, megtérése példa lehet számunkra. Példa abban, hogy minden körülmények között Istent kell keresni, az ő szándékát. A földi élet nem jelent biztosítékot, nem jelent biztos "menedéket". Itt minden mulandó, elenyésző. Hubertus példája és megtérése azt jelenti: lehet Istennel együtt életet élni, lehet Istennek tetsző életet élni. Amikor a napokban minden szentre, elhunyt szeretteinkre emlékezünk, gyűjtsük magunkak a szent példaképeket, foglalkozzunk velünk, imádkozzunk hozzájuk, hogy erőt kapjunk tőlük, és követhessük jó példájukat.
A vadászok, lövők, szűcsök, fémmunkások, esztergályosok, hentesek és optikusok, matematikai készülékgyártók, matematikusok, valamint a vadászkutyák, a kutyák veszettség elleni, kutya-és kígyómarás elleni, víziszonyban szenvedők patrónusa.