I. Kelemen pápa

Az Egyház ma emlékezik meg Római Szent I. Kelemen pápáról. 50-ben született Rómában. Szent Iréneusz szerint ő a harmadik Szent Péter székében. "Az ószövetségi Szentírás alapos ismerte, a jeruzsálemi templomi liturgia rendjének ismerete amellett szól, hogy Kelemen zsidókeresztény volt" - fogalmaz Iréneusz, aki szintén egyházatya volt, mint Kelemen. Szent Kelemen láthatta az apostolokat, és prédikálásukat is hallotta. Az újszövetségi levelek mellett nagy jelentőségű a Levél a kointhosziaknak c. műve, melyben őket kéri a botrányok helyrehozására. Azt írja, hogy "az egyház papjait és diakónusait nem lehet hivataluktól megfosztani, mert ugyan egyházközség választja őket, de a szenteléssel visszavonhatatlanul az apostolok örökébe lépnek. Nem a választás teszi őket az apostolok utódává, hanem a kézföltétel, a szentelés, melyet a többi apostolutód szolgáltat ki".
Az idézett levél alapján monarchikus püspöknek tekinthető. Nem maradt ránk azonban pontos kép egyházkormányzati tevékenységéről, de jelentősége vitathatatlan.
Traianus császár száműzte sok más kereszténnyel együtt. A legenda szerint a Krím-félszigeten végeztek kőfejtő munkát. Az ottani vízhiány csak fokozta szenvedésüket. Kelemen minden keresztényt buzdított az imádságra. Egyik alkalommal egy bárányt látott, amely a lábával gödröt kapart, abból pedig forrás fakadt. Ezzel a vízzel keresztelni is akart. Traianus kötelet akasztatott a nyakába, majd a tengerbe dobatta. Sokáig a halála napján azon a helyen megjelent Kelemen. Már a negyedik században templomot emeltek a tiszteletére.
Attribútumai: bárány, kutak, horgony.
A matrózok, bányászok, kőfejtők patrónusa, a beteg gyermekek oltalmazója.
Szent Kelemen pápa már idézett levelében buzdít a jócselekedetek megtartására, a lázadás kerülésére, a segítőkész szeretet gyakorlására. Legfőbb példája maga Jézus Krisztus, akit a keresztény embernek utánoznia kell.
"Mit tegyünk tehát, testvéreim? Tartsuk távol magunkat a jócselekedetektől, és hagyjuk el a jót? Semmiképpen sem engedné meg az Uralkodónk, hogy ez bekövetkezzen; inkább igyekezzünk buzgón és készségesen mindenféle jócselekedeteket véghezvinni. Beláthatjuk azt is mindannyian, hogy jócselekedetekkel ékeskedett minden igaz ember, és maga az Úr is műveiben felékesítve találta örömét. Előttünk áll a példakép, sietve járuljunk az ő akaratához, teljes erőnkből tegyük az igazságosság műveit!
Aki jól munkálkodik, jó lelkülettel veszi át munkájáért kenyerét; a hanyag és lusta, alig mer munkáltatójára nézni. Mindenképpen szükséges, hogy készségesek legyünk a jót megtenni, mert minden az Istentől származik. Ő ugyanis előre megmondotta nekünk: "Íme az Úr, a bére szeme előtt van, hogy mindenkinek megadja azt, cselekedeteinek megfelelően" (vö. Iz 40,10)."
Mivel ő maga is látta és hallotta az apostolokat, gyakran irányította rájuk a figyelmet. Az apostolok is szenvedtek Krisztus követése miatt, bújkálniuk kellett, és ezért mi sem kerülhetjük el a szenvedéseket, a megaláztatást. De Krisztus győzelme ebben is reményt ad nekünk.
Isten Fia, Jézus Krisztus által szólt a történelemben a zsidókhoz és a pogányokhoz. Majd tanítványain, azoknak a tanítványain keresztül. Ma is szól hozzánk a szentmisében, a liturgiában. Nekünk pedig kötelességünk továbbadni a világ felé nem csak a tárgyi tudásunkat a hitről, hanem jótetteinken keresztül hirdetnünk, hogy "Isten a szeretet" és mi az "Igazság munkatársai" vagyunk.