„... Hiszen belőled származott
Erzsébet, ékes asszonyunk,
ki minden földit elhagyott,
mert hívta Krisztus, jó Urunk.”
 |
| Erzsébet-triptichon 1480-ból |
Így szól a részlet Árpád-házi Szent Erzsébet himnuszából, melyet az Egyház a mai napon a zsolozsmában és a szentmisében énekel. Miért az öröm, miért a századok óta tartó tisztelet? A szentté válás titka az „önmagunk kiüresítése”, az a megalázkodás, melyért cserébe Krisztus örök dicsőséget ad. A földiek elhagyásáért Isten felfoghatatlan kicseket ad. Ezért persze nem lehet földiesen gondolkozni...
Szent Erzsébet 1207. júliusában született Sárospatakon, II. András magyar király és a meráni Gertrúd lányaként. Négy évesen eljegyezték a türöngiai I. Hermann őrgróf fiával, Hermannal. 1216-ban azonban Hermann (+19) is és apja is meghalt. Ezután Erzsébetet 14 éves korában feleségül vette IV. Lajos, Hermann öccse. Az esküvőt Eisenachban tartották 1221-ben. Házasságuk során három gyermekük született (Hermann, Zsófia és Gertrúd). 1222-ben Pozsonba utaztak nászútra, ahol végül Erzsébet megtudhatta anyja, Gertrúd halálának (1216) pontos részleteit.
1225-ben érkeztek az első ferencesek Eisenachba. Erzsébetnek szimpatikus volt a ferences életforma, és ő is gyakorolta a betegek, szegények, elesettek iránti szeretetet. A boldog házasság ellenére nem kapott sem férjétől, sem a családjától támogatást az elképzeléseihez. Újra és újra csodás események történtek vele. Megjelent a leprás az ágyában, akiről később ismerte fel, hogy maga Krisztus volt. Korán elkezdte a vezeklő életmódot is, böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott is. Első gyermeke születése után menedékhelyet alapított az árvák részére. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol ő is ápolta a betegeket.
A legenda szerint Erzsébet, amikor a kosárban kenyeret vitt ki a várból, férje megkérdezte, mit visz. De nem látott egyebet a kosárban, csak rózsákat...
1225-ben Lajos II. Frigyes oldalán háborúba indult, és felesége, Erzsébet vette át az irányítást a tartományban. Az éhínség és sok betegség, járvány orvoslására kinyitotta a vár éléskamráit. Mértéktartó életet élt, nem pazarolta az ennivalót. 1227. szeptember 11-én Lajos a IV. keresztes háborúban meghalt. A hír hallatán Erzsébet ezt mondta: „Vele a világ is meghalt számomra.” Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől.
1231 novemberében Erzsébet beteg lett. Néhány nappal halála előtt egy madarat látott maga előtt, amint vidáman énekel, és Erzsébet is énekelt vele. Erzsébet 24 évesen halt meg 1231-ben.
Halála után néhány hónappal már csodák történtek sírjánál. A szentté avatási per Marburgban zajlott le négy év alatt. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a közép-itáliai domonkosok körében.
Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.
Emlékezetes marad számunkra a pilisszentkereszti Szent Erzsébet-nap, melyet 2007-ben tartottunk. Ebből az alkalomból a ciszterci romoknál volt a szentmise. Ma pedig birtokba vehetjük a Szent Erzsébet teret, valamint a róla készült szobor is gazdagítja falunkat. Szent Erzsébet valószínűleg járt a Pilisben, még gyermekkorában. Nagyszerű példája mellett ez is sarkall minket a buzgó tiszteletre.
Árpád-házi Szent Erzsébet élete elénk tárja a megpróbáltatások közötti boldog élet lehetőségét. Imádsággal, hittel, a krisztusi szerelemmel lehet boldog életet élni, még akkor is, ha sokszor az ellenség tábora nagyobbnak is tűnik.
 |
| Középkori mester: Erzsébet, mint köpeny-adományozó, oltárkép az Altenberg-i kolostorból, 1330/50 |
Szent Erzsébet himnusza:
Vigadj, boldog Pannónia,
mert Krisztus téged így szeret,
zengjen a himnusz dallama,
mondjál szívedbõl éneket!
Hiszen belõled származott
Erzsébet, ékes asszonyunk,
ki minden földit elhagyott,
mert hívta Krisztus, jó Urunk.
Királyi házba küldetett,
de Isten kedves lánya lett.
Ezrek közül õt lelte meg,
s vezette így az égi kegy.
Ámul, vígad Türingia,
természet rendje változik,
csodákat láthat sok fia,
gyakran, ha o imádkozik.
Halott nyer újra életet,
betegbe épség visszaszáll,
a béna bátran lépeget,
s vakot világít fénysugár.
Méltó dicséret áldja õt,
dicsérje szó, és zengje dal.
Õ pártfogónk az Úr elõtt
buzgó imádságaival.
Dicsérjük, áldjuk az Atyát,
s a Szentlélekkel egy Fiat,
hogy bûneink bocsánatát
megnyerjük, s majd az ég honát. Ámen.
Az idei Szent Erzsébet-nap programja
