Most azonban fordítsuk figyelmünket a kiragadott gondolat felé. Mit lehet tudnunk az angyalokról? Mihez leszünk hasonlók, ha elnyerjük az üdvösséget?
A következő írás forrása: Ursprung und Ziel, 2010.
Köteles a katolikus az angyalok létezésében hinni?
Hittétel, hogy Isten angyalokat teremtett. Az angyalokban való hit a Szentírás állandó tanúságtételén alapszik. Ha nem létezik a szellemek világa, akkor Isten hazugságban vétkes, mivel Ő ezt mondta: „Angyalaimnak parancsoltam felőled, hogy megőrizzenek minden utadon.” (Zsolt 91,11) Ha nincsenek angyalok, akkor Krisztus álmodozó volt, amikor így szólt: „Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai föl-alá szállnak az Emberfia előtt.” (Jn 1,51) Ha nincsenek angyalok, akkor Pál betegesen fantáziált, amikor ezt írta: „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat, mindent általa és érte teremtett.” (Kol 1,16) Mind az Ó-, mind az Újszövetség számtalan helyén van szó angyalokról, akiket hírnöknek, küldöttnek, szellemnek, Isten fiainak, őrnek, a menny lakóinak, mennyei seregeknek neveznek.
Az angyalokban való hit az ember történelmének már a legelején megtalálható, és minden idők és minden nép vallási elképzeléseinek elveszíthetetlen részét alkotja. Az ókor legnagyobb gondolkodói, Platón és Arisztotelész úgy gondolták, hogy az angyaloknak döntő szerepük van a világ kormányzásában és az emberek sorsának alakulásában. Ami a pogány népeknél mint homályos sejtés létezett, amit a mélyen gondolkodók tisztánlátó élességgel éreztek és felfogtak, azt a kereszténység a nap teljes világosságába helyezte. A keresztény hit a Szentháromság Istent hatalmas szellemek sokaságával veszi körül, akikben Isten nagysága végtelen változatokban tükröződik vissza.
Milyennek kell elképzelni az angyalokat?
Az angyalok erős, minden emberi mértéket túlszárnyaló, hatalmas, igenis, rémületet- és félelmet-keltő lények. Még olyankor is, amikor alkalmankint emberi alakban jelennek meg, van bennük mindig valami emberfeletti. Villámot fénylő arcuk van, mert Isten nagysága sugárzik körülöttük. Öltözetük ragyog, mint a nap.
„Az angyalok kiválóságban felülmúlnak minden más élőlényt, melyet Isten teremtett.” (Szent Ágoston) Az angyalok felülmúlják az embereket belátásban, akaratban és tudásban. „Mindenkor Isten színe előtt állnak”, és állandóan az isteni nap fényében járnak-kelnek. Egyik helyről a másikra elképzelhetetlen gyorsasággal tudnak mozogni egy pillanatnyi, hirtelen helyváltoztatás által (ezt a szárnyak jelképezik, mellyel általában ábrázolják őket). Mindazonáltal nincsenek mindenütt jelen, hanem mindig csak egy bizonyos helyen. Megismerésük sem korlátlan. Se Isten titkaiba nem tudnak behatolni, se az emberek legbelsőbb gondolataiba nem képesek belelátni. Mint Isten teremtményei teljesen Tőle függnek és teljesen Isten tartja fenn őket. Csak azt tudják tenni, amit az isteni akarat megenged nekik.
Az angyalok tiszta szellemek. Ők képezik Isten udvartartását. Fennköltségük és méltóságuk számunkra sehol nem lesz annyira világosan tettenérhető, mint a Jelenések könyvében, ahol az angyalok egész, borzongást keltő, tiszteletet parancsoló fenségükben jelennek meg előttünk. Ahol egy angyal megjelenik, ott olyan világosság fénylik, mint a napon, reng a föld, a Boldogságos Szűzanya megremeg, és ha az Utolsó Ítéletkor az angyalok kiáltanak, megnyílnak a sírok és az elhunytak felfigyelnek.
Az angyalok olyan hatalmasok, mint a természet erői. „A gyors szelek a te angyalaid, tüzes villámok szolganépeid.” (Zsid 1,7) Amikor a Biblia az angyalokról beszél, nincs szó gügyögésről és kedveskedésről és becézésről. A Szentírás sehol nincs szó „angyalkákról”.
Ezért az angyalok emberfeletti fennköltségéhez és méltóságához mérve az új művészet legtöbb angyal-ábrázolása egyenesen káromlásnak hat. Mi közük van a barokk pajkos puttóinak, melyben a vallási komolyság és fenséges viselkedés utolsó morzsái is elpárolognak, mi közük van a giccses szárnyas gyerek-figurácskáknak a méltóságos, szent szellemekhez és mennyei fejedelmekhez? Az angyalok a Szentírásban mindig férfiként jelennek meg, nem mint epekedő szűz lányok hosszú göndör hajjal és lobogó fehér ruhában. Az angyal-jelenéseknek mindig valami parancsoló, katonás, harcias a sajátjuk.
Hány angyal van? Mindannyian egyformák?
A Szentírás utalásai szerint az angyalok fölöttébb sokan vannak. Jézus az Olajfák hegyén elfogatásakor ezt mondja Péternek: „Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?” (Mt 26,53) János apostol a Jelenések könyvében ezt meséli: „Amint néztem, sok angyal szavát hallottam. .. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret.” (Jel 5,11) Dánielnél ez áll: „Ezernyi ezeren szolgálának neki, és tízezerszer százezren udvarlának neki.” (Dán 7,10) Ezek szerint hatalmas seregről van szó. A „mennyei seregek ura” kifejezést a Szentírás gyakran használja Isten neveként.
E hatalmas szellemi seregben minden egyes angyalnak megvan a saját egyedi alakja, arca, neve, még akkor is, ha mi a Bibliából csak háromnak a nevét ismerjük: Mihály, Gábor és Rafael. Az angyalok között rendfokozatok vannak, mint egy jólszervezett hadseregben, rendezettség, mint a csillagrendszerekben. A Biblia a szent szellemek karairól, trónusokról, uralmakról, fejedelemségekről és hatalmasságokról beszél, egészen a kerubokig és a szeráfokig. Néhány egyházatya az angyalok kilenc karáról beszél.
Isten ingyen adta az angyaloknak a boldogságot?
A mennyei boldogságot az angyalok nem a kezdetektől élvezték, hanem jutalmul kapták, mert hűségesen kiálltak egy próbát. Amikor Isten megteremtette az angyalokat, minden természetes és természetfeletti adományaik ellenére végső tökéletességüket még nem érték el. Hogy ezt megkaphassák, ki kellett állniuk egy próbát, mely véglegesen képessé tette őket arra, hogy részesedjenek Isten életében. Hogy az angyalok próbája miből állt, nem tudjuk. De nagy valószínűséggel bűnük a gőg bűne volt, mivel a Szentírás a gőgöt ismételten minden bűn legelsőbbikének nevezi.
Az egyházatyák az angyalok egy részének lázadását értelemszerűen azáltal próbálták magyarázni, hogy feltételezték, hogy az angyaloknak Isten Fiát emberi alakban kellett imádniuk. Az emberré alázkodott Isten Fia az angyalok egy részének nem volt imádatra méltó, hiszen az emberi természetet szellemi és testi összefonódottságában, saját tiszta szellemi létüknél alacsonyabb rendűnek tartották. Azok az angyalok, akik ily módon megtagadták Istennek az engedelmességet, ugyan nem vesztették el természetük nagyszerűségét, de az Istennel való közösséget igen, mely számukra a végső boldogságot hozta volna meg. E bukott angyalok örökre megmaradnak Istennel szembeni állapotukban. Számukra, ellentétben a bukott emberekkel, nem létezik megtérés, megmenekülés, megváltás.
Ennek oka lényükben rejlik. Puszta szellemként a dolgokat egyszerre, egyetlen aktusban, tökéletes módon ismerik fel, ezért később nem tudnak valamit másként, még tökéletesebben felismerni. Így a döntésük e teljes felismerés alapján egyúttal végleges és visszavonhatatlan is. Az angyalok természetében hiányzik mindennemű kapcsolódási pont a megtéréshez, így arra sincs meg a lehetőségük, hogy egy utat még egyszer elölről megjárjanak.
Azok az angyalok, akik kiállták a próbát és kitartottak az Istennel szembeni engedelmességben, az örök tökélybe jutottak, és azonnal az örök boldogság lett a jutalmuk. Ez a boldogság nem veszthető el.
Tulajdonképpen mit csinálnak az angyalok?
Jézus azt mondja, hogy az angyalok mindenkor az Atya színe előtt állnak a mennyben. Ebben áll feladatuk lényege: Istent színről színre látni! Ennél nagyobb nem létezik! Ha az angyalok a teremtés csúcsát, a teremtmények legfelsőbb fokát képezik, akkor ildomos, hogy nekik járjon ki mindenki más előtt ez a felemelő tevékenység.
Istent színről színre látni nem egyszerű látást jelent, hanem sokkal inkább egy egészen Belé fúródó és Őt felvevő létezést. Ez csak az Istennel való tökéletes egyesülésnek egy másik kifejezési módja. Az ilyen egyesülés e fennkölt szellemek életét az örökkévalóságon keresztül értelemmel tölti meg, és a legtökéletesebb örömet és boldogságot hozza magával, mely az angyalok szakadatlan Sánctus-énekében jut kifejezésre.
Isten dicsőítése – ez az angyalok első feladata. Ezt a feladatot látják el az isteni kinyilatkoztatás hírnökeiként is. „Az angyalok csak egy dologgal foglalkoznak: Isten dicsőítésével és szolgálatával.” (Szent Bernát)
Ők Isten akaratának végrehajtói és az embereknek szóló üzeneteinek az átadói. Közbejárnak érettünk Istennél, és imáinkat a Legmagasabb elé viszik, ezért kérhetjük közbenjárásukat.
Igaz az, hogy minden embernek van őrangyala?
Az őrangyalokban való hitről a Szentírás világosan tanúskodik, és ez a hit már megtalálható a 2. század egyházatyáinál is. „Az Egyház tanítói kijelentéseinek részét képezi, hogy Isten angyalai és jó szellemek léteznek, akik Neki szolgálnak, hogy az emberek üdvét tökéletesítsék.” (Origenes) Nagy Szent Vazul ezt mondta: „Hogy minden hívő mellett egy angyal áll, mint nevelő és pásztor, aki életünket vezeti, senki nem vitatja, aki Urunk szavára emlékszik: »Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.« (Mt 18,10)”
Az Egyház általános hite alapján biztos, hogy minden kereszténynek van őrangyala. A középkor óta abban is hiszünk, hogy a nem-keresztényeknek is van őrangyaluk. Egyes egyházatyák nem csak egy jó szellemet helyeztek minden egyes ember mellé, hanem egy gonosz angyalt is, aki el akarja csábítani – egy feltételezés, amit azonban az Egyház nem fogadott el. Az Egyház az őrangyalokban való hitet az őrangyal-ünnep bevezetésével erősítette meg (a 17. század eleje óta).
A Szentírás arról is szól, hogy a népeknek olyan angyala is van, mely a harcokban áll mellettük, ilyen értelemben beszél a perzsák angyaláról, és Mihályról, mint Izrael népének angyaláról. A Biblia eme részeire hivatkozva számos egyházatya és egyháztanító úgy vélekedik, hogy nem csak minden egyes embernek van őrangyala, hanem minden egyes népnek, államnak és egyháznak is.
A német nép hosszú évszázadok óta Szent Mihályban látja oltalmazó angyalát és ezért különleges tisztelettel adózik neki.
A. M. Rathgeber
