Öröm és remény

A napokban új fával gazdagodtunk, hiszen a templom előtti téren új gesztenyefát ültettek. A gesztenyefára jellemző, hogy szívós, mindig meg tud újulni. Amikor a fa szimbolikájára gondolunk, eszünkbe jut a keresztfa is, amely az élet fája lett, mert azon győzte le Krisztus a halált. A megújulás, élet, szívós, kitartó keresztény élet szimbóluma lehet számunkra az új gesztenyefa.

Tóth Árpád:
Gesztenyefa-pagoda
Mint halk csapatban szürke nyest,
a hegyre kúszik már az est,
s a bokrok alján meglapul:
itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
s a vak bozóton átremeg:
lámpák vagy bús állatszemek?
Kék fák közé most jer velem,
hol minden árny és rejtelem,
és minden mély törzs mély csoda.
Nézd! Gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
s bent apró virágoszlopok
halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
öledbe tegyem fejem;
alszik gond, szitok,
most áhitatot áhitok,
szárnyat, röpítőt és
levetni a bús test-csuhát,
nehéz szivem elejteni,
a fájó Én-t így-így!
Tedd főmre most szelíd,
halk Veronika-kezeid,
ne bánd, hogy szól már a kuvik,
s hogy már a hold is elbuvik,
csak ringass, lágyan, csöndesen,
míg jő majd halkan, könnyesen
az ébredés, mint bús, csodás,
furcsa, ámult feltámadás…