Közelgő események az Egyházban

A tavasz számos eseményt kínál Rómában. Májusban lesz II. János Pál pápa boldoggáavatása, valamint egy konferencia XVI. Benedek pápa "Summorum Pontificum" kezdetű enciklikájával kapcsolatban. A jövőbe tekintve pedig kiemelkedő jelentőségű esemény lesz (bár ezek nem Rómában) az Ifjúsági Világtalálkozó Madridban, és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Dublinban.
 
II. János Pál pápa boldoggáavatása több szempontból is egyedülálló és különleges. Az utóbbi ezer évben egyik pápa sem emelte közvetlen elődjét a szentek vagy boldogok sorába. Ugyanakkor már életében nagyon sokan megszerették és közelebb kerültek életszentsége által az Egyházhoz. Megismerhették, hogy az Egyház közel áll az emberek gondjaihoz, törődést tanúsít az igazságtalanul szenvedőek iránt, felemeli a gyengéket, segít a bajbajutottaknak. José Saraiva Martins bíboros személyes élményéről így beszél: "Előfordult, hogy a munkámmal kapcsolatos dolgok miatt a pápa meghívott ebédre. Mielőtt az asztalhoz ültünk volna, vendégeivel együtt a magánkápolnájába ment. Ezekben a pillanatokban különösen mély imába tudott merülni, akár néhány rövid perce is teljesen magával tudta őt ragadni az Istennel való kapcsolata. Ez már önmagában az életszentségéről tett nyilvánvaló tanúságot."
A facebook közösségi oldalon is csatlakozhatunk a II. János Pált kedvelőkhöz, vagy éppen böngészhetjük az emlékére készült honlapot is. Legfőképpen pedig közbenjárását kérhetjük ahhoz, hogy mi is képesek legyünk az életszentség útját járni.
A boldoggáavatás május 1-jén lesz Rómában. A szertartást XVI. Benedek pápa vezeti. A szertartást előkészítő imavirrasztás április 30-án, szombaton este 20 órakor kezdődik a Circus Maximus területén.
A szertartást követően minden hívő leróhatja tiszteletét az újonnan boldoggáavatott földi maradványai előtt a Szent Péter-bazilika Confessio oltáránál. A boldoggáavatás utáni hálaadó szentmise május 2-án, hétfőn délelőtt fél 11-kor kezdődik a Szent Péter téren. A szertartást Tarcisio Bertone bíboros pontifikálja.

Harmadszor tartanak konferenciát Rómában a Summorum Pontificum motu proprio tiszteletére. A konferenciát az Ifjúság és hagyomány Egyesület, valamint a Priestly Friends of Summorum Pontificum társaság rendezi meg május 13-15 között. 2007. július 7-én adta ki a Szentatya ezt a motu propriot (Apostoli levelet). A szent liturgiát érintő levél így fogalmaz: "Bizonyos régiókban azonban sok hívő olyan szerető érzülettel ragaszkodott és ragaszkodik ma is a korábbi liturgikus formákhoz, melyek mélyen áthatották lelki kultúrájukat, hogy II. János Pál pápa e hívők iránt érzett lelkipásztori gondoskodástól indítva 1984-ben egy külön engedéllyel (indultum) az Istentiszteleti Kongregáció Quattuor abhinc annos levelével felhatalmazást adott a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott Misekönyv használatára; 1988-ban pedig ugyancsak II. János Pál pápa „Ecclesia Dei” kezdetű motu proprio kiadott apostoli levelével buzdította a püspököket, hogy e lehetőséggel minden ezt kérő hívő javára széles körben és nagylelkűen éljenek." A korábbi forma szerinti liturgikus ünneplés lényegileg ez: "Éppen ezért a Római Misekönyv Boldog XXIII. János által kiadott és soha be nem tiltott editio typicája szerinti Szentmisét mint az Egyház liturgiájának rendkívüli formáját szabad ünnepelni." (XXIII. János pápa a II. Vatikáni zsinatot 1962-ben nyitotta meg.)
A misekönyv használatának feltételeit, valamint a motu proprio szövegét elolvashatja itt.
Hazánkban már tartottak egyszer konferenciát "XVI. Benedek pápa és a Szent Liturgia" címmel. Most ennek anyaga a Szent István Társulat kiadásában jelenik meg.
A római konferencia főbb témái: "Liturgia és papi élet", "A Szent Liturgia az Egyház életében", "Az Egyház ókori liturgiája, ökumenikus híd", "A kisebb rendek és a szent szolgálat az Oltárnál", "A motu proprio, lehetőségek és értékelés", "A szent rend szentsége a római pontifikáléban - 1961-62-es kiadás", "A 'tridenti mise' apostoli-patrisztikus eredete" ... A konferenciának keretet ad természetesen a liturgia végzése: zsolozsma, szentmise, rózsafüzér imádkozása. A záró szentmisét Antonio Cañizares Llovera mutatja be,  melyre várják a püspököket, papokat, szeminaristákat, híveket. Délben a Szentatya szól az egybegyűltekhez a "Regina caeli" imádság keretében. A program és meghívó megtekinthető itt.

Ifjúsági Világtalálkozó lesz Madridban augusztus 16-21 között. A találkozó nemzetközi esemény, melynek ökumenikus jellege is van. A találkozót 26 éve rendezik meg II. János Pál pápa kezdeményezésére. Az idei mottó ez: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben." (Kol 2,7).
Az Ifjúsági Világtalálkozó elsődleges célja, hogy megismertesse Krisztus üzenetét a világ fiataljaival. Ez az Egyház egy evangelizációs kezdeményezése, amelynek ökumenikus célja is van.
XVI. Benedek pápa levelében így fordul a találkozóra készülő fiatalokhoz: "Gyakran gondolok vissza a 2008-as, Sydneyben tartott ifjúsági világtalálkozóra. A hit nagy ünnepét élhettük át ott, amelyen Isten Lelke erősen működött, és a világ minden tájáról érkező résztvevők között mély egységet hozott létre." "Ti vagytok a társadalom és az Egyház jövője! Amint Szent Pál apostol írta Kolossze város keresztényeinek, létfontosságú, hogy legyenek gyökereink és szilárd alappal rendelkezzünk! És ez különösen is igaz manapság, amikor sokaknak nincsenek biztos viszonyítási pontjaik életük felépítéséhez, s így egészen elbizonytalanodnak. Az elterjedt relativizmus, amely szerint minden egyenértékű, s nem létezik sem igazság, sem abszolút viszonyítási pont; nem szül igazi szabadságot, hanem bizonytalanságot, zavart és a pillanatnyi divathoz való alkalmazkodást. Nektek, fiataloknak, jogotok van ahhoz, hogy az előttetek élő nemzedékektől biztos pontokat kapjatok döntéseitekhez és jövőtök felépítéséhez úgy, ahogy egy zsenge növénynek is szüksége van a megfelelő támaszra addig, amíg meg nem erősödnek a gyökerei, hogy aztán erős, gyümölcsöt hozó fává váljon."
A találkozóra önkéntesnek is lehet jelentkezni, de imában is lehet csatlakozni azoknak, akik nem vesznek részt rajta.

Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lesz jövőre Dublinban. A kongresszus előkészületei már javában zajlanak. A téma: „Az Eucharisztia: szeretetközösség Krisztussal és egymás között”. Az Eucharisztikus Kongresszus egy nemzetközi találkozó az emberek között ezekkel a célokkal: Az Eucharisztia központi szerepe az életünkben és küldetésünkben, ezt megértsük és tökéletesítsük a liturgikus ünneplésünket, és nagyobb figyelmet fordítsunk az Eucharisztia szociális dimenziójára.
1932-ben már volt Írországban ilyen kongresszus. Általában négyévente hívják össze a világ különböző városaiban. z eucharisztikus kongresszusok kezdeményezője Emilia Tamisier, egy egyszerű dél-franciaországi asszony volt, aki eleinte zarándoklatokat szervezett az Eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874 júniusában Avignonba, majd egy hónappal később Arsba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. Következő évben Douaiba gyűltek össze Tamisier asszony felhívására, a szervezők örömére ötvenezer hívő és öt püspök vett részt a zarándoklaton. E sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatokat minden évben megtartják, melyeket külön kongresszussal zárnak le. Így került sor 1875 szeptemberében az első nemzeti eucharisztikus kongresszusra Faverneyben, ám a folytatást a Harmadik Köztársaság egyházellenes intézkedéseivel megakadályozta. Budapesten 1938-ban volt Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.
2012-ben lesz a II. Vatikáni zsinat kezdetének 50. évfordulója. Ebből az alkalomból a zsinat Eucharisztiával foglalkozó dokumentumait újragondolják, elmélyítik. Benedek pápa is megerősíti a zsinat Lumen gentium kezdetű dokumentumának egyik gondolatát, miszerint "az Eucharisztia közösség Krisztussal és egymással".
"Az Eucharisztia meghív minket az Úrral való személyes találkozásra, aki önmagát adja nekünk Igéjében és a Szentségben."
"Kevin Doran, a kongresszus főtitkára a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy ez a találkozó nemcsak egy esemény, hanem egy folyamat része: a kongresszus alkalmából útnak indítottak egy harangot, amely plébániáról plébániára körbejárja Írországot azzal a céllal, hogy a híveket hitük megújítására, imádságra, megbékélésre és misszióra hívja. A haranggal Isten és az egyház hívását próbálják megjeleníteni az emberek számára, azt remélve, hogy e jelképes gesztus lelkesíti a híveket a kongresszusra való belső, lelki felkészülésre is." (MK)

Könyvajánló

Azoknak a kedves híveknek ajánlunk nagyböjti olvasnivalót (a Szentírás mellé), akik szlovák nyelven is tudnak.
Marta a Mária trochu inak - novinka patra Vojtěcha Kodeta O.Carm. Hogyan élhetünk Istennel egy istentelen világban? Az Egyház mindennapos feladata, hogy a mindennapi munka és az imaélet helyén legyen. Hogyan és hol lehet a világban megtalálni Istent? Lehet-e lelki életet élni, amikor egész nap a világban mozgunk, dolgozunk? Benső kapcsolatban élni Istennel egy zajos városban, egy kis lakásban, sok munka, teher és felelősség között? Mindezek ellenére lehetséges rátalálni Istenre? (Márta és Mária egy kicsit másképp)
Prečo svätý? Amikor II. János Pál pápa Krakkóban tanult kispapként, amikor bement a szobájába, és egy cetlire írva ez várta: "a jövő szentje". Ezek a szavak most prófétai jóslatként teljesednek be. A könyv bevezet minket a pápa életébe, aki a XX. század történelmét befolyásolta, misztikus és missziós lelkületű volt. II. János Pál nagylelkű és érzékeny volt mások igényei iránt, valamint vidám volt...
A könyvek megrendelhetők itt.

PÁLYÁZAT

Rajzpályázatot hirdetünk az alábbi témában:

"Jn 4,5-29"

A szentírási szakasz nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliumából való.
A rajzokat a sztkereszt@index.hu e-mailre várjuk március 26-ig (20:00-ig).
A három legjobbat a templomi hirdetőtáblára is kitesszük (névvel) nagyböjt harmadik vasárnapján,
valamint
a honlapon is látható lesz minden beérkezett rajz a Nagyböjt - 2011 oldalon.
Szeretnénk, ha egy-egy családban minden gyermek rajzolna!
Az első három legszebb rajz készítőjét kérjük meg majd arra, hogy honlapunk fejlécéhez készítsenek rajzot, amely a Család évében végig látható lesz. (A részleteket személyesen egyeztetjük!)

Szentmise a nemzeti ünnepen

2011. március 15-én délelőtt 9:00-kor Ackermann Kálmán c. esperes, plébános ünnepi szentmisét mutat be.
A szentmisét követően az Emlékparkban lesz a falu hivatalos megemlékezése 10:00-kor. 
"Istenünk, aki csodálatos bölcsességgel kormányozod a világot,
fogadd el hazánkért eléd terjesztett könyörgésünket.
Add, hogy a vezetők bölcsessége
és az állampolgárok hűséges helytállása folytán
erősödjék közöttünk az egyetértés és az igazságosság,
szüntelenül virágozzék a béke és a jólét.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké." - "A hazáért, államért" szentmise könyörgése

Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc egyháztörténeti vonatkozásai
Az utolsó rendi országgyűlés (1847-1848) által elfogadott törvényeket V. Ferdinánd király (1835-1848) 1848. április 14-én hagyta jóvá. A 31 törvény számos rendelkezést tartalmazott az Egyházzal kapcsolatban. A XIII. törvénycikk kimondta, hogy a papság önként lemond a tizedről, a törvény pedig meg is szüntette. A tized megszűnése elsősorban az alsópapságot veszélyeztette. Ennek rendezését az állam vállalta magára úgy, hogy a rögzítették a kisebb rendű papság illő ellátásáról való gondoskodást.
A vallás dolgában címet viselte a XX. törvénycikk. Ez a vallások közötti egyenrangúság kérdését tartalmazta. Lehetővé tette, hogy egyik felekezetből a másikba át lehessen lépni gond nélkül. (Ez a katolicizmus államvallás jellegének feladását jelentette.) A törvény szabályozta a tábori lelkészség kiterjesztését, az iskolalátogatás kölcsönös lehetőségét, továbbá az 1844.évi III. törvénycikk szabályait kiterjesztette a görög nem egyesült vallásúakra is. Ez vagyoni egyenlőséget is jelentett, vagyis az egyházi és iskolai költségek állami finanszírozását. 

Ennek megvalósítása a katolikus egyház birtokállományának állami kisajátítása (szekularizációja) útján lett volna lehetőség, hiszen a többi egyház nem rendelkezett jelentős vagyonnal, birtokkal. Ennek a vagyonnak az egyházak közötti újraelosztása híveik számának az arányában történt volna. A megvalósításra és a törvény végrehajtására azonban a kirobbanó fegyveres harc miatt már nem került sor.

„A katolikus főpapság nem volt egységes a forradalmi kormányzattal és hatalommal szembeni eljárásban. […] Az evangélikus Kossuth az országgyűlésben azonban már nyíltan bírálta a katolikus egyházat, hogy az nem támogatja a szabadságharcot. Amikor pedig 1849. január 20-án Hám János esztergomi érsekként a híveket Ferenc József és a császári hadsereg támogatására szólította fel, a magyar kormány hazaárulónak minősítette. […] De mind a püspökök, mind a szerzetesek, mind a plébánosok között sokan voltak, akik kiálltak a forradalom és a szabadságharc mellett. Mások a császár és király hűségén maradtak. […] Az viszont tény, hogy elsősorban a fiatal lelkészek, a papnövendékek vettek tömegesen részt a szabadságharcban.

[…] A szabadságharc idején a protestáns egyházak egyértelműen a forradalom ügyét támogatták. A dunamelléki református és a dunántúli evangélikus püspök egyházkerülete lelkészeihez felhívást intézett, hogy vegyenek részt a szabadságharcban. (Utóbbit ezért a bukás után 6 évi várfogságra ítélték, és csak 1860-ban térhetett vissza hivatalába.) Az is szimbolikus jelentőségű volt, hogy 1849. április 14-én az evangélikus Kossuth Lajos a debreceni református nagytemplomban ülésező képviselők előtt hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot.” (Gergely Jenő - Kardos József - Rottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon Szent Istvántól napjainkig Korona Kiadó, Budapest, 1997. 133-134.o.)

Hám János (1781-1857)

Fontos változás volt ebben a törvénycsomagban az is, hogy a főkegyúri jogot, tehát a katolikus püspökök kizárólagos kinevezési jogát ezentúl nem csak a király mondhatta magáénak, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszternek is alá kellett írnia a kinevezéseket, ami tulajdonképpen vétójogot jelentett a király döntésével szemben. Ezzel két "gazdája" is lett az akkori katolikus püspöki karnak. A püspöki kar tartott attól, hogy ezzel akár egy nem katolikus kultuszminiszternek lehet döntő szava a jövőben a püspöki kinevezéseknél.
A szabadságharc mellett a katolikus főpapok 1848 decemberéig egy emberként kiálltak, küldöttségeket menesztettek a bécsi udvarba a császári csapatok Magyarországról való kivonását kérve. A püspöki kar egysége 1849. januárban bomlott meg, egy része meghódolt, másik része vagy passzív ellenállásba vonult, vagy ténylegesen ellenállt, mint például Horváth Mihály csanádi püspök.
Az evangélikus szlovák papság egy része viszont a szlovák nemzeti felkelés élére állt a magyarokkal szemben, Hurban és Hodzsa lelkészek vezetésével. Nyitra vármegyében 1848. szeptemberében volt ennek a csúcspontja, amelyet a magyar kormány rövidesen levert és statáriumot hirdetett ki velük szemben. Az akkori evangélikus vezetés négy püspöke - akik között három szlovák volt - viszont egyértelműen a magyarok mellett állt, mint ahogy az evangélikus gyülekezetek is.
Pest-Budát 1849. január 5-én foglalta el Windischgrätz, aki letartóztatta többek között Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Windischgrätzet ezt követően népes katolikus küldöttség kereste fel az ország prímásának, Hám János esztergomi érseknek a vezetésével. Voltak köztük püspökök, teológiai tanárok, ferencesek és piaristák.
Hám János indítványozta, hogy hadd tartsanak hálaadó misét Ferenc József uralkodásáért a budavári Mátyás-templomban. Majd január 20-án a prímás a püspöki kar nevében körlevelet bocsátott ki minden katolikus papnak és hívőnek címezve. Ebben hangsúlyozták, hogy a király törvényesen lépett a trónra. A  körlevél felhívta a hívek figyelmét, hogy "V. Ferdinánd és I. Ferenc József nem akarják szabadságunkat, vagy nemzetiségünket elnyomni, sőt azok további fenntartását ünnepélyesen biztosítják, éppen ezért főméltóságú herceg Windischgrätznek mint főparancsnoknak, az ország kibékéltetőjének magas rendeleteit nemcsak elfogadni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a parancsnoksága alatt lévő hadseregnek támogatása által üdvös céljainak kivitelére segédkezet nyújtani tartozunk".
A körlevél még ezt tartalmazza továbbá: "A császári és királyi hadseregek nem ellenséges szándékkal léptek be az országba, hanem mint urunk, királyunk legfőbb hatalmának és a törvényes rendnek helyreállítói, a személyi és vagyoni bátorság (biztonság) védelmére és biztosítására, a legszebb renddel és példás fegyelem alatt haladtak elő Budapestig, ahol jelenlétük alatt rend, béke és csendesség uralkodik, ipar, kereskedés és más üzletek élénkülni kezdtek, sőt a polgári szabadság kellő mértékét is mindenki háboríthatatlanul élvezheti" – amikről persze a felperzselt és kifosztott falvak, a megöltek vagy bebörtönzöttek kevéssé tehettek bizonyságot.
Hám János egyébként szatmári püspök volt, de V. Ferdinánd esztergomi érsekké nevezte ki 1848. júniusában - a széket Hám nem foglalta el. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait - az említett körlevél miatt. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe.
A kedvező törvények bevezetése ellenére is számos klerikus lett a Habsburgok támogatója.
A világosi fegyverletétel után halálos ítéleteket is kiszabtak, amit többek közt Rázga Pál pozsonyi evangélikus lelkészen végrehajtottak, Horváth Mihály csanádi püspököt pedig, aki a Szemere-kormány vallás- és közoktatási minisztere volt, jelképesen akasztották fel. A szabadságharc leverése érzékenyen érintette az egyháziakat, öt katolikus püspök ellen indult eljárás, amelynek keretében áthelyezésekre, osztrák kolostorokba való internálásokra és lemondatásokra került sor. A protestáns püspökök kinevezését ezentúl császári engedélyhez kötötték, megszűntették a világiak részvételét az egyházkormányzatban.

A 19. század folyamán, legalább fő vonalaiban, bizonyos folyamatossággal megvalósított és többnyire a szétválasztás névvel illetett kezdeményezések a következőképpen foglalhatók össze: a polgári házasság és a válás bevezetése; az egyházi javak elkobzása; iskolaállamosítás; a szerzetesrendek feloszlatása és néhány esetben, ritkábban, a világi papság kiűzése.
Az Egyház összességében azonban függetlenebb és szabadabb lett. Az Egyház és állam szétválasztása nem jelentett teljes érdektelenséget sem az állam részéről. Részletesen nincs módunk bemutatni az eseményeket és az összefüggéseket. Azonban jó látni, hogy soha nem volt egyoldalú az események sora, az azokban való részvétel, azok megítélése. Mindig volt legalább két csoport - melyek közül az egyik a lázadó. Az Egyház is vegyes módon állt hozzá a forradalom kérdéséhez. Volt, aki csatlakozott a forradalomhoz, sokan úgy látták, hogy a hatalomhoz való csatlakozás jobban megéri nekik.

Magyarország hivatalos ünnepi honlapját megtekintheti itt. 

Szent jelek - VI.

Elérkeztünk sorozatunk utolsó részéhez. Ebben három dologról lesz szó: a liturgia nyelve, ének és zene a liturgiában, a liturgikus ruha. Jövő hétfőtől a megígért dogmatikus sorozat helyett (amelyet majd harmadik sorozatként indítunk) Jézus Krisztus szenvedéstörténetével foglalkozunk. 

A liturgia nyelve
Az emberi testről már volt szó, amely a megnyilatkozás finom szerve - létezik testbeszéd is. "A Én külvilág felé fordulása a kapcsolat felvételére, a legtökéletesebben a kimondott szóban történik meg, amelyben a beszélő ember bár egészen magánál marad, ugyanakkor egészen magán kívül, a megszólítottnál van." - mondja Karl Rahner. Hünermann szerint pedig a nyelv az ember életének beteljesedése.
A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja áttörést hozott a liturgia nyelvében. Az alapelv az volt, hogy mivel a nép nem jártas a latin nyelvben, ezért kell változtatni az eddigi szokásokon. A latin a 3. században került be a liturgiába, addig a koiné-görög volt, vagy egyéb nyelvek.
Cirill és Metód munkája nyomán is viták jöttek létre. Kialakult egy ideológia, miszerint a liturgia nyelve csak a héber, görög és latin lehet (Krisztus keresztfeliratának nyelvei). VII. Gergely pápa visszavonta a liturgia szláv nyelven való ünneplésére megadott engedélyt. Érvelése szerint Isten akarata az volt, hogy a Szentírás és a liturgikus szövegek ne legyenek általánosan érthetők, hogy így ne lehessen félreérteni azokat.
Az idők során több nyelvre is lefordították a misekönyvet: kínai, perzsa, arab, grúz... 1661-ben franciára is lefordították, de IX. Piusz pápa 1857-ben is megtagadta a kánon és a fölszentelés szavainak népnyelvűsítését.
Róma a II. Vatikáni zsinaton az országok püspökeinek adott lehetőséget arra, hogy megszabják: mekkora teret kap a népnyelv a liturgiában. Alapelv maradt ugyanakkor, hogy a latin az Egyház nyelve.
"Nem felejthetjük el, hogy a zsinat nem törölte el a latint, mint a liturgia nyelvét. A latin továbbra is a rítus tiszteletreméltó nyelve." - állítja Antonio Cañizares Llovera bíboros.

Ének és zene a liturgiában
Az éneklés korábbinak mondható, mint a beszéd. Az ének és zene minden időben a kultusz kifejezési eszközei közé tartoztak.
A keresztény zsoltáréneklés gyökerei valószínűleg nem a zsidó szokásból erednek. A korakeresztény istentiszteleten a himnuszokat, doxológiát és akklamációt énekelték. A zenének azonban az ősegyházban nem volt nagy szerepe. "Tudományosan az sem bizonyítható, hogy Nagy Szent Gergely páa lenne a gregorián korális szerzője vagy összegyűjtője. Csupán azonosság fedezhető fel a korabeli ének és a gregorián ének között. (M. Kunzler)
A liturgia és a zene szétválasztása az egyre művészibb többszólamúság eredménye. A nyolc zsoltártónus pedig a IX. században alakult ki. Ennek van magyar változata is, melyet elsősorban az újra énekelhető magyar saját gregorián dallamú énekeinkben használunk.
Ismert a barokk kori és utána keletkezett zenekari művek liturgikus szerepe. Misék és oratóriumok, passiók és motetták. Mindegyik alkalmas a szent cselekmények közbeni használatra, viszont túlzásokba itt sem szabad esni.
A II. Vatikáni zsinat így fogalmaz: A liturgikus zene, főként a "szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és a teljességhez tartozó része." (SC 112-121). "Ezért a szent zene annál szentebb, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez" (SC 112). Az elsődleges zenei anyag a szentmisén és liturgiákon a gregorián. Mivel egyetlen pápa egyetlen egy motu propriója sem veszíti érvényét halála után, így X. Piusz pápa "Instructio de musica sacra"-ja sem. A zsinat ugyan másként értelmezi a dokumentum "musica sacra" fogalmát. A zenét és az éneket nem az ünnepi liturgia díszítő elemeként nézi, hanem a liturgikus szövegek megszólaltatójának. Ezért szükséges, hogy minden szentmise kezdőéneke valóban a szentmise kezdőéneke legyen, amely a Római Misekönyvben is látható, vagy éppen a Graduale Romanumban. A zsinat levezeti, hogy a helyi adottságoknak megfelelően mely énekeskönyvek használatosak, valamint azt, hogy az egyéb hangszereknek az orgonán kívül milyen szerepe van.

A liturgikus ruha
Sokszor halljuk, hogy nem a "ruha teszi az embert". Ezt legtöbbször azok hangoztatják, akik nem képesek nyilvánosság előtt konszolidált módon, vagy éppen elegáns módon felöltözni. A ruhát az Újszövetség szimbólumként használja, mely az emberit jelöli a krisztushit új minőségében.
XVI. Benedek pápa ezt mondja, amikor a papról beszél: "sőt ruházatában is a maga szentségi hovatartozásából, legbenső lényegéből kell prófétai erőt merítenie." Ezt vonatkoztathatjuk minden keresztény emberre nyugodtan, bár a szentségi hovatartozás esetükben nem a papság szentségét jelenti.
A szerzetesek ruhája is a keresztelési ruhára, és ezzel együtt "Krisztus magunkra öltésére" vezethető vissza. A keresztelési ruhában is Krisztust ölti magára (az új embert) a megkeresztelt. Ezt a ruhát régen a katekumenek egy hétig hordták a keresztelés után!
Az egyházatyák tanúsága alapján állítható, hogy az istentiszteletre ünnepi ruhát öltöttek. A liturgikus ruházat kialakulásához tartozik, hogy milyen ruhadarabokat tartottak alkalmasnak a liturgia megünnepléséhez. Melyik ruha fejezi ki leginkább, hogy Istenhez tartozik az, aki magára ölti. Nos, a nadrág semmiféleképpen nem felelt meg ennek. Ezért is ragaszkodtak inkább a késő-antik öltözködési szokásokhoz. A tunikából lett az alba, melynek neve utal a színére: fehér. Ezt övvel (cungulus) kötik meg. A pap felső ruhája a kazula, mely Nyugaton a XII. századtól kezdve a "miseruha" lett. A papi hivatali jelvény leginkább a stóla.
Az ünnepek eltűnésével az ünnepi ruha is kiveszik lassan. A vasárnapi ruha (viselet) még néhány évvel ezelőtt is erősen jelen volt a falvakban, kisebb városokban. Minden keresztény részese ugyanis a királyi papságnak, melyben a keresztség szentsége által részesültünk. Ezért a ruha teolgóiája, szimbolikája, hogy "öltsétek magatokra Krisztust" (Szent Pál), arra enged következtetni, hogy mindenki, aki a liturgián részt vesz (a hívők is), viseljen különb ruhát a hétköznapinál.

Üzenet

A mai "nagymisét" Dr. Frankó Tamás atya celebrálta. Szentbeszédében kiemelte, hogy a Sátán legtöbbször hazugságokkal próbálja az embert kísértésbe ejteni. A gonosz már a Paradicsomban hazudott, amikor ezt mondta: ,,Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?" Valóban pedig Isten csak egyetlen egy fára vonatkoztatta a tiltást.
A hamu, mellyel szerdán megjelöltek minket, az elmúlás jele - nem ez a világ fog boldoggá tenni minket. Az ima és böjt által pedig közelebb kerülhetünk Istenhez.
Fel kell ismernünk Isten szándékát, és tudatosan ellene kell mondani a Sátán mindenféle csábításának.

MODLITBA DŇA

Všemohúci Bože, udeľ nám milosť, aby sme prežívaním štyridsaťdenného Pôstneho obdobia hlbšie vnikali do Kristovho tajomstva a čnostným životom napredovali na ceste k spáse. Skrze nášho Pána Ježiša Krista, tvojho Syna, ktorý je Boh a s tebou žije a kraľuje v jednote s Duchom Svätým po všetky veky vekov.

Miért a nagyböjt? Miért a kereszt?

A bűn ellen küzdeni kell, mert a bűn az oka minden rossznak. Isten segítséget nyújt, hogy megmentse a bűnöst.
A Szentatyát a Szent Péter téren motorosok csoportja is köszöntötte: a motorok "bőgetésével". XVI. Benedek pápa nagyböjt első vasárnapján elmondta, hogy Krisztus életének csúcspontja a kereszt, amelynek oka a bűn volt, mely gyökere minden rossznak. Valójában: ha Isten eltűnik a horizontról, akkor nem kell már a bűnről sem beszélni. Az árnyék akkor látható, ha látható a nap is.
"Isten nem helyesli a bűnt, mert ő a Szeretet, az Igazságosság és a Hűség." Ezért nem akarja a bűnös halálát, hanem megtérését. A bűn ellen szellemi harcot kell vívnunk, melyre a megkísértett Jézus mutat példát.
XVI. Benedek pápa a Kúriával együtt megkezdi nagyböjti lelkigyakorlatát, melyhez minden hívő imáját kérte.
"Nagyböjt a változásra hív minket. Engedjük magunkat Jézus által vezettetni, mint a kisgyermek, akinek édesanyja fogja kezét, és vezeti a világban tett első lépéseit. Ismerjük be bűneinket, kérjünk bocsánatot és mindenekelőtt táplálkozzunk Isten Igéjével. A Szentlélek vezesse szívünket ezen a zarándokúton."
A Szentatya megemlékezett a természeti csapásokkal sújtotta Japánról is, őket imájáról biztosítta, minket pedig az áldozatokért való imádságra kért.

Elmélkedés a vasárnapi introitusról

Az introitus a szentmise bevonulási éneke. A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint is az elsődleges egyházi (liturgikus) ének a szentmisén a gregorián. A szentmisék énekanyaga a Graduale Romanumban található, melyet a Solesmes-i bencések állítottak össze. A fenti felvételen a Schola Gregoriana Mediolanensis énekel egy szentmise elején.
Nagyböjt első vasárnapjának introitusa így szól: Invocábit me, et égo exáudiam éum: erípiam éum, et glorificábo éum: longitúdine diérum adimplébo éum. Magyarul: Hozzám kiált, és én meghallgatom őt: megmentem és megdicsőítem őt: hosszú napokkal betöltöm őt. 
Az antifóna zsoltára pedig a 90. zsoltár: "Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram, és a menedékem, Istenem, benned bízom! Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. "Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet." (A Szent István Társulat Biblia-fordítása)
Az introitus szövege Jézus Krisztusra vonatkozik. Ő az, aki kiáltott Istenhez, és ő meghallgatja. Mindez a szöveg már húsvétra utal, hiszen Jézus az engedelmességből vállalt szenvedéséért "jutalomként" kapja meg az örök dicsőséget.
Jézus Krisztus szenvedését idézzük fel a nagyböjtben. Egyben keresztségünkre gondolunk, és szeretnénk megújítani annak kegyelmi hatásait - a szentgyónásban és a szentáldozásban. A keresztény élet mintaképe a nagyböjti idő. A keresztség húsvét misztériuma, mert a keresztvízben eltörli Isten az áteredő bűnt, húsvét fénye pedig az örök életet mutatja. A nagyböjt jelképezi életünket: kiáltunk a szenvedések és nélkülözések közepette Istenhez, Atyánkhoz, és ő mindig meghallgat. De a jutalom nem itt vár minket, hanem az majd az örök dicsőség lesz. Amint Krisztus is részesült engedelmessége folytán az örök dicsőségben és a "hosszú napokban", úgy, ha mi is követjük őt és utánozzuk, akkor részesülünk ezekben a jutalmakban.
Az ember élete nehéz és fáradságos, de megtapasztalja az Atya gondviselését: kiálthat hozzá, hiszen jelen van a szentségekben Fiában, Jézus Krisztusban, és aki példájával buzdít minket, hogy bátran merjünk Isten színe elé állni. A kiáltás magában rejti a hálaadást is: tudjuk ugyanis, hogy ő meghallgat, és ezért hálásak vagyunk neki, merünk fohászkodni hozzá. Ha kiáltásunk nem hálatelt és nem szól az ő dicsőségének, akkor nem igazi az alázatunk, és nem őszinte az odafordulásunk.
Isten megszánja a tévelygő embert, aki nem tudja, hogy ebben a sötétben mit tegyen, merre menjen. A világ millió ingere, amely minket ér egy nap, vagy egy hét alatt, megtéveszt, és rossz irányba terel olykor. Ezért kell a szentmise és az imádság fényét mindig meglátni (meglátni akarni), mert az Isten Igéjével való találkozás és táplálkozás megvilágosít minket. Értelmet ad életünknek, jövőt és reményt. Isten Igéje megszabadít, felemel és táplál - megdicsőít.
A 90. zsoltár szavai szintén az Istenben való bizalomról és (az Újszövetség új megvilágításában) a Krisztusban való élet szilárdságáról tesznek tanúságot. Aki ugyanis bízik Istenben és Krisztussal járja útját, az nem fog meginogni: megdicsőül.
A zsoltárt nevezhetjük bizalomzsoltárnak is. A szószóló eredetileg talán egy kultikus tisztségviselő (pap vagy próféta) volt. A 11. vers (Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.) ismerős az evangéliumból is, hiszen a Sátán ezt idézi Jézusnak, amikor megkísérti. Az angyalok által védelmezett igazak nemcsak kőbe nem ütik lábukat, hanem a vadállatokat is képesek eltiporni.
Az isteni védelemnek a kultikus tisztségviselő által hangoztatott ígéretét az Úr közvetlen kinyilatkoztatása - egy megváltó jövendölés - szentesíti. A szóhasználat ("megdicsőítem... hosszú élettel") arra utal, hogy a címzett a király (vö. Zsolt 21,5-6).

A megújulás az imában rejlik

Csak az imádkozó Egyház tud a megújulás útjára lépni - állítja Marx. A német bíboros továbbá így fogalmaz: "Ha a mai Egyház nem imádkozó Egyház, akkor nincs jövője." Tudjuk ugyanakkor, hogy az Egyháznak szüntelenül a megújulás útját kell járni. Nagyböjti levelében Reinhard Marx München-Freising-i bíboros, érsek azt írja, hogy mindig fel kell tenni a kérdést: A mai idők Egyházának mit akar mondani az Úr? Szükség van továbbá a média használatára is, amelyen a mai világgal tud az Egyház kommunikálni. II. János Pál pápa megválasztása utáni első szavait idézte: "Ne féljetek!" Az Eucharisztiához való visszatérés jelenti a megújulás egyik alappillérét. "Ha valódi kapcsolatban vagyunk Jézus Krisztussal, és találkozunk vele az Eucharisztiában, akkor az Egyház nem lehet a félelem és a bizalmatlanság helye."

"Negyven nap és negyven éjjel böjtölt"

"Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.' De ő ezt válaszolta: ,,Írva van: ,,Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik'' [MTörv 8,3]. Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: ,,Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat'' [Zsolt 91,11-12]. Jézus ezt mondta neki: ,,Az is írva van: ,,Ne kísértsd az Urat, Istenedet,,' [MTörv 6,16]. Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: ,,Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.' Jézus azt felelte neki: ,,Távozz, Sátán! Mert írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj''' [MTörv 5,9; 6,13]. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki." (Mt 4,1-11)

Minden ember életében megjelennek a kísértések. Az evangélista nem Jézus lelkébe akar betekinteni, hanem a hivatásbeli próbatételéről beszél. A hivatás és különösen a prófétai elhivatottság sosem olyan bizonyos, mint valamiféle szavatolt eredményt hozó matematikai művelet, hanem Isten akaratának lassú és fáradságos keresése, amely sosem mutatkozik világos és egyértelmű módon, mert nem égből érkező villámként hoz világosságot, hanem az ember eseményeket mérlegelő, Istennel és az ő Igéjével szembesülő erőfeszítések eredménye. A hosszú názáreti csend, amelyet olykor a zsinagógai találkozások vagy a jeruzsálemi zarándoklatok törtek meg, bizonyára segítségére volt Jézusnak hivatástudata érlelődésében. A Jordánnál való tartózkodás is csak erősítette. A Keresztelő mozgalma visszhangra talált lelkében. Ő más képet alkotott Istenről és az üdvösségről, amely elsősorban az alázatosaknak, a szegényeknek és a bűnösöknek szólt. Úgy gondolja Jézus, hogy vigasztaló szavakat kell mondania az elnyomott, a bántalmazott és beteg embereknek. A kísértések éppen abban az élethelyzetben támadnak Jézusra, amelyben az őt belülről mozgató Lélek erejének engedve állást kell foglalnia Isten tervében.
Az evangélisták a kísértéseket a böjttel hozzák összefüggésbe. Az Ószövetségben a böjt bűnbánati aktus, amely az isteni harag megengesztelésére szolgál: az ember a lemondással meghajol és megalázkodik Isten előtt. Krisztus közösséget vállalt a bűnös emberiséggel. Jézus a nagy ószövetségi küldöttek - Mózes és Illés - példáját követve a puszta magányában, nélkülözésben és imádságban készül fel, hogy szembesülhessen az 'apostoli élet' nélkülözéseivel, áldozataival, nehézségeivel és megaláztatásaival.
Máté először beszél evangéliumában a Sátán megjelenéséről. Bármilyen néven szerepel is, mindig ellenlábas, Istennek és az embereknek, egyszóval a jónak ellensége.
A zsidó nép próbatételei negyven évig tartottak (MTörv 8,3) Jézuséi pedig negyven napig. Azonban végigkísérik nyilvános működését, sőt egész életét.
Az első kihívás arra csábítja, hogy ismételje meg Mózes tettét: ha nem is hullat mannát az égből, legalább a köveket változtassa kenyérré. A messisának nem az volt a feladata, hogy hamis illúziókat keltsen, hanem hogy bizalmat ébresszen Jahve iránt. Ő vallási messiás lesz, és nem politikai.
Az a felhívás, hogy vesse le magát a templom legmagasabb pontjáról, ugyancsak megfelel a messiásra vonatkozó elvárásoknak. Erről árulkodik a keresztfánál lejátszódó jelent is: hogy istenfiúi voltát bizonyítandó szálljon le a keresztről. Jézus vakmerőségnek tartja e kéréseket, mert olyan isteni közbelépéseket szándékoznak kierőszakolni, amelyek nem szerepelnek Isten tervében.
Jézus azért utasította el Isten kísértését, mert feltétlenül bízott benne. Ha közvetlen közbelépést igényel, ez azt jelenti, hogy kétségbe vonja az általános gondviselést, az isteni hatalmat és jóságot.
Az utolsó sátáni csábítás Izrael (Kánaán földjének birtoklására irányuló) legrégibb vágyát és az apokaliptikus fejedelmek égbe emelkedésének képét foglalja egybe. Ez a kísértés nacionalista állításként és követelésként jelenik meg. A hatalom minden formája sátáni jellegű, mert az emberek leigázására, szolgává tételére törekszik, nem arra, hogy megszabadítsa őket az elnyomástól és az igazságtalanságtól.
Az Üdvözítő nemet mond a Sátánnak. Nem követhet el hibát, a többi ember életútját kell járnia, amely a boldogsághoz vezet. A Sátán visszavonulása nemcsak az általános és szolgai messianizmus diadalát jelzi, hanem Jézus személyes győzelmét. A kísértések nem csupán egyetlen vagy negyven nap alternatívái, mert egész életében jelen vannak.
Jézus elutasítja az uralmat, mégis megkapja. Az angyalok, akik a népies elképzelés szerint Isten szolgái, immár rendelkezésére állnak. Jézus nem földi királyságot kap, hanem Isten uralmában osztozik. Győzelme fontosabb, mint a próbatétel.
A puszta nem a félelem és a mérhetetlen magány földje, mint amilyennek a zsidók sínai tartózkodásuk alatt látták, hanem az Istennel való találkozás színhelye, ahol a kapzsiság, a hiú dicsvágy és a gőg kísértéseit az ember könnyen legyőzheti. Jézussal a puszta szemmel láthatóan új földi paradicsommá változik, ahol a kísértéseket könnyen le lehet győzni.
A kereszténynek nem szabad elhanyagolnia a bűnbánati gyakorlatokat (a böjtöket), de az isteni közbelépésre való felszínes hivatkozással a veszélyeket sem szabad kihívni. Elsősorban a gazdagság és a hatalom (mammon) kísértéseitől kell óvakodnunk.

A magyar Pálos Rend - képekkel frissítve!

Késő délután a Bátor Botond pálos tartományfőnök előadására érkezett vendégek megtöltötték a Kántor Ház nagytermét. Dr. Horváth Sándor, a Szentkereszti Polgári Kör Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Sudár Anna versmondásával megkezdődött az előadás. Bátor Botond a rend történelmén keresztül bemutatta annak lelkiségét. Rámutatott a rend pilléreit jelentő szentekre: Remete Szent Antal, Remete Szent Pál... A rendet Magyarországon a II. József-féle rendelet tulajdonképpen megszüntette. A lengyelországi remeték biztosították a rend továbbélését. A kommunizmus alatt üldözött szerzetesek pedig a rendszerváltás utáni újjáéledés megteremtői voltak. Az új nemzedék nekik köszönheti, hogy a magyar rend fennmaradt, és ma már létszámuk meghaladja a húszat.
Pázmány Péter szavai pedig megvalósulni látszanak: „Ha tudni akarod az ország sorsos állapotát, tekints Remete Szent Pál Rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája. De ha õket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország felemelkedõben van.”

 A képek forrása: Szentkereszti Polgári Kör Egyesület

A Stabat Mater 13. századi himnuszunk, szekvencia. Jacopone da Todi szerzeménye, egyike a legismertebb középkori énekeknek.

Nagyböjti himnusz - elmélkedésre

A felvételen a tegnapelőtti pápai szertartás részlete látható. Elhangzik az "Audi benigne" kezdetű nagyböjti himnusz. 
Ó, Teremtőnk, hallgass minket, sírásunkat, kérésünket! Most e jeles szent időben, negyvennapi készületben. 
Látod Uram mi szívünket, tudod minden gyengéinket, add a hozzád megtérőknek bocsánatát bűneiknek.
Uram, sokszor megbántottunk, ím megvalljuk, segíts rajtunk, adj sebünkre orvosságot, igaz szívű bűnbánatot.
Nagy Úristen, engedd, kérünk, akik testben most böjtölünk, lélekben is böjtölhessünk, minden bűntől távol legyünk. 
Engedd meg ezt, Szentháromság, örök Egység, örök Jóság, áldozatunk gyümölcseit teremhessük szent Húsvétig.
Szöveg: Kájoni Kancionále. 

Nagyböjt - a nagyböjti idő

"A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt ás elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hívők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére" - fogalmaz a Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati dokumentum. (SC 109.)
Az Egyház nemcsak megemlékezik Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem a liturgiában megújítja azt, hogy a hívők egyesülhessenek a Megváltóval és felfoghassák kegyelmeit. A nagyböjt az évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az Egyházban. Emellett a szellemi harc ideje is. Krisztus harcba szállt a sátánnal: böjtölése által, a kísértés visszaverése által, tanítása és gyógyító csodái által, legfőképpen pedig önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében rontotta le a sátán birodalmát.
A nagyböjti lelkület elsődleges jellemzői: a külső élet visszaszorítása, magunkba szállás; bűnbánat, életünk jobbítására való szándék; az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.
A nagyböjtnek három fő sajátos gyakorlata van:

1. A böjt. Elsősorban az ételböjt, mert ez a legkeményebben, leginkább, szüntelenül figyelmeztetve felszögez minket Krisztus keresztjére. A böjt kiterjed más külső javakra: a kedvenc ételre, italra, szórakozásra, tréfálkozásra, alvásra, stb... Bár külső tett a böjt, de lényege egy belső valóság: az önakarattól való elfordulás, Istenhez való odafordulás.
2. Az irgalmasság. Ez kettőt jelent: adni - az egyházatyák tanítása szerint a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből, stb.) a nálunk szegényebbeknek segítünk. Az első Péter levél alapján: "a szeretet befödi a bűnök sokaságát". A másik: megbocsátani. Őszíinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát.
3. Az imádság. A böjt és jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik: a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményétől a belsőhöz fordul, kilép önmagától, hogy megtalálja igazi önmagát. A nagyböjt a több liturgikus ima, közösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanulás és olvasás megszentelt időszaka.
Nagyböjt első szakaszának liturgikus tárgya a keresztségi kegyelem, a bűnbánat, vezeklés, a nagyböjti megújulás, a böjtölés áldozata. Az evangéliumban először a böjtölő és megkísértett Krisztust látjuk, majd az üdvösséget és bűnbocsánatot hirdető Messiást, vagy a gyógyító-evangéliumok jelképében a kegyelmi gyógyulást hozó isteni Orvost. A könyörgések a nagyböjti életgyakorlatra kérnek segítséget, s azt liturgikusan felajánlják Istennek.
Az Egyház segít minket a nagyböjt idején. Anyai intelmén, megszentelő liturgiáján és a megszentelt nagyböjti gyakorlatokon kívül az Egyház jámbor szokások és ájtatosságok által is elő akar készíteni minket húsvét befogadására. Ilyen a keresztút, a nagyböjti lelkigyakorlatok, tanítások.
Tanácsok: Minden napnak saját miséje van - egyedi, saját szöveggel -, járjunk többet misére. Vegyünk részt a pénteki keresztutakon. Tervezzük meg nagyböjti étrendünket.
A nagyböjti elmélkedés alapanyaga lehet a nagyheti szertartások szövege, szimbólumai. Ezentúl pedig aki képes, jelentkezzen nagyheti liturgikus/énekes szolgálatra.
Fontos (elsősorban) az állapotbeli kötelességek jó teljesítése. Ezért csak annyi pluszt vállaljunk, amit meg is tudunk tenni, és nem megyünk tönkre abban sem lelkileg, sem fizikailag...
A kiegyensúlyozott katolikus emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és természetes élet. Lelki megújulásunkkal jól egybehangzik, s azt támogatja, ha nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgok rendbehozását is erénygyakorlatként kezeljük: elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beszélgetések, levelek, tavaszi nagytakarítás stb.
A szöveget az Éneklő Egyház c. énekeskönyv írása alapján állítottuk össze. 

A keresztények élete: a keresztség útja

Ma, hamvazószerdán a Szentatya megtartotta az idei tizedik általános kihallgatást. A VI. Pál teremben mintegy 7000 zarándok volt kíváncsi XVI. Benedek pápa tanítására. A pápa a mai liturgiában szereplő hamuról elmondta: a bűnbánatra hív, valamint erősíti a kötelességvállalás tudatát. Hangsúlyozta: a keresztény élet folyamatos út, melyen Krisztust kell követni.
"A böjt azt jelenti, hogy tartózkodunk az élelmiszerektől, de magában foglalja a lemondás más formáit is, annak érdekében, hogy kialakuljon egy józan élet. Aki nem érti meg, hogy Isten Igéjével táplálja magát, az helytelenül böjtöl."
A pápa kiemelte Nagy Szent Leó gondolatát, aki a böjthöz kapcsolja az alamizsnát. A nagyböjt az imádság ideje is.
A Szentatya intenzív imára és böjtölésre hívta meg a hívőket. Mint mondta, gyengék vagyunk és rászorulunk Isten szeretetére. "Ha elfogadjuk Kirsztus meghívását, tartósan és határozottan követjük őt, és a keresztség kegyelmében és az ebből eredő kötelezettségekben megújítjuk magunkat, ezzel levetjük a régi embert, és Krisztust öltjük magunkra."

Hamvazószerda

A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Szigorú böjt van ma! Ez azt jelenti, hogy 18-60 éves korig ezen a napon csak háromszor étkezünk, és egyszer lakunk jól, de húst, vagy hússal készült ételt nem vehetünk magunkhoz. 18 év alatt és 60 év felett, valamint súlyos betegség estén több alkalommal is étkezhetünk, de húst, vagy húsos ételt akkor sem fogyaszthatunk.
Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a XII. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.Hamvazószerdán szentelt hamuból (mely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz, porból vagy és porrá leszel!”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon. A templomban a szentmise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete

A Szentatya írása elolvasható itt.

Reviczky Gyula (1855-1889):
Tartsatok bűnbánatot!

Megromlott már a régi erkölcs.

Egy kor veszőbe' van megint.

Szakadj le, új idők viharja!

Pusztíts, dühöngj kedved szerint.

Bábel tornyának épitői,

Hogy' összezagyválódtatok.

Kezdhetitek megint elülről...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jut-e még eszetekbe néha,

Mi az az Isten ostora?

Mért kellett jönni vízözönnek,

S hogy mért pusztult el Szodoma?...

Erős Spartára, bölcs Athénre,

Rómára nem gondoltatok?...

Egy népvándorlás jöhet újra!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Kérkedtek azzal, hogy e század

Mily bölcs, erős, mindenható.

Nem leli kedvét délibábban

S abban, mi szép, de nem való.

Ledöntött minden régi bálványt;

De a sziv semmit sem kapott.

Nem boldog és nem jó az ember!...

Óh, tartsatok bünbánatot!...

Jól tudom én is, hogy a szellem

Az ember dísze, jobb fele;

De jaj, ha csak józan sivárság,

Örömtelenség jár vele.

Mely megöli a gyermekálmot,

Óh, az a szellem átkozott!

Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...

Óh, tartsatok bünbánatot!

A gyermek űzi még a lepkét,

Vigan bársonymezőt tapos.

Czukorról annyit tud, hogy édes

S a virágról, hogy illatos.

A természet még egyre dajkál,

A nap reánk áldást ragyog;

Csak a bölcs ember szíve parlag!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Megoldható-e annyi rejtély?

S a tudás haszna óh, mi lesz!...

A föld s nap élte is mulandó

S velük az ember is kivesz.

S ki végsőnek marad, bevallja,

Hogy boldogság itt nem lakott;

Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Hiába minden kutatások;

Gyöngék vagyunk és kicsinyek.

Áldott, ki a könnyet letörli

S megért egy szerető szivet.

Ugy jártok, mint a zord titánok; -

Csupán az istenek nagyok.

Az ő hatalmuk víhatatlan!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jöjjetek sírni templomomba;

Verjétek bünös melletek',

S a szeretet nagy istenétől

Jó, tiszta szívet kérjetek.

A könnyezőhez, búsulóhoz

Vigasztaló szót szóljatok.

Egymást ölelve, megbocsátva:

Igy tartsatok bünbánatot!

Véget ért a móka mára...

Camille Saint-Saëns: Az állatok farsangja - finálé

Előadás

Jobb oldalon az "Ajánlott oldalak" között szerepel a Szentkereszti Polgári Kör Egyesület is. Az ő meghívásukra Bátor Botond, a Pálos Rend tartományfőnöke tart előadást a Kántorházban. A március 12-én, 16:00-kor kezdődő előadásra mindekit szeretettel várnak! Bátor Botond "A legendás pálos rend" címmel tart előadást, és várja a közönség kérdéseit is!
Az találkozást Sudár Annamária felolvasással, szavalattal színesíti majd.
A meghívó elérhető itt.
Nem ismeretlen számunkra a "pálos" fogalom, hiszen éveken át több alkalommal mutatott be szentmisét templomunkban Árva Vince atya. Az ő személye halála után is meghatározó maradt. A Pálos Rendnek élt, hagyományainak, és a tudománynak.
A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend. Hivatalos neve: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, O.S.P.P.E. A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. Legkorábbi emlékeink a mecseki remetékről maradtak fönn. Bertalan pécsi megyéspüspök 1225 körül a Patacs és Ürög közötti Jakab-hegyen Szent Jakab apostol tiszteletére klastromot emelt a remetéknek, és bőven ellátta azt birtokokkal. A Pilis-hegység remetéinek 1250 körül Boldog Özséb esztergomi kanonok lett a vezetője. Hat remetével együtt a Pilis nyugati lábánál, a mai Pilisszántó és Kesztölc között fekvő Klastrompuszta helyén fölépítette a Sancta Crux (Szent Kereszt vagy Keresztúr) nevű monostort. Példájukat másutt is követték Magyarországon, de úgy látszik a 14. század elejéig nem volt egységes nevük és szervezetük. Keresztúrról, ahol káptalanjaikat tartották, az oklevelekben keresztúri remetebarátoknak, máskor ágostonos barátoknak nevezték őket.
1989-ben - a hazai rendszerváltás után - újjáalakulhatott a magyar tartomány, és ismét napvilágra került a Sziklatemplom. A központ Pécs lett, növendékképzésre is szolgáló rendházzal, és visszakapták márianosztrai, valamint petőfiszállási házukat is. 2008-ban a magyar pálos rendnek 22 tagja volt.
A rendről bővebben itt olvashat.
Bátor Botond 1967-ben született. 1994-ben szentelték pappá. Kőbányán nőtt fel családi házas környezetben. Szülei legfontosabb feladatként a keresztény értékek átadását és a magyarságtudatra való nevelést tekintették. „Szüleim életében fontos szerepet töltött be a vallás, apai nagyapám harangozó volt Bölcskén, és sokat jártam vele harangozni kiskoromban. Rendszeresen jártam hittanra, misére pedig a Sörgyár utcai Szent György-plébániatemplomba. A templom udvarára nem lehetett az utcáról belátni, így a templomból kijövet az embereknek nem kellett rögtön hazasietniük, nyugodtan beszélgethettek egymással. Nem kellett attól tartani, hogy bárki megfigyeli őket a hatóságok részéről. A hetvenes években ugyanis nem nézte jó szemmel a szocialista rendszer a templomba járókat. Talán eme körülmények miatt is, egy hihetetlenül összetartó plébániaközösség alakult ki, a hívők mint barátok jártak át egymáshoz, és a máig kedves élmények nagyban meghatározták ragaszkodásomat a kereszténységhez." - mondta Bátor Botond a Magyar Hírlapban.
A papi hivatás választásában édesapja halála volt döntő. Bátor Botond, amikor lehetősége van rá, szívesen motorozik, mely mint mondja, egyben közösségformáló időtöltés is. A motorozás szerinte a pálos rend küldetésével összeegyeztethető. „Azt gondolom, hogy minden, ami a teremtett világban jelen van, az nincsen Isten akaratán kívül, és a mi feladatunk is az, hogy jó felé fordítsuk. A motor nagyon sok gátat lerombol, és ugyanakkor eszköz is lehet, hogy elvigyem az emberekhez Istent. A túrák révén egyre több ember ismeri meg rendünket, és hiszem, hogy rajtunk keresztül közelebb kerülnek Istenhez. Ők soha nem ismertek volna meg bennünket, ha mi nem motorozunk, és soha nem lett volna olyan baráti kapcsolatuk egy pappal, mint ahogy most van."
Szeretettel várjuk Botond atyát!

Felhívás

A bérmálkozásra való jelentkezés lezárult.
Jövő héten a leendő elsőáldozókat fogjuk beírni, de ezt még hirdetjük vasárnap is!

Szent jelek - V.

Sorozatunk ötödik részében a szentélyről, és a szentmisén használatos tárgyakról írunk.

A szentély
A szent tér rendezett, más, mint a káosz. Hosszúság, szélesség és magasság pontos rendje. Szükségszerű az élet pontos felépítése is: hogy minden tettünket irányítsuk (tudatosság), hogyan járjunk, haladjunk, tájékozódjunk: kell a rend.
"A templomi szentélynek megvan a rendje - a természetfeletti elsősorban. Ez a misztériumon alapszik. A templomépület nyugatról keletnek fordul. Oltára a napkelet felé. Átjárják reggel a kelő nap sugarai. Krisztus a keresztény világ napja. Iránya a szentély igazi rendje. Krisztusi dimenziókra épült. Minden oldala ezeken nyugszik. Minden kis tárgy is, mely eszköze az oltári szolgálatnak." - fogalmaz Romano Guardini.
A liturgikus reform előtt az evangélium a misekönyv bal szélére került. Ez az oltárnak a déli része, mivel az oltár keletnek áll. Délről árad a Szentírás szava, innen áramlik észak felé. Ez nem csak történeti emlékezés, nem csak az Evangélium keletkezési helyét jelzi, hanem mást is: a fény és a szeretet teljességét, a természetfölötti tisztaságot. Az észak a hideg és sötétség jelképe. Ellentéte a dél, mely teljessége a világosságnak. Isten szava pedig (Igéje) a világosságból jön. Világít a sötétben, áthatol a homályon.
A harmadik irány a magasság dimenziója. Amikor a szentmisét bemutatják, a kelyhet és paténát is felemelik. "Mert fent van az Isten, a Mennyország Királya fent lakik. Felemeljük a kérő, a könyörgő tekintetet. Nemcsak szemünket, kezünket is; de profundis - fől a magasba!" A teremtmény alul van, és minden áldás föntről származik. Három nagy lelki irány van jelen: a vágy, az ima és az áldozat iránya. Istennek irányai: a kegyelem, teljesedés és szentség.
"A szentély dimenziói így következnek: Irány a fölkelő naphoz. Jézus Krisztus a nap. Istenfény-sugár, mely szívünkbe hatol. Vele szemben a hívők tekintete. Lelki világunk ébredése és az Úristen leszállása.
Másik irány: északról dél felé. A sötétség figyel a világosságra, melyben az Isten szavai sugaraznak. Előtörnek a forró szív mélységeiből, hogy hevítsenek és világítsanak mindent."

A liturgikus edények
A liturgikus edényeket elkülönítették a hétköznapi hasznlatból, így keletkeztek. A kehely és az ostyatál eredetileg evésre és ivásra használt edények voltak. A palla (az ostyát - Eucharisztiát - tartja) is kezdetben az edények befedésére szolgált. Egykor pedig nem volt más, mint egy közönséges légycsapó.
A kehely és az ostyatál nagysága és alakja a különböző korok álsoztatási szokásaiban, azok gyakoriságában tükröződik vissza. Az Oltáriszentség tárolására szolgáló tál például egyre csökkent addig a méretig, hogy csupán a pap részére átváltoztatott ostyát tartotta. A cibóriumot arra is használták, hogy a világiak áldoztatására szánt ostyát az oltárra helyezzék és magában az edényben szenteljék meg. A középkortól kezdve talppal látták el, a barokk korban pedig a cibórium egy "ételtartó-csésze" formáját vette fel. A nyugati Eucharisztia-tisztelet eredménye a monstrancia. Eredetileg az ereklyetartóhoz hasonlóan, az eucharisztikus kenyér kihelyezésére tették alkalmassá. A talpas, átlátszó, ostyát tartalmazó cilinderből lett a barokk korban sugaras- vagy napkorongos monstrancia.
A "vasa non sacra" sorába (nem szent edények) tartozik a bor és a víz tárolására szánt ampolnák, a kézmosáshoz használatos edények, oltárgyertya, gyertyatartó, csengők, szenteltvíztartó, füstölő és annak tartozékai.

Üzenet

Kálmán atya a mai beszédében kiemelte, hogy a vállalások teljesítése fontos feladat. Nagymamájával kapcsolatos emlékét idézte föl: amikor Szegeden a püspöki reggeli miséken ministrált, néha bizony nehéz volt felkelnie. De nagymamája figyelmeztette, hogy amit elvállalt, azt teljesítenie kell. A keresztény élet sokszor áldozatot kíván és fáradtságot. Amit vállaltunk, meg kell tennünk, a nehéz harcok árán is. Ez a keresztény élet egyik fontos eleme, amit minden nap gyakorolnunk kell. Nem elég, ha csupán tudjuk a törvényt, hanem azt szívünkbe és lelkünkbe kell írni, hogy azután tetteinket is az formálja.

Konferenciabeszédek a pesti ferenceseknél

Jövő vasárnap, március 13-án Barsi Balázs atya megkezdi öt részből álló nagyböjti konferenciabeszéd-sorozatát a pesti ferences templomban, a fél 7-es szentmisét követően. Az idei beszédek témája: Előkészület a szentmisére (Praeparatio ad Missam). A beszédek után a folyosóról nyíló hittanteremben lehet megvásárolni és dedikáltatni Balázs atya legújabb könyveit és a beszédeit tartalmazó CD-ket, valamint megrendelni az idei nagyböjti beszédekből, illetve a sümegi Szent Háromnapon elhangzó lelkigyakorlatos beszédekből készülő CD-ket.
forrás: barsibalazs.hu

Építs sziklára!

"Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ,,Uram, Uram!", megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ,,Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?'' Akkor majd kijelentem nekik: ,,Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!'' Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása." (Mt 7,21-27)
A keresztény élet küzdelmekkel teli, olyakor kemény viharok és fellegek sötétítik el, néha leszakad olyan zápor ránk, hogy már-már esélytelennek tűnik a megszáradás... A szél, eső, vihar, felleg viszont csak azt az épületet pusztítja el, amelynek alapja is omladozó, nem szilárd. Azonban a felhők fölött mindig kék az ég...
Az evangéliumi szakasz két részre osztható: az első a hamis vallásosságról szól, a másik pedig a sziklára épített házról.
A látszat nem keverendő össze a valósággal. Belső ellentmondás jellemzi azt az embert, aki ünnepélyesen magasztalja az Úr nevét, de nem kötelezi el magát akaratának teljesítése mellett. Ahhoz a prófétához hasonlóan, aki beszél, de nem vátja valóra, amit mond, abban tetszeleg, hogy Krisztus követője, pedig igazából csak "sarlatán". Az isteni akarat felismerése úgy történik, hogy az ember megfigyeli, Isten minek a teljessé tételén, illetve megvalósításán fáradozik.
Isten apró, csendes jelekkel hívja fel figyelmünket szándékára, melyet igyekeznünk kell felismerni - emlékeztet Paskai László bíboros, gyémántmiséjének homíliájában.
Az ékesszóló beszédek, szép szavak, a jóhiszeműség és a nemes vágyak nem változtatnak a dolgok állásán. Nem elég csupán gondolatban haladni az Ország felé, illetve időről-időre vagy akár gyakorta elismételni az Úr nevét (Mt 6,9; 10,15). Mindez ugyanis kevés ahhoz, hogy Jézus övéinek ismerjen minket, vagyis nem elegendő az ítélet elkerüléséhez. A "sohasem ismertelek titeket" kifejezés keserűen hangzik azok fülében, akik földi életükben és tevékenységük folyamán ki tudja hányszor ismételték el Jézus nevét.
Mindez a tanítás pasztorális intelem elsősorban. Az evangélista túlzásokba bocsátkozik, hogy hatástalanítsa a tunyaság, a lelki közöny és a lanyhulás veszélyét, amely a harmadik nemzedék keresztényeire leselkedett.
A sziklára épült házról szóló szakasz a keresztény élet kötelezettségeire utal, illetve támadja a lanyhulást. Jézus szerint a ház (és így a keresztény élet) jó alapja az ő tanításának gyakorlása. Nemrég azt kérte, hogy az Atya akaratát tegyük meg, most pedig a szavai szerinti cselekvést. A két felhívás nem különbözik lényegileg. A hegyi beszédben elhangzott jézusi szavakat örömmel kell fogadni, és ami fontosabb, élő gyakorlattá kell tenni. Ha a keresztény ember komolyan veszi az útmutatásokat, szilárd alapra épít, és akkor nem kell félnie sem az ellenséges támadásoktól, illetve próbatételektől (az első hívőknek ebben bőven volt részük).
Máté egyháza nem tökéletes társaság: bölcs építők mellett meggondolatlan tagjai is vannak. Az utóbbiak hallják ugyan az üzenetet, de nem törekszenek arra, hogy a tanítást komolyan valóra váltsák. Csupán felszínesen tartoznak a gyülekezethez; minthogy azonban szívükkel és értelmükkel nem ragaszkodnak hozzá, az ellenséges erőkkel való találkozás során azonnal összeomlanak... Hajótörésük pedig végzetes lehet. Az evangélistát ebben az esetben is elragadta a hév. Erős kontrasztot használ fel a beszéd lényegének megértéséhez.
Imádkozzunk most különösen azért, hogy az apostolok szilárd hitén állhassunk, abban kitartva pedig sose rettenjünk meg a gonosz erőktől.

Jelentkezés a bérmálásra

Ezen a héten van a bérmálkozásra való jelentkezés. A plébánián kell megjelennie annak a nyolcadikosnak vagy idősebb fiatalnak, aki kéri a bérmálkozást, valamint az egyik szülőnek. A jelentkezési lap kitöltéséhez szükséges igazolás akkor, ha a bérmaszülő nem helybeli. Bérmaszülő továbbá az lehet, aki meg van bérmálva. A bérmaszülő kötelessége az, hogy a megbérmáltat a keresztény életben szóval és példájával segítse. A bérmálás szentségét általában a püspök szolgáltatja ki, azonban annak megbízásából bármelyik felszentelt pap bérmálhat.
A bérmálásban részesülők elkötelezik magunkat az egyházi közösségben való életre, az egyház egységének ápolására, az egyházi elöljárók iránti hűségre, valamint az egyházi közösség jelenlétében újítják meg a bérmálkozók a keresztségi ígéretüket és válnak ezáltal nagykorú kereszténnyé.
A bérmálás szentségéről részletesen fogunk írni akkor, amikor már időpontot is közlünk. Egyelőre nincs még központilag beosztva a tavaszi bérmálások rendje.
Jelentkezni ezen a héten lehet!

Ha Istent szeretjük, szabaddá válunk

A tegnapi általános kihallgatáson XVI. Benedek pápa felidézte Szalézi Szent Ferenc alakját. Ő az újságírók és írók patrónusa. A XVI. században született Franciaországban, Párizsban tanult teológiát. Megtapasztalta 1586-ban, hogy a hit mély válságban van. Ekkor sok teológiai vita alakult ki, például az eleve elrendelés tana is ekkor született, vagyis hogy Isten határozza meg előre, hogy valaki a mennybe vagy a pokolba kerül. Ez a hívőkben rettenetes félelemre adott okot. Szent Ferenc egy belső megvilágosodás által ezt mondta: "Nem kérdezem többé, Isten mit akar velem, egyszerűen szeretem Istent, elhagyom a félelmet, és szeretem Őt..."
A szent írásai hamar ismertek lettek, melyek közül kitűnik a Philotea, melyre felhívta a figyelmet a pápa:

"Bevezetés a vallásos életbe, ahol megmutatja, hogy minden állapotban és foglalkozásban lehet Isten által vezetett életet élni. Természetesen egy kapucinus más életet él, mint egy alkalmazott, vagy pilóta, vagy valaki, aki vendéglőben dolgozik, de mindegyik tud Istennel élni, és Bölcsessége által szentté válni. Az életszentségnek sok formája van, nincs benne egyformaság. Ahogyan Szalézi Szent Ferenc, akarjuk magunkat Isten kezére bízni, és szeretete által egyre inkább formálódni. Az Úr áldjon meg mindnyájótokat!"
A Szentatya szlovák nyelven is köszöntötte a zarándokokat: "Melegen üdvözlöm a szlovákiai hívőket, különösen a katolikus iskolák tanárait a kassai érsekségből, akiket Stanislav Stolárik vezet. A Sabinból érkezett zarándokokat, és a görögkatolikusokat Šarišského Jastrabia-ból. Testvérek, a mai összejövetelünk Szent Péter apostol sírja mellett megerősít minket abban, hogy egyetemes Egyház vagyunk."

Az audiencia teljes egészében megnézhető itt - német nyelvű kommentárral és fordítással.

Ratzinger otthona tegnap és ma

Tegnapi cikkünkben utaltunk arra, hogy pápasága előtt hol lakott Joseph Ratzinger.
A képen látható jobb oldali házban lakott 1982-2005 között (egy híres könyvből azt is tudjuk, hogy a teraszos részen). A bal oldalon látható Apostoli Palotában pedig 2005-től lakik. A kettő nincs messze egymástól...
Kép: OCS

Szent Cirill ereklyéi

Március elsején a pozsonyi székesegyházban a szlovák Tábori Ordinariátus átvette a Szent Cirill ereklyét. Az ereklye egy hónapon keresztül "vándorol": elviszik a katonai, rendőrségi, büntetés-végrehajtási kápolnákba országszerte. František Rábek elmondta, hogy az Egyháznak különleges küldetése van a katonák, rendőrök, tűzoltók, orvosok, vámtisztek, börtönőrök és bírósági őrök között. Szent Cirill és Metód szlávok közötti missziója őseink egész generációit felemelte és segített nekik győzni a legnehezebb időszakban. Mons. Mario Giordana apostoli nuncius beszédében kiemelte a lelkészek szerepét a mai, kihívásokkal teli környezetben, ahol spirituális küldetésüket kell teljesíteni. A jelenlévők hálájukat fejezték ki XVI. Benedek pápa iránt.
Az ünnepség a Katonai Ordinariátus alapításának 8. évfordulója alkalmából volt. A Belügyminisztérium és a Mater Salvatoris kórus biztosította a zenei műsort.
Az ünnepen részt vett František Rábek katonai ordinárius, Mario Giordana nuncius, Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek, Viliam Judák nyitrai püspök, Róbert Bezák nagyszombati érsek, Ján Babjak görögkatolikus érsek, Ján Sokol nyugalmazott érsek, Dominik Tóth érdemesült nyitrai püspök, és számos plébános, káplán.
(forrás: Tibor Ujlacký, TK KBS)

Képek

Az ősz során tartott kánoni vizitáció képei megtekinthetők itt.
Köszönet érte a főegyházmegyei honlap szerkesztőjének!

Az Istennel való találkozás lehetősége

Először tisztáznunk kell a hermeneutika fogalmát, ugyanis ez a cikk egyik lényeges fogalma. A hermeneutika a megértésről szóló tan. A filozófia elsősorban a reflexiók révén próbálja tisztázni a megértést. A kérdés valami értelmének és jelentésének megragadására is vonatkozhat, ezenfelül az idegen igazságra is rákérdezhet. A hermeneutika a szellemtudományoknak a kultúrák találkozásából fakadó azon szükségszerű metodikája (módszertana), hogy a másmilyent, mindenekelőtt szövegeket, megértés útján feltárja.

A kereszténységben a hermeneutikai erőfeszítések nehezek, mivel a kultúrák és gondolkodásmódok többfélék.

A Szentírás-magyarázattal (exegézis) rokon tudományág. Az írásokat ugyanis magyarázni kell, azokat meg kell érteni.
Elsődleges tárgya nyelvi közegek - irodalmi, jogi, vallási szövegek - értelmezése; ma azonban, amikor a 'szöveg' fogalma erőteljesen kibővült, magában foglalja a képi jelzést éppúgy, mint a legkülönfélébb kulturális megnyilvánulásokat, az élethelyzetekeket és élettörténeteket, vagy akár magát a történelmet is -, mindezek értelmezése szintén a hermeneutika körébe utalható. A hermeneutika az emberi élet minden területén szükségszerűen jelen lévő szelleminek a megértése és megértetése, azaz keletkezési helyétől és idejétől bármilyen tér- és időbeli távolságra történő közvetítése.

A megértésben viszont különös szerepe van az egyén egzisztenciális állapotának, érintettségének. A Krisztus-eseményt csak az tudja szemlélni és megérteni, akit létében, egzisztenciálisan megérint, a bibliai szerző pedig csak úgy tudja elmondani a történetet, ahogyan az őt magát, illetve a befogadókat megérintette. Köznapi példával: A moziban látott krimit különböző élethelyzetű nézők másként élik át, ezért másként is mesélik el, másként egy filmesztéta, másként egy gyerek, és ismét másként egy rendőrtiszt, mindegyikük úgy, ahogy a történet őt magát megérintette. A Biblia szövegei dokumentumok, de nem elsősorban történeti dokumentumok, hanem egykori emberek egykori érintettségének dokumentumai, és az egykori konkrét helyzetek rekonstruálásával tudjuk megragadni, miben is állott ez az érintettség akkor és ott, amikor és ahol a szöveg létrejött.

Fabiny Tibor így fogalmaz: „A keresztény hermeneutika nemcsak módszertan, nem is csak egy diszciplina a teológiai tudományok között, hanem átjárja, áthatja a teológia mindegyik ágát. Nem kíván uralkodó poziciót szerezni magának, hanem szemléletet szolgáltat mindegyik teológiai diszciplinának. Ugyanakkor megakadályozza megmerevedésüket, vagy a világi tudományokban való feloldódásukat. Állandó kérdésfeltevései ezért provokatívak és nyugtalanítóak, de csak e nyugtalanító kérdésfeltevéseknek, szemléletbeli kihívásoknak köszönhetõen maradhat a teológia továbbra is élő és friss szellemű tudomány.”

A fogalom tisztázása után figyeljünk most egy riportra, mely Antonio Cañizares bíborossal készült, és február 25-én jelent meg a Vida Nueva című spanyol hetilapban.

Antonio Cañizares Llovera 1945-ben született, 2002-2008 között Spanyolország prímása volt, 2006-tól bíboros. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa 2008. december 9-től.

„Csak a liturgikus élet fordít igazán Isten felé” – állítja a riportban a bíboros. Szelíd, egyszerű, ragyogó szemű ember, aki kimagaslóan intelligens. Rómában lévő lakása az a hely, ahol pápasága előtt XVI. Benedek lakott. Elmondása szerint az elmúlt két év nagyon intenzív volt számára is, és Egyháza számára is. Úgy látja, hogy a liturgia szelleme egyre inkább átjárja az Egyházat. Feladatának elsősorban a Szentatya munkájának segítését érzi, mely példaként szolgál a Világegyház részére is. A Római Kúria és a helyi egyházak közötti munka is jelentős, mert nem elhanyagolható a helyi egyházak igénye és lehetőségei.

Sokszor esett már szó magyar portálokon is a „reform reformjáról”, mely a II. Vatikáni zsinat utáni liturgikus reformról szól. „Senki nem vonja kétségbe, hogy a II. Vatikáni zsinat a liturgiának nagy figyelmet szentelt, középpontban állt Isten Igéje, az Egyház küldetése, nyelvi változások... az első elfogadott dokumentum pedig a Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúció volt”, amelynél jelen volt a nagy liturgikus megújulás. 

A bíboros számára a legfontosabb a „folytonosság hermeneutikája” (ezzel kapcsolatban magyar oldalakon például itt: 1, 2, 3) az említett zsinati dokumentumban és az azt követő pápák tanításában. Csak egy liturgikus megújulással érhető el, hogy az Egyház visszatérjen az Eucharisztiához. Az Egyháznak meg kell értenie a hagyomány szükségességét. A liturgiának jogos helyét vissza kell kapnia minden keresztény életében. Ez segíti elő az új evangelizációt. 

A kongregáció átalakításáról elmondta, hogy újdonság lesz a zene és a szakrális művészet térnyerése. A kongregáció nevében szerepel a fegyelem szó. A fegyelem a szentségek és a liturgia lényegéhez tartoznak. Vannak szabályok, hogy a visszaélésektől óvjanak, és ezeket nem csökkenteni, hanem stabilizálni, erősíteni kell. „A liturgikus mozgalom még mindig létezik, mivel a II. Vatikáni zsinaton a Szentlélek működött.”

A bíborosnak különleges kapcsolata van a Szentatyával. Bírja az ő közelségét, szeretetét, támogatását, bátorítását, figyelmét, és úgy érzi, nem lehet elég hálás ezekért. XVI. Benedek pápa „csodálatos munkát végez, nélküle szegényebbnek érezném magam”- mondja. A pápa beszédeinek középpontjában Isten áll, az ő tanúja kíván lenni. Három fő gondolatot tükröznek enciklikái: a liturgia, az Eucharisztia, és Isten Igéje. Állandó megtérésre, tisztulásra hívják az Egyházat, melyhez az igazság és az értelem szükséges, melyek által szabaddá válunk.

Az interjú további részében a spanyol egyházról kérdezte a bíborost Antonio Pelayo. Érzi a katolikus iskolák veszélyeztetettségét, amely viszont az új evangelizáció egyik fő tere lehetne. Elmondása szerint ebben a nehéz időben, melyet manapság élünk, óriási felelőssége és kihívása van a püspöki karnak. Minden, ami épít, még a sokféleségben is, szükséges, hiszen fel kell mutatnunk a reményt a jövő generációinak.

A bíboros elmondta, hogy XVI. Benedek pápa hamarosan új motu propriot is megjelentet. A bíboros szerint fel kell tenni a kérdést: a zsinat utáni liturgikus reformerek megértették-e a zsinati megújulás szándékát? Ugyanakkor az is kérdés, hogy – bár Isten népe valóban él a liturgiában – milyen szerepe van a világiaknak a liturgia alakításában, hiszen a középpont Jézus Krisztus, aki a papot, püspököt használja fel, hogy megjelenjen közöttünk. 

A munka tehát a zsinati szellemben és a liturgikus dokumentum nyomán folyik tovább, melyhez kérjük a Szentlélek közbenjárását, hogy valóban Istennel tudjunk találkozni a liturgia során. 

Szlovákia: vita az Egyház finanszírozásáról - frissítve!

Stanislav Zvolensky, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke a német és osztrák egyházi adórendszer felé hajlik. A finanszírozási megállapodásról a múlt héten kezdődött tárgyalás az állam és az Egyház között. Krajcer miniszter elmondta, hogy beszélni kell a tanácskozáson az egyházi ingatlanok és műemlékek felújításáról is. A megbeszélésen szakértők is részt vesznek. Zvolensky Krajcer kijelentését üdvözölte a sajtótájékoztatón.
A zsidó közösségeknél is aggályok merülnek fel. Ha az olasz finanszírozási modell jön létre, melyben minden állampolgár meghatározott összeggel járul hozzá az intézményhez, akkor az a hitközség eltűnéséhez vezethet. Probléma számukra a magas nyugdíjkorhatár, a 700 temető és 100 zsinagóga fenntartása, melyek a Holokauszt óta katasztrofális állapotban vannak.
Két évvel ezelőtt Németországban 5,1 milliárd euró gyűlt össze az egyházi adóból. Az egyházi adót Németországban akkor kell befizetni, ha az állampolgár kijelenti, hogy valamelyik egyházi közösséghez tartozik. Az egyházi adó mértéke tartománytól függ, de általában 8-9%. Ha az állampolgár regisztráltatja magát egy egyháznál, jövedelméből automatikusan levonják az egyházi adót. Ha valaki nem tartozik egy egyházhoz sem, nem kell adót fizetnie, de nem használhatja az egyházi épületeket, szolgáltatásokat.
Magyarországon az egyház tagjaira az illetékes egyházi hatóságtól kirótt kötelező anyagi hozzájárulást nevezzük egyházi adónak. Az MKPK 1994-ben úgy rendelkezett, hogy hazánkban a hívők önkéntes hozzájárulás útján vesznek részt az Egyház anyagi szükségleteinek fedezésében. Az általános irányelv az, hogy az összeg a kereső hívők évi átlagkeresetének 1%-a legyen.
A Szlovák Kulturális Minisztérium és az Egyház közötti tárgyalás témája az aktuális kérdések és a finanszírozás mellett a Szent Cirill és Metód szláv területre érkezésének 1150. évfordulóján rendezett ünnepség volt.

Babits Mihály: Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.
Egyik karja az igazság,
másik karja a Szeretet...
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és úgy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
(1938. tavasz)