II. János Pál pápa boldoggáavatása több szempontból is egyedülálló és különleges. Az utóbbi ezer évben egyik pápa sem emelte közvetlen elődjét a szentek vagy boldogok sorába. Ugyanakkor már életében nagyon sokan megszerették és közelebb kerültek életszentsége által az Egyházhoz. Megismerhették, hogy az Egyház közel áll az emberek gondjaihoz, törődést tanúsít az igazságtalanul szenvedőek iránt, felemeli a gyengéket, segít a bajbajutottaknak. José Saraiva Martins bíboros személyes élményéről így beszél: "Előfordult, hogy a munkámmal kapcsolatos dolgok miatt a pápa meghívott ebédre. Mielőtt az asztalhoz ültünk volna, vendégeivel együtt a magánkápolnájába ment. Ezekben a pillanatokban különösen mély imába tudott merülni, akár néhány rövid perce is teljesen magával tudta őt ragadni az Istennel való kapcsolata. Ez már önmagában az életszentségéről tett nyilvánvaló tanúságot."A facebook közösségi oldalon is csatlakozhatunk a II. János Pált kedvelőkhöz, vagy éppen böngészhetjük az emlékére készült honlapot is. Legfőképpen pedig közbenjárását kérhetjük ahhoz, hogy mi is képesek legyünk az életszentség útját járni.
A boldoggáavatás május 1-jén lesz Rómában. A szertartást XVI. Benedek pápa vezeti. A szertartást előkészítő imavirrasztás április 30-án, szombaton este 20 órakor kezdődik a Circus Maximus területén.
A szertartást követően minden hívő leróhatja tiszteletét az újonnan boldoggáavatott földi maradványai előtt a Szent Péter-bazilika Confessio oltáránál. A boldoggáavatás utáni hálaadó szentmise május 2-án, hétfőn délelőtt fél 11-kor kezdődik a Szent Péter téren. A szertartást Tarcisio Bertone bíboros pontifikálja.
A misekönyv használatának feltételeit, valamint a motu proprio szövegét elolvashatja itt.
Hazánkban már tartottak egyszer konferenciát "XVI. Benedek pápa és a Szent Liturgia" címmel. Most ennek anyaga a Szent István Társulat kiadásában jelenik meg.
A római konferencia főbb témái: "Liturgia és papi élet", "A Szent Liturgia az Egyház életében", "Az Egyház ókori liturgiája, ökumenikus híd", "A kisebb rendek és a szent szolgálat az Oltárnál", "A motu proprio, lehetőségek és értékelés", "A szent rend szentsége a római pontifikáléban - 1961-62-es kiadás", "A 'tridenti mise' apostoli-patrisztikus eredete" ... A konferenciának keretet ad természetesen a liturgia végzése: zsolozsma, szentmise, rózsafüzér imádkozása. A záró szentmisét Antonio Cañizares Llovera mutatja be, melyre várják a püspököket, papokat, szeminaristákat, híveket. Délben a Szentatya szól az egybegyűltekhez a "Regina caeli" imádság keretében. A program és meghívó megtekinthető itt.
Az Ifjúsági Világtalálkozó elsődleges célja, hogy megismertesse Krisztus üzenetét a világ fiataljaival. Ez az Egyház egy evangelizációs kezdeményezése, amelynek ökumenikus célja is van.
XVI. Benedek pápa levelében így fordul a találkozóra készülő fiatalokhoz: "Gyakran gondolok vissza a 2008-as, Sydneyben tartott ifjúsági világtalálkozóra. A hit nagy ünnepét élhettük át ott, amelyen Isten Lelke erősen működött, és a világ minden tájáról érkező résztvevők között mély egységet hozott létre." "Ti vagytok a társadalom és az Egyház jövője! Amint Szent Pál apostol írta Kolossze város keresztényeinek, létfontosságú, hogy legyenek gyökereink és szilárd alappal rendelkezzünk! És ez különösen is igaz manapság, amikor sokaknak nincsenek biztos viszonyítási pontjaik életük felépítéséhez, s így egészen elbizonytalanodnak. Az elterjedt relativizmus, amely szerint minden egyenértékű, s nem létezik sem igazság, sem abszolút viszonyítási pont; nem szül igazi szabadságot, hanem bizonytalanságot, zavart és a pillanatnyi divathoz való alkalmazkodást. Nektek, fiataloknak, jogotok van ahhoz, hogy az előttetek élő nemzedékektől biztos pontokat kapjatok döntéseitekhez és jövőtök felépítéséhez úgy, ahogy egy zsenge növénynek is szüksége van a megfelelő támaszra addig, amíg meg nem erősödnek a gyökerei, hogy aztán erős, gyümölcsöt hozó fává váljon."
A találkozóra önkéntesnek is lehet jelentkezni, de imában is lehet csatlakozni azoknak, akik nem vesznek részt rajta.
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lesz jövőre Dublinban. A kongresszus előkészületei már javában zajlanak. A téma: „Az Eucharisztia: szeretetközösség Krisztussal és egymás között”. Az Eucharisztikus Kongresszus egy nemzetközi találkozó az emberek között ezekkel a célokkal: Az Eucharisztia központi szerepe az életünkben és küldetésünkben, ezt megértsük és tökéletesítsük a liturgikus ünneplésünket, és nagyobb figyelmet fordítsunk az Eucharisztia szociális dimenziójára.
1932-ben már volt Írországban ilyen kongresszus. Általában négyévente hívják össze a világ különböző városaiban. z eucharisztikus kongresszusok kezdeményezője Emilia Tamisier, egy egyszerű dél-franciaországi asszony volt, aki eleinte zarándoklatokat szervezett az Eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874 júniusában Avignonba, majd egy hónappal később Arsba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. Következő évben Douaiba gyűltek össze Tamisier asszony felhívására, a szervezők örömére ötvenezer hívő és öt püspök vett részt a zarándoklaton. E sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatokat minden évben megtartják, melyeket külön kongresszussal zárnak le. Így került sor 1875 szeptemberében az első nemzeti eucharisztikus kongresszusra Faverneyben, ám a folytatást a Harmadik Köztársaság egyházellenes intézkedéseivel megakadályozta. Budapesten 1938-ban volt Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.
2012-ben lesz a II. Vatikáni zsinat kezdetének 50. évfordulója. Ebből az alkalomból a zsinat Eucharisztiával foglalkozó dokumentumait újragondolják, elmélyítik. Benedek pápa is megerősíti a zsinat Lumen gentium kezdetű dokumentumának egyik gondolatát, miszerint "az Eucharisztia közösség Krisztussal és egymással".
"Az Eucharisztia meghív minket az Úrral való személyes találkozásra, aki önmagát adja nekünk Igéjében és a Szentségben."
"Kevin Doran, a kongresszus főtitkára a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy ez a találkozó nemcsak egy esemény, hanem egy folyamat része: a kongresszus alkalmából útnak indítottak egy harangot, amely plébániáról plébániára körbejárja Írországot azzal a céllal, hogy a híveket hitük megújítására, imádságra, megbékélésre és misszióra hívja. A haranggal Isten és az egyház hívását próbálják megjeleníteni az emberek számára, azt remélve, hogy e jelképes gesztus lelkesíti a híveket a kongresszusra való belső, lelki felkészülésre is." (MK)
