Ezen a héten ugyanakkor összekapcsolódik a böjt és az alamizsna is, hiszen élelmiszert gyűjtünk a plébánián a rászorulóknak.
A böjtölésről az Ószövetség így ír:
"Aztán ott, az Ahava-folyó mellett böjtöt hirdettem, hogy megalázkodjunk Istenünk előtt, és szerencsés utat esdjünk ki magunknak, gyermekeinknek és minden jószágunknak. ... így hát böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz, és ő meghallgatott minket." (Ezd 8,21-23)
"Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek." (Neh 9,1)Amikor Istent Teremtőnknek valljuk meg, akkor nem tehetünk mást, mint tudatára ébredünk teremtettségünknek. Ez együtt jár azzal, hogy felismerjük kicsinységünket. Nem lettünk volna önszántunkból, és akkor sem, ha csupán szüleink akartak volna minket. Ha Isten nem akarta volna létezésünket, nem születtünk volna meg. Ennek felismerése a leborulással jár, vezekléssel. Vezeklés azért, mert a bűn miatt elszakadtunk Istentől, ám ő mindig megszólít (ld. szamariai asszony története). A böjt összeszedettséget kíván meg: elhatározást, időt és lelkületet. Isten meghallgatja azt, aki böjtöl és "megalázza" magát. Krisztus példája nyomatékossá teszi az Ószövetségben írtakat.
Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. (Tób 12,8)
Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. Az úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. (Jud 4,9-13)
Böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye. (Eszt 4,3)
Böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. (Eszt 4,16)A böjtölésnek jelei is vannak. A templom ilyenkor nincs díszítve, csak a főünnepeken. A liturgikus szín a viola, mely a bűnbánat színe. Az oltár üres, csupán a gyertyák és a feszület áll rajta. Egybefonódik az alamizsnával is a böjt. Ez is jel, vagyis a szegényeknek szánt adományainkat Isten elé visszük mintegy jeleként az igazságosságnak (iustitia).
Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. (Jón 3,5)
Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat. (1Mak 3,47)
Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. (2Mak 13,12)A böjtölő ember keresi és felismeri az irgalmas Istent. Szívében tudja, hogy Isten előtt mi kedves és mi nem az. Ezért felismeri bűnei nagyságát és "sokaságát", vezekel. A hit böjtöt követel meg. A hit ismerete és Isten ismerete szükséges ahhoz, hogy a keresztény ember felismerje a bűneit. Ha nem tudom, mi a bűn, és ki előtt bűn, akkor nem tudom beismerni sem, és akkor nem tudok kiengesztelődni Istennel - eltávolodom tőle. A böjt közel visz Istenhez, megmutatja az ő hangját, Igéjét.
Az Újszövetség gondolatai a böjtről:
Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. (Mt 6,16-18)
Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel. (Mt 17,21)
Özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. (Lk 2,37)
Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek. (ApCsel 14,23)Az igazi böjt nem látszik meg. A belsőt tisztítja meg a gonosz dolgoktól, és teszi tisztává az egész embert. A fiatalt és öreget egyaránt. Istennek úgy lehet igazán élni, ha életünkben van rendszeres és buzgó böjtölés. Olyan böjtölés, mely Isten miatt van - nem csupán léböjt, vagy méregtelenítés. Méregtelenítés, amennyiben a Sátán életünk egyik legnagyobb mérge.
A komoly döntések előtt sem árt böjtölni. Egy nagy feladat, munka előtt, gyermekünk születése előtt, egy életre szóló elköteleződés előtt: a böjtben ismerjük fel Isten szándékát.
A mai napig érvényben lévő Tridenti Zsinat határozata:
13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnökért járó ideig tartó büntetésekért legkevésbé sem lehet Krisztus érdemei által Istennek eleget tenni az általa adott kellemetlenségek türelmes elviselésével, de a pap által kiszabott elégtétellel sem, sőt az önként elvállalt böjtökkel, imákkal, alamizsnákkal, és a jámborság egyéb tetteivel sem, s ezért a legjobb bűnbánat csak a megújított élet: legyen kiközösítve. (DH 1713)A Vienne-i Zsinat így ír:
Hogy böjtölni nem kell az embernek, sem imádkozni, miután a tökéletesség ezen fokára eljutott; mivel akkorra az érzékiség olyan tökéletesen alá van vetve a léleknek és az értelemnek, hogy az ember szabadon megengedhet testének bármit, ami csak neki tetszik. (Kr. u. 1312) (DH 892)A böjtölés segít az üdvösség elnyerésében és a tökéletessé formálódásban. Aki nem törődik lelkével és testével, szellemével és pszichéjével, az könnyen elkallódik. A tökéletesedés útja a böjt.
Végül meg kell említeni a Katolikus Egyház Katekizmusát is ebben a kérdésben.
1387 E szentség (az Eucharisztia) vételének méltó előkészületeként a hívőknek meg kell tartaniuk az Egyházuk által előírt szentségi böjtöt. (Vö. CIC 919.1) Magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz.
1438 A bűnbánati idők és napok a liturgikus év folyamán (nagyböjti idő, a pénteki napok az Úr halálának emlékezetére) értékes alkalmak az Egyház bűnbánati gyakorlata számára. (Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 109, 110; CIC 1249-1253; CCEO 880-883.) Ezek az idők különösen alkalmasak lelkigyakorlatokra, bűnbánati liturgiákra, bűnbánati zarándoklatokra, önkéntes lemondásokra - például böjt és alamizsnaadás - és a testvéri segítségnyújtásra.
2043 A negyedik (egyházi) parancsolat ("az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg") biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében.2009-es nagyböjti üzenetében XVI. Benedek pápa így fogalmaz:
Szokásos nagyböjti üzenetemben, ebben az évben szeretném, ha különösképpen a böjt értékéről és értelméről gondolkodnánk el. A nagyböjt arra a negyven napra emlékezetet, amelyet az Úr böjtölve töltött a pusztában, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Ezt olvassuk az evangéliumban: „Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett” (Mt 4,1-2). Ahogy Mózes, mielőtt megkapta a kőtáblákra írt törvényt (vö. Kiv 34,28), és ahogy Illés, mielőtt találkozott az Úrral Hóreb hegyén (vö. 1Kir 19,8), Jézus is imádsággal és böjttel készült küldetésére, amely a kísértővel való kemény összeütközéssel kezdődött.
Az Újszövetségben Jézus megvilágítja a böjt mély értelmét, megbélyegezve a farizeusok magatartását, akik ugyan aprólékos pontossággal betartották a törvény előírásait, de szívük távol volt Istentől. A valódi böjt, ismétli másutt is az isteni Mester, inkább a mennyei Atya akaratának teljesítése, aki „a rejtekben is lát, és megjutalmaz” (Mt 6,18). Ő maga mutat példát erre, amikor negyven napos pusztai tartózkodása végén azt feleli a Sátánnak, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik” (Mt 4,4). Az igazi böjt célja tehát az, hogy a „valódi étellel” táplálkozzunk, amely Isten akaratának teljesítését jelenti (vö. Jn 4,34). Ha tehát Ádám nem engedelmeskedett az Úr parancsának, hogy „ne egyen a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből”, a hívő ember a böjttel szeretné alázatosan alávetni magát Istennek, bízva jóságában és irgalmában.
A böjt hűséges gyakorlása hozzájárul ahhoz is, hogy megerősödjön az emberben a lélek és a test egysége, segít elkerülni a bűnt és növekedni az Úrral való bensőséges kapcsolatban.
A böjt egyidejűleg abban is segít, hogy tudatára ébredjünk, milyen helyzetben él sok testvérünk. János apostol így figyelmeztet első levelében: „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” (1Jn 3,17).
Kedves Testvéreim! Ha jól megnézzük, a böjt legvégső célja – ahogy Isten Szolgája II. János Pál pápa írta –, hogy segítsen önmagunkat egészen Istennek ajándékozni (vö. Veritatis splendor kezd. enciklika, 21). Tartsuk fontosnak a nagyböjtöt minden családban és minden keresztény közösségben, hogy általa eltávolítsuk mindazt, ami szétszórttá teszi lelkünket, és megerősítsük azt, ami táplálja a lelket, megnyitva szívünket Isten és a felebarát szeretetére. Fordítsunk több figyelmet az imádságra, a szentírásolvasásra, a bűnbánat szentségéhez és az Oltáriszentséghez járulásra, főleg a vasárnapi szentmisén. Ezzel a belső készséggel lépjünk be a nagyböjt bűnbánó légkörébe.
