Elmélkedés a vasárnapi introitusról

"Tibi dixit cor meum, quaesivi vultum tuum, vultum tuum Domine requiram: ne faciem tuam avertis a me."
"Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat."
Zsoltár: Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék?
(Zsolt 26,8-9 és 1)
A kísértések idején jó az Úrba vetni a bizalmunkat. Hogyan is szól a mai evangéliumban Isten? "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok." Legyen az Úr a mi bizalmunk forrása: Igéje és Szent Teste, melyben részesülünk. Akkor, amikor nagyböjtben az Úrral vonulunk ki a pusztába, rá vagyunk kíváncsiak. Őt akarjuk utánozni, vele akarunk egyesülni. Nem az ördögnek akarunk engedelmeskedni keresztségünk folytán, hanem Istennek. Istennek, akiben bízhatunk. Elmélkedésünk során eszünkbe jut a keresztúton hallott jelenet: Veronika kendőt nyújt Jézusnak, és letörli véres arcát. Az ő arcát keressük a szenvedésben és a dicsőségben is. Az elhagyatottságban, a kimerültségben, az örömben és a mély depressziós télvégi napokban is. Nyűg olykor minden: az ébredés és a lefekvés is, a munka és a pihenés is. Jézus viszont nem nyűggel vette fel keresztjét: Atyjára emelte tekintetét, aki nem rejtette el előle arcát - ezért nem félt megtenni a kereszthalált. Jézus engedelmességből szenvedett értünk, de iszonyatos fájdalommal. Még a kereszten is kiált: "Miért hagytál el engem?" Átérzi a szenvedés mélységeit és szíve legmélyéből vágyik arra, hogy Isten arcát lássa örökké az el nem múló dicsőségben. Ez a vágy is utánozható. Szívünket tisztává kell tenni a szentgyónásban, hogy egészen tudjunk Isten arcára tekinteni: a megalázott, véres arcra, és a megdicsőült, ragyogó arcra. Isten lesz a szentségi életet élő keresztény világossága, aki megerősít szentségei által, és akkor már ezen a földön sem kell félni senkitől és semmitől. Üdvösségünk az Isten, aki nem rejti el arcát. Tiszta szívvel kell őt keresni.
Nagyböjt ideje a megtérésnek. El kell végezni szentgyónásunkat húsvétig, tiszta szívvel kell keresni Isten arcát a szenvedésben is, hogy majd engedelmességünk okán örökké láthassuk színről-színre ragyogó arcát.