2011. március 15-én délelőtt 9:00-kor Ackermann Kálmán c. esperes, plébános ünnepi szentmisét mutat be.
A szentmisét követően az Emlékparkban lesz a falu hivatalos megemlékezése 10:00-kor.
"Istenünk, aki csodálatos bölcsességgel kormányozod a világot,
fogadd el hazánkért eléd terjesztett könyörgésünket.
Add, hogy a vezetők bölcsessége
és az állampolgárok hűséges helytállása folytán
erősödjék közöttünk az egyetértés és az igazságosság,
szüntelenül virágozzék a béke és a jólét.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké." - "A hazáért, államért" szentmise könyörgése
Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc egyháztörténeti vonatkozásai
Az utolsó rendi országgyűlés (1847-1848) által elfogadott törvényeket V. Ferdinánd király (1835-1848) 1848. április 14-én hagyta jóvá. A 31 törvény számos rendelkezést tartalmazott az Egyházzal kapcsolatban. A XIII. törvénycikk kimondta, hogy a papság önként lemond a tizedről, a törvény pedig meg is szüntette. A tized megszűnése elsősorban az alsópapságot veszélyeztette. Ennek rendezését az állam vállalta magára úgy, hogy a rögzítették a kisebb rendű papság illő ellátásáról való gondoskodást.
A vallás dolgában címet viselte a XX. törvénycikk. Ez a vallások közötti egyenrangúság kérdését tartalmazta. Lehetővé tette, hogy egyik felekezetből a másikba át lehessen lépni gond nélkül. (Ez a katolicizmus államvallás jellegének feladását jelentette.) A törvény szabályozta a tábori lelkészség kiterjesztését, az iskolalátogatás kölcsönös lehetőségét, továbbá az 1844.évi III. törvénycikk szabályait kiterjesztette a görög nem egyesült vallásúakra is. Ez vagyoni egyenlőséget is jelentett, vagyis az egyházi és iskolai költségek állami finanszírozását.
A szentmisét követően az Emlékparkban lesz a falu hivatalos megemlékezése 10:00-kor.
"Istenünk, aki csodálatos bölcsességgel kormányozod a világot,
fogadd el hazánkért eléd terjesztett könyörgésünket.
Add, hogy a vezetők bölcsessége
és az állampolgárok hűséges helytállása folytán
erősödjék közöttünk az egyetértés és az igazságosság,
szüntelenül virágozzék a béke és a jólét.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké." - "A hazáért, államért" szentmise könyörgése
Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc egyháztörténeti vonatkozásai
Az utolsó rendi országgyűlés (1847-1848) által elfogadott törvényeket V. Ferdinánd király (1835-1848) 1848. április 14-én hagyta jóvá. A 31 törvény számos rendelkezést tartalmazott az Egyházzal kapcsolatban. A XIII. törvénycikk kimondta, hogy a papság önként lemond a tizedről, a törvény pedig meg is szüntette. A tized megszűnése elsősorban az alsópapságot veszélyeztette. Ennek rendezését az állam vállalta magára úgy, hogy a rögzítették a kisebb rendű papság illő ellátásáról való gondoskodást.
A vallás dolgában címet viselte a XX. törvénycikk. Ez a vallások közötti egyenrangúság kérdését tartalmazta. Lehetővé tette, hogy egyik felekezetből a másikba át lehessen lépni gond nélkül. (Ez a katolicizmus államvallás jellegének feladását jelentette.) A törvény szabályozta a tábori lelkészség kiterjesztését, az iskolalátogatás kölcsönös lehetőségét, továbbá az 1844.évi III. törvénycikk szabályait kiterjesztette a görög nem egyesült vallásúakra is. Ez vagyoni egyenlőséget is jelentett, vagyis az egyházi és iskolai költségek állami finanszírozását.
Ennek megvalósítása a katolikus egyház birtokállományának állami kisajátítása (szekularizációja) útján lett volna lehetőség, hiszen a többi egyház nem rendelkezett jelentős vagyonnal, birtokkal. Ennek a vagyonnak az egyházak közötti újraelosztása híveik számának az arányában történt volna. A megvalósításra és a törvény végrehajtására azonban a kirobbanó fegyveres harc miatt már nem került sor.
„A katolikus főpapság nem volt egységes a forradalmi kormányzattal és hatalommal szembeni eljárásban. […] Az evangélikus Kossuth az országgyűlésben azonban már nyíltan bírálta a katolikus egyházat, hogy az nem támogatja a szabadságharcot. Amikor pedig 1849. január 20-án Hám János esztergomi érsekként a híveket Ferenc József és a császári hadsereg támogatására szólította fel, a magyar kormány hazaárulónak minősítette. […] De mind a püspökök, mind a szerzetesek, mind a plébánosok között sokan voltak, akik kiálltak a forradalom és a szabadságharc mellett. Mások a császár és király hűségén maradtak. […] Az viszont tény, hogy elsősorban a fiatal lelkészek, a papnövendékek vettek tömegesen részt a szabadságharcban.
[…] A szabadságharc idején a protestáns egyházak egyértelműen a forradalom ügyét támogatták. A dunamelléki református és a dunántúli evangélikus püspök egyházkerülete lelkészeihez felhívást intézett, hogy vegyenek részt a szabadságharcban. (Utóbbit ezért a bukás után 6 évi várfogságra ítélték, és csak 1860-ban térhetett vissza hivatalába.) Az is szimbolikus jelentőségű volt, hogy 1849. április 14-én az evangélikus Kossuth Lajos a debreceni református nagytemplomban ülésező képviselők előtt hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot.” (Gergely Jenő - Kardos József - Rottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon Szent Istvántól napjainkig Korona Kiadó, Budapest, 1997. 133-134.o.)
 |
| Hám János (1781-1857) |
Fontos változás volt ebben a törvénycsomagban az is, hogy a főkegyúri jogot, tehát a katolikus püspökök kizárólagos kinevezési jogát ezentúl nem csak a király mondhatta magáénak, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszternek is alá kellett írnia a kinevezéseket, ami tulajdonképpen vétójogot jelentett a király döntésével szemben. Ezzel két "gazdája" is lett az akkori katolikus püspöki karnak. A püspöki kar tartott attól, hogy ezzel akár egy nem katolikus kultuszminiszternek lehet döntő szava a jövőben a püspöki kinevezéseknél.
A szabadságharc mellett a katolikus főpapok 1848 decemberéig egy emberként kiálltak, küldöttségeket menesztettek a bécsi udvarba a császári csapatok Magyarországról való kivonását kérve. A püspöki kar egysége 1849. januárban bomlott meg, egy része meghódolt, másik része vagy passzív ellenállásba vonult, vagy ténylegesen ellenállt, mint például Horváth Mihály csanádi püspök.
Az evangélikus szlovák papság egy része viszont a szlovák nemzeti felkelés élére állt a magyarokkal szemben, Hurban és Hodzsa lelkészek vezetésével. Nyitra vármegyében 1848. szeptemberében volt ennek a csúcspontja, amelyet a magyar kormány rövidesen levert és statáriumot hirdetett ki velük szemben. Az akkori evangélikus vezetés négy püspöke - akik között három szlovák volt - viszont egyértelműen a magyarok mellett állt, mint ahogy az evangélikus gyülekezetek is.
Pest-Budát 1849. január 5-én foglalta el Windischgrätz, aki letartóztatta többek között Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Windischgrätzet ezt követően népes katolikus küldöttség kereste fel az ország prímásának, Hám János esztergomi érseknek a vezetésével. Voltak köztük püspökök, teológiai tanárok, ferencesek és piaristák.
Hám János indítványozta, hogy hadd tartsanak hálaadó misét Ferenc József uralkodásáért a budavári Mátyás-templomban. Majd január 20-án a prímás a püspöki kar nevében körlevelet bocsátott ki minden katolikus papnak és hívőnek címezve. Ebben hangsúlyozták, hogy a király törvényesen lépett a trónra. A körlevél felhívta a hívek figyelmét, hogy "V. Ferdinánd és I. Ferenc József nem akarják szabadságunkat, vagy nemzetiségünket elnyomni, sőt azok további fenntartását ünnepélyesen biztosítják, éppen ezért főméltóságú herceg Windischgrätznek mint főparancsnoknak, az ország kibékéltetőjének magas rendeleteit nemcsak elfogadni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a parancsnoksága alatt lévő hadseregnek támogatása által üdvös céljainak kivitelére segédkezet nyújtani tartozunk".
A körlevél még ezt tartalmazza továbbá: "A császári és királyi hadseregek nem ellenséges szándékkal léptek be az országba, hanem mint urunk, királyunk legfőbb hatalmának és a törvényes rendnek helyreállítói, a személyi és vagyoni bátorság (biztonság) védelmére és biztosítására, a legszebb renddel és példás fegyelem alatt haladtak elő Budapestig, ahol jelenlétük alatt rend, béke és csendesség uralkodik, ipar, kereskedés és más üzletek élénkülni kezdtek, sőt a polgári szabadság kellő mértékét is mindenki háboríthatatlanul élvezheti" – amikről persze a felperzselt és kifosztott falvak, a megöltek vagy bebörtönzöttek kevéssé tehettek bizonyságot.
Hám János egyébként szatmári püspök volt, de V. Ferdinánd esztergomi érsekké nevezte ki 1848. júniusában - a széket Hám nem foglalta el. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait - az említett körlevél miatt. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe.
A kedvező törvények bevezetése ellenére is számos klerikus lett a Habsburgok támogatója.
A világosi fegyverletétel után halálos ítéleteket is kiszabtak, amit többek közt Rázga Pál pozsonyi evangélikus lelkészen végrehajtottak, Horváth Mihály csanádi püspököt pedig, aki a Szemere-kormány vallás- és közoktatási minisztere volt, jelképesen akasztották fel. A szabadságharc leverése érzékenyen érintette az egyháziakat, öt katolikus püspök ellen indult eljárás, amelynek keretében áthelyezésekre, osztrák kolostorokba való internálásokra és lemondatásokra került sor. A protestáns püspökök kinevezését ezentúl császári engedélyhez kötötték, megszűntették a világiak részvételét az egyházkormányzatban.
A szabadságharc mellett a katolikus főpapok 1848 decemberéig egy emberként kiálltak, küldöttségeket menesztettek a bécsi udvarba a császári csapatok Magyarországról való kivonását kérve. A püspöki kar egysége 1849. januárban bomlott meg, egy része meghódolt, másik része vagy passzív ellenállásba vonult, vagy ténylegesen ellenállt, mint például Horváth Mihály csanádi püspök.
Az evangélikus szlovák papság egy része viszont a szlovák nemzeti felkelés élére állt a magyarokkal szemben, Hurban és Hodzsa lelkészek vezetésével. Nyitra vármegyében 1848. szeptemberében volt ennek a csúcspontja, amelyet a magyar kormány rövidesen levert és statáriumot hirdetett ki velük szemben. Az akkori evangélikus vezetés négy püspöke - akik között három szlovák volt - viszont egyértelműen a magyarok mellett állt, mint ahogy az evangélikus gyülekezetek is.
Pest-Budát 1849. január 5-én foglalta el Windischgrätz, aki letartóztatta többek között Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Windischgrätzet ezt követően népes katolikus küldöttség kereste fel az ország prímásának, Hám János esztergomi érseknek a vezetésével. Voltak köztük püspökök, teológiai tanárok, ferencesek és piaristák.
Hám János indítványozta, hogy hadd tartsanak hálaadó misét Ferenc József uralkodásáért a budavári Mátyás-templomban. Majd január 20-án a prímás a püspöki kar nevében körlevelet bocsátott ki minden katolikus papnak és hívőnek címezve. Ebben hangsúlyozták, hogy a király törvényesen lépett a trónra. A körlevél felhívta a hívek figyelmét, hogy "V. Ferdinánd és I. Ferenc József nem akarják szabadságunkat, vagy nemzetiségünket elnyomni, sőt azok további fenntartását ünnepélyesen biztosítják, éppen ezért főméltóságú herceg Windischgrätznek mint főparancsnoknak, az ország kibékéltetőjének magas rendeleteit nemcsak elfogadni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a parancsnoksága alatt lévő hadseregnek támogatása által üdvös céljainak kivitelére segédkezet nyújtani tartozunk".
A körlevél még ezt tartalmazza továbbá: "A császári és királyi hadseregek nem ellenséges szándékkal léptek be az országba, hanem mint urunk, királyunk legfőbb hatalmának és a törvényes rendnek helyreállítói, a személyi és vagyoni bátorság (biztonság) védelmére és biztosítására, a legszebb renddel és példás fegyelem alatt haladtak elő Budapestig, ahol jelenlétük alatt rend, béke és csendesség uralkodik, ipar, kereskedés és más üzletek élénkülni kezdtek, sőt a polgári szabadság kellő mértékét is mindenki háboríthatatlanul élvezheti" – amikről persze a felperzselt és kifosztott falvak, a megöltek vagy bebörtönzöttek kevéssé tehettek bizonyságot.
Hám János egyébként szatmári püspök volt, de V. Ferdinánd esztergomi érsekké nevezte ki 1848. júniusában - a széket Hám nem foglalta el. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait - az említett körlevél miatt. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe.
A kedvező törvények bevezetése ellenére is számos klerikus lett a Habsburgok támogatója.
A világosi fegyverletétel után halálos ítéleteket is kiszabtak, amit többek közt Rázga Pál pozsonyi evangélikus lelkészen végrehajtottak, Horváth Mihály csanádi püspököt pedig, aki a Szemere-kormány vallás- és közoktatási minisztere volt, jelképesen akasztották fel. A szabadságharc leverése érzékenyen érintette az egyháziakat, öt katolikus püspök ellen indult eljárás, amelynek keretében áthelyezésekre, osztrák kolostorokba való internálásokra és lemondatásokra került sor. A protestáns püspökök kinevezését ezentúl császári engedélyhez kötötték, megszűntették a világiak részvételét az egyházkormányzatban.
A 19. század folyamán, legalább fő vonalaiban, bizonyos folyamatossággal megvalósított és többnyire a szétválasztás névvel illetett kezdeményezések a következőképpen foglalhatók össze: a polgári házasság és a válás bevezetése; az egyházi javak elkobzása; iskolaállamosítás; a szerzetesrendek feloszlatása és néhány esetben, ritkábban, a világi papság kiűzése.
Az Egyház összességében azonban függetlenebb és szabadabb lett. Az Egyház és állam szétválasztása nem jelentett teljes érdektelenséget sem az állam részéről. Részletesen nincs módunk bemutatni az eseményeket és az összefüggéseket. Azonban jó látni, hogy soha nem volt egyoldalú az események sora, az azokban való részvétel, azok megítélése. Mindig volt legalább két csoport - melyek közül az egyik a lázadó. Az Egyház is vegyes módon állt hozzá a forradalom kérdéséhez. Volt, aki csatlakozott a forradalomhoz, sokan úgy látták, hogy a hatalomhoz való csatlakozás jobban megéri nekik.
Magyarország hivatalos ünnepi honlapját megtekintheti itt.
Az Egyház összességében azonban függetlenebb és szabadabb lett. Az Egyház és állam szétválasztása nem jelentett teljes érdektelenséget sem az állam részéről. Részletesen nincs módunk bemutatni az eseményeket és az összefüggéseket. Azonban jó látni, hogy soha nem volt egyoldalú az események sora, az azokban való részvétel, azok megítélése. Mindig volt legalább két csoport - melyek közül az egyik a lázadó. Az Egyház is vegyes módon állt hozzá a forradalom kérdéséhez. Volt, aki csatlakozott a forradalomhoz, sokan úgy látták, hogy a hatalomhoz való csatlakozás jobban megéri nekik.
Magyarország hivatalos ünnepi honlapját megtekintheti itt.
