Jézus a főtanács előtt
A szinpotikusok kétféle pert mutatnak be: vallási és politikai per Pilátusnál (főtanács előtt). Jánosnál háttérbe szorul a főpapok előtti per. Annáshoz, az öreg főpaphoz viszik, és Pilátus ítéli el.
A szinpotikusok kétféle pert mutatnak be: vallási és politikai per Pilátusnál (főtanács előtt). Jánosnál háttérbe szorul a főpapok előtti per. Annáshoz, az öreg főpaphoz viszik, és Pilátus ítéli el.
Jézus perével kapcsolatban felvetődik az időpont kérdése. Ugyanis nem lehetett járkálni, ezért a tömeg összeverődése problémás. Cirenei Simon a mezőről jött, onnan ugyanis befelé (a városba) lehetett jönni.
Ha valaki messisási igénnyel lépett fel, önmagában nem volt probléma. Jézusnál a probléma az volt, hogy ő ezt mondta: „a Mindenható jobbján ül és eljön az ég felhőin” ítélni. Azonban csak Isten ítélhetett, ember nem. A főtanácsban azonban Jézus ellen tanúskodnak, hogy a templom ellen beszélt. Ez igazi vád volt számukra.
A főpapi testületről Márk annyit mond, hogy mind ott voltak, vagyis a tanács határozatképes volt. Péter is ott volt messzire, követte Jézust – most virraszt, hiszen az imént még fogadkozott. A tűznél való melegedés említése az időjárásra utal, ugyanis (mint már említettük) húsvét előtt még hűvös volt éjszaka.
Jézus kihallgatásakor bizonyítékot kerestek ellene. Ez egy előre megtervezett koncepciós per, amelyben biztosra akarnak menni. Az ítélethez két tanú egybehangzó állítása kellett – csakhogy sokan hamis tanúk voltak.
Jézus hallgatása a kérdésekre az ószövetségi szenvedő Szolgára utal (Iz 53,7).
Jézus utal Messiási létére, amikor kérdezik: „Te vagy-e a Krisztus, az Áldott fia?” A messiást, mint királyt Isten fiának tekintették. De nem közvetlenül Isten fiának, hanem tipikus jelzője volt a „Dávid fia”. Az Áldott megnevezés nyilván Istenre utal, ainek nevét (JHWH) nem volt szabad kimondani. Ezután Jézus idézi az Ószövetséget válaszában: „látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül és eljön az ég felhőin.” Ezzel a messiási titokszerkezet feltárul. Káromkodásnak vélték természetesen, ami halállal büntetendő. „Köpdösni kezdték, ököllel ütötték”. Ez is utalás az izajási Szenvedő Szolgára: „Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és köpdöstek.”
Péter tagadása
Márk evangéliumában egyfajta fokozás ismerhető fel a jelenetben.
1.Péter-szolgáló-Péter tagad, mintha nem értené.
2. Péter-szolgáló a többieknek-Péter ismét tagad
3. Péter-ott állók-Péter esküdözik és tagad
A kakas utalás az éjszaka legsötétebb órájára. Jézus megvallja magáról, hogy ő kicsoda, követője azonban megtagadja. Péter viszont megbánja azonnal, amikor Jézus szavai eszébe jutnak. A görög szó, mely a sírásra utal kettőt jelent. „Epilabón”, vagyis fölvette fejfedőjét és betakarta fejét, vagy sírni kezdett.
Pilátus előtt
Politikai per, mert Jézus a zsidók királyának vallotta magát. Izraelben pedig a Hasmoneus-dinasztia kihalásával megszűnt a királyság.
Pilátus hozzáállása pozitív Márk szerint. Kezdeményezi ugyanis Jézus elbocsátását, szerinte Jézus ártatlan. Márk latinoknak írta evangéliumát, így a római birodalom képviselője nem talált vétket Jézusban. A főpapok izgatták fel a tömeget. A halálos ítélethez szükség volt a római hatóság engedélyéhez, övék volt a „ius gládii”. Lukácsnál élrdekes módon a főpapok vádja ez is: „megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak”. Mit is mond Jézus? Azt, hogy ami a császáré, azt adjuk oda neki...
A húsvéti amnesztia szerint elbocsátanak ilyenkor egy rabot, akit a nép kér. Természetsen nem Jézust kérték, hanem Barrabást. Ha nem feltétlenül húsvéthoz kötődik, az „alkalmanként” mindenféleképpen igaz, és Jézus perében is leginkább a felelősöket hangsúlyozza.
Pilátus továbbra is menteni akarja Jézust, de a tömeg Jézus ellen kiabál. Barrabás valóban politikai lázadó volt, ám a nép mégis Jézust tartja bűnösnek. Pilátus végül enged a zsidók akaratának. Máté említi a feleségét is, akit a keleti Egyház Claudia Prokula néven szentként tisztel. Az ostorozás lehet önálló büntetés is, vagy előkészítés a megfeszítésre. Célja, hogy megtörjék az illetőt, akik egyébként is napokig szenvedtek még a kereszten. Az ostorra voltak erősítve csontok, kődarabok és fémek. Így az nyílt sebet is okozott.
A szenevdésleírások nem túl részletesek, inkább csak a tényekre hagyatkoznak, ezzel is nő tekintélyük.
Jézust egy csapat kigúnyolta. Ez lehetett 600 vagy 200 fős. Ez a katonaság egységét fejezi ki az evangéliumban. Ismét a királysággal gúnyolják. A bíbor színű köpeny, amit ráterítettek a vezetés, uralom színe. A korona és a jogar is az uralom jelei. A nád a gúny eszköze itt.
A kereszthalál és a sírbatétel
Márknál Jézus keresztre feszítésekor vannak tanúk, ezzel a hitelességet hangsúlyozza.
A kivégzésnek és a temetésnek lakott helyen kívül kellett történnie. A kereszt, melyet Jézus vitt, nem a teljes volt. Csak a gerendát kellett vinnie, a másik már a földbe volt állítva.
Cirenei Simon alakja példaértékű. Márk szerint ugyanis a kereszthordozás tanítványi kötelesség.
Golgota: héberül Gulgólet, arámul golgota, magyarul koponya. Ez volt a kivégzőhely.
A mirhával kevert bornak kábító hatása van. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „A kétségbeeső kapjon erős italt, és bort az elkeseredettnek adjátok. Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.” (Péld 31,6) Jézus azonban ezt nem fogadta el, mivel tudatosan vállalta a szenvedést bűneinkért.
A rómaiaknál szokás volt a ruhán való osztozkodás. Itt is a Zsoltáros szava jelenik meg: „elosztották maguk között ruháimat, s köntösömre sorsot vetnek”. (Zsolt 22,19)
A harmadik óra Márk szerint az idő haladását jelenti, nem pedig pontos időt. Ez egyébként kilenc óra lenne. Jánosnál hat órakor, azaz 12 órakor. A jánosi óra mögötti jelentés: akkor kezdik a bárányokat a templomban leölni.
A felirat Jézus feje fölött jogszokás volt. Ráírták a vádakat. Itt a politikai vád szerepel.
A két lator, rabló lehetett Barrabás társa is, de nem biztos.
Jézust a kereszten is kigúnyolják. A gúnyolódásnak az egyik jele a fejcsóválás volt. Ez is a Zsoltárokra utal: „Mindaz, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét...Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” (Zsolt 22,8-9)
Márknál a titokszerkezet akkor éri el csúcsát, amikor Jézus meghal. A sötétség az ítélet napjának jele, amely most következik be Jézussal kapcsolatban. Nem lehet napfogyatkozás, telihold idején ugyanis szemben áll a hold és a nap. Ezenkívül egyszerű természeti jelenségként írja le. Ez szimbolikus utalás Ámosz 8,9-10 versekre.
Jézus halálakor a templom függönye kettészakad. Ez is ószövetségi kép. Ami eddig takarva volt, az most nyitottá vált, megnyílt az Istenhez vezető út, melyet függöny zárt el. Szabad út nyílik Istenhez.
A pogány százados elismeri, hogy „valóban Isten Fia volt” Jézus. Ez őskeresztény hitvallás. A pogányokat is elérte a hit, ők is a hitre jutottak.
Az asszonyok Jézus keresztjénél: a tanúságtevők. Nem enged az evangélium a képzeletnek, hanem a tényekre támaszkodik, azt írja le. Az asszonyok lesznek az üres sír tanúi is.
Jézus korai halálán Pilátus csodálkozik: ez jele a halál valódiságának. Jézus temetése pedig méltó módon történik meg a halálához képest. Ezzel siettek, hiszen készület napja volt, és nem volt szabad temetni szombaton. A rómaiak nem temettek, hanem megvárták, míg az állatok hordják el a halott maradványait. Ez zsidó kiváltság volt Jézus esetében. Pilátus kegyet gyakorolt.
