Jézus sokmindent megmutatott életében, most dicsőségét. Péter neki, Mózesnek és Illésnek készítene sátrat, mintegy magukról megfeledkezve: de ha Jézus hívta ide őket, akkor megelégszenek azzal a sátorral.
Beteljesedni látszik az ígéret: azonban a hegyről még le kell jönni...
"Az Egyháznak jézusinak kell lenni" - mondta Kálmán atya. Szigorúnak olykor, de irgalmasnak, szeretőnek, lehajló Egyháznak, amely felemel.
"Uram, jó nekünk itt lenni" - a templombajárás öröme. A mai nap íve a végtelenségig tart, egészen János látomásáig, amikor majd új ég lesz, és a tökéletes mennyei liturgia. Akkor csak "allelujázás" lesz.
Ennek a történetnek mi is szereplői vagyunk. Együtt kell vele szenvedni, hogy majd vele együtt lehessünk dicsőségében is.
