Imádkozzunk értük, hogy az Úrral egyesülve egyre kedvesebb gyermekei lehessenek!
"Az eucharisztikus test és vér az a tulajdonképpeni ajándék, amelyet Krisztus hagyott jegyesére, az Egyházra. Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikájában II. János Pál pápa beszél az Egyház "imádó csodálatáról az Eucharisztia páratlan ajándéka iránt" (48.p.), amely csodálatnak külső gesztusokban is ki kell fejeződnie:
"A misztérium magasztos tartalmát látva megértjük, hogy az Egyháznak az eucharisztikus misztériumba vetett hite nemcsak a benső áhítatban fejeződött ki évszázadokon át, hanem egész sor külső megnyilvánulásban is." (49.p.)
Következésképpen az a magatartás, amely a legjobban megfelel ennek az ajándéknak, a befogadó magatartás, a római százados alázatos magatartása, a gyermek magatartása, aki engedi magát megetetni. Ez fejeződik ki az eucharisztikus himnusz ismert soraiban is: "Az angyal ételét az ember élvezi (...) csodálatos csoda! Legfőbb Urát eszi a szolga, koldus, föld pora!"
Krisztus szava, mely arra hív, hogy Isten országát úgy fogadjuk, mint egy gyermek (vö. Lk 18,17), igen hatékony és szép gesztusban nyerhet kifejezést, ha az eucharisztikus kenyeret közvetlenül szájba és térdelve fogadjuk. Ez a rítus egyszerre fejezi ki megfelelő és szerencsés módon a római százados alázatos magatartását és az imádó csodálat gesztusát annak a gyermeknek a belső hozzáállásával, aki engedi magát etetni.
II. János Pál pápa is hangsúlyozta az eucharisztikus kenyér iránti tisztelet külső kifejezési formáinak szükségességét:
"Bár a 'lakoma' természete családiasságot sugall, az Egyház sohasem engedett a bizalmaskodó 'közvetlenség' kísértésének, mert nem feledkezett meg arról, hogy Jegyese az ő Ura. (...) Az eucharisztikus lakoma valóban szent lakoma, melyben egyszerű jelek mögött Isten szentsége rejtőzik. (...) A kenyér, mely megtöretik oltárainkon (...) az angyalok kenyere, melyhez csak az evangéliumi százados alázatával szabad közeledni." (in Ecclesia de Eucharistia, 48.)
A gyermeki magatartás a keresztény ember számára a legmegfelelőbb és legmélyebb magatartás akkor, amikor Megváltója előtt áll, aki őt saját Testével és saját Vérével táplálja, ahogyan ezt Alexandriai Szent Kelemen megindító szavai kifejezik: "A Logosz a gyermek számára minden: apa, anya, nevelő, tápláló. 'Egyetek', mondja Ő, 'és igyátok véremet!' (...) Ó, felfoghatatan misztérium!"
Az idézett szöveg Athanasius Schneider: Dominus est - egy közép-ázsiai püspök gondolatai a szentáldozásról c. könyvből származik. (Budapest, SzIT, 2010)
