Pontifikátusának legjellemzőbb momentuma konstantinápolyi útja volt, amely megalapozta sikerét és halálát is. Az újraegyesített Egyház keleti részén, a bizánci császár, I. Justinus szigorú, fanatikusan vallásos uralkodása váltotta ki I. János utazását. Justinus császár ugyanis 523-ban szigorú rendeletet hozott a birodalmában élő ariánusok ellen. Vallásuk megtagadása mellett arra kényszerítette őket, hogy a keresztényektől elfoglalt templomokat visszaadják. Ennek a híre hamarosan elért Itáliába is, ahol az osztrogótok királya, Nagy Theodorik elítélte a bizánci üldözéseket. Theodorik ugyanis maga is ariánus volt, ezért vallásának védelmére kelt. Ellenére volt az is, hogy az egyház egységesen I. Justinus döntése mellé állt, ráadásul a római szenátus titokban támogatta a császár itáliai ambícióit. Így aztán azonnal követeket küldött Konstantinápolyba, hogy így érvényesítse befolyását a bizánci császári udvarban. A követség tagjai között négy hűséges szenátor volt, és a legátus vezetőjének I. Jánost tette meg. A pápát a dühös király rákényszerítette erre az útra. Jánosnak azt is kikötötték, hogy bírja rá a császárt rendelete visszavonására, adja vissza az elvett templomokat és térítse vissza az arianista hitre azokat, akik kényszerből vették fel a keresztséget.
A pápának tehát Bizáncban az eretnekség támogatása mellett kellett volna kiállnia. Mindenesetre a konstantinápolyi követség elindult. I. János személyében a történelemben először látogatott el Konstantinápolyba római pápa. Így aztán nem csoda, hogy a kikötőben soha nem látott tömeg gyűlt össze, hogy láthassák Szent Péter utódját. A császár fényűző fogadást tartott I. János tiszteletére, és amikor találkoztak I. Justinus a pápa előtt a földre borult. A Hagia Szophia katedrálisban János újra megkoronázta a császárt, és ekkorra a kelet minden egyházi vezetője Konstantinápolyba érkezett, hogy hűségükről tegyenek tanúbizonyságot a pápának. A legátus hosszú időt töltött el a Keletrómai Birodalom központjában, de eredeti céljáról csak alig esett szó. I. Jánosnak csak azt sikerült elérnie, hogy néhány templomot visszaadjanak az ariánusoknak. 526. április 19-én húsvéti misét celebrált a Hagia Szophia katedrálisban Epiphanius, konstantinápolyi pátriárka aszisztálásával. Ezután Nagy Theodorik követsége hazaindult Rómába.
Eközben Rómában Theodorik már megkapta a híreket, és I. János kudarcát. Éktelen haragjában megölte apósát és egyik filozófusát. Minden haragját a pápára összpontosította, és nem érdekelte, hogy Róma egyházi hatalma végre újra tetőpontján van keleten. Amikor I. János hajója befutott Róma kikötőjébe, a diadalittas pápát azonnal letartóztatták. A király azzal vádolta meg I. Jánost, hogy összejátszott a császárral. Ravennába vitette az egyházi vezetőt és ott valószínűleg halálra éheztette.
Ünnepét a XII. században vették fel a római naptárba, és azt a Szent Péter Bazilika kriptájába való temetése napján, május 27-én tartották. 1969-ben emléknapját halála napjára, május 18-ára helyezték át. (wiki)
