Szeressük tehát Istent

A 4. kép: (jobbra alul) Ferenc a
leprások lábát mossa -
Magyar Anjou Legendárium

Húsvét misztériuma egy óriási titokra nyitja fel szemünket: ez az Egyház misztériuma. Jézus az apostoloknak kinyilatkoztatta önmagát, és ők felismerték. Nem arcról, nem hangról, nem önmaga produkálásából, hanem lényegéből: a kenyértörésben ismerték fel. Tamás a sebekbe tette kezét, a tanítványok a kenyértörésben ismerték fel Jézust. A jelek által nyílt fel szemük. Az Egyház az apostolok alapján áll, és azt teszi, amit tett Jézus kétezer éve: bemutatja a legszentebb áldozatot, törődik az emberekkel, lehajol a szegények és elesettek nyomorába, felkarolja és ápolja a betegeket, gondoskodik a kitaszítottakról. Manapság az Egyház ennek az apostoli kornak és a szentek korának a folytonosságában él. Élete az Eucharisztiából fakad, annak ünnepléséből, és ebből a végtelen kegyelemből él tovább a hétköznapokban: elmegy az emberek közé, felkarolja a kitaszítottat. Nem mehet el a jézusi ember (keresztény) közömbösen egyik hátrányos helyzetű ember mellett sem. A megértés és irgalom tetteit kell cselekedni, hogy "életünk legyen" Benne. Assisi Szent Ferenc megértette a papság misztériumát, megértette az Egyház lényegét. Mélységesen tisztelte a papot, aki Krisztust nyújtja neki. Olyannyira, hogy kezet csókolt neki, legyen bármilyen életű is egyébként. Ez az Egyház felfoghatatlan misztériuma. Kalkuttai Teréz anya is megcsókolta és megmosta a leprást. Előtte azonban leborult, és imádta a legszentebb Eucharisztiában köztünk lévő Jézus Krisztust. Ez az Egyház és életünk végtelen és felfoghatatlan misztériuma. A szentek nyomában akarunk járni, velük akarjuk Istent szeretni - embertársainkat szeretni.
Részlet Assisi Szent Ferencnek a hívőkhöz írt leveléből:

Akik nem akarják megízlelni, mily édes az Úr, s jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagyis akik nem akarják teljesíteni Isten parancsolatait, átkozottak. Őróluk mondja a próféta: Átkozottak, kik parancsaidtól eltérnek. Ellenben mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat.

Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Mindazoknak ugyanis, akik imádják őt, az igazság lelkében kell imádniuk őt. Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal: Miatyánk, aki a mennyekben vagy. Mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni.

Kötelesek vagyunk minden bűnünket megvallani a papnak és kezéből venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. Mert aki nem eszi az ő testét és nem issza az ő vérét, nem mehet be Isten országába. De méltóan egye és igya, mert aki méltatlanul veszi, saját ítéletét eszi és issza, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. Teremjük továbbá a bűnbánat méltó gyümölcseit. És szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ha pedig valaki nem akarja őket úgy szeretni, mint önmagát, legalább ne okozzon nekik rosszat, hanem tegyen jót.

Akik bírói hatalmat nyertek mások fölött, irgalommal gyakorolják hatalmukat, amint maguk is irgalmasságot óhajtanak nyerni az Úrtól. Mert irgalom nélküli ítélet vár azokra, akik nem cselekedtek irgalmasságot. Legyünk tehát szeretettel és alázatossággal és alamizsnálkodjunk, mert az alamizsna megmossa a lelkeket a bűnök szennyétől. Mert mindent elveszít az ember, amit a világon hagy; a szeretet bérét ellenben és az alamizsnát, amit életében osztott, magával viszi, s jutalmat és méltó viszonzást nyer érte az Úrtól.

Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és ők szolgáltatnak ki másoknak. És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni, és senki másnak.

Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni és mellettük amazokat el nem hagyni. Gyűlöljük tehát testünket hibái és vétkei miatt, mert az Úr mondja az evangéliumban: minden rossz, minden hiba és vétek a szívből ered. Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket. Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. Meg kell magunkat tagadni és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. Senki sem köteles másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát, vagy bűnt követ el.