A II. Vatikáni Zsinat "Sacrosanctum Concilium" kezdetű liturgikus konstitúciója (ez volt időrendben az első) így fogalmaz a negyedik pontban: "Végül a hagyományhoz híven a Szentséges Zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is őket; és óhajtja, hogy ahol szükséges, megfontoltan, de egész terjedelmükben az egészséges hagyomány szellemében vizsgálják fölül, s napjaink viszonyainak és igényeinek megfelelően új élettel töltsék meg őket."
Nolai Szent Paulinus pedig így szól: "Minden elmúlik, de a szentek dicsősége a mindeneket megújitó, de változatlan Krisztusban megmarad."
Boldog II. János Pál pápa pedig folytatja: "A liturgikus esztendő folyamán, az egész évet tagoló vasárnapok megünneplésével a keresztény ember egyházias és lelki törekvése mélyen Krisztusba gyökerezik, aki életének alapja és értelme. Így a vasárnap a természetes modell a liturgikus esztendő azon ünnepeinek megértéséhez és megüléséhez, melyeknek oly nagy jelentősége van a keresztény életben, hogy az Egyház kötelezően előírta a szentmisén való részvételt és a munkaszünetet akkor is, ha hétköznapra esnek." (Dies Domini, 1998. május 31., 78-79.)
